3245/2013. (XII. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Debreceni Városi Bíróság 58.B.1284/2012/2. számú, valamint 58.B.1284/ 2012/5. számú végzései, a Debreceni Törvényszék 18.Bkf.632/2012/2. számú végzése, illetve a Kúria Bfv.II.377/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt a Debreceni Városi Bíróságon folyamatban volt pótmagánvádas büntetőeljárásban a bíróság a 2012. szeptember 3. napján kelt, 58.B.1284/2012/2. számú végzésével - eljárásjogi legitimáció hiánya miatt - elutasította az indítványozó (mint pótmagánvádló) jogi képviselője útján benyújtott vádindítványát. Az indítványozó jogi képviselőjének a végzés elleni fellebbezését - mint elkésetett - a Debreceni Városi Bíróság a 2012. október 5. napján kelt, 58.B.1284/2012/5. számú végzésével elutasította. Az indítványozó jogi képviselője e végzéssel szemben is fellebbezett, azonban a Debreceni Törvényszék a 2013. január 8. napján kelt, 18.Bkf.632/2012/2. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. Az indítványozó jogi képviselője a törvényszéki végzéssel szemben felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amelyet a Kúria a 2013. május 6. napján kelt, Bfv.II.377/2013/2. számú végzésével - mint törvényben kizártat - elutasított.

[2] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a jogi képviselője által benyújtott vádindítvány minden szempontból megfelelt a büntetőeljárási és büntető anyagi jogi jogszabályoknak, ezért az elsőfokú bíróságnak tárgyaláson és nem tárgyaláson kívül kellett volna határoznia a vádindítvány jogi sorsáról. A városi bíróság az eljárásával - valamint a törvényszék, illetve Kúria azzal, hogy jogorvoslati kérelmeit elutasították - a bíróságok "súlyosan megsértették Magyarország Alkotmányát", sérült az indítványozó "közvetlenséghez fűződő elve", a tisztességes eljáráshoz való joga, az egyenlő bánásmód követelménye, illetve a nyilvános tárgyaláson való elbírálás elve. Érvelése szerint azáltal, hogy a büntetőeljárás során nem tartottak tárgyalást, az indítványozót megfosztották azon jogától, hogy nyilvános ülésen fejtse ki észrevételeit és indítványait, így sérült az indítványozó - a büntetőügy tárgyát képező közúti balesetben elhunyt-édesapjának kegyeleti joga is, mert a baleset körülményeit nem tisztázták. Az indítványozó érvelése szerint azzal, hogy eljárási jogait egyáltalán nem gyakorolhatta, az egyenlő bánásmód elve is sérült.

[3] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte a Debreceni Városi Bíróság 58.B.1284/2012/2. számú, valamint 58.B.1284/2012/5. számú végzéseinek, a Debreceni Törvényszék 18.Bkf.632/2012/2. számú végzésének, illetve a Kúria Bfv.II.377/2013/2. számú végzésének a megsemmisítését.

[4] Az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívását követően az indítványozó panaszát kiegészítette, melyben az Alkotmánybíróságnak a panasz elbírálására vonatkozó hatáskörét a Büntetőeljárásról szóló 1998. XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 429/A. §-ában jelölte meg. Az indítványozó ezen kívül felsorolta, hogy a bíróságok a büntetőeljárás során megsértették a Be. 3. § (1) bekezdésében foglalt azon jogot, hogy a vádról a bíróság határozzon, valamint a törvény előtti egyenlőséget, az egyenlő bánásmód alkotmányos követelményét, a közvetlenség és szóbeliség elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint az indítványozó - a büntetőügy tárgyát képező közúti balesetben elhunyt - édesapjának emberi méltósághoz való jogát.

[5] 3. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

[6] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételei közül megfelel az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy azt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül kell benyújtani. Az indítványozó - bár a jogszabályhely feltüntetése nélkül, de - megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, az Alaptörvényben biztosítottjogok sérelmének lényegét, a sérelmezett bírói döntéseket, valamint azok megsemmisítésére kifejezett kérelmet is tartalmaz, így megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b), c), d) és f) pontjaiban írt feltételeknek.

[7] Az alkotmányjogi panaszban előterjesztett kérelem ugyanakkor a hiánypótlási felhívás ellenére sem felel meg a határozott kérelem egyéb feltételeinek. Az indítványozó ugyanis nem jelölte meg azt az alaptörvényi, illetve az Abtv-ben foglalt rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az alkotmányjogi panasz elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozó kizárólag a Be. 429/A. §-át hívta fel panaszában, e rendelkezés azonban kizárólag a büntetőügyben eljáró bíróságok feladatait tartalmazza az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban, az Alkotmánybíróság hatásköréről nem rendelkezik.

[8] Az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, az Alaptörvény felhívott rendelkezéseinek puszta felsorolása és az arra való rövid utalás, hogy az alapjogok sérelme azáltal valósult meg, hogy az elsőfokú bíróság nem tartott tárgyalást, illetve a felsőbb bíróságok nem adtak helyt jogorvoslati kérelmének, nem tesz eleget az alkotmányjogi panasz esetén megkövetelt indokolási kötelezettségnek.

[9] 4. Figyelemmel arra, hogy a benyújtott alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek nem tett eleget, ezért az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további, tartalmi feltételeinek [Abtv. 26-27. és 29-31. §§] vizsgálatától eltekintett.

[10] Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza nem tartalmaz határozott kérelmet, így az nem befogadható.

[11] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (1) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2013. december 16.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1243/2013.