BH 1983.6.235 A kötelesrészt csak úgy lehet az özvegyi jogtól mentesíteni, ha a kötelesrész kiadása után a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét biztosítja. [Ptk. 615. § (1) bek., 671. § (1) bek., 679. § (3) bek.].

Az örökhagyó 1981. február 2-án végrendelet hátrahagyása mellett meghalt. Végrendeletében minden ingó- és ingatlan vagyona örököséül házastársát - az alperest - nevezte meg.

Az örökhagyónak egyetlen leszármazója van: a felperes, aki az örökhagyó házasságon kívül született gyermeke.

Az örökhagyó hagyatékához több ingatlan tartozott.

A házas ingatlanon az eredeti lakóépületen kívül egy szoba, konyha, éléskamra és fürdőszoba helyiségekből álló épület és egy melléképület is áll, amelyben jelenleg az alperes lakik.

A felperes a keresetében a kötelesrész pénzben való kiadására - az ingatlanok becsértéke alapján összesen 162 800 forint megfizetésére -, továbbá a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a hagyatéki eljárásban az örökhagyótól való származását kellően igazolta, ennek ellenére az alperes a kötelesrész iránti igényét nem ismerte el. Ezért az alperes a perre okot adott. Utóbb másodlagos kereseti kérelme arra irányult, hogy ha a bíróság a kötelesrész természetben való kiadására kötelezi az alperest, valamennyi hagyatéki ingatlanilletőség 1/2 részének a tulajdonába adását kéri.

Az alperes az első tárgyaláson a felperes igényének jogalapját elismerte, és tagadta, hogy a perre okot adott. Arra hivatkozott, hogy a hagyatéki eljárásban beszerzett anyakönyvi kivonatok alapján az örökhagyó apasága megnyugtatóan nem volt bizonyítottnak tekinthető. Előadta, hogy 1974-ben ismerkedett meg az örökhagyóval, aki a felperesről mint gyermekéről soha nem beszélt, és csupán két mostohagyermekéről tett említést. A hagyatéki eljárásban rendelkezésre állt adatok hiányosságának igazolásaként arra hivatkozott, hogy az általa utóbb fotókópiában beszerzett és a periratokhoz csatolt végítéletből kitűnően az örökhagyó nem tett apai elismerő nyilatkozatot, hanem apaságát bírói ítélet állapította meg. A felperesi igény összegszerűségét vitatta, és a kötelesrész kiadására csak természetben volt hajlandó, miután a pénzben való megfizetésére anyagi körülményei folytán képtelen. Végül kérte, hogy a bíróság a kötelesrész kielégítéseként a két szőlőingatlan illetőséget és az erdőingatlan illetőséget teljes egészében adja a felperes tulajdonába, míg a házas ingatlanból 97/542 rész átengedésére hajlandó. A felperes tulajdonába kerülő ingatlanilletőségek vonatkozásában azonban haszonélvezeti jogra tartott igényt. A kötelesrész alapjának megállapításánál kérte figyelembe venni az örökhagyó eltemettetésével felmerült, összesen 26 687 forint költséget.

Ez utóbbi igényt illetően a felperes úgy nyilatkozott, hogy a temetési költség fele összegének megtérítésére - méltányosságból - hajlandó.

Az első fokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy az általa megörökölt ingatlanilletőségek 1/2 részét természetben kötelesrész címén adja ki a felperesnek, és intézkedett a tulajdonjog bejegyzése végett az illetékes földhivatal megkeresése iránt. Kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 13 340 forintot fizessen meg, az alperest pedig a felperes javára 5000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A bíróság a felek méltányos érdekeit figyelembe véve a Ptk. 672. §-ának (3) bekezdése alapján a kötelesrész természetben való kiadására kötelezte az alperest. A kötelesrész alapjának számításánál - figyelemmel arra, hogy a felperes a temetési költség fele összegének megfizetését vállalta, és erre az ítéletben őt kötelezte is - a hagyaték teljes értékét vette alapul. Az alperes haszonélvezeti jog iránti igényét alaptalannak találta, mert az alperes az ingatlan illetőségek 1/2 részének állagörököse lett. Ezért álláspontja szerint a Ptk. 671. §-a (1) bekezdésének másik fordulata az adott esetben nem alkalmazható. Végül megállapította a bíróság, hogy az alperes a perre okot adott, mert a felperes a hagyatéki eljárás során származását megnyugtatóan valószínűsítette, ezért a felperesnek a perindítással felmerült költségeit megfizetni köteles.

Az első fokú ítélet ellen az alperes a haszonélvezeti jog biztosítására irányuló kérelemnek az elutasítása, illetőleg perköltség viselésére történt kötelezése miatt fellebbezett. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helyben hagyását kérte.

A másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezett részét részben és annak megállapításával változtatta meg, hogy a felperesnek megítélt ingatlanhányadokon az alperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg. Az alperest mentesítette az első fokú perköltség megfizetése alól, és úgy rendelkezett, hogy az első fokú perköltséget mindegyik fél maga viseli, egyben arra kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 400 forint másodfokú eljárási költséget fizessen meg, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 300 forint le nem rótt fellebbezési illetéket. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kiemeli: az adott esetben "az a nem gyakran előforduló eset áll fenn, hogy az alperes csupán azért nem törvényes örökös, mert végrendeleti örökös lett, aki a végrendelet értelmében a teljes hagyatéknak az örököse, beleértve a teljes haszonélvezeti jogot is". Így nem lehet szó a Ptk. 665. §-ának (2) bekezdésében foglaltakról. Nem értett egyet az első fokú bíróság álláspontjával abban sem, hogy "az állagöröklés folytán tulajdonképpen az alperes haszonélvezeti joga korlátozva nincsen". Az alperes tényleges használatában ugyanis csupán "az ingatlan ún. alsó udvari épülete van, amely lakás céljára kevéssé alkalmas. Ez egymagában a jövőre nézve az alperes használati jogait nem feltétlenül elégíti ki". A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek "kellően indokolt kételyei voltak a felperes leszármazását illetően", miután az anyakönyvi kivonat csak névazonosságot igazolt. Az alperes volt az, aki "felkutatta az örökhagyó apaságát igazoló okiratot". Ezeket figyelembevéve meg lehet állapítani, hogy az alperes elismerte a felperes követelését, mihelyt a leszármazás bizonyítva volt, ilyen értelemben a perre okot nem adott. Ezért a Pp. 80. §-a (1) bekezdésének és a 81. §-a (1) bekezdése alkalmazásával a másodfokú bíróság úgy döntött, hogy az első fokú eljárás költségeit mindegyik fél maga viseli.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.