42/2005. Számviteli kérdés

374/2010/Szt. 55. § (1) bek./ISZ

Rendszeresen előfordul, hogy az értékvesztéssel csökkentett követelést év közben kiegyenlítik a könyv szerinti értékét meghaladó összegben (akár a követelés eredeti teljes összegében). A könyv szerinti értéket meghaladó különbözet összegével a korábban elszámolt értékvesztést miért nem lehet a követelés kiegyenlítésekor visszaírni? Ha a különbözetet egyéb bevételként kell elszámolni, miként könyveljük? A könyv szerinti értéket meghaladó különbözetnek milyen adóalapot módosító következménye van?

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 55. §-a (1) bekezdésének előírásából következik, hogy a vevő (az adós) minősítése alapján, a mérlegfordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél - indokolt esetben - értékvesztést kell elszámolni.

A számviteli törvény 55. §-ának (3) bekezdése arról rendelkezik, amennyiben a vevő (az adós) minősítése alapján a követelés megtérülésének várható összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Bár ez az előírás nem utal a mérlegfordulónapon fennálló követelésekre, ám - mivel az értékvesztés elszámolása is és visszaírása is kapcsolódik a vevő (az adós) minősítéséhez - nyilvánvaló, hogy az értékvesztés visszaírása is csak a mérlegforduló-napi értékelés keretében történhet.

A számviteli törvény 57. §-a a mérlegben szereplő eszközök és források értékelésével foglalkozik. Ez a § fogalmazza meg általánosságban azt, hogy mikor kell az eszközök bekerülési értékét csökkenteni, illetve mikor kell például a korábban elszámolt értékvesztést visszaírni. Mivel a mérlegkészítési kötelezettség a mérlegfordulónaphoz kapcsolódik, a mérlegtételeknél, a mérleget alátámasztó leltárban szereplő tételeknél kell az értékelési szabályokat alkalmazni.

A mérlegfordulónap előtt eladott, kiegyenlített vagy bármilyen jogcímen a könyvekből kivezetett követelés már nem szerepelhet a mérlegforduló-napi leltárban, a mérlegben, így azokra az előbb hivatkozott előírások nem alkalmazhatók, azaz e követeléseknél az értékvesztés visszaírására nincs lehetőség.

A hivatkozott előírások 2001. január 1-jétől hatályosak. Mivel a gyakorlatban az előírásokat, különösen a visszaírás szabályait - esetenként - helytelenül alkalmazták, az egyértelmű és helyes értelmezés érdekében került be a számviteli törvény 57. §-ának (2) bekezdésébe 2005. január 1-jével az az előírás, amely szerint "a terven felüli értékcsökkenés, az értékvesztés visszaírását az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó értékelés keretében kell elvégezni". Hangsúlyozni kell, ez az előírás csak megerősítette a korábbi szabályokat, de tartalmában nem fogalmazott meg új előírást.

A számviteli törvény 77. §-a (3) bekezdését kiegészítő, 2005. január 1-jétől hatályos előírás [g) pont] szerint az egyéb bevételek között kell kimutatni a követelés eredeti jogosultjánál - ha a követelésre korábban értékvesztést számolt el - a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan realizált összeget.

A hivatkozottak alapján a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan elszámolt bevétel a következők figyelembevételével értelmezhető egyéb bevételként:

a követelés könyv szerinti értéke egyenlő a követelés eredeti, a vevő által elismert értékének az elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az esetleg visszaírt értékvesztés összegével növelt értékével [lásd számviteli törvény 65. §-ának (1) bekezdése] még akkor is, ha külön főkönyvi számlán (311.) van az eredeti követelés összege és egy másik számlán (315) az elszámolt és még vissza nem írt értékvesztés összege; ha a követelést teljes (eredeti) összegében kiegyenlítik, akkor a befolyt összeg a követelés eredeti számláján (311) jelenik meg (T 384 - K 311).

A korábban elszámolt értékvesztés összegét - mivel azt nem lehet visszaírni - a 315. számláról át kell vezetni a 311. számlára (T 315 - K 311), majd a 311. számla egyenlegét, mivel nincs további követelés, meg kell szüntetni az egyéb bevételekkel szemben (T 311 - K 9699);

ha a követelést nem teljes összegében egyenlítik ki, de a befolyt összeg meghaladja a könyv szerinti értéket (a 311. és 315. számlák összevont egyenlegét), akkor ennek a különbözetnek az összegével kell csökkenteni a 315. számlán lévő összeget a 311. számlával szemben (T 315 - K 311), majd ezt az összeget el kell számolni egyéb bevételként (T 311 - K 9699). Természetesen a befolyt bevételt is könyvelni kell (T 384 - K 311), ezt követően a 311. számlán a még ki nem egyenlített eredeti követelés összege, a 315. számlán az ezzel azonos összegű elszámolt értékvesztés marad.

A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: tao.-törvény) 7. §-a (1) bekezdésének hatályos n) pontja alapján: az adózás előtti eredményt csökkenti a követelés kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés.

A leírtak alapján a tao.-törvény az értékvesztéssel csökkentett követelés értékesítésekor befolyt bevételt (a nyilvántartott értékvesztés összegéig) ugyanúgy adóalapot csökkentő tételként ismeri el, mint a visszaírt értékvesztés összegét.

[2000. évi C. törvény 55. § (1) bek., (3) bek., 57. § (2) bek., 77. § (3) bekezdésének g) pontja, 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdésének n) pontja]