31995L0021[1]

A Tanács 95/21/EK irányelve (1995. június 19.) a Közösség kikötőiben és a tagállamok felségvizein történő hajózás tekintetében a hajózás biztonságára, a környezetszennyezés megelőzésére és a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó nemzetközi előírások végrehajtásáról (kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzés)

A TANÁCS 95/21/EK IRÁNYELVE

(1995. június 19.)

a hajók kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 84. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

a Szerződés 189c. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően ( 3 ),

mivel a Közösség komoly aggodalmát fejezi ki a hajózási balesetekkel és a tagállamok tengereinek és tengerpartjainak a szennyezésével kapcsolatban;

mivel a Közösség ugyanilyen mértékben aggodalmát fejezi ki a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeivel kapcsolatban;

mivel a Tanács 1993. január 25-i ülésének következtetései felhívják a Közösséget és a tagállamokat a tengerek biztonsága és a környezetvédelem megfelelő nemzetközi követelményeinek alkalmazására, kikényszerítésére és az újonnan elfogadott előírások bevezetésére;

mivel a Tanács a tengerek biztonságára vonatkozó közös politikáról ( 4 ) szóló, 1993. június 8-i állásfoglalásában szorgalmazta, hogy a Bizottság a lehető legrövidebb időn belül terjessze a Tanács elé a hajók ellenőrzésével kapcsolatos kritériumokról szóló meghatározott intézkedésekre vonatkozó ajánlásait és hivatalos javaslatait, beleértve a hajók visszatartására vonatkozó szabályok harmonizációját, továbbá az ellenőrzési eredmények nyilvánosságra hozatalának lehetővé tételét és a hajók fogadásának elutasítását a közösségi kikötőkben;

mivel a hajók biztonsága, a hajók általi szennyezés megelőzése és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményei hatékonyan növelhetők a követelményeket nem kielégítő hajók számának drasztikus csökkentésével a közösségi vizeken nemzetközi egyezmények, szabályzatok és állásfoglalások szigorú alkalmazásával;

mivel a hajók biztonságának, a hajók általi szennyezés megelőzésének és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeinek ellenőrzése elsődlegesen - ahogy korábban is - a lobogó szerinti állam feladata; mivel ugyanakkor a lobogó szerinti államok növekvő számban súlyos mulasztásokat követnek el a nemzetközi követelmények bevezetése és kikényszerítése terén; mivel a nemzetközi követelmények betartását a hajók biztonsága, a környezetszennyezés megelőzésének és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeinek terén a kikötő szerinti államnak is ellenőriznie kell;

mivel a tagállamok felségvizein hajózó és a tagállamok kikötőit használó hajók vonatkozásában alkalmazandó nemzetközi követelmények hatékony kikényszerítésében összehangolt megközelítéssel elkerülhető a verseny torzulása;

mivel a Közösség a felügyeleti eljárások összehangolásával kapcsolatos jogszabályainak keretei alapvető fontosságúak annak biztosításához, hogy a Közösség közlekedési és környezetvédelmi alapelveinek központi kérdését képező hajózás biztonsági és környezetszennyezés megelőzési elveinek alkalmazása egységes legyen;

mivel a tengerek szennyezése természeténél fogva határokon átnyúló jelenség; mivel a szubszidiaritás elvének megfelelően a tagállamokhoz tartozó tengerek vonatkozásában az e téren meghozandó óvintézkedések a leghatékonyabban közösségi szinten hozhatók meg, mert a tagállamok elszigetelten nem képesek megfelelő és hatékony intézkedéseket hozni;

mivel a kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzés jogi kereteinek, valamint az egységes szabályoknak és kritériumoknak az elfogadásához a megfelelő eljárás egy tanácsi irányelv;

mivel a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzések tárgyában 1982. január 26-án Párizsban aláírt Párizsi memorandum alkalmazásából nyert tapasztalatokat fel kell használni;

mivel a kikötőiket felkereső külföldi hajók 25 %-ának a tagállamok általi ellenőrzése egy adott év folyamán olyan gyakorlat, amellyel biztosítható, hogy a Közösség vizein közlekedő hajók nagy számban ellenőrzésen essenek át;

mivel hatékonyabb rendszert kell kidolgozni az ellenőrizendő hajók kiválasztására vonatkozóan;

mivel a kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekkel kapcsolatos szabályokat és eljárásokat, beleértve a hajók visszatartásának kritériumait is, egységesíteni kell annak biztosítása érdekében, hogy azok alkalmazása az összes kikötőben következetes legyen, amely szintén drasztikusan csökkenti a megfelelő ellenőrzési hálózat elkerülése céljából bizonyos kikötők kiválasztásának lehetőségét;

mivel a Bizottság "A tengerek biztonságára vonatkozó közös politikáról" című kiadványában és a Párizsi memorandum éves jelentésében közölt baleseti, hajó visszatartási és hiányossági statisztikák rámutatnak, hogy bizonyos hajókategóriákat kiterjesztett ellenőrzésnek kell alávetni;

mivel a vonatkozó egyezmények rendelkezéseinek be nem tartásából eredő hiányosságokat orvosolni kell; mivel a hiányosságok megszüntetésére kötelezett hajókat olyan esetekben, amikor a hiányosságok egyértelműen biztonsági, egészségügyi vagy környezeti kockázatot idéznek elő, vissza kell tartani mindaddig, amíg a hiányosságokat meg nem szüntetik;

mivel az illetékes hatóságok által hozott, visszatartásra vonatkozó döntések ellen fellebbezési jogosultságot kell biztosítani annak érdekében, hogy az indokolatlan visszatartást és késedelmet előidéző, megfelelően alá nem támasztott döntések megakadályozhatók legyenek;

mivel az ellenőrzést végrehajtó kikötő felszereltsége alkalmas lehet arra, hogy az illetékes hatóság engedélyezze a hajó megfelelő hajójavító üzembe történő áthajózását, feltéve hogy az útra vonatkozóan előírt feltételeket a hajó betartja; mivel az előírásoknak nem megfelelő hajók veszélyt jelentenek a biztonságra, az egészségre vagy a környezetre és annak köszönhetően, hogy az egyezmények vonatkozó rendelkezései szerint a javításokat nem hajtják végre, gazdasági előnyre tesznek szert, és ezért számukra meg kell tagadni a Közösség kikötőibe való belépés lehetőségét;

mivel előfordulhatnak olyan körülmények, amikor meg kell adni az engedélyt kikötő felkeresésére egy olyan hajó számára, amelynek a Közösség kikötőinek felkeresését egyébként elutasították; mivel ilyen körülmények előfordulásakor a hajó belépését csak egy meghatározott kikötőbe lehet engedélyezni és a biztonságos belépés biztosításához meg kell tenni minden óvintézkedést;

mivel a hajók szerkezetével, felszerelésével és személyzetével kapcsolatos egyezményekben szereplő előírások összetettsége, az ellenőrök által meghozott döntések súlyos következményei, valamint az ellenőrzést végrehajtók részéről a teljes pártatlanság biztosításának szükségessége miatt az ellenőrzéseket hivatalos meghatalmazással, magas szintű ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező közalkalmazottak vagy más szabályosan meghatalmazott személyek hajtják végre;

mivel a révkalauzok és kikötőhatóságok hasznos információkat szolgáltathatnak a hajók és azok személyzetének hiányosságaival kapcsolatban;

mivel a tagállamok illetékes hatóságai és egyéb hatóságok vagy szervezetek közötti együttműködés szükséges annak biztosításához, hogy azok a hiányossággal rendelkező hajók, amelyek továbbhaladását engedélyezték, nyomon követhetők legyenek, és a kikötőben tartózkodó hajókkal kapcsolatos információcsere biztosítható legyen;

mivel a Párizsi memorandum hatálya alatti Sirenac E elnevezésű információs rendszer az ezen irányelvben előírt rendelkezések alkalmazásához szükséges további információt bocsát rendelkezésre;

mivel a nemzetközi biztonsági, egészségügyi és tengeri környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő hajókkal kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala hatékony elrettentést jelenthet, amelynek következtében a szállítmányozók tartózkodnak ilyen hajók igénybevételétől, és ösztönzőleg hathat a hajótulajdonosokra a szükséges intézkedések meghozatala vonatkozásában anélkül, hogy arra őket kényszeríteni kellene;

mivel a visszatartott hajók ellenőrzésének teljes költségét a hajótulajdonosnak vagy a hajó üzemeltetőjének kell viselnie;

mivel ezen irányelv keretében célszerű a közösség kikötőibe érkező vagy onnan induló, veszélyes vagy szennyező árut szállító hajókra vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 1993. szeptember 13-i 93/75/EGK tanácsi irányelv ( 5 ) 12. cikkének rendelkezései szerint felállított bizottságot felkérni, hogy nyújtson támogatást a Bizottság számára a Párizsi memorandummal kapcsolatos fejlemények figyelembevételével és a megszerzett tapasztalatok alapján a tagállamok ellenőrzési kötelezettségeinek módosításához és az egyezmények, jegyzőkönyvek, szabályzatok és állásfoglalások, valamint a Párizsi memorandum módosításainak tükrében ezen irányelv mellékleteinek kiigazításához,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az irányelv célja

Ezen irányelv célja az, hogy segítse a tagállamok felségvizein tartózkodó, a követelményeket nem kielégítő hajók számának drasztikus csökkentését a következő intézkedések végrehajtásával:

- a tengerek biztonságával, a környezetvédelemmel és a fedélzeti élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos nemzetközi és vonatkozó közösségi jogszabályok betartatása bármely ország lobogóját viselő hajók által,

- a kikötő szerinti állam hatósága által végzett hajó ellenőrzések céljaira közös követelményrendszer kidolgozása, és a hajók ellenőrzésével és visszatartásával kapcsolatos eljárások egységesítése megfelelő módon, tekintetbe véve a tagállamok tengerészeti hatóságai által a kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekről szóló Párizsi memorandum hatálya alatt vállalt kötelezettségeket.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelvnek és mellékleteinek alkalmazásában:

1. Egyezmények:

- a merülésvonalakra vonatkozó 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL 66),

- az életbiztonság a tengeren tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS 74),

- a hajók által okozott környezetszennyezés megelőzéséről szóló, 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi jegyzőkönyv (Marpol 73/78),

- a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi nemzetközi egyezmény (SCTW 78),

- a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályzatról szóló 1972. évi egyezmény (Colreg 72),

- a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény (ITC 69),

- a kereskedelmi hajók minimumkövetelményeiről szóló 1976. évi egyezmény (ILO 147.),

- az olajszennyezésért való polgári kártérítési felelősségről szóló 1992. évi nemzetközi egyezmény (CLC 92)

együttesen ezen egyezmények mindenkor hatályos változatban jegyzőkönyveivel, módosításaival és kötelező jellegű kapcsolódó szabályzataival;

2. "Párizsi memorandum jelenti a kikötő szerint illetékes tagállam által végzett ellenőrzésről szóló, 1982. január 26-án Párizsban aláírt memorandum mindenkor hatályos változatban;"

3. Hajó: minden olyan tengerjáró hajó, amelyre egy vagy több egyezmény alkalmazandó, és amely nem a kikötő szerinti állam lobogóját viseli;

4. Tengeri létesítmény: olyan tengerfenékhez rögzített vagy úszó platform, amely egy tagállam kontinentális talapzatára vagy a fölé van telepítve;

5. Ellenőr: olyan közalkalmazott vagy egyéb személy, akit egy tagállam illetékes hatósága megfelelően felhatalmazott, hogy rendszeresen végezzen a kikötő szerinti állam hatósága általi ellenőrzéseket, és ezért a tevékenységéért az említett illetékes hatóság felé felelősséggel tartozik;

6. Ellenőrzés: egy hajó felkeresése a vonatkozó bizonyítványok és egyéb dokumentumok érvényességének, valamint a hajó, annak felszerelése és személyzete állapotának, továbbá a hajón szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeinek ellenőrzése céljából;

7. Részletesebb ellenőrzés: olyan ellenőrzés, ahol a hajót, annak felszerelését és személyzetét egészben vagy részben, a 6. cikk (3) bekezdésében meghatározott körülmények között, a hajó szerkezetére, felszerelésére, személyzetére, az élet és munkakörülményekre, valamint a fedélzeti munkavégzéssel kapcsolatos eljárásokra vonatkozóan ellenőrzik;

8. Kiterjesztett ellenőrzés: a 7. cikkben meghatározott ellenőrzés;

9. Hajók visszatartása: a hajók tengerre kifutásának kifejezett tilalma az ellenőrzések során megállapított hiányosságok miatt, amelyek külön-külön vagy együttesen a hajót tengeri hajózásra alkalmatlanná teszik;

10. Üzemeltetés leállítása: a hajó további üzemeltetésének kifejezett tilalma az ellenőrzések során megállapított olyan hiányosságok miatt, amelyek külön-külön vagy együttesen a hajó további üzemeltetését kockázatossá teszik.

3. cikk

Az irányelv hatálya

(1) Ezen irányelv hatálya az olyan hajóra és annak személyzetére terjed ki:

- amely egy tagállam kikötőjébe vagy tengeri létesítményéhez érkezik, vagy

- ilyen kikötőben vagy ilyen tengeri létesítménynél horgonyoz.

E cikk rendelkezései nem befolyásolják a tagállamoknak a vonatkozó nemzetközi egyezményekben biztosított beavatkozási jogosultságait.

(2) Az 500 tonna bruttó űrtartalom alatti hajók esetében a tagállamok a hatályos vonatkozó egyezményben rögzített előírásokat alkalmazzák valamint, ha egy egyezmény rendelkezései nem alkalmazandók, megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az érintett hajók ne jelentsenek nyilvánvaló veszélyt a biztonságra, az egészségre vagy a környezetre nézve. E bekezdés alkalmazásakor a tagállamok a Párizsi memorandum 1. mellékletében előírt rendelkezéseket tekintik irányadónak.

(3) Az olyan állam lobogóját viselő hajó ellenőrzésekor, amely egy egyezményben nem aláíró fél, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ilyen hajóval és annak személyzetével szemben tanúsított bánásmód ne legyen kedvezőbb, mint az említett egyezményt aláíró államok valamelyikének lobogóját viselő hajóval szemben tanúsított bánásmód.

(4) Ezen irányelv hatálya nem terjed ki halászhajókra, hadihajókra, haditengerészeti segédhajókra, kezdetleges építésű fahajókra, nem kereskedelmi célra használt, állami hajókra és kedvtelési célú hajókra.

4. cikk

Ellenőrző szervezet

A tagállamok kellő számú személyzettel, különösen képzett ellenőrökkel rendelkező, megfelelő nemzeti tengerészeti hatóságokat tartanak fenn (a továbbiakban: "illetékes hatóságok") a hajók ellenőrzésére, és minden olyan indokolt intézkedés megtételére, amelyek célja annak biztosítása, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelvben megállapítottak szerint lássák el feladataikat.

5. cikk

Ellenőrzési kötelezettségvállalások

(1) A hajókon a 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott, az egyes tagállamok illetékes hatóságai által évente elvégzendő ellenőrzések teljes száma legalább a kikötőikbe befutó hajók átlagos éves számának 25 %-a, amelyet a három legutóbbi olyan naptári év alapján számítanak ki, amelyre vonatkozóan statisztikai adatok állnak rendelkezésre.

(2)

a) Az illetékes hatóság - a 7a. cikk rendelkezéseire is tekintettel -biztosítja, hogy bármely olyan hajón elvégezzék a 6. cikk szerinti ellenőrzést, amely a Sirenac információs rendszerben 50-nél nagyobb kiválasztási tényezővel rendelkezik, és amelyen a kiterjesztett ellenőrzést nem végezték el, amennyiben legalább egy hónap eltelt a Párizsi memorandum hatálya alá tartozó régió valamely kikötőjében elvégzett ellenőrzése óta.

b) Más hajók ellenőrzésre való kiválasztásakor az illetékes hatóságok az alábbiak szerint határozzák meg a fontossági sorrendet:

- elsőként az ellenőrzésre az I. melléklet I. részében felsorolt hajókat választják ki, a kiválasztási tényezőjüktől függetlenül,

- az I. melléklet II. részében felsorolt hajókat - a Sirenac információs rendszer szerinti kiválasztásitényező-értékük függvényében - csökkenő sorrendben választják ki.

(3) A tagállamok tartózkodnak attól, hogy megvizsgáljanak olyan hajókat, amelyeket bármely tagállam az előző hat hónap során már vizsgált, amennyiben:

- a hajó nem szerepel az I. mellékletben lévő jegyzéken,

- az előző ellenőrzés eredményeként nem jelentettek hiányosságot,

- az ellenőrzés elvégzésének nincs nyomós oka,

- a hajóra nem vonatkozik a (2) bekezdés a) pontja.

(4) A (3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az egyezményekben egyértelműen előírt üzemeltetési ellenőrzésekre.

(5) A tagállamok és a Bizottság együttműködnek olyan prioritások és eljárások kidolgozásában, amelyek segítségével a valószínűsíthetően hiányosságokkal rendelkező hajók hatékonyabb módon választhatók ki ellenőrzésre.

E cikk rendelkezéseinek minden későbbi módosítást, az (1) bekezdésben említett 25 %-os számadat kivételével, a 19. cikk rendelkezéseiben előírtak szerint kell végrehajtani.

6. cikk

Ellenőrzési eljárás

(1) Az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a ellenőr legalább:

a) a II. mellékletben felsorolt bizonyítványokat és dokumentumokat a megfelelő mértékben ellenőrzi;

b) győződjön meg a hajó általános állapotáról, beleértve a hajó gépterét, a lakótereket és a higiéniai körülményeket is.

(2) Az ellenőr jogosult a II. mellékletben felsoroltakon kívül ellenőrizni minden olyan bizonyítványt és dokumentumot, amelyet az egyezmények rendelkezéseinek hatálya alatt a hajó fedélzetén kell tartani.

(3) Minden olyan esetben, amikor az (1) és (2) bekezdésben említett ellenőrzések végrehajtását követően egyértelmű bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy a hajó, annak felszerelése vagy személyzete lényegileg nem elégíti ki egy egyezmény vonatkozó előírásait, részletesebb ellenőrzést kell végezni, beleértve az üzemeltetéssel kapcsolatos követelmények betartásának további ellenőrzését is.

"Egyértelmű bizonyítékok" abban az esetben állnak fenn, amikor az ellenőr olyan jelenségeket talál, amelyek saját szakmai megítélése szerint a hajó, annak felszerelése vagy személyzete vonatkozásában részletesebb ellenőrzés végrehajtását igényli.

Az "egyértelmű bizonyítékokra" példák a III. mellékletben találhatók.

(4) A IV. mellékletben a hajók ellenőrzésével kapcsolatosan előírt, vonatkozó eljárásokat és irányelveket szintén tekintetbe kell venni.

7. cikk

Bizonyos hajók kötelező jellegű kiterjesztett ellenőrzése

(1) A kiterjesztett ellenőrzés vonatkozik az V. melléklet A. pontjában meghatározott kategóriák egyikébe tartozó hajókra, a Párizsi memorandum aláíró államának kikötőjében elvégzett legutóbbi kiterjesztett ellenőrzéstől számított 12 hónap letelte után.

(2) Ha valamely ilyen hajót az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban ellenőrzésre választottak ki, kiterjesztett ellenőrzést végeznek. A 6. cikkel összhangban elvégzett ellenőrzés azonban elvégezhető a két kiterjesztett ellenőrzés közötti időben is.

(3)

a) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó hajó üzemeltetője vagy parancsnoka közli az V. melléklet B. pontjában megnevezett összes információt minden olyan tagállam illetékes hatóságával, amelynek a kikötőjébe a legutóbbi kiterjesztett ellenőrzést követő 12 hónap elteltével befut. Ezt az információt legalább három nappal a hajónak a kikötőbe való várható befutása, vagy ha az út várhatóan három napnál rövidebb, az előző kikötőből való kifutás előtt adják meg.

b) az a) pontnak meg nem felelő bármely hajót kiterjesztett ellenőrzésnek vetnek alá a rendeltetési hely szerinti kikötőben.

(4) A tagállamok, a 7a. cikk rendelkezéseire is tekintettel, gondoskodnak arról, hogy a legutóbbi kiterjesztett ellenőrzéstől számított 12 hónap letelte után az első kikötőben kiterjesztett ellenőrzést végezzenek az olyan hajókon, amelyekre vonatkozik a (3) bekezdés, és amelyek legalább 7-es kiválasztási tényezővel rendelkeznek.

Olyan esetekben, amikor a tagállamok képtelenek időben növelni kapacitásukat ahhoz, hogy elvégezzenek minden szükséges kiegészítő ellenőrzést, különösen azellenőrök munkábaállításával és képzésével kapcsolatos problémák miatt, engedélyt kapnak arra, hogy 2003. január 1-jéig fokozatosan építsék ki ellenőrző szolgálatukat. Rotterdam kikötője esetében ez az időszak hat hónappal meghosszabbítható. A Bizottság értesíti a tagállamokat és az Európai Parlamentet minden ilyen hosszabbításról.

(5) Kiterjesztett ellenőrzéseket az V. melléklet C. pontjában megállapított eljárással összhangban végeznek.

(6) Amennyiben fennáll annak a lehetősége, hogy a Párizsi memorandum valamely módosítása vagy tervezett módosítása meggyengítheti a jelen cikk szerinti kiterjesztett ellenőrzésre vonatkozó kötelezettség terjedelmét, a Bizottság haladéktalanul intézkedésekre vonatkozó tervezetet terjeszt be a 18. cikkel létrehozott bizottsághoz azzal a céllal, hogy olyan kiválasztásitényező-értékeket vezessen be, amelyek megfelelnek ezen irányelv céljainak.

7a. cikk

Eljárás, amelyet azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor egyes hajókat nem lehet megvizsgálni

(1) Amennyiben üzemeltetési okokból valamely tagállam nem képes elvégezni egy 50-esnél nagyobb kiválasztási tényezővel rendelkező hajó ellenőrzését az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjának megfelelően, vagy a 7. cikk (4) bekezdésének megfelelően egy kötelező kiterjesztett ellenőrzést, a tagállamnak haladéktalanul értesítenie kell a Sirenac-rendszert az ellenőrzés elmaradásáról.

(2) Az ilyen esetekről hathónapos időközönként értesíteni kell a Bizottságot, közölve az ellenőrzés elmaradásának okát is.

(3) Bármely naptári évben az ellenőrzések ilyen elmaradása nem haladhatja meg az (1) bekezdésben meghatározott, ellenőrzésre kötelezett és a tagállamok kikötőibe befutó hajók éves számának 5 %-át, amelyet a három legutóbbi olyan naptári év alapján számítanak ki, amelyre vonatkozóan statisztikai adatok állnak rendelkezésre.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott hajókon a Közösség következő kikötőjében végzik el az 5. cikk (2) bekezdés a) pontjában meghatározott ellenőrzést vagy a 7. cikk (4) bekezdésben meghatározott kötelező kiterjesztett ellenőrzést.

(5) 2008. július 22-ig a 19. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően módosítják a (3) bekezdésben meghatározott 5 %-os értéket, ha az indokolt a Bizottság megítélése szerint.

7b. cikk

Az egyes hajókat érintő kitiltási intézkedések

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a XI. melléklet A. pontjában megállapított kategóriák valamelyikébe tartozó hajók ne futhassanak be a kikötőikbe a 11. cikk (6) bekezdésében megállapított esetek kivételével, amennyiben:

- a hajó a Párizsi memorandum éves jelentésében közzétett feketelistán szereplő állam lobogója alatt hajózik, és

- a hajót az előző 24 hónap során kettőnél többször tartották vissza a Párizsi memorandum valamely aláíró államának kikötőjében,

vagy

- a hajó a Párizsi memorandum éves jelentésében közzétett feketelistán "nagyon nagy kockázatú" vagy "nagy kockázatú" minősítéssel rendelkező állam lobogója alatt hajózik, és

- a hajót az előző 36 hónap során egynél többször tartották vissza a Párizsi memorandum valamely aláíró államának kikötőjében.

Ezt a kitiltást azonnal alkalmazni kell, amint a hajó engedélyt kapott annak a kikötőnek az elhagyására, ahol másodszor, illetve harmadszor tartották vissza.

(2) Az (1) bekezdést a tagállamok a XI. melléklet B. pontjában megállapított eljárásoknak megfelelően alkalmazzák.

(3) A Bizottság félévente közzéteszi a Közösség kikötőiből az e cikk alkalmazásával kitiltott hajókkal kapcsolatos információkat.

8. cikk

Az ellenőrzés jelentése a hajóparancsnoknak

Valamely ellenőrzés, részletesebb ellenőrzés vagy kiterjesztett ellenőrzés végeztével az ellenőr jelentést készít a IX. melléklettel összhangban. A vizsgálati jelentés egy példányát a hajóparancsnok rendelkezésére bocsátják.

9. cikk

Hiányosságok orvoslása és a hajó visszatartása

(1) Az illetékes hatóság meggyőződik róla, hogy az egyezményekkel összhangban kijavítanak-e az 5. cikk (2) bekezdésében vagy a 7. cikkben meghatározott ellenőrzések által megerősített vagy feltárt minden hiányosságot.

(2) A biztonságra, az egészségre vagy a környezetre nézve egyértelműen veszélyt jelentő hiányosságok esetében annak a kikötő szerinti államnak az illetékes hatósága, amelyben a hajó ellenőrzését végrehajtják, gondoskodik arról, hogy a hajót visszatartsák vagy azt az üzemmódot, amelynél a hiányosságokat feltárták, leállítsák. A hajó visszatartását elrendelő határozat vagy az üzemeltetés leállítása mindaddig nem oldható fel, amíg a veszély kockázatát meg nem szüntetik, vagy amíg az érintett hatóság meg nem állapítja, hogy a hajó a szükséges feltételek teljesülése esetén kifuthat a tengerre, vagy a hajó üzemeltetése folytatható az utasok vagy a személyzet biztonságának és egészségének kockázata, más hajók veszélyeztetése, vagy a tengeri környezet feltételezhető veszélyeztetése nélkül.

(3) Amikor az ellenőr szakmailag elbírálja, hogy egy hajót vissza kell-e tartani, a VI. mellékletben megállapított feltételeket alkalmazza. Ebben a vonatkozásban a hajót visszatartják, ha nem szerelték fel üzemképes úti adatrögzítő rendszerrel, amennyiben annak használata kötelező a XII. melléklet értelmében. Ha ez a hiányosság nem pótolható azonnal a visszatartás szerinti kikötőben, az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a hajó folytassa útját a legközelebbi olyan megfelelő kikötőbe, ahol ez azonnal pótolható, vagy előírhatja, hogy a hiányosságot legfeljebb 30 napon belül pótolják. Ebből a célból a 11. cikkben megállapított eljárásokat alkalmazzák.

(4) Kivételes esetben, amikor egy hajó általános állapota nyilvánvalóan nem elégíti ki a követelményeket, az illetékes hatóság felfüggesztheti az ellenőrzést az ilyen hajón mindaddig, amíg a felelősök meg nem teszik a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hajó az egyezmények vonatkozó előírásait kielégítse.

(5) Amennyiben az 5. cikk (2) bekezdésében vagy a 7. cikkben meghatározott ellenőrzések alapján visszatartást rendelnek el, az illetékes hatóságok írásban a vizsgálati jelentés csatolásával haladéktalanul tájékoztatják annak az államnak a nemzeti hatóságát, amelynek lobogója alatt a hajó hajózásra jogosult (a továbbiakban: lobogó szerinti nemzeti hatóság), vagy ha ez nem lehetséges, az adott állam konzulját vagy ennek hiányában a legközelebbi diplomáciai képviseletét minden olyan körülményről, amely miatt a visszatartás szükségessé vált. Emellett, ahol indokolt, értesítik az osztályozási bizonyítványok, illetve a lobogó szerinti állam nevében a nemzetközi egyezményekkel összhangban kiadott bizonyítványok kibocsátásáért felelős, kinevezett ellenőröket vagy elismert szervezeteket is.

(6) Ezen irányelv rendelkezései nem érintik az egyezményeknek a kikötő szerint illetékes állam hatósága általi ellenőrzésekkel kapcsolatos értesítésekre és jelentési eljárásokra vonatkozó külön előírásait.

(7) Amikor egy kikötő szerint illetékes állam hatósága ezen irányelv hatálya alatt ellenőrzési jogosultságát gyakorolja, minden lehetséges módon arra törekszik, hogy elkerülje a hajó indokolatlan visszatartását vagy késleltetését. Ha egy hajót indokolatlanul tartanak vissza vagy késleltetnek, a hajó tulajdonosa vagy üzemeltetője jogosult az elszenvedett károk vagy veszteségek megtérítésének követelésére. Minden feltételezetten indokolatlan visszatartás vagy késedelem esetén a bizonyítás a hajó tulajdonosát vagy üzemeltetőjét terheli.

9a cikk

ISM bizonyítványok hiánya esetén alkalmazandó eljárások

(1) Ha az ellenőrzés során kiderül, hogy a megfelelési bizonyítvány vagy a hajók biztonságos üzemeltetésére és a szennyezés megelőzésére vonatkozó nemzetközi igazgatási szabályzatnak (ISM szabályzat) megfelelően kiállított biztonságos igazgatási bizonyítvány nem található meg olyan hajón, amelyre vonatkozóan a Közösségen belül az ellenőrzés időpontjában az ISM szabályzat rendelkezései alkalmazandók, az illetékes hatóság gondoskodik az ilyen hajó visszatartásáról.

(2) Az (1) bekezdésben említett okmányok hiánya ellenére, ha az ellenőrzés során a hajó visszatartását indokolttá tevő egyéb hiányosságot nem tárnak fel, az illetékes hatóság a kikötő zsúfoltságának elkerülése céljából a visszatartás elrendelését feloldhatja. Minden ilyen intézkedés meghozatalát követően a feloldást elrendelő illetékes hatóság a feloldásról azonnal tájékoztatja a többi tagállam illetékes hatóságait.

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy egy tagállam kikötőjét a (2) bekezdés rendelkezései szerinti módon elhagyó hajó fogadását a Közösségen belüli minden más kikötő utasítsa el a 11. cikk (6) bekezdésében említett körülmények kivételével mindaddig, amíg a hajó a visszatartását elrendelő tagállam illetékes hatóságának kielégítő módon nem igazolja, hogy a hajó rendelkezik az ISM szabályzat hatálya alatt kibocsátott érvényes bizonyítványokkal. Olyan esetekben, amikor az ellenőrzések során a 9. cikk (2) bekezdésében említett hiányosságokat tárnak fel, és azok nem orvosolhatók a visszatartást elrendelő kikötőben, a 11. cikk vonatkozó rendelkezései is alkalmazandók.

10. cikk

Fellebbezési jogosultság

(1) A hajótulajdonos vagy üzemeltető, illetve azoknak a tagállamban lévő képviselője jogosult fellebbezni az illetékes hatóság visszatartásra vagy kitiltásra irányuló döntése ellen. A fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya.

(2) A tagállamok e célra nemzeti jogszabályaiknak megfelelő eljárásokat dolgoznak ki és tartanak fenn.

(3) Az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett hajó parancsnokát a fellebbezési jogosultságáról megfelelően tájékoztatja.

11. cikk

Az ellenőrzések és a visszatartás nyomon követése

(1) Ha a 9. cikk (2) bekezdésében említett hiányosságok nem orvosolhatók abban a kikötőben, ahol az ellenőrzést végrehajtották, az érintett tagállam illetékes hatósága engedélyezheti az érintett hajó számára, hogy a legközelebbi hajójavító üzembe hajózzon, amelyet a hajó parancsnoka és az érintett hatóságok választanak ki, amennyiben a lobogó szerinti állam illetékes hatósága által meghatározott és az érintett tagállam által elfogadott feltételek teljesülnek. E feltételek biztosítják, hogy a hajó az utasok vagy a személyzet biztonságának és egészségének, továbbá más hajók veszélyeztetése nélkül, vagy a tengeri környezet feltételezhető veszélyeztetése nélkül teszi meg az utat.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek kikötőjében az ellenőrzést végrehajtották, tájékoztatja annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, amelyben a hajójavító üzem található, valamint a 9. cikk (5) bekezdésében említett feleket és - az esetnek megfelelően - a feltételek teljesítéséért felelős minden más hatóságot is a hajó útjáról.

(3) A (2) bekezdésben említett feleket a Párizsi memorandum 2. mellékletének rendelkezései szerint kell tájékoztatni.

Az ilyen tájékoztatásban részesülő tagállam illetékes hatósága értesítést küld a tájékoztatást nyújtó hatóság számára a meghozott intézkedésekről.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett, a tengerre kifutó azon hajó esetén:

i. amely nem elégíti ki annak a tagállamnak az illetékes hatósága által meghatározott feltételeket, amelynek a kikötőjében az ellenőrzést végrehajtották; vagy

ii. amely azáltal, hogy nem keresi fel a kijelölt hajójavító üzemet, megtagadja az egyezmények vonatkozó előírásainak kielégítését;

meg kell tagadni a Közösségen belül minden kikötő érintésének a lehetőségét mindaddig, amíg a hajótulajdonos vagy a hajóüzemeltető annak a tagállamnak az illetékes hatósága számára, amelynek kikötőjében a hajón hiányosságot észleltek, kielégítő módon nem szolgáltat bizonyítékokat arról, hogy a hajó teljes mértékben eleget tesz az egyezmények vonatkozó előírásainak.

(5) A (4) bekezdés i. pontjában említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a hajón hiányosságot észleltek, haladéktalanul értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait.

A (4) bekezdés ii. pontjában említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a hajójavító üzem található, haladéktalanul értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait.

A kikötőbe történő befutás elutasítását megelőzően a tagállam kérheti az érintett hajó lobogó szerinti hatóságával a konzultációk felvételét.

(6) A (4) bekezdés rendelkezései ellenére a kikötő szerinti állam illetékes hatósága engedélyezheti a hajó meghatározott kikötőbe történő befutását vis maior jellegű, vagy a biztonsági megfontolásokat hatálytalanító események bekövetkezése esetén, vagy a szennyezés kockázatának csökkentése vagy lehető legkisebb szinten tartása céljából, vagy a hiányosságok orvoslásának megtörténte miatt, feltéve hogy a hajótulajdonos, a hajó üzemeltetője vagy a hajóparancsnok a hajó biztonságos kikötőbe érkezése biztosításához a tagállam illetékes hatóságát kielégítő módon megtette a szükséges intézkedéseket.

12. cikk

Az ellenőrökre vonatkozó képzési követelmények

(1) Ellenőrzések végrehajtására csak a VII. mellékletben előírt képesítési követelményeket teljesítő személyek jogosultak.

(2) Ha a kikötő szerinti állam illetékes hatósága nem tud az ellenőrzés céljaira a kívánt szakismeretekkel rendelkező személyt biztosítani, az illetékes hatóság ellenőre számára bármely olyan személy segítséget nyújthat, aki rendelkezik a szükséges szakismeretekkel.

(3) A kikötő szerinti illetékes állam ellenőrzését végző személyek és a számukra segítséget nyújtó személyek gazdaságilag nem lehetnek érdekeltek sem abban a kikötőben, ahol az ellenőrzést végrehajtják, sem pedig az ellenőrzött hajóban, továbbá az ellenőrző személyek nem állhatnak olyan nem állami szervezetek szolgálatában, amelyek törvényben előírt okmányokat és osztályozási bizonyítványokat bocsátanak ki, vagy akik e bizonyítványok vagy osztályozási bizonyítványok kibocsátásához szükséges felügyeleti szemléket végeznek, és nem vállalhatják ilyen szervezetek nevében munkák elvégzését.

(4) Minden ellenőr magánál tartja a nemzeti jogszabályokkal összhangban az illetékes hatóság által, az ellenőr nevére kiállított igazolványt, amely igazolványban fel kell tüntetni, hogy az okmány tulajdonosa jogosult ellenőrzések végrehajtására.

Az ilyen igazolvány közös modelljét a 19. cikk rendelkezéseiben előírt eljárások szerint kell elkészíteni.

13. cikk

Révkalauzok és kikötőhatóságok jelentései

(1) A hajók kikötőhelyhez történő irányításában vagy onnan történő kivezetésében, illetve egy tagállam egyik kikötője felé tartó hajó irányításában részt vevő révkalauzok, ha szokásos feladataik teljesítése közben bármiféle olyan hiányosság tudomásukra jut, amely veszélyezteti a hajó biztonságos útját, vagy amely a tengeri környezet veszélyeztetésével fenyeget, haladéktalanul tájékoztatják a kikötő szerinti állam vagy a parti állam illetékes hatóságait.

(2) Ha a kikötőhatóság szokásos feladatainak teljesítése közben tudomást szerez arról, hogy a felügyelete alá tartozó kikötőben tartózkodó hajón olyan hiányosságok tapasztalhatók, amelyek veszélyeztethetik a hajó biztonságát vagy a tengeri környezet veszélyeztetésével fenyegetnek, a kikötőhatóság haladéktalanul tájékoztatja a kikötő szerinti állam illetékes hatóságát.

14. cikk

Együttműködés

(1) Minden tagállam gondoskodik saját illetékes hatóságai, kikötőhatóságai és egyéb vonatkozó hatóságok vagy a kereskedelmi szervezetek közötti együttműködés fenntartásáról annak biztosítása céljából, hogy az illetékes hatóság megszerezhesse a tagállam kikötőibe érkező hajókkal kapcsolatos valamennyi szükséges információt.

(2) A tagállamok gondoskodnak saját illetékes hatóságuk és az összes többi tagállam illetékes hatóságai közötti információcseréről és együttműködésről, és fenntartják a saját illetékes hatóságuk, a Bizottság és a franciaországi St. Maloban létrehozott Sirenac információs rendszer között az operatív kapcsolatot.

Az 5. cikk (2) bekezdésében vagy a 7. cikkben meghatározott ellenőrzések elvégzése céljából az ellenőrök felhasználják a hajó ellenőrzésével kapcsolatban az Equasis információs rendszeren keresztül elérhető nyilvános és magánjellegű adatbázisokat.

(3) A (2) bekezdésben említett információknak meg kell felelniük a Párizsi memorandum 4. mellékletében meghatározott, és az ezen irányelv 15. cikkében említett elvárt feltételeket kielégítő információknak.

15. cikk

Információ közzététele

1. Minden tagállam illetékes hatósága meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a VIII. melléklet I. részében felsorolt, az adott tagállam kikötőjében az előző hónap folyamán visszatartott vagy onnan kitiltott hajókra vonatkozó információkat legalább havonta közzétegyék.

(2) A Sirenac-rendszerben elérhetőnek kell lennie a VIII. melléklet I. és II. részében felsorolt információknak, valamint a 94/57/EK irányelv 15. cikkének (3) bekezdése alapján a hajóosztályok megváltoztatásával, felfüggesztésével vagy visszavonásával kapcsolatos minden információnak. Ezeket az Equasis információs rendszerben teszik közzé, amilyen hamar csak lehetséges az ellenőrzés befejezése vagy a visszatartás feloldása után.

3. A tagállamok és a Bizottság együttműködnek a (2) bekezdésben említett megfelelő technikai rendszerek létrehozásában.

4. Amennyiben indokolt, a fenti előírások teljesítése érdekében a Sirenac információs rendszert módosítani kell.

(5) E cikk rendelkezései nem érintik a felelősségre vonatkozó nemzeti jogszabályokat.

16. cikk

Költségek megtérítése

(1) Ha a 6. és 7. cikkben említett ellenőrzések egy egyezmény hatálya alatti előírásokkal kapcsolatosan hiányosságok meglétét tárják fel vagy állapítják meg, amelyek egy hajó visszatartását teszik szükségessé, bármely szokásos elszámolási időszak folyamán az ilyen ellenőrzésekkel kapcsolatosan felmerülő összes költséget a hajótulajdonosnak, a hajóüzemeltetőnek vagy a kikötő szerinti országban jelenlévő képviselőnek meg kell térítenie.

(2) Egy tagállam illetékes hatósága által a 11. cikk (4) bekezdésének rendelkezései szerint végrehajtott ellenőrzésekkel kapcsolatos összes költséget a hajótulajdonos vagy a hajó üzemeltetője viseli.

(2a) Amennyiben a hajót hiányosságok vagy a 9. cikkben és a VI. mellékletben meghatározott érvényes bizonyítványok hiánya miatt tartanak vissza, a hajótulajdonos vagy üzemeltető viseli a kikötői visszatartással kapcsolatos összes költséget.

(3) A hajó visszatartását mindaddig nem szabad feloldani, amíg a költségek teljes összegének befizetése meg nem történt, vagy kielégítő biztosítékot nem nyújtottak a költségek megtérítésére.

17. cikk

A végrehajtás nyomon követéséhez szükséges adatok

A tagállamok a X. mellékletben megállapított időközönként közlik a Bizottsággal az abban a mellékletben felsorolt információkat.

18. cikk

Szabályzó bizottság

(1) A Bizottságot a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2) Amennyiben hivatkoznak erre a bekezdésre, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak három hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

19. cikk

Módosítási eljárás

Ezen irányelv az alkalmazási területének kiszélesítése nélkül módosítható a 18. cikk (2) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően annak érdekében, hogy:

a) kiigazítsák - az 5. cikk (1) bekezdésében említett 25 %-os számadat kivételével - a 6., 7., 7a., 7b., 8., 15. és 17. cikkben, valamint az e cikkekben említett mellékletekben meghatározott kötelezettségeket, az ezen irányelv végrehajtásából nyert tapasztalat alapján és a Párizsi memorandum továbbfejlesztésének figyelembe vételével;

b) a mellékletek megfeleljenek a nemzetközi szervezetek és a Párizsi memorandum szervezete által az egyezményekben, jegyzőkönyvekben, szabályzatokban és állásfoglalásokban végrehajtott módosításoknak;

c) a 2. cikk (1) bekezdésében, az ezen irányelv alkalmazására vonatkozó nemzetközi egyezmények jegyzékének frissítése.

A 2. cikkben említett nemzetközi okmányok módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke szerint kizárhatók ennek az irányelvnek a hatálya alól.

19a. cikk

Szankciók

A tagállamok szankciók rendszerét alakítják ki arra az esetre, ha megsértik az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti jogszabályaikat, és meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciókat alkalmazzák. Az ilyen módon előírt szankciónak hatékonynak, arányosnak és visszatartó hatásúnak kell lennie.

20. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok legkésőbb 1996. június 30-ig elfogadják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkoznak erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(4) Emellett a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az irányelv tagállamokon belüli végrehajtásának előrehaladásáról.

21. cikk

Ez az irányelv a kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

22. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

ELSŐDLEGESEN ELLENŐRIZENDŐ HAJÓK

(az 5. cikk (2) bekezdésének értelmében)

I. Elsődleges fontosságú tényezők Az alábbi hajókat elsődleges prioritással ellenőrizendőnek kell tekinteni, függetlenül a kiválasztási tényezőtől.

Olyan hajók, amelyeknél a révkalauzok vagy a kikötői hatóságok olyan hiányosságokat jelentettek, amelyek a biztonságos hajózást veszélyeztethetik (a 93/75/EGK irányelv, valamint ennek az irányelvnek a 13. cikke szerint).

Olyan hajók, amelyek nem elégítik ki a 93/75/EGK irányelv rendelkezéseiben előírt kötelezettségeket.

Olyan hajók, amelyekről egy másik tagállam részéről bejelentés vagy értesítés érkezett.

Olyan hajók, melyekről bejelentés vagy panasz érkezett a parancsnok, a személyzet tagja vagy bármely olyan személy részéről, akinek jogos érdeke fűződik a hajó biztonságos működéséhez, a fedélzeti élet- és munkakörülményekhez, illetve a szennyezés megelőzéséhez, kivéve, ha az érintett tagállam úgy ítéli, hogy a bejelentés vagy panasz nyilvánvalóan megalapozatlan; a bejelentést vagy panaszt tevő személy kilétét nem szabad felfedni az érintett hajó parancsnoka, illetve a hajótulajdonos előtt.

Olyan hajók, amelyek

- a kikötő felé haladva összeütköztek, zátonyra futottak vagy megfeneklettek,

- feltehetően megsértették a káros anyagok vagy szennyvíz kibocsátására vonatkozó rendelkezéseket,

- szabálytalan vagy nem biztonságos manővereket hajtottak végre az IMO által elfogadott útvonal-tervezési intézkedések, illetve a biztonságos hajózási gyakorlat és eljárások figyelmen kívül hagyásával, vagy

- üzemeltetésük egyéb módon személyek, tárgyak vagy a környezet veszélyeztetését idézte elő.

Olyan hajók, amelyeket az előző hat hónap folyamán hajóosztályukból biztonsági okokból felfüggesztettek vagy visszavontak.

II. Általános kiválasztási tényező

Elsődlegesen ellenőrizendő hajók:

1. Egy tagállam kikötőjébe első alkalommal vagy legalább 12 hónapos távollét után befutó hajók. E feltétel alkalmazásakor a tagállamok figyelembe veszik a Párizsi memorandum szerződő feleli által folytatott ellenőrzéseket is. Ha e célra megfelelő adatok nem állnak rendelkezésre, a tagállamok a rendelkezésre álló Sirenac-adatokra támaszkodnak és azokat a hajókat ellenőrzik, amelyeket az említett adatbázis 1993. január 1-jei indítása után a Sirenac-adatbázisban még nem vettek nyilvántartásba.

2. Az előző hat hónap folyamán egyetlen tagállam által sem ellenőrzött hajók.

3. Azok a hajók, amelyeknek az egyezmények hatálya alatt kibocsátott kötelező, a hajó építésére és felszerelésére vonatkozó bizonyítványait és osztályozó bizonyítványait olyan szervezet bocsátotta ki, amelyet a 94/57/EK tanácsi irányelv nem ismer el.

4. Azok a hajók, amelyek a Párizsi memorandum éves jelentésében közzétett feketelistán szereplő állam lobogója alatt hajóznak.

5. Olyan hajók, amelyek számára egy tagállam kikötőjének elhagyását csak bizonyos feltételekkel engedték meg, mint:

a) a hiányosságok helyrehozatala indulás előtt;

b) hiányosságok helyrehozatala a következő kikötőben;

c) hiányosságok helyrehozatala 14 napon belül;

d) hiányosságok helyrehozatala, egyéb feltételek szerint.

Amennyiben a hajóval kapcsolatban intézkedéseket tettek, és minden hiányosságot helyrehoztak, azt figyelembe veszik.

6. Olyan hajók, amelyeknél egy előző ellenőrzés folyamán hiányosságokat jegyeztek fel, a hiányosságok számának megfelelően.

7. Olyan hajók, amelyeket egy korábbi kikötőben visszatartottak.

8. Olyan állam lobogója alatt közlekedő hajók, amely nem erősítette meg az ezen irányelv 2. cikkében megnevezett összes irányadó nemzetközi egyezményt.

9. Átlag fölötti hiányossági aránnyal rendelkező, hajóosztályozó társaságok által osztályozott hajók.

10. Az V. melléklet A. pontjában meghatározott kategóriákba tartozó hajók.

11. A 13 évesnél idősebb hajók.

A fent felsorolt hajók ellenőrzése prioritási sorrendjének meghatározásakor az illetékes hatóság figyelembe veszi a Sirenac információs rendszer által jelzett és a Párizsi memorandum I. mellékletének I. pontja szerinti általános kiválasztási tényezőt. A magasabb kiválasztási tényező magasabb prioritást jelez. A kiválasztási tényező a Párizsi memorandum keretében meghatározott kiválasztási tényezők értékének összege. Az 5., 6. és 7. pont csak az utolsó 12 hónapban elvégzett ellenőrzésekre érvényes. Az általános kiválasztási tényező nem lehet kevesebb, mint a 3., 4., 8., 9., 10., 11. és 12. pontnál megállapított értékek összege.

A 7. cikk (4) bekezdése alkalmazásához kiszámolt általános kiválasztási tényező nem veszi figyelembe a 10. pontot.

II. MELLÉKLET

BIZONYÍTVÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK LISTÁJA

(A 6. cikk (1) bekezdésének értelmében)

Nemzetközi köbözési bizonyítvány (1969);

- személyhajó-biztonsági bizonyítvány,

- teherhajószerkezet-biztonsági bizonyítvány,

- teherhajó-biztonsági felszerelési bizonyítvány,

- teherhajó-biztonsági rádiótávíró-bizonyítvány,

- teherhajó-biztonsági rádiótávbeszélő-bizonyítvány,

- teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány,

- felmentési bizonyítvány, benne szükség esetén a szállítmányok listája,

- teherhajó-biztonsági bizonyítvány;

ömlesztett cseppfolyósított gáz szállítására vonatkozó nemzetközi alkalmassági bizonyítvány;

- ömlesztett cseppfolyósított gáz szállítására vonatkozó alkalmassági bizonyítvány;

ömlesztett veszélyes vegyi anyagok szállítására vonatkozó nemzetközi alkalmassági bizonyítvány;

- ömlesztett veszélyes vegyi anyagok szállítására vonatkozó alkalmassági bizonyítvány;

olajszennyezések megelőzésére vonatkozó nemzetközi bizonyítvány;

szennyeződések megelőzésére vonatkozó nemzetközi bizonyítvány ömlesztett, káros, folyékony anyagok szállításához;

nemzetközi merülésvonal bizonyítvány (1966);

- nemzetközi merülésvonal-felmentési bizonyítvány;

olajnapló, I. és II. rész;

rakomány-nyilvántartási könyv;

10.

minimális biztonságos személyzet létszámát igazoló okmány;

10a.

az STCW-egyezménnyel összhangban kibocsátott bizonyítványok;

11.

egészségügyi alkalmassági bizonyítványok (lásd a tengerészek egészségügyi vizsgálatáról szóló 73. számú ILO-egyezményt);

12.

stabilitási tájékoztató;

13.

a hajók biztonságos üzemeltetésének és a környezetszennyezés megelőzésének nemzetközi szabályzata szerint kiadott megfelelési okmány és biztonságos üzemeltetési bizonyítvány példánya (A.741 (18) IMO-határozat);

14.

a hajótest szilárdságának és a gépi berendezéseknek az érintett hajóosztályozó társaság által kibocsátott bizonyítványa (csak akkor szükséges, ha a hajót egy hajóosztályozó-társaság sorolja osztályba);

15.

veszélyes árukat szállító hajókra vonatkozó különleges követelmények teljesüléséről szóló dokumentum;

16.

nagy sebességű vízi jármű biztonsági bizonyítványa és nagy sebességű vízi jármű üzemeltetési engedélye;

17.

különleges jegyzék vagy nyilatkozat a veszélyes árukról, vagy részletes rakományelrendezési terv;

18.

hajónaplóadatok az ellenőrző vizsgálatokról és gyakorlatokról készült jelentésekkel, és az életmentő eszközök és berendezések ellenőrzési és karbantartási naplója;

19.

különleges rendeltetésű hajó biztonsági bizonyítványa;

20.

mobil tengeri fúrótorony biztonsági bizonyítványa;

21.

olajszállító tartályhajók esetén, az olajkibocsátás-figyelő és -ellenőrző rendszerről készült jelentés az utolsó ballasztban megtett útról;

22.

riadóterv, tűzvédelmi terv, személyszállító hajók esetén kárelhárítási terv;

23.

fedélzeti olajszennyezés vészhelyzeti terve;

24.

felügyeleti ellenőrzési dokumentáció (ömlesztettáru- és olajszállító hajóknál);

25.

korábbi, a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzésről készült jelentések;

26.

ro-ro személyszállító hajók esetén információ az A/A maximum arányáról;

27.

gabonaszállításra jogosító engedély;

28.

rakományrögzítési kézikönyv;

29.

hulladékkezelési terv és hulladék-nyilvántartás;

30.

döntéstámogató rendszer az utasszállító hajók parancsnokainak;

31.

együttműködési terv a rögzített útvonalon közlekedő utasszállító hajók felkutatásáról és mentéséről (SAR);

32.

üzemeltetési korlátozások listája személyszállító hajókra;

33.

ömlesztettáru-szállító hajók kézikönyve;

34.

be- és kirakodási terv ömlesztettáru-szállító hajókra;

35.

az olajszennyezés miatti polgári jogi felelősség esetére szóló biztosításról vagy egyéb pénzügyi biztosítékról szóló igazolás (az olajszennyezés polgári jogi kártérítéséről szóló 1992. évi nemzetközi egyezmény.)

III. MELLÉKLET

PÉLDÁK A RÉSZLETESEBB ELLENŐRZÉSHEZ SZÜKSÉGES "EGYÉRTELMŰ BIZONYÍTÉKOKRA"

(a 6. cikk (3) bekezdésének értelmében)

Az I. melléklet I. részében és a II. rész 3., 4. pontjában, az 5. pont b) és c) alpontjában, és II-8 pontban szereplő hajók.

Az olaj-nyilvántartási könyvet nem vezetik az előírásoknak megfelelően.

A bizonyítványok és egyéb dokumentumok vizsgálatakor (lásd 6. cikk (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése) pontatlanságokat tártak fel.

Arra utaló körülmények, hogy a hajószemélyzet nem felel meg a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló, 1994. november 22-i 94/58/EK tanácsi irányelv ( 7 ) 8. cikkében megállapított rendelkezéseknek.

Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a rakománnyal kapcsolatos és egyéb műveleteket nem biztonságosan, vagy az IMO iránymutatásokkal összhangban végzik, ilyen például, amikor a rakománytartályokhoz vezető semlegesgáz-fővezetékben az oxigéntartalom meghaladja az előírásokban engedélyezett maximális szintet.

Olajszállító tartályhajó parancsnokának mulasztása a legutóbbi ballasztmenetben megtett úton az olajlefejtés megfigyelési és ellenőrző rendszere nyilvántartásának bemutatásával kapcsolatban.

Naprakész riadóterv hiánya, vagy ha a személyzet nem ismeri teendőit tűz keletkezése vagy a hajó elhagyására vonatkozó parancs esetén.

Téves vészjelzés leadása, melyet nem követ megfelelő visszavonási eljárás.

Az egyezmények által megkövetelt fontosabb berendezések vagy intézkedési tervek hiánya.

10.

Nem megfelelő higiéniai állapotok a hajó fedélzetén.

11.

Az ellenőr általános benyomásából és megfigyeléseiből származó bizonyíték arra nézve, hogy a hajótest vagy -szerkezet súlyos károsodása vagy hiányossága áll fenn, amely veszélyeztetheti a hajó szerkezeti integritását, illetve víz- és időjárás-állóságát.

12.

Információ vagy bizonyíték arra, hogy a parancsnok vagy a személyzet nem ismeri jól a hajózás biztonságával vagy a környezetszennyezés megelőzésével kapcsolatos alapvető műveleteket, vagy ezeket nem hajtja végre.

IV. MELLÉKLET

HAJÓ-ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK

(a 6. cikk (4) bekezdésének értelmében)

A biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzettel való ellátás alapelvei (A.481 (XII) IMO-határozat) és annak mellékletei, amelyek tartalmát a biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzetet igazoló okmány (1. melléklet) és a biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzettel való ellátottság alapelveinek alkalmazásáról szóló irányelvek (2. melléklet) képezik.

Veszélyes Áruk Nemzetközi Tengerészeti Szabályzatának rendelkezései.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) "A munkakörülmények ellenőrzése a hajók fedélzetén. Az eljárásra vonatkozó iránymutatások" című kiadványa.

A Párizsi memorandum I. melléklete "Kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzési eljárások".

V. MELLÉKLET

A. A KITERJESZTETT ELLENŐRZÉS ALÁ VONT HAJÓKATEGÓRIÁK [a 7. cikk (1) bekezdése szerint]

1. 10 évnél idősebb gáz- és vegyianyag-szállító tartályhajók, amelyek korát a hajók biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett építési dátum alapján határozzák meg.

2. 12 évnél idősebb ömlesztettáru-szállító hajó, amelynek a korát a hajó biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett építési dátum alapján határozzák meg.

3. 15 évesnél idősebb 3 000 bruttó űrtartalmat meghaladó olajszállító tartályhajók, amelyeknek a korát a hajó biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett építési dátum alapján határozzák meg.

4. 15 évnél idősebb utasszállító hajók, amelyek nem tartoznak a menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és a nagysebességű utasszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló, 1999. április 29-i 1999/35/EK tanácsi irányelv 2. cikke a) és b) pontjának ( 8 ) hatálya alá.

B. AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOKKAL KÖZLENDŐ INFORMÁCIÓK [a 7. cikk (3) bekezdése a) pontjában meghatározottak szerint]

A. hajó neve;

B. lobogó;

C. IMO-szám, ha van;

D. bruttó hordképesség;

E. a hajó építési ideje, amelyet a hajó biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett dátum alapján határoznak meg;

F. tartályhajók esetében:

F.a. építési mód: szimplafalú, szimplafalú elkülönített ballaszttartályokkal, duplafalú;

F.b. a rakomány és a ballaszttartályok állapota: teli, üres, inert gázzal töltött;

F.c. a rakomány mennyisége és jellege;

G. a rendeltetési kikötőbe vagy révkalauz-állomáshoz való megérkezés valószínű ideje, az illetékes hatóság igényei szerint;

H. a tartózkodás (megállás) tervezett időtartama;

I. a rendeltetési kikötőben tervezett műveletek (berakodás, kirakodás, egyéb);

J. a rendeltetési kikötőben tervezett, előírás szerinti szemlevizsgálatok, valamint jelentős karbantartási vagy javítási munkák, amelyeket a rendeltetési kikötőben való tartózkodás ideje alatt kell elvégezni.

C. BIZONYOS HAJÓKATEGÓRIÁK KITERJESZTETT ELLENŐRZÉSÉVEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK [a 7. cikk (5) bekezdésében meghatározottak szerint]

A gyakorlati megvalósíthatóságtól és a személyek, a hajó vagy a kikötő biztonságával kapcsolatos szükséges korlátozásoktól függően legalább az alábbi pontoknak kell a kiterjesztett ellenőrzés részét képezniük. Az ellenőrnek tudomással kell bírnia arról, hogy bizonyos fedélzeti műveletek biztonságos végrehajtását, például a rakománykezelési műveleteket a kiterjesztett ellenőrzés végrehajtása veszélyeztetheti, ha az elvégzendő ellenőrzést, amely e tevékenységre közvetlen kihatással van, az ilyen műveletek végrehajtása közben kell elvégezni.

1. MINDEN HAJÓN (az A. szakasz szerinti hajókategóriák) ellenőrizni kell a következőket:

- áramkimaradás és a vészhelyzeti generátor beindítása,

- a vészvilágítás,

- vészhelyzeti tűzoltószivattyú működése a tűzoltó-fővezetékre csatlakoztatott két tűzoltótömlővel

- a fenékvízszivattyúk működése,

- a vízmentes ajtók zárhatósága,

- a mentőcsónakok vízre eresztése,

- a kazánok, ventillátorok és tüzelőanyag szivattyúk vészhelyzeti távleállító-berendezése,

- a kormánygép, beleértve a kisegítő kormánygépet,

- rádióberendezések vészhelyzeti áramforrása,

- a géptéri olajelválasztó (lehetőség szerint ki kell próbálni).

2. GÁZ- ÉS VEGYIANYAG-SZÁLLÍTÓ TARTÁLYHAJÓK

Az 1. pont rendelkezéseiben felsoroltakon túlmenően gáz- és vegyianyag-szállító tartályhajókon a kiterjesztett ellenőrzés az alábbi pontokra is kiterjedhet:

- rakománytartályok figyelőberendezéseinek és biztonsági felszereléseinek ellenőrzése hőmérséklet, nyomás és apadás vonatkozásában,

- oxigénelemző készülékek és exploziméterek ellenőrzése, beleértve azok hitelesítését. Vegyianyag-felderítő (harmonikarendszerű) felszerelés megléte megfelelő számú és a szállított rakomány típusának megfelelő fajtájú gázfelderítő csövek megléte,

- kielégítő légzésvédelmet és szemvédelmet nyújtó menekülő felszerelések meglétének ellenőrzése a hajón tartózkodó minden személy számára (ha az szükséges a nemzetközi alkalmassági bizonyítványban, az ömlesztett veszélyes vegyszerek szállítására való alkalmasságot igazoló bizonyítványban vagy az ömlesztett folyékony gázok szállítására való alkalmasságot igazoló bizonyítványban előírt termékek esetében),

- annak ellenőrzése, hogy a szállított rakomány szerepel-e a nemzetközi alkalmassági bizonyítványban, az ömlesztett veszélyes vegyi anyag szállítására való alkalmasságot igazoló bizonyítványban vagy az ömlesztett folyékony gázok szállítására való alkalmasságot igazoló bizonyítványban,

- a fedélzeti rögzített tűzoltó-berendezések működésének ellenőrzése, függetlenül attól, hogy azok habbal, szárazvegyszerrel vagy a szállított terméknek megfelelő egyéb anyaggal működnek.

3. ÖMLESZTETTÁRU-SZÁLLÍTÓ HAJÓK

Az 1. pont rendelkezéseiben felsoroltakon túlmenően ömlesztettáru-szállító hajókon a kiterjesztett ellenőrzés az alábbi pontokra is kiterjedhet:

- fedélzeti gépi berendezések alapzatának esetleges korróziója,

- raktártetők esetleges deformációja és/vagy korróziója,

- keresztválaszfal esetleges törései vagy helyi korróziója,

- rakterek megközelítése,

- annak ellenőrzése, hogy az alábbi okmányok a hajón vannak-e, illetve azok áttekintése, továbbá annak megerősítése, hogy a lobogó szerinti állam vagy a hajóosztályozó társaság láttamozta-e azokat:

1) jelentések a szerkezeti szemlékről;

2) állapotértékelő jelentések;

3) vastagságmérési jelentések;

4) az A.744 (18) IMO határozatban említett leírások.

4. OLAJSZÁLLÍTÓ TARTÁLYHAJÓK

Az 1. pont rendelkezéseiben felsoroltakon túlmenően az olajszállító tartályhajókon a kiterjesztett ellenőrzés az alábbi pontokra is kiterjedhet:

- fedélzeti rögzített habbaloltó berendezés,

- tűzoltó felszerelések általános vizsgálata,

- a géptér, szivattyútér és lakótér tűzvédelmi csappantyúinak ellenőrzése,

- az inert gáz nyomásának és oxigéntartalmának ellenőrzése,

- ballaszttartályok: a rakteren belüli legalább egy ballaszttartályt meg kell vizsgálni, először a tartály búvónyílásából, illetve majd a fedélzet nyílásából is, ha az ellenőr indokoltnak látja a további ellenőrzést,

1) jelentések a szerkezeti szemlékről;

2) állapotértékelő jelentések;

3) vastagságmérési jelentések;

4) az A.744 (18) IMO-határozatban említett leírások.

5. A 1999/35/EK IRÁNYELV HATÁLYA ALÁ NEM TARTOZÓ UTASSZÁLLÍTÓ HAJÓK

A C.1. pont rendelkezéseiben felsoroltakon túlmenően az utasszállító hajókon a kiterjesztett ellenőrzés az alábbi pontokra is kiterjed:

- a tűzvédelmi érzékelő és riasztórendszer próbája,

- a tűzbiztos ajtók megfelelő záródásának próbája,

- a hangosbeszélő rendszer próbája,

- tűzvédelmi gyakorlat, amelynek során - legalább - be kell mutatni az összes tűzoltó felszerelést, és amelyen az ellátó személyzet egy részének részt kell venni,

- annak bemutatása, hogy a személyzet legfontosabb tagjai jól ismerik a kárelhárítási tervet.

Ha indokoltnak tartják, az ellenőrzés - a hajó parancsnokának vagy üzemeltetőjének engedélyével - addig folytatható, amíg a hajó be nem fut a tagállam kikötőjébe, vagy ki nem fut onnan. Az ellenőrök nem akadályozhatják a hajó üzemeltetését, és nem idézhetnek elő olyan helyzeteket, amelyek a hajóparancsnok megítélése szerint veszélyeztethetnék az utasok, a személyzet és a hajó biztonságát.

VI. MELLÉKLET

A HAJÓVISSZATARTÁS KRITÉRIUMAI

(A 9. cikk (3) bekezdésének értelmében)

Bevezetés

Annak eldöntése előtt, hogy az érintett hajó ellenőrzése folyamán feltárt hiányosságok indokolják-e a hajó visszatartását, az ellenőr az alábbi 1. és 2. szakaszban előírt kritériumokat veszi figyelembe.

A 3. szakasz olyan hiányosságokra tartalmaz példákat, amelyek önmagukban indokolttá tehetik az érintett hajó visszatartását (lásd 9. cikk (3) bekezdés).

Amennyiben a visszatartás oka az, hogy a hajóban a kikötőbe tartó útja során véletlenül kár keletkezett, nem kell visszatartást elrendelni, feltéve hogy

az 1974. évi SOLAS egyezmény I/11(c) szabályában előírt követelményeket kellően figyelembe vették a lobogó szerinti ország hatóságai, a kijelölt ellenőrző személy vagy a vonatkozó bizonyítvány kiadásáért felelős elismert szervezet értesítését illetően;

a kikötőbe való belépést megelőzően a parancsnok vagy a hajótulajdonos részletes jelentést adott a kikötő szerinti illetékes állam ellenőrző hatóságának a kár keletkezésének körülményeiről és a károsodás mértékéről és információt a lobogó szerinti ország hatóságának előírt értesítéséről;

a hajó a hatóságot kielégítő módon megtette a megfelelő helyreállítási intézkedéseket; és

a hatóság - miután értesült a helyreállítási intézkedések végrehajtásáról - megbizonyosodott arról, hogy a személyi és tárgyi biztonságot,illetve a környezetet veszélyeztető hiányosságok kijavításra kerültek.

1. Fő kritériumok

Amikor az ellenőr szakmai szempontok szerint azt határozza meg, hogy egy hajót vissza kell-e tartani vagy sem, az alábbi kritériumok szerint kell eljárnia:

Időzítés:

Azokat a hajókat, amelyeknek biztonsági állapota nem teszi lehetővé a tengerre való kifutást, vissza kell tartani a legelső ellenőrzés végrehajtásakor függetlenül attól, hogy a hajó mennyi időt tölt el a kikötőben.

Kritérium:

A hajó visszatartására akkor kerül sor, ha a feltárt hiányosságok olyan súlyosak, hogy az ellenőrnek a hajóhoz vissza kell térnie, hogy megállapítsa, hogy a hiányosságokat a hajó elindulásáig rendelkezésre álló idő alatt orvosolták-e.

A hiányosságok súlyosságát jelzi, ha az ellenőrnek a hajóra vissza kell térnie. Azonban ez nem minden esetben keletkeztet kötelezettséget. Azonban a hatóságnak valamilyen módon, lehetőség szerint egy újabb látogatás során ellenőriznie kell, hogy a hajó indulása előtt a feltárt hiányosságokat orvosolták-e.

2. A fő kritériumok alkalmazása

Annak eldöntésére, hogy a hajón talált hiányosságok elég súlyosak-e ahhoz, hogy indokolttá tegyék a hajó visszatartását, az ellenőrnek fel kell mérnie, hogy:

1. a hajó rendelkezik-e a szükséges, érvényes okmányokkal;

2. a hajó rendelkezik-e a biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzetet igazoló okmányban előírt személyzettel.

Az ellenőrzés folyamán az ellenőr felméri továbbá, hogy a hajó és/vagy a hajószemélyzet az előttük álló út során képes-e:

3. biztonságosan hajózni;

4. biztonságosan kezelni, szállítani a rakományt, és figyelemmel kísérni annak állapotát;

5. biztonságosan üzemeltetni a géptéri berendezéseket;

6. biztonságosan fenntartani a megfelelő géperőt és kormányhatást;

7. szükség esetén hatékonyan leküzdeni a hajó bármely részén keletkező tüzeket;

8. szükség esetén a hajót biztonságosan és gyorsan elhagyni, és a mentési intézkedéseket megtenni;

9. megakadályozni a környezet szennyezését;

10. fenntartani a hajó megfelelő stabilitását;

11. fenntartani a hajó megfelelő vízmentességét;

12. szükség esetén kapcsolatot vészhelyzetekben egymással kommunikálni;

13. a fedélzeten biztonságos és egészséges körülményeket biztosítani és fenntartani;

14. baleset esetén maximális tájékoztatást biztosítanak.

Ha ezeknek a kérdéseknek bármelyikére a válasz nemleges, az összes feltárt hiányosság figyelembevételével nagyon alaposan meg kell fontolni, hogy a hajó visszatartása szükséges-e. Több, kevésbé súlyos természetű hiányosság megléte szintén indokolttá teheti a hajó visszatartását.

3. Ezen iránymutatások alkalmazásában az ellenőrt az alábbi lista segíti, amely a vonatkozó egyezmények és/vagy szabályzatok szerint csoportosított olyan hiányosságok felsorolását tartalmazza, amelyek súlyosságuk miatt indokolttá tehetik az érintett hajó visszatartását. A felsorolás nem teljes. Ugyanakkor az 1978. évi STCW egyezmény terén kizárólag az alábbi 3.8 pontban szereplő visszatartásra alapot szolgáltató hiányosságok képeznek ennek az egyezménynek a hatálya alatt visszatartási okot. 3.1 Általános rész A vonatkozó egyezményekben előírt érvényes bizonyítványok és okmányok hiánya. Ugyanakkor az olyan államok lobogóját viselő hajók, amely államok egy egyezménynek (vagy vonatkozó megállapodásnak) nem aláíró felei, vagy nem hajtják végre másik vonatkozó megállapodás rendelkezéseit, nem jogosultak az egyezmény vagy másik vonatkozó megállapodás rendelkezéseiben előírt bizonyítványokat magukkal hordani. Ezért az előírások szerint szükséges bizonyítványok hiánya önmagában nem indokolhatja hajók visszatartásának a jogosságát; ugyanakkor a "kedvezőbb bánásmód tilalma" elvén alapuló záradék alkalmazásával a rendelkezések lényegi betartása elvárható mielőtt a hajó kifutását engedélyezik. 3.2 A SOLAS-egyezmény hatálya alá eső területek (a hivatkozások zárójelben találhatók) 1. a meghajtó és egyéb lényeges gépi berendezések, valamint az elektromos berendezések megfelelő működésének a zavara; 2. a géptér nem megfelelő mértékű tisztasága, nagy mennyiségű olajos víz jelenléte a fenékárkokban, a géptéri csövek szigeteléseinek olajos elszennyeződése, a kipufogó csöveket is beleértve, a fenékvíz-szivattyúk nem kielégítő működése; 3. a vészhelyzeti generátor, világítás, akkumulátorok és kapcsolók nem kielégítő működése; 4. a fő- és segédkormánygép nem kielégítő működése; 5. a személyi életmentő felszerelések, túlélési járművek és vízre bocsátó berendezések hiánya, nem kielégítő befogadóképessége vagy súlyos károsodása; 6. a tűzjelző rendszer, tűzriasztók, tűzoltó berendezések, rögzített tűzoltó berendezések, szellőztető szelepek, tűzgátlók, gyorszáró berendezések hiánya, nem az előírásoknak megfelelő állapota vagy olyan súlyos mértékű károsodása, amely azokat használatra alkalmatlanná teszi; 7. tartályhajókon a rakományfedélzeti terek tűzvédelmi berendezéseinek hiánya, súlyos károsodása vagy üzemzavara; 8. világítótestek, jelzőtestek vagy hangjelző berendezések hiánya, nem előírásszerű állapota vagy súlyos károsodása; 9. vészjelzés és biztonsági kapcsolattartás céljaira használt rádióberendezések hiánya vagy nem megfelelő működése; 10. navigációs berendezések hiánya vagy nem megfelelő működése a V/12(o) SOLAS-szabály figyelembevételével; 11. a tervezett útvonalhoz szükséges, a navigációt elősegítő kijavított térképek és/vagy egyéb hajózási kiadványok hiánya, figyelembe véve a papír térképek helyett használható elektronikus térképeket is; 12. szikramentes elszívó ventillátorok hiánya a rakományszivattyú terekben (II-2/59.3.1 SOLAS-szabály); 13. a Párizsi memorandum I. mellékletének 5.5. szakaszában szereplő, üzemeltetési követelmények terén mutatkozó súlyos hiányosságok; 14. a személyzet létszáma, összetétele vagy képesítése nem felel meg a biztonságos személyzetet igazoló okmány előírásainak; 15. a SOLAS 74 XI. fejezetének 2. szabálya szerinti kiterjesztett ellenőrző program végrehajtásának elmulasztása. 16. VDR hiánya vagy üzemképtelensége, amennyiben a használata kötelező. 3.3 Az IBC-kódex hatálya alá eső területek (a hivatkozások zárójelben találhatók) 1. az alkalmassági bizonyítványban fel nem tüntetett anyag szállítása, vagy a rakományra vonatkozó információk hiánya (16.2); 2. magasnyomású biztonsági felszerelések hiánya vagy meghibásodása (8.2.3); 3. ténylegesen nem biztonságos vagy a szabályzat előírásainak nem megfelelő elektromos berendezések (10.2.3); 4. a 10.2 pontban említett robbanásveszélyes helyeken gyúlékony anyagok jelenléte (11.3.15); 5. különleges elvárások megszegése (15.); 6. a tartályonként engedélyezett maximális rakománymennyiség túllépése (16.1); 7. érzékeny áruk nem kielégítő mértékű hő elleni védelme (16.6); 3.4 Az IGC-kódex hatálya alá eső területek (a hivatkozások zárójelben találhatók) 1. az alkalmassági bizonyítványban fel nem tüntetett anyag szállítása vagy a rakományra vonatkozó információk hiánya (18.1); 2. lakóterek vagy szolgálati helyiségek zárására szolgáló felszerelések hiánya (3.2.6); 3. nem gázmentes válaszfalak (3.3.2); 4. meghibásodott légzsilipek (3.6); 5. hiányzó vagy meghibásodott gyorszáró szelepek (5.6); 6. hiányzó vagy meghibásodott biztonsági szelepek (8.2); 7. ténylegesen nem biztonságos, vagy a kódex előírásait nem kielégítő elektromos berendezések (10.2.4); 8. a rakománytér szellőzői nem működnek (12.1); 9. a rakománytartályok nyomásérték riasztói nem működnek (13.4.1); 10. gázfelderítő és/vagy mérgező gáz felderítő felszerelés meghibásodott (13.6); 11. tilalom alatt álló anyagok szállítása érvényes inhibitor bizonyítványa nélkül (17/19); 3.5 A merülésvonal egyezmény hatálya alá eső területek 1. a fedélzet és a hajótest jelentős mértékű károsodása vagy korróziója, a lemezelés pontszerű korrodálása és ennek folyamán merevvé válása, amely a tengerállóságot vagy a helyi terhelések elviseléséhez szükséges szilárdságot befolyásolja, kivéve ha megfelelő ideiglenes javítást végeztek ahhoz, hogy a hajó eljusson egy olyan kikötőbe, ahol a végleges javítás elvégezhető; 2. nem kielégítő mértékű stabilitás megállapított esete; 3. elegendő és megbízható információ hiánya a megfelelő formában, amelynek segítségével a hajóparancsnok gyorsan és egyszerű eszközökkel intézkedhet a hajó rakományának és ballasztjának olyan elosztásáról, hogy az út folyamán adódó változó körülmények között és az út minden szakaszában a megfelelő stabilitás biztosított legyen és a hajótest szerkezete ne legyen kitéve túlzott mértékű terhelésnek; 4. záró eszközök, nyílászáró szerelvények és vízzáró ajtók hiánya, súlyos károsodása vagy meghibásodása; 5. túlterhelés; 6. merülési jelek hiánya vagy olvashatatlansága; 3.6 A Marpol-egyezmény I. mellékletének hatálya alá eső területek (a hivatkozások zárójelben találhatók) 1. az olajosvízszűrő-berendezés, az olajtöltést figyelő és szabályzó rendszer vagy a 15 ppm riasztóberendezés hiánya, súlyos károsodása vagy meghibásodása; 2. a fáradt olaj és/vagy olajsár maradvány tartály nem elég nagy a tervezett útvonalra; 3. olajnapló hiánya (20. szabály (5) bekezdés); 4. nem engedélyezett olajelvezető csatornák kialakítása; 5. hiányzó vagy a Marpol-egyezmény 13G (3) b) szabályának meg nem felelő vizsgálati jelentés; 3.7 A Marpol-egyezmény II. mellékletének hatálya alá eső területek (a hivatkozások zárójelben találhatók) 1. P & A kézikönyv hiánya; 2. a rakomány nem osztályozott (3. szabály (4) bekezdés); 3. rakomány nyilvántartó könyv hiánya (9. szabály (6) bekezdés); 4. olajszerű anyagok szállítása az előírásoknak nem megfelelő módon vagy megfelelően módosított bizonyítvány nélkül (14. szabály); 5. nem engedélyezett olajelvezető csatornák kialakítása; 3.8 Az STCW- egyezmény hatálya alá eső területek 3.9 Az ILO-egyezmények hatálya alá eső területek 1. a következő kikötő eléréséig megteendő útra nincs elegendő élelmiszer; 2. a következő kikötő eléréséig megteendő útra nincs elegendő mennyiségű ivóvíz; 3. higiéniai feltételek nagyfokú hiánya; 4. az alacsony hőmérsékletű területeken közlekedő hajó lakóterében a fűtés hiánya; 5. a folyosókon/lakóterekben túlzott mennyiségű szemét, felszerelésekből vagy rakományból álló torlaszok vagy egyéb, a biztonságot veszélyeztető állapot; 3.10 Olyan területek, amelyek nem indokolják a hajó visszatartását, de például indokolhatják a rakománykezelési műveletek felfüggesztését Az inert gázrendszer, rakománnyal kapcsolatos felszerelés vagy gépi berendezés megfelelő működésének zavara vagy karbantartásának hiánya, amely alapot szolgáltathat a rakománykezelő műveletek leállításához.

A tengerészek nem rendelkeznek bizonyítvánnyal, nem rendelkeznek megfelelő bizonyítvánnyal, nem rendelkeznek érvényes felmentéssel, illetve nem tudják okmánnyal igazolni, hogy jóváhagyási kérelmet nyújtottak be a lobogó szerinti ország hatóságaihoz.

Nem teljesülnek a lobogó szerinti ország hatóságának a biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzetre vonatkozó követelményei.

A navigációs, illetve géptéri őrszolgálatra vonatkozó intézkedések nem felelnek meg a lobogó szerinti ország hatósága által a hajóra előírt hatályos feltételeknek.

Az őrszolgálatban nincs megfelelő képesítéssel rendelkező személy a biztonságos navigáláshoz, a biztonsági rádióhírközléshez, illetve a tengerszennyezés megelőzéséhez szükséges berendezések működtetéséhez.

Nem tudnak bizonyságot tenni arról a szakmai hozzáértésről, amely a hajó biztonsága és a környezetszennyezés megelőzése érdekében a tengerészek feladatainak részét képezi.

Nincs elegendő, az út kezdetén az első őrszolgálat és az ezt követő váltások ellátásához szükséges, kellően kipihent és az őrszolgálatra egyéb szempontok szerint is alkalmas személy.

VII. MELLÉKLET

AZ ELLENŐRÖKKEL SZEMBEN TÁMASZTOTT MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

(A 12. cikk (1) bekezdésének értelmében)

Az ellenőr meghatalmazással rendelkezik, hogy a tagállam illetékes hatóságának megbízásából a kikötő szerint illetékes állam által végzett ellenőrzéseket lefolytassa.

Az ellenőr

- legalább egyéves szolgálati idővel rendelkezik egy lobogó szerinti államnak az egyezmények rendelkezései szerinti felügyeleti tevékenységével és bizonyítványok kiadásával megbízott ellenőreként,

- továbbá rendelkezik -

a) hajóparancsnoki képesítési oklevéllel, amelynek birtokában 1 600 bruttó regiszter tonna vagy annál nagyobb méretű hajó parancsnokságát elláthatja (lásd STCW, II/2 szabály); vagy

b) gépüzemvezetői képesítési bizonyítvánnyal, amelynek birtokában 3 000 kW vagy annál nagyobb főgépteljesítményű hajón a gépüzemvezetői feladatokat elláthatja (lásd STCW, III/2 szabály); vagy

c) hajóépítőmérnöki, gépészmérnöki vagy a hajózás terén mérnöki vizsgával és ilyen minőségben legalább öt éves szakmai tapasztalattal,

- a fenti a) és b) pontban említett ellenőr legalább öt éves fedélzeti vagy gépüzemi tengerésztiszti szolgálattal rendelkezik.

vagy:

Az ellenőr:

- megfelelő felsőfokú oklevéllel, vagy azzal egyenértékű képzéssel rendelkezik, és

- hajózás biztonsági ellenőröket képző iskolában képzésben vett részt, és

- legalább kétéves szolgálati idővel rendelkezik egy lobogó szerinti államnak az egyezmények rendelkezései szerinti felügyeleti tevékenységével és bizonyítványok kiadásával megbízott ellenőreként.

Az ellenőr mind szóban, mind írásban meg tudja értetni magát a tengerészekkel a tengeren leggyakrabban használt nyelven.

Az ellenőr megfelelő ismeretekkel rendelkezik a nemzetközi egyezmények rendelkezéseire és a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzési eljárásaira vonatkozóan.

A fenti kritériumoknak meg nem felelő ellenőrök abban az esetben végezhetnek ellenőrzést, ha a kikötő szerinti állam általi ellenőrzés elvégzéséért felelős tagállam illetékes hatósága ezen irányelv elfogadásának időpontját megelőzően az ilyen személyt már foglalkoztatta.

VIII. MELLÉKLET

A tagállamok kikötőiben történő visszatartásokkal és ellenőrzésekkel kapcsolatos információk közzététele (a 15. cikk szerint)

I. A 15. cikk (1) bekezdésével összhangban közzétett információnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

- a hajó neve,

- IMO-szám,

- a hajó típusa,

- bruttó űrtartalom (GT),

- a hajó építési ideje, amelyet a hajó biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett dátum alapján határoznak meg,

- a hajótulajdonos vagy üzemeltető neve és címe,

- a folyadékot vagy ömlesztett szilárd rakományt szállító hajók esetében a hajó kiválasztásáért felelős bérlő neve és a bérleti szerződés típusa,

- a lobogó szerinti állam,

- az a hajóosztályozó társaság, illetve adott esetben társaságok, amelyek e hajó esetében kibocsátották az osztályozási bizonyítványt, adott esetben,

- az a hajóosztályozó társaság, illetve társaságok és/vagy más részes államok, amelyek a hajóra a lobogó szerinti állam nevében a vonatkozó nemzetközi egyezmények szerinti hajóokmányokat kiállították, feltüntetve a kiállított okmányokat,

- a legutóbbi kiterjesztett ellenőrzés kikötője és időpontja, adott esetben feltüntetve, hogy elrendeltek-e visszatartást,

- a legutóbbi különleges ellenőrzés kikötője és időpontja, valamint az ellenőrzést végző szervezet neve,

- a megelőző 24 hónap alatti visszatartások száma,

- a visszatartó állam és kikötő,

- a visszatartás feloldásának időpontja,

- a visszatartás időtartama napokban,

- az észlelt hiányosságok száma és a visszatartás indoklása világos és szabatos fogalmazással,

- az illetékes hatóságok és adott esetben a hajóosztályozó társaságok által a visszatartást követően tett intézkedések leírása,

- amennyiben a hajó a Közösség valamely kikötőjéből ki van tiltva, az ilyen intézkedés indoklása világos és szabatos fogalmazással,

- annak megjelölése, hogy a hajóosztályozó társaság vagy más, ellenőrzést végrehajtó magánszerv hatásköre kiterjedt-e azokra a hiányosságokra, amelyek önmagukban vagy egymással társítva a visszatartáshoz vezettek,

- az intézkedések leírása olyan hajó esetében, amelynek megengedték, hogy a legközelebbi megfelelő javítóműhelyig útját folytassa, vagy amelyet a Közösség valamely kikötőjéből kitiltottak.

II. A 15. cikk (2) bekezdésével összhangban közzétett, az ellenőrzött hajókra vonatkozó tájékoztatás a következőket tartalmazza:

- a hajó neve,

- IMO-szám,

- a hajó típusa,

- bruttó űrtartalom (GT),

- az építés éve,

- a hajótulajdonos vagy üzemeltető neve és címe,

- a folyadékot vagy ömlesztett szilárd rakományt szállító hajók esetében a hajó kiválasztásáért felelős bérlő neve és a bérleti szerződés típusa,

- a lobogó szerinti állam,

- az a hajóosztályozó társaság vagy azok a társaságok, amely vagy amelyek a hajóra az osztályozási bizonyítványt kiállították,

- az ellenőrzés állama, kikötője és időpontja,

- a hiányosságok száma és jellege.

IX. MELLÉKLET

A 8. cikkel összhangban összeállított vizsgálati jelentés

A vizsgálati jelentésnek legalább az alábbi pontokat tartalmaznia kell:

I. Általános adatok

1. a jelentést összeállító illetékes hatóság;

2. az ellenőrzés helye és időpontja;

3. az ellenőrzött hajó neve;

4. lobogó;

5. a hajó típusa;

6. IMO-szám;

7. hívójel;

8. bruttó űrtartalom (GT);

9. bruttó hordképesség (ahol indokolt);

10. a hajó építési ideje, amelyet a hajó biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett dátum alapján határoznak meg;

11. az a hajóosztályozó társaság, illetve adott esetben társaságok, amelyek e hajó esetében kibocsátották az osztályozási bizonyítványt;

12. az a hajóosztályozó társaság, illetve társaságok és/vagy más részes államok, amelyek a hajóra a lobogó szerinti állam nevében a vonatkozó nemzetközi egyezmények szerinti hajóokmányokat kiállították, feltüntetve a kiállított okmányokat;

13. a hajótulajdonos vagy üzemeltető neve és címe;

14. a folyadékot vagy ömlesztett szilárd rakományt szállító hajók esetében a hajó kiválasztásáért felelős bérlő neve és a bérleti szerződés típusa;

15. a vizsgálati jelentés kelte;

16. annak jelzése, hogy az ellenőrzéssel vagy a visszatartással kapcsolatos részletes információkat közzé kell-e tenni.

II. Az ellenőrzéssel kapcsolatos adatok

1. a vonatkozó nemzetközi egyezmények alapján kiállított bizonyítványok, a szóban forgó bizonyítvány(oka)t kiállító hatóság vagy szervezet, ideértve annak kiállítási és lejárati dátumát;

2. a hajó ellenőrzés alá vont részei vagy elemei (részletesebb vagy kiterjesztett ellenőrzés esetén);

3. az ellenőrzés típusa (ellenőrzés, részletesebb ellenőrzés vagy kiterjesztett ellenőrzés) ;

4. a hiányosságok jellege;

5. a megtett intézkedések.

III. További adatok visszatartás esetén

1. a visszatartás elrendelésének kelte;

2. a visszatartás feloldásának időpontja;

3. a visszatartási utasítást indokoló hiányosságok jellege (adott esetben az egyezmények említésével);

4. a legutóbbi közbenső vagy éves szemlével kapcsolatos információ;

5. annak megjelölése, hogy a hajóosztályozó társaság vagy más, ellenőrzést végrehajtó magánszerv hatásköre kiterjedt-e azokra a hiányosságokra, amelyek önmagukban vagy egymással társítva a visszatartáshoz vezettek;

6. a megtett intézkedések.

X. MELLÉKLET

A végrehajtás felügyeletére vonatkozó adatok a 17. cikk szerint

1. A tagállamok minden évben legkésőbb április 1-jéig közlik az alábbi adatokat a Bizottsággal az előző évre vonatkozóan:

1.1.

a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzések keretében eljáró ellenőrök száma.

Ezt az információt a tagállamok alábbi minta szerint közlik a Bizottsággal.

Ezt az információt nemzeti szinten és az érintett tagállam minden egyes kikötőjére vonatkozóan kell megadni. E melléklet alkalmazásában a kikötő egy adott kikötőt jelent, illetve egy ellenőr vagy ellenőrcsoport által ellenőrzött földrajzi övezet, amely adott esetben több kikötőt foglal magában. Ugyanaz az ellenőr egynél több kikötőben/övezetben is dolgozhat.

1.2.

a tagállam kikötőjébe befutó hajók száma.

A tagállamok

a) félévente közlik a Bizottsággal - a rendszeres kompjáratok kivételével - a kikötőikbe befutó egyes hajók mozgására vonatkozó kimutatást, amely tartalmazza a hajók IMO-számát és az érkezés napját, vagy

b) megadják a Sirenac számára - a rendszeres kompjáratok kivételével - a kikötőikbe naponta befutó hajók IMO-számát és érkezési időpontját.

A tagállamok az ezen irányelv végrehajtásától számított hat hónapon belül kötelesek megadni a Bizottságnak az a) és b) pontban említett rendszeres kompjáratok jegyzékét, továbbá azt követően minden változást, amely e járatok esetében bekövetkezik.

XI. MELLÉKLET

A. A KÖZÖSSÉG KIKÖTŐIBŐL KITILTHATÓ HAJÓK KATEGÓRIÁI [a 7b. cikk (1) bekezdése szerint]:

1. gáz- és vegyianyag-szállító tartályhajók;

2. ömlesztettáru-szállító hajók;

3. olajszállító tartályhajók;

4. utasszállító hajók.

B. A KÖZÖSSÉG KIKÖTŐIBŐL TÖRTÉNŐ KITILTÁSSAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK [a 7b. cikk (2) bekezdése szerint]

Amennyiben teljesülnek a 7b. cikkben meghatározott feltételek, annak a kikötőnek az illetékes hatósága, ahol a hajót második, illetve harmadik alkalommal visszatartják, köteles a hajó kapitányát és tulajdonosát vagy üzemeltetőjét a hajót érintő kitiltó határozatról írásban tájékozatni.

Az illetékes hatóság tájékoztatja a lobogó szerinti állam illetékes hatóságát, az érintett hajóosztályozó társaságot, a többi tagállamot, a Bizottságot, a "Centre administratif des affaires maritimes"-et és a Párizsi memorandum titkárságát is.

A kitiltó határozat akkor lép hatályba, amikor a hajó engedélyt kap a kikötő elhagyására, miután orvosolták a visszatartáshoz vezető hiányosságokat.

A kitiltó határozat visszavonása érdekében a hajó tulajdonosának vagy üzemeltetőjének hivatalos kérelmet kell benyújtania azon tagállam illetékes hatóságához, amely a kitiltó határozatot hozta. A kérelemhez csatolni kell a lobogó szerinti állam illetékes hatóságának nyilatkozatát, amely igazolja, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a nemzetközi egyezmények vonatkozó rendelkezéseinek. A kitiltó határozat visszavonására irányuló kérelemhez adott esetben csatolni kell a hajó osztályozását elvégző hajóosztályozó társaság bizonyítványát is, amely igazolja, hogy a hajó megfelel az adott társaság által az arra az osztályra vonatkozóan előírt normáknak.

A kitiltó határozat visszavonása csak akkor lehetséges, miután a hajót újból megvizsgálták a kitiltó határozatot kibocsátó tagállam illetékes hatóságának ellenőrei a kijelölt kikötőben, és e tagállam megelégedésére bizonyítást nyert, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a nemzetközi egyezmények vonatkozó rendelkezéseinek.

Ha a kijelölt kikötő a Közösség területén van, a rendeltetési kikötő szerinti tagállam illetékes hatósága a kitiltó határozatot kibocsátó tagállam illetékes hatóságának hozzájárulásával engedélyezheti, hogy a hajó a szóban forgó rendeltetési kikötőbe befusson, kizárólag annak ellenőrzése céljából, hogy a hajó megfelel-e a 2. pontban meghatározott feltételeknek.

Az újbóli ellenőrzés kiterjesztett ellenőrzést jelent, amely kiterjed legalább az V. melléklet C. pontjában felsorolt vonatkozó pontokra.

E kiterjesztett ellenőrzés minden költsége a tulajdonost vagy az üzemeltetőt terheli.

Ha a kiterjesztett ellenőrzés eredményei a tagállam megelégedésére összhangban vannak a 2. ponttal, vissza kell vonni a kitiltó határozatot. Erről írásbeli tájékoztatást kap a hajótulajdonos vagy üzemeltető.

Az illetékes hatóságnak erről a döntéséről írásban kell tájékoztatnia a lobogó szerinti állam illetékes hatóságát, az érintett hajóosztályozó társaságot, a többi tagállamot, a Bizottságot, a "Centre administratif des affaires maritimes"-et és a Párizsi memorandum titkárságát is.

A Közösség kikötőiből kitiltott hajókkal kapcsolatos információkat a Sirenac rendszerben hozzáférhetővé kell tenni, és közzé kell tenni azokat a 15. cikk és a VIII. melléklet rendelkezéseivel összhangban.

XII. MELLÉKLET

Az úti adatrögzítőre vonatkozó nemzetközi és közösségi követelmények

Az alábbi osztályokba tartozó hajókat, amennyiben a Közösség egyik tagállamának kikötőjét felkeresik, fel kell szerelni az A.861 (20) IMO-határozat teljesítményre vonatkozó normáinak és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) 61996 sz. szabványában előírt ellenőrzési normáknak megfelelő úti adatrögzítővel:

- a 2002. július 1-jén vagy azt követően épített utasszállító hajók,

- 2002. július 1-je előtt épített ro-ro komphajók, legkésőbb a 2002. július 1-jéig vagy azt követően végzett első szemléig,

- a ro-ro komphajók kivételével egyéb, 2002. július 1-je előtt épített utasszállító hajók, legkésőbb 2004. január 1-jéig,

- az utasszállító hajók kivételével, 2002. július 1-jén vagy azt követően épített hajók legalább 3 000 bruttó űrtartalommal.

Az alábbi osztályokba tartozó, 2002. július 1-je előtt épített hajókat - amennyiben a Közösség egyik tagállamának kikötőjét felkeresik - fel kell szerelni a vonatkozó IMO-szabványoknak megfelelő úti adatrögzítővel:

- legalább 20 000 bruttó űrtartalommal rendelkező hajók, legkésőbb az IMO által kitűzött időpontig, illetve IMO-határozat hiányában legkésőbb 2007. január 1-jéig,

- legalább 3 000, de legfeljebb 20 000 bruttó űrtartalommal rendelkező hajók, legkésőbb az IMO által kitűzött időpontig, illetve IMO-határozat hiányában legkésőbb 2008. január 1-jéig.

( 1 ) HL C 107., 1994.4.15., 14. o. és HL C 347., 1994.12.8., 15. o.

( 2 ) HL C 393., 1994.12.31., 50. o.

( 3 ) Az Európai Parlament 1994. október 27-i véleménye (HL C 347., 1994.12.8., 15. o.), a Tanács 1995. március 14-i közös álláspontja (HL C 93., 1995.4.13., 25. o.) és az Európai Parlament 1995. május 18-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

( 4 ) HL C 271., 1993.10.7., 1. o.

( 5 ) HL L 247., 1993.10.5., 19. o.

( 6 ) HL L 324., 2002.11.29., 1. o.

( 7 ) HL L 319., 1994.12.12., 28. o.

( 8 ) HL L 138., 1999. 6. 1., 1. o.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31995L0021 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31995L0021&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 01995L0021-20021129 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:01995L0021-20021129&locale=hu