A Szegedi Ítélőtábla Pf.20746/2016/9. számú határozata kártérítés (NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 100. §, 339. §, 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.746/2016/9.szám

A Szegedi Ítélőtábla a (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a Krivik Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Krivik Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen nemvagyoni kártérítés és egyéb követelés iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2016. április 8. napján kelt 15.P.20.543/2016/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000,- (Ötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

A le nem rótt 120.000,- (Egyszázhúszezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

1988. április 11. óta a felperes tulajdonát képezi a (település neve, utca, házszám) szám alatt fekvő belterületi ingatlan, melyben 1994. óta lakik. Az ingatlan a helyi építési szabályzat szerinti besorolását tekintve falusias kertvárosi jellegű lakóterület. Az ingatlan határától mintegy 8-9 méterre található az 1988 előtt épült (X)-es számú főút, melynek forgalma nappali időszakban nem folyamatos, a járművek mindkét irányból esetszerűen haladnak el az ingatlan előtt, az éjszakai órákban pedig - egészen hajnal 4 óráig - minimális mennyiségű jármű, eseti jelleggel. A felperesi ingatlannál fekvő, érintett útszakasz forgalmi jellege szerint D3 kategóriájú (D: enyhe szezonális jelleg, 3: alacsony éjszakai forgalom), a besorolást nem a közút kezelője határozta meg. Az (X). számú főút forgalma és zaja a perbeli ingatlan előtt a 2015. évet megelőző néhány éves időszakot tekintve nem változott, a 2011. óta mért értékek nagyjából azonosak. A felperes ingatlanának földszinti, észak-nyugati tájolású homlokzata előtt elhaladó járművek által kibocsátott zaj - sem a nappali, sem az éjszakai időszakban - az előírt egészségügyi határértéket nem haladja meg.

A felperes 2009. április 6. óta áll pszichiátriai kezelés alatt. Kevert szorongásos depressziós zavart állapítottak meg nála szociális fóbiával kiegészülve, mely állapota jelenleg is fennáll, rendszeres gyógyszeres kezelésben részesül. Szorongása, agorafóbiája, az ahhoz társuló pánik és rosszullétei következtében otthonát elhagyni nem tudja. A szociális izoláció és a zaj miatti kialvatlansága, fáradtsága zajérzékenységét fokozza.

A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest, hogy a zajártalom megszüntetése érdekében zajcsökkentő falat építsen lakóháza, valamint a főútvonal közé, számára ingatlanán az úttesttől lehető legtávolabb eső helyen munkavégzésre alkalmas műtermet külön hangszigeteléssel ellátva alakítson ki, a szomszédos ingatlanon lévő falat hangvisszaverődés elleni szigeteléssel lássa el, a balesetveszély elhárítása és megelőzése érdekében gyalogátkelőhelyet fessen fel a perrel érintett útszakaszon, valamint helyezzen ki sebességkorlátozó és gyalogátkelőhelyre figyelmeztető közúti jelzőtáblákat. Ezen túlmenően a pihenéshez és az egészséghez fűződő személyiségi jogai megsértése miatt 1.500.000,- Ft nemvagyoni kártérítést igényelt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, a felperes az út létesítését követően vásárolta meg az ingatlant, így az 1988. évi I. törvény 42/A. § (4) bekezdése szerinti kártérítés jogalapja hiányzik. Kiemelte továbbá, hogy adott útszakaszon elhaladó forgalom zajának mértéke nem haladja meg a jogszabályban meghatározott határértéket, ezért közútkezelői tevékenységével összefüggésben szükségtelen zavarás nincs.

Az ügyben eredetileg eljárt Kecskeméti Járásbíróság 3.P.20.817/2014/49-II. számú ítéletével a keresetet elutasította.

A Kecskeméti Törvényszék 3.Pf.21.877/2015/5. sorszámú végzésével a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és elrendelte a keresetlevél áttételét a Kecskeméti Törvényszékhez. Határozatának indokolásában rámutatott, a felperes személyhez fűződő jogok megsértésére alapított kereseti kérelme törvényszéki hatáskörbe tartozik a Pp. 23. § (1) bekezdés g) pontja alapján.

A törvényszéken indult megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes keresete tartalmánál fogva személyhez fűződő jogai megsértésével okozati összefüggésben bekövetkezett kárai megtérítésére, valamint a jogsértés általa meghatározott módon történő megszüntetésére irányult. A beszerzett igazságügyi szakértői vélemények alapján azonban megállapítható, hogy az (X). számú főút zajkibocsátási szintje a jogszabályban meghatározott határértéket az érintett szakaszon nem haladja meg, ezért az alperes a felperes sérelmére jogsértő magatartást nem valósított meg. Utalt arra is, hogy az 1988. évi I. törvény 42/A. § (4) bekezdése eleve kizárja a közút kezelőjének kártérítési felelősségét, amikor a közút forgalomba helyezését követően létesült az építmény, mint a perbeli esetben is.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. A másodfokú tárgyaláson pontosított jogorvoslati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének az elsőfokú eljárásban közölt utolsó keresetmódosítás szerinti megváltoztatását kérte, és igényének összértékét 3.000.000,- Ft-ban határozta meg. Jogalapként személyiségi jogainak megsértésére hivatkozott. Másodlagosan hatályon kívül helyezést igényelt állítva, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet nem merítette ki. Fellebbezésében hangsúlyozta, téves az az ítéleti megállapítás, miszerint a perbeli ingatlan tulajdonjogát a Ktv. hatályba lépését követően szerezte meg, az ugyanis azt megelőzően történt. Vitatta az elsőfokú eljárás során beszerzett akusztikai szakértői vélemények megalapozottságát is, véleménye az volt, a szakértő kompetenciáján túlterjeszkedett amikor rögzítette: abból, hogy a felperes megítélésében a szubjektív elemek ilyen erősek, az is következik, hogy panaszai a műszaki szempontból reális néhány dB-nyi zajcsökkentést követően érdemben nem enyhülnének. Kiemelte továbbá, a zajterhelési határértékeket az üdülőterületekre előírt értékek figyelembevételével kell megítélni, melynek alapján az állapítható meg, hogy a felperes nyugalmát szükségtelenül zavarta az alperes és a zajterhelés az egészségét is veszélyezteti. Álláspontja szerint indokolt az orvosszakértői vélemény beszerzése atekintetben, hogy okozhat-e egészségkárosodást a tartós, hosszú időn keresztül ható határérték körüli zajterhelés. Hangsúlyozta, az egészségkárosítás és a zavarás következményeinek megítélése orvosszakmai és nem zajszakértői kérdés. Fellebbezésének kiegészítéséhez csatolta az (újság neve) elnevezésű helyi újság cikkét, amely - véleménye szerint - alátámasztja állításait.