A Pécsi Ítélőtábla Bf.67/2008/5. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette (ÜZLETSZERŰEN elkövetett HIVATALI befolyással üzérkedés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 33. §, 256. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 116. §, 258. §, 263. §, 264. §, 348. §, 371. §, 372. §, 373. §] Bírók: Halász Etelka, Makai Lajos, Tóth Sándor

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.67/2008/5. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2008. évi június hó 11. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság a vesztegetést állítva és üzletszerűen elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Somogy Megyei Bíróság B.145/2007/15. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

- egy rendbeli befolyással üzérkedés bűntette vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és a vádlottal szemben a büntetőeljárást megszünteti;

- a vádlott által elkövetett bűncselekmény megnevezése helyesen befolyással üzérkedés bűntette [Btk.256.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés a) és c) pontja];

- a főbüntetés tartamát - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével -2 (kettő) év 6 (hat) hónap börtönre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 (három) évre súlyosítja;

- az elkobzásra vonatkozó rendelkezést akként változtatja meg, hogy a vádlottat 1.114.000 (egymillió-egyszáztizennégyezer) forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezi;

- a kiszabott szabadságvesztésbe helyesen a 2006. november 27. napjától 2007. március 19. napjáig előzetes fogvatartásban eltöltött időt számítja be.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Somogy Megyei Bíróság B.145/2007/15. számú, 2008. március 6. napján kelt ítéletével a vádlottat 2 rb. vesztegetést állítva és üzletszerűen elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, vele szemben 3.714.000 forint összegben vagyonelkobzást alkalmazott, kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére, illetve rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett, valamint a vagyonelkobzás összegének felemeléséért jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője részben felmentésért, részben pedig az eljárás megszüntetése érdekében fellebbezett.

A büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés, illetve az eljárás részbeni megszüntetésére vonatkozó védelmi fellebbezések alaposak, egyebekben a jogorvoslati kérelmeket a másodfokú bíróság nem találta megalapozottnak.

A kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be.348.§ (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett.

Tévedett azonban, amikor a vádlott bűnösségét a Kaposvári Nyomozó Ügyészség vádiratának I. pontjában írt tényállással kapcsolatban megállapította.

A vádirati tényállás szerint a vádlott 2000. év végén felkereste tanú3t b.........i lakásán azzal, hogy segít elintézni befolyásos ismerősein keresztül, hogy tanú3nak ne kelljen letöltenie a vele szemben jogerősen kiszabott börtönbüntetést, illetve, hogy "jó" börtönbe kerüljön. Ezért a vádlott 800.000 forintot, majd két héttel később további 1.000.000 forintot kért és kapott.

Tanú3 2001. január 26-án kezdte meg a börtönbüntetés letöltését, ezt követően a vádlott tanú3 feleségétől és rokonaitól 2001. május végéig két részletben még további 800.000 forintot - mindösszesen 2.600.000 forintot - kért és kapott azért, hogy azt befolyásos ismerőseinek megvesztegetésére felhasználva tanú3 szabadulását elintézze.

A vádirati tényállásban leírt és a fentiekben részletezett tényállásszerű magatartás alapján a terheltet a nyomozó hatóság a Btk.256.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettének elkövetése miatt 2006. december 12. napján gyanúsította meg. A gyanúsítás tárgyát képező bűncselekmény büntetési tétele annak elkövetése idején - 2001. május végén - egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés-büntetés volt. Később a Btk-t módosító 2001. évi CXXI. tv. 45.§ -a a bűncselekmény büntetési tételét 2002. március 31. napjától felemelte, az a hatályos Btk. szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

A megyei bíróság a Be.263.§ (1) bekezdése alapján a tárgyalás előkészítése során nem vizsgálta, hogy van-e helye a 264-271.§-okban foglalt rendelkezések alkalmazásának, figyelemmel a bűncselekmény elkövetése és a büntetőeljárás megindulása között eltelt hosszabb időre. Ezért nem észlelte, hogy a vádlottnak a vádirati tényállás I. pontjában leírt cselekménye elévült.

A Btk.33.§ (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével.

A Btk.2.§-a szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. A vád tárgyát képező bűncselekmény - a Btk.256.§ (1) és (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti befolyással üzérkedés bűntette - büntetési tétele annak elkövetésekor egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés volt, annak büntethetősége tehát az elkövetést követő öt év után évül el.

A bűncselekmény elkövetési ideje 2001. év május vége volt, annak elkövetésével a terheltet 2006. december 12. napján gyanúsították meg, a két időpont között az elévülést megszakító eljárási cselekmény nem történt. Ebből következően a cselekmény büntethetősége öt év elteltével, 2006. május végén elévült.

Ezért az I. vádpontban írt cselekmény tekintetében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.373.§ (1) bekezdés I/a. pontja alapján hatályon kívül helyezte és az eljárást elévülés miatt megszüntette.

Az ítélet II. pontjában írt tényállást az elsőfokú bíróság a vádlott védekezésével szemben elsősorban a tanúvallomások alapján állapította meg.