BH 2002.4.160 A sztrájkról szóló törvény rendelkezései nem korlátozzák a munkáltatót abban, hogy a veszteségeinek csökkentésére a nem sztrájkoló munkavállalóit olyan feladatok ellátására utasítsa, amelyek egyébként a sztrájkban részt vevő munkavállalói munkakörébe tartoznak. Ennek keretében nem kizárt az sem, hogy a nem sztrájkoló munkavállalói részére rendkívüli munkavégzést rendeljen el. Ez nem tekinthető a sztrájkban részt vevő munkavállalók elleni kényszerintézkedésnek, a feleket terhelő együttműködési kötelezettség megszegésének [1989. évi VII. tv. 1. § (2) és (3) bek., Mt. 126. § (1) és (2) bek.].

A kérelmező 1999. január 4-én nulla órától sztrájkot hirdetett a kérelmezett területén. A kérelmező a sztrájk ideje alatt az Mt. 23. §-ában foglaltak alapján szakszervezeti kifogást nyújtott be a kérelmezetthez a vezérigazgatóság azon intézkedése ellen, amely szerint a munkabeszüntetést az abban részt vevő munkavállalók leváltásával, illetve második munkavállaló (sztrájktörő) alkalmazásával kívánja akadályozni, sőt meghiúsítani.

Az eredménytelen egyeztetést követően a bírósághoz fordult annak megállapítása iránt, hogy a kérelmezett átvezénylésre irányuló kényszerintézkedése jogellenes és kérte, hogy a bíróság a kérelmezettet tiltsa el az intézkedés alkalmazásától.

A munkaügyi bíróság a végzésével a kérelmező által előterjesztett szakszervezeti kifogást elutasította.

Megállapította, hogy a kérelmező a szakszervezeti kifogás előterjesztése során az Mt. 23. §-ának (4) bekezdésében foglalt határidőket betartotta, ezért a kifogást érdemben bírálta el.

A kérelmező azt állította, hogy az átvezényléssel kapcsolatos utasítást a területi igazgatóságok részére a kérelmezett szóban közölte, azt azonban indirekt módon az általa becsatolt négy okirat bizonyítja.

A bíróság megállapította, hogy a bizonyítékként csatolt jogi állásfoglalást tartalmazó távirat, a sztrájk ideje alatt munkát végző munkavállalók díjazására vonatkozó általános eligazítás, valamint a szakszervezeti kifogással kapcsolatos egyeztetésről felvett - 1999. január 4-én kelt - jegyzőkönyv nem tartalmaz a munkavállalók átvezénylésére vonatkozó utasítást. Rámutatott arra, hogy a jogszerű sztrájk kizárólag a munka beszüntetésére jogosítja fel az abban részt vevő munkavállalókat. A törvény nem ad felhatalmazást a sztrájkoló munkavállalónak a munkáltató rendelkezési jogának megakadályozására, a munkavégzés tárgyi eszközeinek birtokbavételére. Következésképpen a sztrájkoló munkavállaló nem akadályozhatja meg, hogy az általa használt munkaeszközzel más munkavállaló a munkáltató utasítására munkát végezzen.

A kérelmező a kifogásban a kérelmezettől az eredeti vezénylés szerinti személyek munkába állásának biztosítását kérte. A bíróság álláspontja szerint ez a kérelem önmagának is ellentmond. A sztrájkoló munkavállaló ugyanis nem állt szolgálatba, amennyiben ugyanis a munkát felveszi, már nem sztrájkolónak, hanem munkavégzésre kötelezett munkavállalónak minősül.

Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy nem volt olyan munkáltatói intézkedés, amelynek visszavonására a munkáltató kötelezhető lenne. Az átvezénylésre vonatkozó intézkedést egyébként is kizárólag a sztrájkban részt nem vevő munkavállaló sérelmezhetné, egyéni jogvita keretében.

A végzés ellen előterjesztett fellebbezésében a kérelmező arra hivatkozott, hogy a kérelmezett megsértette a Munkáltatói Utasítás több pontját, amely szerint a szolgálat átadása-átvétele munkavégzési kötelezettséget jelent. Amennyiben a munkáltató a munkavállalót erre a tevékenységre kötelezi, akadályozza annak a sztrájkban való részvételét.

A másodfokú bíróság a végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. Az indokolás szerint a bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást megfelelően állapította meg, és helytálló az arra alapított érdemi döntése is. A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a sztrájkban való részvétel önkéntes, ezért a munkáltató nem kényszerítheti a sztrájkban részt vevő munkavállalóit a sztrájktól való tartózkodásra. A kérelmező semmivel nem bizonyította, hogy a kérelmezett ezzel ellentétben járt el. A munkáltatónak ugyanakkor kötelessége a sztrájkban részt venni nem szándékozók foglalkoztatása.