A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10967/2009/5. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Mfv.III.10.967/2009/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Orosz Ügyvédi Iroda - ügyintéző: dr. Orosz Róbert ügyvéd által képviselt felperesnek osztályvezető jogtanácsos által képviselt Regionális Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Szolnoki Munkaügyi Bíróságon 2.M.451/2008. számon indított és a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 2009. május 18. napján hozott 2.M.451/2008/11. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 2.M.451/2008/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2008. szeptember 12. napján kibocsátott fizetési meghagyással 2.045.541 forint egészségbiztosítási ellátás és járulékai megfizetésére kötelezte a felperest, mint foglalkoztatót a sérült 2007. április 27-én bekövetkezett balesetével összefüggésben.

A határozat szerint a sérült a javítóműhelyben egy csatornatisztító gép forgócsatlakozójának a szétszerelését végezte. A szerelvényt vaskalapáccsal ütögette, aminek következtében egy fémszilánk levált és a sérült szemébe pattanva szemsérülést okozott. A baleset azért következett be, mert a sérült nem használta a védőszemüveget. Hiányos munkavédelmi ismeretekkel rendelkezett és a munkáltató nem határozta meg konkrétan a veszélyforrások elleni védekezés módját. Továbbá annak eldöntését, hogy mikor, melyik védőeszközt használják a munkavégzés során, a munkavállalók saját megítélésére bízta. Az alperes a tényállást a munkabaleseti jegyzőkönyv tartalmára, továbbá a sérült és a foglalkoztató közigazgatási eljárásban tett írásbeli nyilatkozatára alapította.

Az alperes mindezek alapján megállapította a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 42. § a) és b) pontja, 54. § (7) bekezdésének a), b) és e) pontjai és 55. §-a megszegését, továbbá a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999.(XII.22.) EüM rendelet 3. § (1) bekezdésének és 4. § (6) bekezdésének a megszegését azzal, hogy a baleset nem következett volna be, amennyiben a munkáltató megköveteli a védőszemüveg használatát. Erre tekintettel a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 67. §-ában meghatározott megtérítési felelősség alapján helytállni tartozik a munkáltató azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság KK. 25. számú állásfoglalására figyelemmel a mentesülés feltételei nem állnak fenn.

A felperes a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben - vitatva a megtérítési felelőssége feltételeinek fennállását - a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a balesettel összefüggő munkavédelmi szabályokat megtartotta, mivel a sérültet rendszeresen munkavédelmi oktatásban részesítette, a szükséges védőeszközöket (védőszemüveg, a megmunkálandó anyag leválását megakadályozó ún. közbetét) biztosította és megkövetelte azok használatát. A baleset közvetlen elhárítására a munkába állás és a baleset bekövetkezése között eltelt rövid időben nem volt lehetősége. A munkavédelemmel összefüggő szabályokat kizárólag a sérült szegte meg, mert több évtizedes szakmai gyakorlata, az adott munkafolyamat rutin jellege ellenére úgy döntött, hogy mellőzi a munkáltató által biztosított védőeszközök használatát. A felperes hivatkozott arra is, hogy a sérült kis erővel ütött a kalapáccsal, emiatt csekély volt a baleset bekövetkezésének az esélye, továbbá hogy a sérülttől elvárható volt a szakmai szabályok ismerete és betartása. A baleset álláspontja szerint akkor sem következett volna be, ha a sérült a védőszemüveg helyett a saját "optikai" szemüvegét viseli.

A Szolnoki Munkaügyi Bíróság a 2.M.451/2008/11. számú ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság megállapította, hogy a felperes biztosította a szükséges védőfelszerelést, azonban a kialakult gyakorlat szerint a kalapáccsal történő kisebb ütögetést igénylő munkavégzés esetén a munkavállalók maguk döntötték el, használnak-e védőeszközöket. Utalt arra, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyv szerint minden ütőmunkánál meg kell követelni a védőeszköz használatát, ezzel összhangban állapította meg a perben kirendelt szakértő, hogy az adott munkafolyamatnál is kötelező a védőszemüveg és a közbetét használata. A bíróság mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a sérült - hosszú szakmai tapasztalata és a munkavédelmi oktatás ellenére - a védőeszközök használatát illetően nem rendelkezett az alapvető ismeretekkel.

A bíróság kiemelte a sérült és a felperes ügyvezetőjének egybehangzó tanúvallomását, amelyek szerint a védőeszközök használata a munkavállalók döntésére volt bízva. A bíróság nem fogadta el a korábbi ügyvezető ezzel ellentétes tanúvallomását, mivel azt a per egyéb adatai nem támasztották alá. A bíróság a munkabaleseti jegyzőkönyvet készítő tanúvallomásával összefüggésben utalt arra is, hogy a tanú nem tett volna javaslatot a védőszemüveg kötelező használatára, amennyiben nem ismerte volna a felperesnél kialakult gyakorlatot, nevezetesen, hogy a korábbi ügyvezető a munkavállalók mérlegelésére bízta a védőeszköz igénybe vételét; ezért nem állapítható meg a sérült kizárólagos szabályszegése.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § és 221. §-ának megszegésére hivatkozva elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát kérte, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a KK. 25. számú állásfoglalásban meghatározott feltételek fennállására tekintettel a bíróságnak mentesítenie kellett volna a megtérítési felelősség alól. A lefolytatott bizonyítás adatai alátámasztották, hogy a sérült részére biztosította a védőfelszerelést, és a szakmát érintő alapvető szabályokat a szakvélemény szerint nem kellett külön szabályzatban rögzítenie, azokat a munkavállalóknak egyébként is ismerniük kellett. A sérült szakképzett és nagy gyakorlattal rendelkező munkavállaló, aki azzal is elháríthatta volna a balesetet, ha a saját szemüvegét viseli.

A felperes hivatkozott arra is, hogy a balesetvédelmi oktatással kapcsolatos kötelezettségek teljesítését is bizonyította. Kiemelte, hogy a sérült és id. Bajor István tanúvallomása alapján - a bíróság által levont következtetéssel ellentétben - megállapítható, hogy a védőszemüveg használatát a perbeli esetre is kötelezően elrendelte. A bizonyítékok értékelése körében azt is sérelmezte, hogy a bíróság a munkabaleseti jegyzőkönyvet készítő tanúvallomását, a többi tanú vallomására is figyelemmel, nem megfelelően értékelte, mivel nem vette figyelembe a tanú azon előadását, miszerint a munkabaleseti jegyzőkönyv készítésekor nem ismerte a felperesnél kialakult gyakorlatot, s ennek ellenére rendelte el a szükségesnek tartott intézkedéseket.