A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.136/2018/19. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 13. § (1) bek.] Bírók: Doma Gyuláné, Pálfi Gabriella, Rendeki Lajos Nándor

Kapcsolódó határozatok:

*Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.136/2018/19.*, Veszprémi Törvényszék Mf.20767/2019/6., Kúria Mfv.10121/2020/5. (BH 2021.6.173)

***********

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.M.136/2018/19.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes (felperes címe) felperesnek a alperesi jogi képviselő neve, címe által képviselt Alperes alperes ellen munkaviszony megszüntetése tárgyában indult perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek áfával növelten 25 400 (huszonötezer-négyszáz) Ft perköltséget.

A le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Székesfehérvári Törvényszékhez címzett fellebbezésnek van helye, amelyet a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál az elektronikusan kapcsolatot tartó fél elektronikusan, a nem elektronikusan kapcsolatot tartó fél írásban és 3 példányban nyújthat be.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ban, illetve a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, avagy ha a fellebbezés csak a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, csak az ítélet indokolása ellen irányul, vagy a felek ezt kérték, illetve ha megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

I n d o k o l á s

A bíróság a felek nyilatkozatai, a csatolt iratok, valamint a felperes és törvényes képviselő neve, az alperes törvényes képviselőjének a személyes meghallgatása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes az alperes által meghirdetett álláspályázatra jelentkezett üzemvezető munkakörbe. A megállapodás megkötését megelőzően 2017. június 11. napján egy veszprémi kávézóban személyesen találkoztak és egyeztettek. A 2017. június 16. napján kelt munkaszerződés szerint a felperes 2017. június 19. napjától kezdődően létesített határozatlan idejű munkaviszonyt. A munkaszerződésben 6 hónap próbaidő is kikötésre került. A napi munkaidőt 8 órában határozták meg azzal, hogy a heti munkaidő 40 óra, a felperes havi bruttó alapbérét havi 346 000 Ft-ban rögzítették. A felperes munkaköri leírást is kapott. A munkába állását követően a felperes több alkalommal is kifogásolta az alperesnek a munkavégzés körülményeit, valamint azt, hogy az alperes munkaköri alkalmassági vizsgálatra nem küldte el a munkába állást megelőzően és munkavédelmi oktatásban sem részesítette. A felek között több email váltás is történt ezzel kapcsolatban.

Majd 2017. július 11. napján délelőtt 10 óra körül a felperes személyesen átadta törvényes képviselő neve részére a felmondását. Az ügyvezető aznap 10.55 órakor küldött e-mailben tájékoztatta arról a felperest, hogy a felmondását elfogadták, bár az abban írtakkal nem értenek egyet. Egyúttal tájékoztatta a felperest, hogy még aznap meg tudják ejteni az elszámolást, amelyre 11.55 órakor került sor (3.M.277/2017/22/I.). Az alperes még ugyanezen a napon kelt határozatával azonnali hatállyal próbaidő alatt megszüntette a felperes munkaviszonyát az Mt. 79.§ (1) bek a.) pontja alapján. Amelyet 11 óra 45 perckor adott át, vett át személyesen a felperes. Az iraton a felperes kézírásával rögzítette, hogy aznap teljeskörűen elszámolt, a munkaeszközeit leadta, de a felmondást nem fogadja el.

A felperes 2017. augusztus 9. napján nyújtotta be keresetlevelét a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, amely bíróság bírái a Pp. 13.§ (1) bekezdés e) pontja alapján elfogultságot jelentettek be arra hivatkozással, hogy a felperes 2006 - 2010. között a bíróságon ülnök volt. A Győri Ítélőtábla végzésével az első fokú eljárás lefolytatására a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelölte ki.

A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Ennek jogkövetkezményeként igényt tartott az Mt. 29.§ (2) bekezdése alapján egy havi távolléti díjának megfelelő összegű 346 000 Ft felmondási időre jutó járandóságra, valamint további egy havi távolléti díjra, mint kártérítésre, továbbá sérelmi díj jogcímén 300 000 Ft-ra, míg szerződésen kívül károkozás címén 346 000 Ft-ra.

Keresete indokaként arra hivatkozott, hogy az alperessel létrejött munkaszerződés érvénytelen, semmis, mert az alperes a munkába állítása előtt nem végezte el a munkaköri alkalmassági vizsgálatát és nem részesítette munkavédelmi oktatásban sem. Az érvénytelen szerződésben kikötött próbaidő szintén semmisnek tekintendő, amelyre az alperes nem alapozhatta volna a felperes munkaviszonya megszüntetését. Az érvénytelen megállapodással létrejött munkaviszonyt az alperes köteles lett volna azonnali hatállyal megszüntetni. A próbaidőt pedig egyébként is utólag kötötte ki az alperes, mivel a felperest valójában már június 15. napjától kezdődően foglalkoztatta. Az alperes azáltal, hogy nem végeztette el a munkaköri alkalmassági vizsgálatát, megsértette a munkavédelmi törvényben és a 33/1998. (VI.24.) NM rendeletben írtakat. A munkaszerződés érvénytelenségéből következően pedig a munkaviszony megszüntetésére irányuló alperesi nyilatkozatot is érvénytelennek kell tekinteni és erre tekintettel az Mt. 82-84.§-aiban foglalt jogkövetkezményeket kell alkalmazni az alperessel szemben.

Az alperes a fentieken túl megsértette az Mt. 6.§ (2) bekezdésében írt jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, valamint az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV.törvény 5.§-ában írt hátrányos megkülönböztetést is megvalósította felperessel szemben.

Hivatkozott arra, hogy a munkaszerződés aláírását megelőzően szóban 346 000 Ft havi bruttó munkabérben állapodtak meg az alperessel és az alperes azt is megígérte, hogy prémiumot fog fizetni a felperesnek. Mindezek nem, vagy nem jól szerepelnek a munkaszerződésben.

A sérelemdíj iránti kereseti kérelme tekintetében arra hivatkozott, hogy az alperes nem biztosította az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit, szabálytalanul foglalkoztatta őt munkavédelmi oktatás és munkaköri alkalmassági vizsgálat nélkül. Az alperes alperesi telephelyén biztosított munkakörülmények nem voltak megfelelőek, sértették a felperes munkavédelemhez fűződő jogát.

A szerződésen kívüli károkozás tekintetében arra hivatkozott, hogy a munkaviszony megszűnését követően elvégezte a munkavédelmi technikusi végzést annak érdekében, hogy másik munkaviszonyt nagyobb eséllyel tudjon létesíteni ennek a költségének megfizetésére tartott igényt, valamint nyelvtanfolyamra is beiratkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a felek között a munkaszerződés a munkaviszony érvényesen létrejött és az abban foglaltak szerint kezdte foglalkoztatni a felperest. A felperes munkaviszonya megszüntetésére jogszerűen került sor a munkaszerződésben kikötött próbaidőn belül. Vitatta, hogy prémiumban állapodtak volna meg felperessel és állította, hogy nem érte személyiségi jogsérelem a felperest sem a foglalkoztatása alatt, sem pedig a munkaviszonya megszűnésével kapcsolatban. Az alperes a felperesnek sem az emberi méltóságát, sem a munkavédelemhez való jogát és a jó hírnevét nem sértette meg, ezért az ezekre alapított kárigénye megalapozatlan.