A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21574/2007/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.574/2007/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Vetró László ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek, dr. Barabás István ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2007. október 4. napján meghozott, 27.P.24.741/2006/21. számú ítélete ellen a felperesek részéről 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 6.000-6.000 (hatezer-hatezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket a felperesek személyes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperesek többször módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes a társasház hirdetőtáblájára kifüggesztett, ...-án kelt hirdetményben írtakkal, valamint a ...-án tartott társasházi közgyűlésen tett, őket bíráló kijelentésével megsértette a jóhírnevüket és becsületüket. Kérték az alperest elégtételadásra, valamint személyenként 50.000 forint vagyoni és 300.000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegek törvényes kamatának megfizetésére kötelezni.

Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a ...-i hirdetményben foglaltak megfeleltek a valóságnak, a ...-i közgyűlésen tett kijelentése pedig nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás határait.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 15.000 - 15.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 42.000 forint eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk. 75. § (1) bekezdésében, a Ptk. 76. §-ában és a Ptk. 78. §-ában foglaltakat, a bizonyítási eljárásra vonatkozó Pp. 164. § (1) bekezdésében és a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt szabályokat, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 12. és 14. számú állásfoglalásait.

Rögzítette, hogy a perben azt kellett vizsgálni, hogy a ...-i hirdetmény felperesek által kifogásolt része, illetve az alperes közgyűlési nyilatkozata tartalmazott-e a felperesekre vonatkozó valótlan vagy a valóságot hamis színben feltüntető és őket sértő kitételeket. Köztudomású tényként mutatott rá, hogy a társasházak életében a tisztségviselő-váltások általában nem zajlanak zökkenőmentesen és a tisztségviselőkkel szemben az ott lakók gyakran éles kritikát fogalmaznak meg, ezek a megnyilvánulások azonban - figyelemmel az Alkotmány 61. §-ára és a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatra - a szabad véleménynyilvánítás határain belül alkotmányos védelemben részesülnek. Kiemelte, hogy mind a közös képviseleti megbízatás, mind a számvizsgáló bizottsági tagság fokozott felelősséggel járó társadalmi tisztség, ezért az ilyen feladatot ellátó személyeknek szélesebb körben kell tűrniük a munkájukkal kapcsolatos negatív értékítéletet tartalmazó kritikát.

Nem fogadta el azt az alperesi érvelést, hogy a felperesek személye a hirdetmény alapján nem volt beazonosítható, ezért a felperesek keresetét érdemben vizsgálva megállapította, hogy valótlan állítás hiányában nem jogsértő a hirdetmény azon kitétele, miszerint a társasházi takarítás szünetelésének oka, hogy a készpénzutalványt a közös képviselőn kívül a számvizsgáló bizottság tagjai közül senki nem írta alá, ezért a kifizetés nem volt megvalósítható. Rámutatott, hogy az alperes valóban nem közölte a ház lakóival, hogy a felperesek mi okból nem írták alá a takarítói díjkifizetési számlát, ezzel azonban az alperes nem tüntette fel a történteket hamis színben, mivel a felperesek szűkebb környezetében egyrészt ismert volt ez a körülmény, másrészt házbeli megítélésüket nem a hirdetmény befolyásolta, hanem az alperessel való folyamatos konfrontálódásuk, ami a társasház működését kezdte veszélyeztetni. Megállapította, hogy az alperes a ...-i közgyűlésen is ez okból kritizálta a felperesek tevékenységét és emiatt tartotta szükségesnek, hogy új számvizsgálókat keressen. Rámutatott, hogy az alperesnek alkotmányosan biztosított joga volt ahhoz a közgyűlésen kifejtett kritikához, miszerint a számvizsgáló bizottság tagjai akadályozzák a közös képviselő munkáját és nem a társasház érdekében tevékenykednek, majd külön kiemelte, hogy a közgyűlésen a II. rendű felperes azonnal előadhatta az alperesi kritikával kapcsolatos álláspontját. Mivel a keresetet jogalapjában nem találta megalapozottnak, a jogkövetkezmények alkalmazása iránti kereseti kérelmeket is elutasította.

A perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak kereseti kérelmüknek megfelelő megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.

Fellebbezésükben és annak kiegészítéseiben a tényállás rendkívül részletes ismertetése mellett rámutattak, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mivel a tényállás iratellenesen került megállapításra, a bizonyítékok értékelése pedig okszerűtlenül és logikailag ellentmondásosan történt.

Általánosságban előadták, hogy a részükre biztosított ellenőrzési jog gyakorlása során a társasházzal kötött megállapodásnak és a takarítói szerződésnek megfelelően jártak el, amikor munkalap hiányában megtagadták a takarító készpénzutalványának az aláírását. Utaltak arra, hogy az elsőfokú bíróság e körben iratellenesen állapította meg a tényállást, mivel egyrészt az alperes nem a munka elvégzéséről állított ki munkalapot, hanem elszámolási munkalapot töltött ki, másrészt a megállapított tényállástól eltérően hozzájárultak a gondnoki díj kifizetéséhez, annak csupán egy részét nem ismerték el a szabadságokra figyelemmel. Hangsúlyozták, hogy ellenőrzési jogukat gyakorolták akkor is, amikor megállapították, hogy a társasház és az alperes között ... napjától nem állt fenn szerződés.

A ...-i hirdetménnyel kapcsolatban rámutattak, hogy az abban szereplő, személyük értékelését a tulajdonostársak előtt befolyásoló tényállítás nem az objektív valóságot fejezte ki, mivel a valóságot abban a hamis színben tüntette fel, mintha aláírásuk hiánya miatt nem lett volna a társasháznak ...-jétől takarítója. Az alperes annak elhallgatásával, hogy az aláírásnak nem álltak fenn a feltételei, meghamisította a valóságot és a lakóközösség előtt társadalmi megítélésüket negatív irányba befolyásolta.

Kifejtették, hogy az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a társasházban ismert volt az a körülmény, hogy az aláírás feltételeinek hiánya nem az ő magatartásukkal volt összefüggésbe hozható. E körben hivatkoztak ... tanú vallomására, aki előadta, hogy előtte nem volt ismert az aláírás hiányának valódi oka.