A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20756/2007/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24472/2006/4., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20756/2007/3.*, Kúria Pfv.20471/2008/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.756/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Wéber Judit ügyvéd (címe) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, dr. Schiffer András ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2007. március 6. napján meghozott, 19.P.24.472/2006/4. számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.500 (huszonötezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget és a Magyar Államnak külön felhívásra 51.000 (ötvenegyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes által üzemeltetett "..." internetes hírportálon ... napján "..." című, II. rendű alperes által írt cikk azon kijelentéseivel, miszerint a ... műsorában rasszista, zsidózó megjegyzést tett, illetve ittas állapotban szerepelt, az I.-II. rendű alperesek megsértették a jóhírnév és emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogait. A jogsértés miatt elégtételadásra, valamint egyetemlegesen 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.

Az I. rendű alperes a jogsértés tényét nem tette vitássá és arra hivatkozott, hogy a bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedésben foglaltaknak eleget téve levették a cikket az internetről. A nem vagyoni kártérítést azonban alaptalannak és eltúlzottnak találta. Az I. rendű alperessel munkaviszonyban nem álló II. rendű alperes bár sajnálatát fejezte ki a cikk megjelenésével kapcsolatosan azonban kifejtette, hogy álláspontja szerint nem történt jogsértés és a felperest nem érte kár az írás miatt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I-II. rendű alperesek azzal, hogy az I. rendű alperes által üzemeltetett "..." internetes hírportálon, - amelynek főszerkesztő-helyettese II. rendű alperes - ...-én "..." - című közleményben a felperest

- elszabadult hajóágyúként, zsidó (helyesen: zsidózó) ...-alelnökként jelölték meg,

- valótlanul híresztelték, hogy a felperes a Duna TV 2006. október 9-i adásában ittas állapotban rasszista, zsidózó megjegyzést tett volna akkor, amikor vitapartnerének álláspontját "óhéber dumának" nevezte,

megsértették a felperes emberi méltóság és jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.

Kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy elégtétel adásaként az ítélet marasztalást tartalmazó részét az ítélet jogerőre emelkedését követő 8 napon belül, 30 napos időtartamra, a perbeli cikkel azonos elérhetőséggel helyezzék el a www.....hu internetes portálon, és a megállapított jogsértésért fejezzék ki sajnálkozásukat.

Kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül - egyetemlegesen - fizessenek meg a felperesnek 850.000 forint tőkét, ennek 2006. október 10. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát és 60.000 forint perköltséget.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 120.000 forint illetékből a felperest 48.000 forint, míg az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen 72.000 forint megfizetésére kötelezte a Magyar Állam javára, külön felhívásra.

Ítélete indokolásában ismertette az Alkotmány 54. § (1) bekezdését, az Alkotmány 59. § (1) bekezdését és az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá a Ptk. 75. § (1) bekezdését, a Ptk. 76. §-át, valamint a Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdését. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK 12. és 14. számú állásfoglalásaiban foglaltakra, valamint az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatának tartalmára. A jogalap körében kifejtette, hogy a felperes televízió műsorban tett nyilatkozata nem értékelhető rasszista, zsidózó megjegyzésként, a szövegösszefüggésből ugyanis kitűnik, hogy a vitapartner álláspontját minősítette értelmetlennek. Az pedig, hogy valakit rasszistának, zsidózónak nevezzenek mindenféle ténybeli alap nélkül, sértő állításnak minősül, amit a felperes közszereplőként sem köteles tűrni. Elfogadta a felperes azon hivatkozását, miszerint közvetlenül a nyilatkozatát tartalmazó szövegrészben és az idézett állítólagos levélben is szerepeltek olyan utalások, hogy a felperes "zsidózott". Arra nézve pedig nem merült fel adat, hogy a televízió adás idején a felperes ittas állapotban lett volna. Mindezek alapján megállapította, hogy a kifogásolt kijelentések a felperes jóhírnevét és emberi méltóságát is megsértették. Az ezt meghaladóan közöltek lényegtelen tévedésnek, pontatlanságnak minősülnek a felperes szempontjából, ezért ebben a körben jogsértés nem volt megállapítható.

A Ptk. 84. § (1) bekezdésének c) pontja szerint kötelezte az alpereseket az elégtételt adó közlemény közzétételére.

A nem vagyoni kártérítési igény tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a jogsértés tárgyi súlya jelentős, és nem engedhető meg, hogy valakit érdemi alap nélkül, a társadalmi közmegítélés szerint negatívnak minősülő magatartással vádoljanak meg. Köztudomású tény, hogy kedvezőtlen társadalmi megítélést vonhat maga után az, ha valakit megalapozatlanul rasszistaként, ittasan zsidó megjegyzéseket tevő személyként azonosítanak. Erre, valamint arra is figyelemmel, hogy a konkrét hátrányok bizonyítására nem került sor, 850.000 forintban határozta meg a nem vagyoni kártérítés összegét, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Mivel a II. rendű alperes nem áll munkaviszonyban az I. rendű alperesnél, az alperesek egyetemleges felelősségét állapította meg. A perköltség viseléséről pedig a Pp. 81. § (1) bekezdése szerint határozott.

Az elsőfokú ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalása és az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata alapján téves jogi következtetésre jutott a konkrét tényállás vonatkozásában. Vitatta, hogy a tárgybeli cikkhez átvett hozzászólásban az "óhéber duma" kifejezés "zsidózásnak" minősítése nyilvánvalóan ellentétes lenne a véleményalkotás elemi, logikai szabályaival. Kifejtette, hogy a többrétegű, többjelentésű kifejezések egyetlen lehetséges interpretációja sem tekinthető nyilvánvalóan ellentétesnek a véleményalkotás elemi szabályaival, akkor sem, ha adott kontextusban az értelmezés akár félreértésből adódik, akár szándékosan téves. Az alperesek egyáltalán nem állították a felperesről, hogy antiszemita, éppen ellenkezőleg, az írás a kifogásolt hozzászólói vélemény abszurditására mutatott rá. A II. rendű alperes előadta azt is, hogy a közszereplőnek egy nyilvánosan zajló vitában, nyilvánosan tett kijelentései tekintetében vállalnia kell, hogy ellenfelei tévesen értelmezik szavait, szereplése akár groteszk újságírói ábrázolások tárgya lehet és a közönség akár téves következtetésekre is juthat az ábrázolásokból. A cikk a felperesről tényállítást nem fogalmazott meg, az idézett hozzászólói minősítést pedig nem, mint hitelt érdemlő véleményt közölte, hanem a vitahelyzet abszurditására világított rá.