A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30448/2008/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 270. §, 368. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 117. §, 227. §] Bírók: Murányi Katalin, Török Judit, Vezekényi Ursula

Gfv.XI.30.448/2008/5.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Benkőné dr. Valentinyi Ágnes ügyvéd (...) által képviselt N. L. (...) felperesnek a dr. Sárvári István ügyvéd (...) által képviselt A. Bt. (...) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 1.P.88.947/2005. szám alatt indított perében a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 2008. április 25-én kelt 53.Pf.637.099/2006/21. számú ítélete ellen a felperes részéről 18. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a 2009. február 16. napján megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróság 53.Pf.637.099/2006/21. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.G.303.809/1993/53. számú - a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Gf.76.078/1999/8. számú helybenhagyó ítélete folytán - jogerőre emelkedett ítéletében kötelezte a jelen per felperesét, mint alperest 1.679.870 Ft és ez összeg után 1993. április 5-től a kifizetésig járó kamatok megfizetésére az A. Bt., jelen per alperese javára. A jogerős ítéleti tényállás szerint 1991-ben a G. Bt. részéről vállalkozóként N. S., megrendelőként pedig N. L. (jelen per felperese) szóbeli megállapodást kötött 14 db műanyag fröccsöntő szerszám elkészítésére, mely munkavégzés a vállalkozó részéről 1991. október 1-től 1992. július 31-ig tartott. A megrendelő 1992. folyamán 2.285.000 Ft vállalkozói díjat kifizetett a vállalkozó részére. 1993. február 25. napján a jelen per felperese és az alperes képviseletében N. S. megállapodást kötött, melyben a felperest megrendelőként az alperest pedig vállalkozóként jelölték meg, és az alperes, mint vállalkozó vállalta, hogy a G. Bt. által a szóbeli megrendelésre legyártott 14 db műanyag fröccsöntő szerszámot a megrendelő felperes tulajdonába adja 3.171.895 Ft + ÁFA (összesen: 3.964.868 Ft) áron. A felperes azonban a már megfizetett 2.285.000 Ft-on túl nem fizette meg a vállalkozói díjat az alperesnek, ezért a bíróság ítéletében - a szakvéleménnyel is alátámasztott - vállalkozói díj és a már kifizetett előleg különbözetének megfizetésére kötelezte a jelen per felperesét a jelen per alperese részére a Ptk. 389. §-a alapján. A jogerős ítélettel szemben a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem eredményeként a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.783/2001/3. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és nem vezetett eredményre a jelen per felperesének utóbb benyújtott perújítási kérelme sem.

Ilyen előzmények után a felperes az 1993. február 25. napján kelt megállapodás érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert 2005. június 3-án mely perben végleges keresetét a Pp. 123. §-ára alapította. A megállapodás érvénytelenségének okaként azt jelölte meg, hogy az jogszabályba - a Ptk. 117. §-ába - ütközik, ezért a Ptk. 200. § /2/ bekezdése értelmében semmis.

A megállapodás ugyanis azt tartalmazza, hogy az alperes az általa legyártott szerszámokat a felperes tulajdonába adja, holott a szerszámokat a G. Bt. gyártotta le, amely a megállapodásban írtakkal ellentétben nem szűnt meg. Ezért a szerszámok a G. Bt. tulajdonában voltak, s mivel az alperes nem volt tulajdonos, a Ptk. 117. §-a értelmében nem volt joga a szerszámok tulajdonjogának átruházására.

Az elsőfokú bíróság az alperes elsődleges védekezésének megfelelően vizsgálta, hogy a Pp. 130. § /1/ bekezdés c) pontjában, illetőleg 229. § /1/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel helye van-e a per megszüntetésének ítélt dolog okából. E körben megállapította, hogy a felek között korábban a vállalkozási szerződésükből eredően teljesítés (vállalkozói díj megfizetése) iránt volt folyamatban per. Ennek során az 1993. február 25-én kelt megállapodás érvényességével, vagy érvénytelenségével kapcsolatos kereset, illetőleg viszontkereset előterjesztésére nem került sor, ezért az alperes által hivatkozott perben a megállapodás érvényességére vonatkozóan döntés nem is született. A jelen per felperese által benyújtott perújítási kérelmet - melynek indokai a jelen kereset indokaival gyakorlatilag azonosak voltak - az elsőfokú bíróság a kérelem elkésettsége miatt utasította el, nem pedig érdemi okból. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítélt dolog okából nem látott alapot a jelen per megszüntetésére.

Ezt követően a bíróság azt vizsgálta, hogy a Pp. 123. §-ában írtaknak megfelelően a megállapítási kereset feltételei fennállnak-e. E körben a bíróság szükségesnek ítélte a felperes részéről annak bizonyítását, hogy a kért megállapítás jogainak az alperessel szembeni megóvása végett szükséges és a felperes teljesítést nem követelhet. A bíróság megállapítása szerint a felperes a Pp. 164. § /1/ bekezdésében írt bizonyítási teher ellenére sem jelölte meg melyek azok a jogai, amelyeknek az alperessel szembeni megóvása érdekében szüksége van az 1993. február 25-i megállapodás érvénytelenségének a megállapítására. Azt fejtette ki, hogy marasztalást azért nem kér, mert a bíróságnak hivatalból kell az eredeti állapotot helyreállítania a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén. Ebből az első fokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes maga is azon az állásponton volt, hogy az alperes marasztalásának lenne helye. A bíróság azonban a felek kérelmeihez kötve van, nincs hivatalbóli eljárási, bizonyítási kötelezettsége, így a jogkövetkezményekről sem dönthet kérelem nélkül. Mindebből az első fokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az érvénytelenség megállapításának a Pp. 123. §-ában írt feltételei nem állnak fenn. Emellett azonban az első fokú bíróság kifejtette, hogy a felperes a megállapodás érvénytelenségére alaptalanul hivatkozott. Amennyiben ugyanis nem a dolog tulajdonosa köt tulajdon átruházási szerződést, a jogkövetkezmény a szerződés lehetetlenülése lehet abban az esetben, ha a szerződéskötéskor a tulajdon megszerzése az eladó részéről nem volt kizárt, továbbá lehet a jogkövetkezmény semmisség is, de nem jogszabályba ütközés miatt, hanem azért, mert a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult. A rendelkezésre álló adatokból azonban azt állapította meg, hogy korábban a felperes és a G. Bt. között vállalkozási szerződés jött létre, amelyre vonatkozó szabályok szerint a vállalkozás tárgya nem a vállalkozó tulajdona. Egyébként ezt a felek ki is kötötték, tehát a legyártott szerszámok mindig is a felperes tulajdonában voltak, a felperes a korábbi perekben erre hivatkozott is. Emiatt a felperesnek a szerződés semmisségére való hivatkozását érdemben is alaptalannak találta.