ÍH 2006.165 AZ ELJÁRÁS ELHÚZÓDÁSA MIATTI KIFOGÁS VIZSGÁLATA A HATÁLYBALÉPÉSKOR FOLYAMATBAN LÉVŐ ÜGYBEN

Az eljárás elhúzódása miatti kifogás alaptalan, ha a fél - 2006. április 1. napját követően - nem mulasztott el bíróság által kitűzött határidőt és ezért a mulasztóval szembeni bírósági intézkedés lehetősége illetve szükségessége fel sem merült [Pp. 114/A. § (2) bekezdés b) pont].

A felperes az I. rendű Magyar Állam és II. rendű Magyar Nemzeti Bank alperesekkel szemben 2004. augusztus 19-én a kerületi bírósághoz terjesztett elő keresetlevelet, melyben a pertárgy értékét jogfenntartással 500 000 Ft-ban jelölte meg, majd hiánypótlási felhívást követően keresete összegszerűségét akként pontosította, hogy azt 35 510 000 Ft-ra emelte fel és kérte keresetlevele áttételét a Fővárosi Bírósághoz. A kerületi bíróság a 2004. szeptember 17. napján hozott áttételt elrendelő végzése folytán az iratok a Fővárosi Bíróságnál 2004. november 12-én kerültek lajstromozásra.

A felperes az ügyben előbb a 2006. június 15. napján megtartott tárgyalás jegyzőkönyvében rögzítve, majd utóbb külön beadványban is a Pp. 114/A. §-a alapján az eljárás elhúzódása miatti kifogást nyújtott be. Kérelmét azzal indokolta, hogy az ügyben a bíróság eddig 5 tárgyalást tartott (2005. január 24. napján, 2005. május 30. napján, 2005. november 21. napján, 2006. március 9. napján és végül 2006. június 15. napján), mely tárgyalásokkal kapcsolatosan azt kifogásolta, hogy az I. rendű alperes az első tárgyalás előtt csak 2005. január 3. napján terjesztette elő ellenkérelmét, a II. rendű alperes érdemi ellenkérelmét a tárgyalás után vette kézhez, később a II. rendű alperes 2005. március 29-én, 2005. május 26-án és 2005. szeptember 13-án, illetve 2006. február 28-án, a tárgyalás előtt 9 nappal nyújtott be előkészítő iratot, a III. rendű alperes pedig 2006. február 20-án 18 nappal a tárgyalás előtt illetve 2006. június 9-én 6 nappal a tárgyalás előtt juttatta el a felpereshez az ellenkérelmet.

Ezen adatok alapján a felperes azt kifogásolta, hogy e beadványok nem a Pp. 141. § (4) bekezdésében írtak szerint kerültek előterjesztésre és ezt az alperesi magatartást a bíróság nem értékelte, nem hívta fel az alpereseket jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett arra, hogy beadványaikat olyan időben nyújtsák be, hogy ez okból a tárgyalás esetleges elhalasztására ne kerüljön sor.

Az alperesek a kifogás elutasítását kérték. Mindhárom alperes részletes ellenkérelmet terjesztett elő.

Az I. rendű alperes előadta, hogy a felperest is több esetben mulasztás terhelte beadványa késedelmes előterjesztése miatt, másrészt arra hivatkozott, hogy a felperesi kérelem a Pp. 141. §-a és a Pp. 163. §-a alapján nem teljesíthető.

A II. rendű alperes szerint a felperes tévesen értelmezi a Pp. 141. § (4) bekezdését, másrészt tételesen válaszolt a felperes által kifogásolt beadványok tényleges postára adása tekintetében. Minden esetben arra utalt, hogy a felperesnek mindig kellő idő állt rendelkezésére a beadványok áttanulmányozására és az észrevételek megtételére. A későbbi II. rendű alperesi beadványok csak az utóbb kelt felperesi beadványokra történő reflexiók voltak.

A III. rendű alperes egyrészt arra utalt, hogy utóbb került sor a perbevonására, másrészt hivatkozott arra is, hogy jelen jogvita elbírálása során olyan korabeli jogszabályok értelmezésére van szükség, mely hosszabb időt igényel és a III. rendű alperes beadványai folytán soha nem került sor a tárgyalás elhalasztására. Végül állította, hogy a jogvita elhúzódását alapvetően a felperesi legitimáció vizsgálata indokolja, e körben a felperest jelentős mulasztás terheli.

A Fővárosi Bíróság a Pp. 114/B. § (2) bekezdés utolsó fordulata szerint rögzítette, hogy a kifogásban foglaltakkal nem ért egyet és álláspontja szerint nincs olyan eljárási cselekmény, mely vonatkozásában mulasztás terhelné.