BH 1998.7.351 Az exportcélú külkereskedelmi szerződések és a bérmunkaszerződések elhatárolási szempontjai [Ptk. 207. § (1) bek., 379. §, 3889. §, 474. § (1) és (3) bek.].

Az alperes jogelődje (a továbbiakban alperes) 1992. december 14-én kooperációs szerződést kötött az I. GmbH (a továbbiakban IN.) osztrák céggel. Ebben a szerződésben a felek rögzítették, hogy az IN. ezen megállapodás alapján tejterméket fog lehívás szerint vásárolni 1993. január 1-je és december 31. között és szállítani az alperes specifikációja alapján. Az IN. vállalta, hogy a tejtermékek ellenértékét előzetesen fizeti az alperes részére. E keretszerződést 50 millió ATS értékre kötik, amely keretében az alperes lehívhat áruszállításokat, ezek az IN. útján lesznek bonyolítva, eseti megállapodás alapján. Rögzítették azt is, hogy az első konkrét lehívás összege 40 millió ATS. A szerződés szerint a mindenkori lehívási értékre az alperes - biztosítékul - saját váltókat állít ki az IN. Budapest Kft. javára. Még ezen a napon az IN. 15 millió liter nyerstej szállítására adott lehívást az alperesnek 40 millió ATS értékben 1993. január 11-től december 15-ig terjedő időben.

1993. január 11-én a felperes, mint vevő és az INTERK. mint eladó kötöttek szerződést 11 millió liter tejnek Magyarországra történő szállítására, utalva az alperes által kötött bérfeldolgozási szerződésre. A szerződésben a felek azt is rögzítették, hogy a tejet az alperes részére kell szállítani, s a szállítási költségeket is az alperes fizeti.

Ezt követően a felperes - utalva arra, hogy az alperes megbízásából tevékenykedik - az IN.-nel - 1993. január 18-án és 19-én - bérfeldolgozási szerződést kötött. Ezekben a szerződésekben a felek abban állapodtak meg, hogy az IN. az 1993. évben 11 millió liter Szlovákiából származó tejet bocsát a felperesen keresztül az alperes rendelkezésére. Rögzítették azt is, hogy a felperes az alperes megbízásából vállalja a bérfeldolgozás lebonyolítását abból a célból, hogy az alperesnél különféle sajtkülönlegességeket lehessen termelni. A sajtválaszték mennyiségét a szerződő felek 1000 tonnában jelölték meg. A szerződés szerint a sajttermékek átvétele az alperes üzemében történik, de annak harmadik piacon történő értékesítését az IN. vállalta egyedi megbízások alapján. Ebben a szerződésben a felek abban is megállapodtak, hogy a termékspecifikációkat esetenként az egyes megállapodások keretében módosíthatják. Az IN. azt is vállalta az 1993. január 19-én aláírt szerződésben, hogy bérfeldolgozási költségként a sajt kilogrammjáért átlagosan 57,-Ft átlagárat fizet a felperesnek. A felperes ennek megfelelően juttatja el a számlákat az IN. cégnek, a nyerstej ellenértékét pedig a sajt árába beépítik. Az 1993. január 18-i szerződés szerint pedig az IN. a felperes részére, a felperes pedig az alperesnek állítja ki a számlát, a fizetés átutalással történik. A sajtszállítmányok ellenértékének elszámolása esetenkénti megállapodások szerint történik. Ezeket a szerződéseket az IN. és a felperes mellett az alperes is aláírta.

Ilyen előzmények után 1993. január 20-án kötötték meg a peres felek a tejszállítási és bérfeldolgozási szerződést. Ebben a felperes vállalta, hogy a szlovákiai importból származó 11 millió liter tejet az alperes rendelkezésére bocsátja, aki azt a szerződés mellékletében megjelölt sajtfajtákká feldolgozza, illetve feldolgoztatja 1000 tonna mennyiségben, és azt export céljára a felperes rendelkezésére bocsátja. A felperes feladata volt a külkereskedelmi exportszerződések megkötése. A peres felek a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy a bérmunkadíjak és az áruszállítási feltételek, valamint az egyes sajtfajták árának a meghatározása az egyes konkrét exportszerződésekben történik. A fizetésről a felek úgy rendelkeztek, hogy az import nyerstej árát - 25,72,-Ft/liter - az alperes a szállítást követő 15 napon belül kifizeti a felperesnek, míg a sajt árát a felperes fizeti az alperesnek az áru átvételétől számított 30 napon belül.

A felperes a per során módosított keresetében a Ptk. 310. §-a alapján jutalék címén 57 millió forint, továbbá az import tej után - mivel az vámelőjegyzésben jött be az országba - kiszabott vám és vámkezelési díj címén 11.310.500,-Ft és ez összegeknek 1993. október 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. előadta, hogy az alperes nem teljesítette az 1993. január 19-én aláírt szerződésben vállalt kötelezettségét, mert az 1000 tonna sajtot nem szállította le a felperes ügynöki közreműködésével az IN. cégnek, így ő nem kapta meg az IN. cégtől az őt megillető jutalékot. Ezáltal 57 millió forint jutaléktól esett el. A külföldi vevő ugyanis a sajt kilogrammja után átlagosan 57,-Ft-ot fizetett volna. A vámköltség pedig azért keletkezett, mert a tejet bérfeldolgozásra hozták be, így az vámelőjegyzésbe került. A bérfeldolgozás nem történt meg, ezért a vámot ki kellett fizetni. Később szakértő kirendelését kérte annak megvizsgálására, hogy mennyi hasznot érhetett volna el abban az esetben, ha az exportügylet realizálódik, az alperes az exportcélú szerződést teljesíti.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a követelés jogalapját és annak összegét. Előadta, hogy a felperessel 1993. január 20-án kötött szerződést, ezt megelőzően - 1993. január 18-án és 19-én kelt szerződések nem azonos tartalmúak. A felperessel kötött szerződésben 1993. január 20-án csak elveket rögzítettek a sajtgyártás és a sajtexport tekintetében azzal, hogy a bérmunkadíjak és az áruszállítási feltételek a konkrét szerződésekben kerülnek meghatározásra, a konkrét szerződések azonban nem jöttek létre sem a bérmunkára, sem a sajtexportra. Konkrét sajtfeldolgozásra szerződést senkivel sem kötött. Egyébként is a bérmunkával nem egyeztethető össze, hogy a felperes a 18,-Ft-ért vásárolt tejet vele szemben 25,72,-Ft/liter áron számolta volna el, hiszen - bérmunka esetén - a nyerstej tulajdonosa a felperes maradt volna. Az alperest viszont csak bérmunkadíj illette volna meg. A felperessel kötött szerződést megelőzően létrejött szerződéseket illetően az alperes előadta, hogy 1992. december 14-én megkötött kooperációs egyezmény ténylegesen hitelszerződés volt. Ugyancsak színlelt szerződés volt az 1993. január 12-én, 18-án és 19-én aláírt szerződés is. Ezek célja a színlelt áruhitel erősítése volt. Ennek megfelelően az IN.-től 290.735.498,-Ft hitelt kapott, ennek fedezeteként állította ki 360 millió forint összegben a váltókat.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A becsatolt okiratok, a felek nyilatkozatai és a kihallgatott tanúk vallomása alapján tényként állapította meg, hogy sajtfeldolgozásra a konkrét szerződések nem jöttek létre, az 1993. január 20-án kötött szerződés csak a tejszállításra nézve volt határozott. Ezt a szerződést a felperes 1993. szeptember 20-án felmondta, és tovább nem szállított tejet az alperesnek. mivel a sajtszállításra és sajtfeldolgozásra a szerződések nem jöttek létre, így e vonatkozásban az alperes terhére a szerződésszegés nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az is kétséges - az 1992. december 14-én kelt kooperációs szerződés tartalmát figyelembevéve -, hogy a szerződő felek akarata bérfeldolgozásra irányult. Ennek a tartalma ugyanis ellentmond a később kötött bérmunkaszerződések tartalmának. Bérmunka esetén ugyanis a megbízó szolgáltatja az anyagot vagy dolgot, és a vállalkozónak meghatározott bérmunkadíjat fizet.