A Kúria Kfv.35338/2018/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 55. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XV. cikk (1) bek.] Bírók: Darák Péter, Huszárné dr. Oláh Éva, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

Az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdésében szabályozott számla érvénytelenítése csak abban az esetben eredményezi a számlakibocsátó mentesülését, ha az adókiesés veszélyét is elhárította.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.338/2018/9.

A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke, dr. Sisák Péter előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Schmidt Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Schmidt Zsuzsanna)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Pető Valéria kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes (21.)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.447/2016/20. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.477/2016/20. számú ítéletét hatályába fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Veszprém Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperes 2015. IV. negyedévi általános forgalmi adó bevallásának utólagos, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzését végezte el.

[2] A visszaigénylést tartalmazó 2015. IV. negyedévi általános forgalmi adó bevallás 75. sora 40.699.000 Ft egyéb jogcímen levonható összeget tartalmazott. A felperes igénye alátámasztására csatolta az általa a H. Kft. ( továbbiakban: számlabefogadó) felé kibocsátott számlákat, valamint a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.276/2014/31. szám alatti ítéletét. A 2010. március 22-én kelt AJ7L-B123777 számú számla "Dombóvár belterület ... hrsz.-ú ingatlanok (..) átruházásának, megszervezése, lebonyolítása szerződések elkészítése " szolgáltatásról szól 500.000 euró ellenértékben, 33.091.000,- Ft általános forgalmi adót tartalmaz. A 2011. december 2. napján kelt TM1LA-0009246 számú számla "megbízói díj a 2011.04.08-án megkötött szerződés szerint" szolgáltatásról és 100.000 euró ellenértékről szól, 7.608.250 Ft általános forgalmi adót tartalmaz.

[3] A vizsgálat rögzítette, hogy a NAV Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága a számlabefogadó áfa levonási jogát - felülellenőrzési eljárás keretében - vizsgálva határozatában a számlabefogadó társaság terhére általános forgalmi adó adónemben 42.199.000 Ft, társasági adó adónemben 53.480.000 Ft adóhiányt (összesen 95.679.000 Ft adóhiányt) állapított meg. Megállapította, hogy a felperes és a számlabefogadó a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 4. § 23.c) pontja alapján kapcsolt vállalkozásoknak tekinthetők. A vizsgálat szerint a számlák alapját képező szerződések színleltek, melyek valós gazdasági indokát sem a revízió nem tudta feltárni, sem a számlabefogadó nem tudta igazolni. A szerződéseknek valós gazdasági indoka nem volt, azok valóságos gazdasági eseményt nem tartalmaztak, céljuk kizárólagosan az adóelőny elérése volt.

[4] Alperes a 2216875597 szám alatti határozatával az adóhatóság határozatát helybenhagyta, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. október 21. napján kelt és jogerőre emelkedett 3.K.27.276/2014/31. szám alatti ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Kúria a 2016. október 12-én tartott tárgyaláson hozott Kfv.VI.35.101/2016/10. szám alatti ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

[5] A felperes adóbevallása tárgyában folytatott eljárást lezáró jegyzőkönyv 2016. március 25-én kelt, erre a felperes észrevételeket tett és azokhoz csatolta az ugyanaznap kiállított TM 1 LA 0009249 és TM 1 LA 0009251. számú, az eredeti számlákat érvénytelenítő számlákat.

[6] Az elsőfokú adóhatóság 2095096275 szám alatti határozatában 40.699.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melynek összegéből 40.561.000 Ft jogosulatlan igénylésnek, 138.000 Ft adóhiánynak minősült. A jogosulatlan igénylés, illetőleg adóhiány után az adóbírság kiszabását mellőzte, az adóhiány utáni késedelmi pótlék összegének előírásáról nem rendelkezett.

[7] Vizsgálta a bemutatott számlákat, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.276/2014/31. számú ítéletének megállapításait. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes adólevonás iránti igénye nem megalapozott. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1) (2) bekezdésében, 147. § (1) bekezdésében, 153/B. §-ában és 164. § (1) bekezdésében, az Art. 49.§ (1) bekezdésében és a 164.§ (1) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint az AJ7B- 123777 számlát érvénytelenítő számla az elévülésre hivatkozással már nem érvényesíthető, a TM1LA 0009246 számú számla önellenőrzésére a felperesnek még lehetőség lett volna, ha a kimentő bizonyításnak eleget tudott volna tenni. Az adóbírság kapcsán utalt az Art. 170. § (1) és (2) bekezdéseire, megállapította, hogy a felperes eltérő jogorvoslati álláspontjára tekintettel nem tudta felismerni adófizetési kötelezettsége érvénytelenítéséhez szükséges jogszabályi előírások által elvárt helyes magatartást, magatartását egyedi, atipikus körülmények alakították, az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el, így az adóbírság kiszabását mellőzte.

[8] A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a 2016. május 24. napján kelt 2060634811 számú határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta. Indokolásában rögzítette, hogy az adóhatóságnak nem a bemutatott számlákon szereplő gazdasági események mögöttes tartalma tekintetében kellett döntenie, hanem abban, hogy a felperes a vele kapcsolt vállalkozásban álló számlabefogadó Kft. részére kibocsátott számlákon szereplő általános forgalmi adó bevallásában történő levonása jogszerű-e.

[9] Úgy foglalt állást, hogy az Áfa tv. 55. § (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján a felperest a számlák kibocsátásának ténye alapján terheli az adófizetési kötelezettség. Eszerint, ha a számla kiállítója kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy teljesítés történt, de azt más teljesítette, az adófizetési kötelezettsége nem áll fenn. Ilyen esetben a számla érvénytelenítésére, vagy helyesbítésére kerülhet sor. Amennyiben azonban fiktív, vagy hiteltelen számlázás történik, akkor az Áfa tv. 55. § (2) bekezdés alapján az adót továbbra is annak kell megfizetni, aki számlakibocsátóként szerepel. Az Áfa tv. 55. § (2) bekezdés megfogalmazásából kitűnően fiktív számla érvénytelenítésére csak akkor van lehetőség, ha a számlán feltüntetett felek bármelyikénél végzett ellenőrzést megelőzően a felek maguk tárták fel a teljesítés hiányát és ennek eredményeként történik meg a számlák érvénytelenítése. Abban az esetben azonban, ha bármelyiküknél végzett ellenőrzés során az adóhatóság tárja fel a fiktív számlázást, a számla érvénytelenítésére már nincs lehetőség. Mivel a kibocsátott fiktív számlák érvénytelenítésére a számláékat kibocsátó és a befogadó társaság ellenőrzésének megkezdését követően került sor, arra már nincs törvényes lehetőség. Utalt arra, hogy az Art.49.§ (2) bekezdése szerint az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető.