A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21198/2016/9. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:48. §] Bírók: Kepesné dr. Bekő Borbála, Lukács Zsuzsanna, Nyírőné dr. Kiss Ildikó

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.21.198/2016/9-II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Pusztafi Zsófia Mária ügyvéd (fél címe.) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe.) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe.) II. rendű felpereseknek, a Dr. Szabó Patrik Ügyvédi Iroda (fél címe., ügyintéző: dr. Szabó Patrik ügyvéd) által képviselt alperes nevealperes címe.) alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. május 23. napján meghozott 35.P.20.489/2016/10. számú ítélete ellen az I. és II. rendű felperesek részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. rendű felperest, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek személyenként 10.000 - 10.000 (Tízezer-Tízezer) forint másodfokú perköltséget és az államnak felhívásra személyenként 24.000 - 24.000 (Huszonnégyezer-Huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek gyermeke, II.rendű felperes neve..., valamint az alperes élettársak voltak. A kapcsolatukból 2010. március 18. napján született ... ... utónevű gyermeket a Budapest XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a 2013. január 30. napján kelt ítéletével az alperesnél helyezte el. Az ítélet indokolása szerint az alperes és a gyermek édesapja között a gyermek kapcsolattartása során konfliktusok voltak, a gyermekkel felmerülő problémák megbeszélése akadályba ütközött, veszekedésbe fulladt. Előfordult, hogy az I. rendű felperes nem adta át a gyermeket az alperesnek.

Az alperes a 2013. március 20. és 2013. április 3. napján megvalósult kapcsolattartások során a gyermek ruházatába hangfelvevő eszközt helyezett el, a felperesek hozzájárulása nélkül a kapcsolattartásról hangfelvétel készített, amelyet 2015. november 25. napján a Budapest Főváros Kormányhivatala ... Hivatalánál folyamatban volt eljárásban bizonyítékként csatolt.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy a 2013. március 20. és 2013. április 3. napján megvalósult kapcsolattartások során tudtuk és hozzájárulásuk nélkül a gyermek ruhájába rejtett eszközzel rögzítette a felperesek lakóhelyén elhangzottakat, megsértette a felperesek képmáshoz és hangfelvételhez fűződő jogát;

- megsértette továbbá a felperesek ezen jogát azzal is, hogy a hangfelvételt nyilvánosságra hozta akként, hogy 2015. november 25. napján a Budapest Főváros Kormányhivatala ... Hivatalánál folyamatban lévő kapcsolattartási ügyben bizonyítékként benyújtotta.

Kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására, tiltsa el a további jogsértésektől, kötelezze a hangfelvételek megsemmisítésére, valamint a felperesek részére személyenként 100.000 forint nem vagyoni kártérítés fizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy kiszolgáltatott helyzetben, a gyermek érdekében készítette a hangfelvételeket, amelyeket nem hozott nyilvánosságra, kizárólag a hatósági eljárásban használta fel.

Az elsőfokú bíróság a felperesek hozzájárulása nélkül készített hangfelvétellel megvalósult jogsértéssel kapcsolatos keresetet a 2013. évi CLXXVII. törvény (új Ptké.) 8. § (1) bekezdése alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény; (a továbbiakban: régi Ptk.)

- a hangfelvétel felhasználásával elkövetett jogsértéssel összefüggésben előterjesztett keresetet pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) szabályai szerint bírálta el.

Hivatkozott arra a régi Ptk. alapján kialakult bírói gyakorlatra, amely szerint visszaélés hiányában a felvétel elkészítésével nem valósul meg jogsértés, ha a hangfelvétellel más egyéb módon nem igazolható tényt, körülményt, ismeretet kívánnak bizonyítani úgy, hogy ezt a közérdek sérelme nélkül, különösen méltányolható magánérdek védelmében teszik.

A gyermekelhelyezés tárgyában hozott ítélet alapján megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a gyermek édesapja és az alperes között a kapcsolattartás során több konfliktus volt, olyan eset is előfordult, amikor az I. rendű alperes nem adta vissza a gyermeket. Úgy ítélte meg, hogy bármelyik szülő esetén érthető, hogy a másik szülővel folytatott kapcsolattartás során történtekről tudomással kíván bírni annak érdekében, hogy a gyermek fejlődését esetlegesen hátrányosan befolyásoló tényezőkről információkkal rendelkezzen és azok ellen fel tudjon lépni. Egy három éves gyermek fejlődését hátrányosan érintő, kapcsolattartások idején tapasztalható körülmények esetleges fennállása egyéb módon jóval nehezebben igazolható. Ezért a régi Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdés alkalmazásával arra a következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, hogy a hangfelvétel elkészítése nem volt visszaélésszerű és az nem is volt jogsértő.

Az új Ptk. 2:48. § (1) bekezdés alapján megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a hangfelvétel hatósági eljárásban való benyújtása az alperes részéről felhasználásnak minősül, mivel az kikerült a birtokából és a hangfelvételt rajta kívül más személy is megismerhette. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a hangfelvétel benyújtása az alperes részéről nem minősült visszaélésszerű magatartásnak, mert a kapcsolattartás szabályozása iránt indított eljárásban történt a felhasználás és ebben az eljárásban is érvényesülő alapelv a gyermek érdekének védelme.

Ezen indokok alapján az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította.

Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló elsődleges fellebbezési kérelmüket azzal indokolták, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás során még csak a feleket sem hallgatta meg személyesen, a tényállást nem derítette fel teljes körűen, nem tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének, ítélete ezért megalapozatlan.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a keresetüknek történő helyt adásra irányuló másodlagos fellebbezési kérelmüket pedig azzal indokolták, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a hangfelvételek készítése és felhasználása az alperes részéről nem volt visszaélésszerű és jogsértő.

Hivatkoztak arra, hogy 2011 novembere és 2013. január 30. napja közötti időtartamban mindössze két alkalommal fordult elő, hogy a kapcsolattartás lebonyolításában probléma volt a gyermek édesapja és az alperes között. A gyermekelhelyezés tárgyában hozott ítélet ugyanis azt rögzíti, hogy egy alkalommal az I. rendű felperes nem adta át a gyermeket az alperes édesanyjának a hét közbeni kapcsolattartás során, illetve a felek 2012. év nyarán nem tudtak a kapcsolattartásban megállapodni.

A másfél éves időtartamban összesen két alkalommal felmerülő probléma nem minősíthető úgy, hogy a láthatás konfliktusokkal terhelt volt.