BH 2007.10.326 I. A 10 éves gyermekének jelenlétében felesége sérelmére emberölés kísérletét elkövető, majd öngyilkosságot megkísérlő vádlott a kiskorú veszélyeztetését valósítja meg [Btk. 195. §]

II. Az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezését megváltoztató és a vádlott bűnösségét kiskorú veszélyeztetésében megállapító másodfokú ítélet ellen bejelentett joghatályos vádlotti és védői fellebbezés alapján a harmadfokú felülbírálat az ellentétes döntéssel nem érintett emberölésre is kiterjed [Be. 386. § (1) bek., 387. § (2) bek.]

A F. Megyei Bíróság a 2006. március 10-én meghozott ítéletével Sz. I. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében és ezért őt 1 év 8 hó börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor a vádlottat a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a szülői felügyelet megszüntetésére, valamint a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó ügyészi indítványt pedig elutasította. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelek sorsáról és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

A tényállás a következőket tartalmazza:

A büntetlen előéletű vádlott a cselekményét tartós negatív hangulatban fellépő, fokozódóan szűkülő ködös tudatborultságba torkolló elmeállapotban követte el, amely beszámítási képességét nagymértékben korlátozta.

A vádlott és házastársa (a jelen ügy sértettje) között az együttélés megromlott. A vádlott ragaszkodott ugyan a házasság fenntartásához, de látva a sértett hajthatatlanságát, 2004. június 30-án elment vele egy ügyvédhez, hogy a bontóperrel kapcsolatosan megállapodást kössenek.

Aznap este a vádlott bement a sértett és - az 1994. április 12-én született - gyermekük, Sz. É. által használt kisszobába. Egész éjjel az ágyban fekvő felesége mellett ült, s ezzel próbálta a sértettet arra ösztönözni, hogy válási szándékától álljon el. Kiskorú gyermekük a szobában - a sértett ágyával átellenben - aludt.

Hajnali 4-5 óra tájban a sértett kiment a konyhába, ahová a vádlott követte, majd a sértett felszólítására a saját szobájába vonult vissza, ahol rövid időre elbóbiskolt. A sértett - visszaérkezve a kisszobába - lefeküdt, ám a rövid idő elteltével magához térő vádlott ismét bement hozzá s megkérdezte: komolyan gondolja-e a válást. A sértett határozott elutasításától haragra gerjedve, azzal a kijelentéssel, hogy "akkor én is megmutatom, hogyan változtatok", a vádlott kiment a konyhába. Itt magához vett egy 144 mm pengehosszúságú konyhakést, s azzal a szándékkal, hogy megöli a feleségét, visszatért az ágyban fekvő sértetthez. A jobb kezében marokra fogott késsel, kezét fejmagasságba emelve többször szúrt az ágyban fekvő sértett mellkasa felé irányulóan. A sértett ezt látva félig ülő helyzetbe emelkedett, s jobb kezét maga elé tartva védekezett, miközben sikoltozott.

A vádlott négy alkalommal, kis és közepes erővel szúrta meg a sértettet, majd az ekkor már édesanyja segítségére siető kiskorú gyermeke előtt - öngyilkossági szándékkal - közepes-nagy erővel a saját bal mellkasába szúrt, s ezután összeesett.

A sértett értesítésére kiérkező mentők mindkettőjüket kórházba szállították, ahol műtétre került sor.

A sértett a vádlott szúrásai következtében a bal felkaron, a hónaljárok elülső felszínén, a jobb alkar felső harmadában, a jobb csukló orsócsonti részén, a bal mellkasfélen a IV. borda vetületében, a kulcscsont középvonalában szenvedett el sérüléseket. A jobb alkar sebe nyolc napon túl, a többi nyolc napon belül gyógyuló volt, összességében a tényleges gyógytartam 5-6 hetet tett ki, s maradandó - 10 százalékot meg nem haladó mértékű - fogyatékosság visszamaradásával gyógyult.

A vádlott az önsértés folytán a szegcsont bal szélétől 5 cm-re, 1,2-1,5 cm nagyságú szúrt, a szívburokig hatoló sérülést szenvedett, amely közvetlen életveszéllyel járt, s ténylegesen 4-5 hét alatt gyógyult.

A megyei bíróság e tényállásból a Sz. I.-né sérelmére megvalósított cselekmény kapcsán a vádlott bűnösségére vont következtetést s a cselekményt - eshetőleges szándékkal véghezvitt - emberölés bűntette kísérletének minősítette.

Ugyanakkor a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól a vádlottat a Btk. 27. §-ának (1) bekezdésében írt tévedés címén felmentette. Álláspontja szerint ugyanis a vádlott tévedésben volt, mert - amint arra következetesen hivatkozott - azt hitte, hogy felesége a gyermeket elvitte az úszótáborba, így az már nem tartózkodik otthon. Utalt még az elsőfokú bíróság arra is, hogy a vádlott az előbbi körülménytől függetlenül sem valósította volna meg a jelzett bűntettet, mivel nagyfokú tudatszűkülése miatt a tudata nem foghatta át, hogy cselekménye a gyermek erkölcsi, szellemi fejlődését súlyosan veszélyezteti.

A vád és védelem fellebbezése folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2006. november 23-án kihirdetett ítéletével akként változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a vádlottat bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében is, s halmazati büntetésül őt 3 év 6 hó börtönbüntetésre, további 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, s a vádlottnak az 1994. április 12-én született Sz. É. nevű gyermeke tekintetében a szülői felügyeleti jogát megszüntette.

A másodfokú bíróság - a felvett bizonyítás eredményeként - helyesbítette a tényállást azzal, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésének időpontjában tartós negatív élmények hatására olyan pszichés állapotban volt, amelyet érzelmi labilitás és időszakosan enyhe-közepes mértékű hangulati nyomottság jellemzett. Ez az állapot az ún. elhúzódó depresszív reakció, mely enyhe fokban korlátozta cselekménye következményeinek felismerésében, illetve a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában.

Az ekként módosított tényállást alapul véve az ítélőtábla tévesnek találta a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezést. Álláspontja szerint tévedésről nem lehet szó, hiszen a vádlott tisztában volt a kiskorú jelenlétével. A kiskorú előtt elkövetett öngyilkossági kísérlet pedig önmagában is megvalósítja a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét. Mindemellett a beszámítási képesség enyhe fokú korlátozottsága nem akadályozta a vádlottat abban, hogy a gyermeket érintő veszélyhelyzetet felismerje.

Ezt figyelembe véve a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét az említett bűntettben is megállapította, vele szemben - a felfüggesztő rendelkezést mellőzve - halmazati büntetést szabott ki, s Sz. É. tekintetében a szülői felügyeleti jogát megszüntette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés, illetve a büntetés enyhítése érdekében.

A fellebbezésben kifejtettek értelmében az első- és másodfokú ítélet mindkét cselekmény vonatkozásában megalapozatlan. A sértett vallomásait annak ellenére tekintették az eljárt bíróságok irányadónak, hogy azok lényeges körülményekre nézve ellentmondóak voltak. Az ellentmondások feloldása nem történt meg, s a bíróságok azt sem vizsgálták, hogy ebben a sértett korábbi pszichiátriai problémáinak milyen szerepe lehet. Ezért a védő indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság szerezze be a sértett pszichiátriai kezelésének orvosi dokumentációját, ezen túlmenően pedig - az önsértés vagy idegenkezű bántalmazás kérdésének megnyugtató tisztázása érdekében - új orvos-szakértői vizsgálatot rendeljen el.