BH 1980.4.129 A károkozó hiányos vagy fogyatékos belátási képessége miatti gondozói felelősség körében a gondozói kötelesség vizsgálatánál nemcsak azt a kérdést kell tisztázni, hogy a gondozó a károkozást megakadályozhatta volna, hanem azt is mérlegelni kell, hogy a szülők a gyermek nevelése, jellemének, szokásainak kialakulása körül úgy jártak-e el, ahogy ez az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 347. § (1) és (4) bek.].

A felperes 1976. június 17-én délelőtt a város központja felé haladt kerékpáron, amikor a jobbról betorkolló, "elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblával ellátott mellékútról kisméretű kerékpárjával elébe hajtott az alperesek 6 éves gyermeke. A felperes az összeütközés elkerülése végett kerékpárjáról leugrott, elesett és combnyaktörést szenvedett. A baleset következtében a felperes három hónapon át kórházi ápolás alatt állt. Utóbb féloldali bénulás lépett fel a felperesnél, ennek folytán azóta is fekvő beteg, állapotában lényeges javulás nem várható, állandó ápolásra, gondozásra szorul.

Az illetékes nyomozóhatóság a kiskorú ellen a nyomozás teljesítését a Be. 127. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján büntethetőséget kizáró ok miatt megtagadta, egyben megállapította, hogy a baleset azért következett be, mert a kk. gyermek megszegte a KRESZ 28. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.

A felperes keresetlevelében a baleset folytán keletkezett kárának a megtérítésére kérte a kk. gyermek szüleit - az alpereseket - kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint nem bizonyos, hogy a kerékpáron szabálytalanul közlekedő kk. gyermek az ő gyermekük volt. Másodlagosan arra hivatkoztak, hogy a gyermek felügyeletének ellátása érdekében megfelelően jártak el, így felelősség őket nem terheli.

Az alperesek érdekében a perbe az Állami Biztosító beavatkozott: a kereseti követelés jogalapját elismerte, a felperes közreható magatartása miatt azonban kármegosztás alkalmazását kérte.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani azt, hogy az alperesek gyermeke kényszerítette hirtelen megállásra a felperest és hogy szabálytalan közlekedésével a balesetet ő okozta. Utalt arra is, hogy az alperesek kötelességüket felróhatóan nem szegték meg, ezért kártérítési felelősségük megállapítására akkor sem kerülhetne sor, ha a balesetet az ő gyermekük okozta volna.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét lényegében indokai alapján helyben hagyta.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.