BH 1994.1.11 I. Az 1993. május 15. napján hatályba lépett 1993. évi XVII. tv. 103. §-ának (1) bekezdése folytán a szabálysértési értékre elkövetett lopást a különös visszaesői minőség nem emeli vétséggé, ezért az ilyen cselekményt tulajdon elleni szabálysértésként kell elbírálni [Btk. 316. § (2) bek., Sztv. 105. § (1) bek. a) pont].

II. A szabálysértési értékre elkövetett lopás vétségnek minősül, ha a fogorvosi kezelésre jelentkező vádlott besurran a kartonozóhelyiségbe és az egyik alkalmazott pénzét eltulajdonítja [Btk. 316. § (2) bek. f) pont].

A városi bíróság a vádlottat 3 rb. lopás vétségében mondotta ki bűnösnek. Ezért - 1 rb. lopás vétsége [Btk. 316. § (1) bek., (2) bek.] tekintetében mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésként főbüntetésül 8 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy 2 rb. lopás vétsége tekintetében [Btk. 316. (1) bek., (2) bek. e) pont] különös visszaeső. Kimondotta, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra, e vonatkozásban a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontjára utalt. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, és megállapította, hogy a legutóbbi elítéltetésével kapcsolatos végrehajtási kegyelem hatályát vesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A 46 éves, egyedülálló, munkanélküli vádlott többszörös és különös visszaeső. Eddig hét ízben volt már büntetve. Legutóbbi huzamos büntetéséből végrehajtási kegyelem folytán 1990. szeptember 25. napján szabadult. Az utóbbi időben nagymértékben fogyasztott elkoholt. A túlzott alkoholfogyasztás testi tünetei is megállapíthatók nála.

1. A vádlott 1992. január 23-án betért az egyik vállalat önkiszolgáló jellegű élelmiszerboltjába. Célja az volt, hogy cigarettát tulajdonítson el. Egy óvatlan pillanatban egy karton ( 1080 forint értékű) cigarettát a kabátja alá rejtett. Ezt követően fizetés nélkül akart távozni, a bolt dolgozói azonban a cselekményét leleplezték. Ezt követően a cigarettát elvették tőle, és így az okozott kár megtérült.

2. A vádlott 1992. március 1-jén reggel fogászati panasszal ment az orvosi ügyeletre. Az orvos megérkezésére várakozva besurrant a kulccsal be nem zárt úgynevezett kartonozóhelyiségbe. Itt a fogason elhelyezett és az egyik takarítónő tulajdonában levő reklámtáskából eltulajdonította annak 150 forint értékű bőr pénztárcáját a benne levő 1050 forinttal. Ezt visszaadták a sértettnek. A későbbiekben a bőr pénztárcát is megtalálták, így a kár megtérült.

3. A vádlott 1992. augusztus 15-én bement az áruház cipőosztályára. Cipőt akart eltulajdonítani. Az önkiszolgáló rendszerű cipőosztályon a lábára húzott egy pár 3320 forint értékű cipőt, a saját papucsát pedig a szék alatt hagyta. A cipőben fizetés nélkül akart távozni az osztályról, a cselekményét azonban az egyik eladó észlelte, a vádlottat feltartóztatta. A cipőt visszavették tőle. Így az okozott kár megtérült.

A megalapozott tényállásból a városi bíróság ítéletének meghozatalakor indokoltan vont következtetést a vádlott bűnösségére mind a három cselekmény vonatkozásában, nem tévedett, amikor az áruházi lopásokat befejezettként értékelte.

Az ügynek a másodfokú bíróság által történt elbírálásakor az 1993. május 15-én hatályba lépett - és a megyei bíróság által kedvezőbb voltára tekintettel alkalmazott (Btk. 2. §) - új jogszabályra (1993. évi XVII. törvény) tekintettel azonban a vádlott 1. és 3. alatt jelzett áruházi lopása immár nem bűncselekmény, az elkövetési érték ugyanis egyik esetben sem haladja meg az 5000 forintos új szabálysértési értékhatárt, és olyan körülmény nem áll fenn, amely miatt a vétségkénti minősítésük szóba jöhetne. Nyilvánvaló ugyanis, hogy önmagában a három lopási cselekmény az üzletszerűséget nem alapozza meg.

Az 1. és 3. alatt jelzett áruházi lopások tekintetében tehát a vádlott a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentendő volt a vád és következményei alól.

Ugyanakkor a megyei bíróság a vádlott orvosi rendelőben elkövetett (2. alatt jelzett) cselekményét az 5000 forintot meg nem haladó érték ellenére sem látta szabálysértésként elbírálandónak.