A Fővárosi Ítélőtábla Bf.95/2010/7. számú határozata testi sértés bűntette (SÚLYOS testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 21. §, 43. §, 89. §, 137. §, 170. §, 226. §, 244. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Székely Ákos

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.551/2008/49., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.95/2010/7.*, Kúria Bhar.990/2011/7. (EH 2011.2388)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.95/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2011. év április hónap 14. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2009. év december hónap 18. napján kelt 12.B.551/2008/49. számú ítéletét megváltoztatja.

I. r. vádlott bűnös

- bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1), (2) és (4) bekezdés II. fordulat; Btk. 21. § (2) bekezdés]; és

- bűnsegédként elkövetett bántalmazás hivatalos eljárásban vétségében [Btk. 226. §; Btk. 21. § (2) bekezdés].

Ezért halmazati büntetésül 1 (egy) év börtönbüntetésre ítéli.

A börtönbüntetés végrehajtását 2 (Kettő) év próbaidőre felfüggeszti.

II. r. vádlott bűnös

- bűnpártolás bűntettében [Btk. 244. § (1) és (3) bekezdés b) pont].

Ezért 1 (egy) év börtönbüntetésre ítéli.

A börtönbüntetés végrehajtását 2 (Kettő) év próbaidőre felfüggeszti.

Az eljárás során eddig felmerült összesen 1.174.723.- (egymillió-százhetvennégyezer-hétszázhuszonhárom) forint bűnügyi költségből I. r. vádlott 150.000.- (százötvenezer) forintot, II. r. vádlott 300.000.- (háromszázezer) forintot köteles az államnak megfizetni; a további 724.723.- (hétszázhuszonnégyezer-hétszázhuszonhárom) forint bűnügyi költséget az állam visel.

Az elsőfokú bíróság által tartott tárgyalási napok közül a 2009. év június hónap 13. napját 12.-re helyesbíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottal szemben helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság - a Központi Nyomozó Főügyészség 2008. év május hónap 13. napján kelt Nyom.422/2006. számú vádirata alapján eljárva - a 2009. év december hónap 18. napján kihirdetett 12.B.551/2008/49. számú ítéletével I. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 170. § (1), (2) és (4) bekezdés II. fordulata] és bűnsegédként megvalósított hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége [Btk. 226. §]; valamint II. r. vádlottat az ellene bűnpártolás bűntette [Btk. 244. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett a bűnjelekről, és megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be - írásban részletesen megindokolt - fellebbezést megalapozatlanság okából, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hiányosan állapította meg a tényállást.

I. r. vádlott - saját állítása szerint - először a sértettet még álló helyzetében észlelte; akkor, amikor gyakorlatilag épp odaesett a sorfalat alkotó rendőr-kollégák közül a teherautó elé, ahonnan azután ő 1-2 perc múlva felsegítette és hátravitte. Összevetve ezt az egyéb bizonyítékokkal: az 1. számú tanú azon tanúvallomásával, hogy a sértett ugyanonnan állt fel, ahová esett; a 2. számú tanú felvételén alapuló azon szakértői megállapítással, hogy I. r. vádlott ettől a ponttól csupán 1,3 méterre - a 3. számú tanú vallomása szerint pár lépéssel hátrébb, de gyakorlatilag ugyanebben a rendőri csoportban - állt; majd csak a bántalmazás befejezését követően fejtett ki aktív magatartást, felsegítve a sértettet; tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy I. r. vádlott a sértett bántalmazását nem látta.

Eseti döntések megjelölésével hivatkozott arra, hogy a jog szerint általánosan a bűncselekmény megakadályozására kötelezett I. r. rendőr vádlottnak a bántalmazás alatti ezen passzivitása - annak szándékerősítő hatása folytán - pszichikai bűnsegélyként értékelendő.

Az elsőfokú bíróság által II. r. vádlottat érintően megállapítottak szerint nevezett a sértettet kizárólag rendőrök által ellenőrzött, lezárt területen, térdelő helyzetben, erősen vérző fejjel találta; aki kérdésére akként nyilatkozott, hogy megverték. Mindezek a körülmények jogellenes rendőri intézkedésre utaltak; annál is inkább, mivel a helyszínen ebben az időszakban még nem alakult ki "háborús helyzet", csupán mintegy húsz perccel később.

II. r. vádlott mégsem tett eleget az - ügyész által részletesen hivatkozott szabályozás szerinti - intézkedési, jelentéstételi kötelezettségének; s ennek okszerű indoka csak az lehetett, hogy ezáltal a bizonyítékok - a jelenlévők, a cselekményt észlelők illetve abban részt vevők - felkutatásának megnehezítésére, meghiúsítására törekedett.