A Győri Ítélőtábla Pf.20455/2012/3. számú határozata szerződésszegés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 141. §, 206. §, 253. §, 296. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 234. §, 237. §, 301. §, 361. §] Bírók: Ábrahám Éva, Ferenczy Tamás, Vass Mária

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.20728/2011., Veszprémi Törvényszék P.20728/2011/17., *Győri Ítélőtábla Pf.20455/2012/3.*, Kúria Pfv.20207/2014/4.

***********

A Győri Ítélőtábla

Pf.V.20.455/2012/3.szám

A Győri Ítélőtábla dr.Pataricza György ügyvéd által képviselt felperesnek dr.Ábrahám István ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződésszegés megállapítása iránt a Veszprémi Törvényszék előtt folyamatba tett perében Veszprémben, 2012.évi január hó 23. napján 3.P.20.728/2011/17.szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 20. és 23. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes a felperes részére 15 napon belül fizetendő 7.000.000 (hétmillió) forint tőketartozás után 2006.szeptember 1.napjától 2013.június 30.napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, 2013.július 1.napjától a kifizetés napjáig járóan a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot köteles megfizetni.

Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni a felperesnek 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Az 560.000 (ötszázhatvanezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az újabb eljárásban a felperes módosított keresetében kérte a közte és az alperes között 1987. június 2. napján megkötött adásvételi szerződés semmisségének megállapítását a Ptk.207.§./4/ bekezdése alapján. Álláspontja szerint a leplezett szerződés jogszabályba ütközik és a cél a jogszabály kijátszása volt. Kérte kötelezni az alperest 7.000.000 forint tőke és ennek 2006.szeptember 1.napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamataira.

Az elszámolás körében hangsúlyozta a megállapodás megkötésekor az ingatlant terhelő szociálpolitikai támogatást és a munkáltatói kölcsönt már törölték, amikor az ingatlan tulajdonjoga az alperes nevére került. Az alperes is elismerte, hogy a felperes fizetett ki 30.000 forintot, valamint 94.764 forintot.

Hangsúlyozta, hogy az alperes részére 459.000 forint értékű gépkocsit adományozott, amely a lakással kapcsolatos fizetési kötelezettséget fedezte.

Vitatta, hogy 1988.május 30.napján kelt "Végleges Lemondás" megnevezésű okiratban lévő nyilatkozatot ő tette volna. Hangsúlyozta, hogy üres papírt írt alá, mivel a fia állampolgársági ügyének intézésével az alperest bízta meg.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy csak részben jutott a felperestől ingyenesen a lakás tulajdonjogához, mert a terheket megfizette. A gépkocsi ellenértéke a házastársi közös vagyon megosztása során elszámolásra került. Álláspontja szerint az ingatlan 589/600 részéhez visszterhesen jutott, a fennmaradó 11/600 részt kapta csak ajándékba a felperestől. Hivatkozott az 1988.május 30.napján kelt ""Végleges Lemondás"" megnevezésű okiratra, amelyet a felperes nem támadott meg és a bíróság sem nyilvánította semmisnek.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.000.000 forint tőkét és ennek 2006.szeptember 1.napjától a kifizetés napjáig járó a Ptk.301.§-a szerinti kamatát. Kötelezte az alperest 15 napon belül fizessen meg a felperesnek összesen 920.000 forint készkiadást, valamint 200.000 forint perköltséget (ügyvédi díjat).

Ítéletének jogi indokolása szerint a lefolytatott eljárás során azt vette alapul, hogy az alperes és volt házastársa között a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban folyamatban volt perben az Ajkai Városi Bíróság P.20.298/1997/125. sorszámú ítéletében - amelyet a Veszprém Megyei Bíróság Pf.20.344/2005/22. számú ítéletével részben helybenhagyott - a per tárgyát képező Város 1 ....számú ingatlannal kapcsolatban megállapította, hogy a 1987.június 2.napján megkötött ügylet egy adásvételi szerződéssel leplezett ajándékozási szerződés volt. Ezért az alperes és volt házastársa között a házastársi közös vagyon megosztásánál ezen ingatlan elszámolásra nem került. Mindkét fél előadása alapján tényként fogadta el, hogy a peres felek az adásvételi szerződést - mely ajándékozási szerződés leplezett - azért kötötték meg, hogy az akkori jogszabályok értelmében az ingatlan ne kerüljön állami tulajdonba. Az ajándékozási szerződésre sem volt szerződéskötési akaratuk, hiányzott a valóságos ügyletkötési szándékuk. Ezért mind a színlelt adásvételi, mind pedig a leplezett ajándékozási szerződés semmis. Ennek jogkövetkezményeként a Ptk.237.§./1/ és /2/ bekezdése értelmében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kellene visszaállítani.

Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010 /VI.28./Pk.vélemény rendelkezéseiből következően a bírói gyakorlat a szerint különböztet a restituciós igények között, hogy dologi vagy pénzszolgáltatás visszatérítése iránti igényről van-e szó. Az érvénytelen szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszafizetésére irányuló igény kötelmi, hiszen a pénzből nem ugyanazt, hanem ugyanannyit kell visszatéríteni.

A felperes keresetét módosította és kötelmi igényt érvényesített. Az alperes az Város 1 .... szám alatti lakást 2006.augusztus 24.napján adta el, így a felperes keresetét az 5 éves elévülési időn belül terjesztette elő. Ezért az elévülés nem következett be.

Az érvénytelen szerződésből származó jogviszony felszámolása keretében az alperesnek az annak megtartására jogosító érvényes jogcím hiányában az átvett ingatlan vételárával mint gazdagodással kell elszámolni a Ptk.361.§./1/ bekezdése értelmében mégpedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

A felek között vita volt a tekintetben, hogy az ingatlant terhelő tartozásokból ki milyen összeget fizetett.

A felperes állította - és ezt igazolták az alperes és volt házastársa között folyamatban volt per adatai is - hogy a felperes egyenlítette ki a szociálpolitikai támogatást a munkáltatói kölcsönt, a volt házastársa jutóját. Ugyanakkor a hiteltartozás fennállta alatt a felperes és házastársa juttatott az alperesnek egy személygépkocsit, amelyet később az alperes 359.000 forintért értékesített.

A bizonyítás az alperest terhelte a körben, hogy a felperes követelésével szemben milyen összegű beszámítható követelése van. Ezen bizonyítási kötelezettségének azonban az alperes felhívás ellenére sem tett eleget.