A Pécsi Ítélőtábla Bf.111/2007/8. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 368. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 85. §, 99. §, 327. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 371. §, 372. §, 377. §, 381. §] Bírók: Krémer László, Tóth Sándor, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Törvényszék B.185/2006/18., *Pécsi Ítélőtábla Bf.111/2007/8.*, Kúria Bhar.966/2007/10. (BH 2009.12.351, BH+ 2009.7.298)

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.111/2007/8. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2007. évi szeptember hó 28. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Tolna Megyei Bíróság B.185/2006/18. számú ítéletét megváltoztatja, a jármű önkényes elvételének bűntette vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 9.000 (kilencezer) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása végett, míg a vádlott és a védő részben felmentés, illetve ezzel összefüggésben enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn: a jármű önkényes elvételének bűntette vonatkozásában - a tényállás megalapozatlansága miatt - az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozta.

A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot - a Be.348.§ (1) bekezdése alapján - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság tényállását - az élet elleni, illetve a közlekedési bűncselekményt érintően - mentesnek találta a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól; az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

E körben az elsőfokú bíróság az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatokat maradéktalanul feltárta; azok értékelését, végső soron az egyes bizonyítékok tartalmi hitelességének az elemzését a logika szabályainak megfelelően végezte el. Így helyesen tulajdonított meghatározó jelentőséget a sértett tárgyilagos, rendkívül visszafogott előadásának, valamint a történéseket figyelemmel kísérő, elfogulatlan személyek vallomásának.

Az ügy sajátosságaként mindenekelőtt arra szükséges utalni, hogy a nyilvános szórakozóhelyen lezajlott eseményeket többen is észlelték, döntően arra visszavezethetően, hogy a tettlegességet fenyegetőzés, majd hangos kiabálás előzte meg. Mindkét alkalommal olyanok jelenlétében, akik a vádlott felelősségre vonásában, vagy cselekményének kedvezőtlenebb színben való feltüntetésében nem voltak érdekeltek.

Márpedig e kívülálló személyek a térben és időben egymástól némileg elkülöníthető mozzanatokat ellentmondástól mentesen, egyező tartalommal adták elő. Így mindenekelőtt azt, hogy a vádlott már az italboltból történő távozása előtt a sértett életének a kioltásával fenyegetőzött; éppúgy, mint kevéssel később, amikor - késsel a kezében - visszaindult a helyiségbe. Ezek az események ugyanis 1.számú tanú és 2.számú tanú elindulásával egyidőben, a szóban forgó tanúk előtt játszódtak le, olyan körülmények között, hogy a történések valósághű megfigyelésére mindkettőjüknek lehetősége nyílott.

Így válhatott ismertté az is, hogy az egyre indulatosabb vádlottat a társaságában lévő 3.számú tanú megpróbálta lecsillapítani, erőteljes felszólításai azonban nem vezettek eredményre. Ekkor a vádlott - általa sem vitatottan - visszament az épületbe; már úgy, hogy a kezében tartott késre előbb az utcán várakozók, majd a sörözőben tartózkodók is felfigyeltek.

A pult előtti eseményeket 4.számú tanú vallomása alapján lehetett feltárni. Leginkább a vádlott támadó szándékát, azt tehát, hogy az erőszakos fellépése félreérthetetlenül a sértett ellen irányult, különösen azt követően, hogy a közbeavatkozni igyekvő 5.számú tanút durván félrelökte az útjából.

A történések további elemzésekor, a vádlott és a sértett előadásának az egybevetésekor helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor tényállásában - a 4. oldal 3. bekezdésében - a támadó és a védekező mozdulat időbeli közelségére utalt. Abban a kérdésben ugyanis, hogy a kés használata megelőzte-e a sörösüveggel történő - nyilvánvalóan védekezés céljából indított - csapást, a sértett sem tudott határozottan állást foglalni. Ennek azonban - az előzmények ismeretében - nem is volt jelentősége: a közvetlen támadással fenyegető helyzetben, a szűk helyen hátrálni kényszerülő sértett számára a megelőző jellegű fellépés is megengedett volt.

Helytállóan történt meg a bizonyítási indítvány elutasítása is. 3.számú tanú az eljárás különböző szakaszaiban - 5.számú tanúhoz hasonlóan - eltérő tartalmú előadást tett; jól érzékelhetően annak érdekében, hogy a vádlott cselekményét utóbb már enyhébb megvilágításba helyezze. E nyilatkozatok hitelességét ugyanakkor az elsőfokú bíróság messzemenően megvizsgálta, azoknak a sértetti vallomással ellentétes részeit indokoltan, logikus érveléssel vetette el.

A tényállásnak azonban - a határozat 3. oldal 2. bekezdésében - a jármű önkényes elvételének bűntettével összefüggésben megfogalmazott része a Be.351.§ (2) bekezdés a) pontjában, valamint a b) pont II. fordulatában írt okából megalapozatlan: az nincs kellően felderítve, illetve kis mértékben hiányos. Elmaradt ugyanis az ügyben szereplő Volkswagen Passat típusú személyautó tulajdonjogi helyzetének a körültekintő tisztázása.

Az elsőfokú bíróság e tekintetben abból indult ki, hogy a fenti gépjármű átadása a tulajdonjog fenntartásával történt meg; oly módon tehát, hogy a vételár teljes kiegyenlítéséig a vádlott rendelkezési jogosítványai korlátozottak voltak. Erre leghatározottabban és kizárólagosan a 6.számú tanú első kihallgatásakor jegyzőkönyvbe foglalt előadása utalt; az a vallomás, amelyben - az utolsó részlet kifizetéséig - az autó használatának a jogtalanságát hangsúlyozta (nyomozati iratok 357. oldal).