A Győri Ítélőtábla Pf.20507/2010/31. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 359. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.507/2010/31.szám

Az ítélőtábla dr. Hankó Faragó Nóra ügyvéd és dr. Molnár Bence Ügyvédi Iroda és dr. Bódis Judit ügyvéd által képviselt I.r., II.r. felpereseknek dr. Szemes Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Vas Megyei Bíróság 2010. október 11. napján kelt 17.P.20.240/2008/81. számú ítéletével szemben, az I-II.r. felperesek által 83. sorszám, az alperes által 85. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperest az I. r. felperes javára 4.648.192.-(Négymillió-hatszáznegyvennyolcezer-egyszázkilencvenkettő) forint és ezen összeg elsőfokú ítéletben írt kamatai, valamint 646.500.-(Hatszáznegyvenhatezerötszáz) forint elsőfokú perköltség,

a II. r. felperes javára 4.727.628.-(Négymillió-hétszázhuszonhétezer-hatszázhuszonnyolc) forint és ezen összeg elsőfokú ítéletben írt kamatai,

valamint 651.500.-(Hatszázötvenegyezer-ötszáz) forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezi.

Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni az I. r. felperesnek 234.000.-(Kettőszázharmincnégyezer) forint,

a II. r. felperesnek 241.000.-(Kettőszáznegyvenegyezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 305.400.-(Háromszázötezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. r. felperesnek 2.570.670.-, a II. r. felperesnek 2.527.475.-Ft-ot és ezen összegeknek 2007. július 20-tól járó késedelmi kamatát, valamint 418.000.-Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, kimondta, hogy a felek maguk viselik a költségeiket.

Határozata indokolásában megállapította, hogy az I. r. felperes családi gazdálkodó, a II. r. felperes őstermelő, a felperesek mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. Az alperesi vadásztársaság területén a perrel érintett ingatlanokon 2007-ben kukoricát termesztettek. Az I.r. felperes által művelt, illetőleg az engedményezési szerződés alapján igényérvényesítéssel érintett terület nagysága 43 ha, míg a II. r. felperes által használt terület nagysága 47,8 ha. A felperesek előzetes (vaddisznók által okozott túrási) vadkár megállapítását kérték. Az előzetes vadkárbecslést "A" szakértő végezte el. A felperesek 2007. október 9-én a végleges vadkárfelmérés iránt terjesztettek elő kérelmet. A közigazgatási eljárás során kirendelt "C" vadkárbecslő az I. r. felperes igényérvényesítése által érintett területeken bekövetkezett kár összegét 5.054.951.-Ft-ban, míg a II. r. felperes kárát 5.141.336.-Ft-ban állapította meg. A végleges kárfelmérés időpontja 2007. október 30. volt. A vadkárbecslésen az alperes képviselői is részt vettek, kifogásaiknak hangot adtak: ( a terület nagysága nem állapítható meg, az aszályos év miatt eltúlzottnak ítélték a meghatározott átlagtermést, a területek egyik oldala a szomszédos vadászterülettel határos, ott az alperes részéről vadkár elhárító vadászat nem folytatható, a területen károsító vad kiváltása nem állapítható meg, a kukorica víztartalma eltérő volt a szakértő által megállapítottnál).

Az ítéleti tényállás szerint 2006. december 14-én a környékbeli földtulajdonosi közösségek egyezséget kötöttek többek között abban, hogy a közös határszakaszok 300 m-es távolságán belül hol helyezhető el magasles. A "B" Földtulajdonosi Közösség nem járult hozzá, hogy 300 m-en belül magaslesek kerüljenek a szomszéd területen, azaz az alperesnél elhelyezésre. Emiatt a perbeli ingatlanok csupán egyik oldalról vadászhatók.

A megyei bíróság az ítélete jogi indokolásában az 1996. évi LV. (továbbiakban Vtv.) 75. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel rámutatott, hogy az alperes köteles a vadkár megtérítésére. Erre és az alperes ezzel azonos jogi álláspontjára figyelemmel tehát a kár összegének megállapítása volt a továbbiakban a vizsgálandó és a felperesek által bizonyítandó körülmény. A Vtv. 81. § (5) bekezdésében foglaltak alkalmazása során a bíróság értékelte, hogy a vadkárbecslési jegyzőkönyv nem került szabályszerűen kézbesítésre az alperes részére, a jegyző külön íven szövegezett jegyzőkönyvet nem készített, hanem a szakértő vadkárbecslési jegyzőkönyvét kézbesítette a feleknek, azt is szabályszerűtlenül. Ennek folytán a jogszabályban meghatározott 30 napos jogvesztő határidő nem kezdődött meg, így az alperes a kár összegét is vitathatta a perben.

Ugyanakkor rámutatott arra, hogy amennyiben a közigazgatási eljárási szabályoknak megfelelően történik meg a kár felvétele, úgy az ezt követő polgári perben a bíróságnak a közigazgatási eljárásban tett kárszakértői megállapításokból kell kiindulnia, a peres eljárásban a vadkárbecslési eljárásban beszerzett szakvélemény az irányadó (BDT.2001.541).

A vadkárbecslés során "C" a kirendelésben szereplő ingatlanokat beazonosította, mindkét fél jelen volt a helyszíni szemlén, az alperes akkor a területeket nem kifogásolta. A megyei bíróság a vadkárbecslési jegyzőkönyvben megjelölt ingatlanok vonatkozásában a helyrajzi szám szerint, a csatolt tulajdoni lapok, földhasználati szerződések, haszonbérleti szerződések, valamint az engedményezési szerződés alapján megállapította a perrel érintett területek nagyságát, illetőleg a használatra jogosultsággal rendelkező személyét. Leellenőrizte a területnagyságokat, a használati jogosultságokat.

"C" a meghallgatása során nyilatkozott az általa elvégzett vadkárbecslés során alkalmazott szakmai módszerről. A peren kívül beszerzett szakértői véleményben "D" megállapította, hogy a vadkárbecslő a szakmai és a matematikai, statisztikai szabályoknak megfelelően járt el. "G" igazságügyi szakértő véleménye is az volt, hogy a vadkárbecslés szabályos volt. Az alperes felkérésére eljárt "E" mezőgazdasági szakértő ugyan kifogásolta a tőszámot, a termésátlagot, valamint a mintaterületeknél alkalmazott területszélességet, a bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy ennek alapján sem minősülnek a szakértői megállapítások ellentétesnek egymással, hiszen a vadkárfelmérés módszere tekintetében tettek különböző állításokat a szakértők. A kirendelt igazságügyi szakértő és a felek által felkért magánszakértő véleménye alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a vadkárbecslés során alkalmazott módszer "C" részéről a szakmai szabályoknak megfelelt, a megfelelő kompetenciával rendelkező igazságügyi szakértők ezirányú nyilatkozatára figyelemmel nem látta szükségesnek az újabb szakértő kirendelését, így a vadkárbecslő által megállapított kárból indult ki. Figyelemmel volt arra is, hogy a korábban eljárt vadkárbecslő helyszíni szemlét tartott, rögzítette a tapasztaltakat, így egy új szakértő is nyilvánvalóan csak a korábban eljárt vadkárbecslő véleményére hagyatkozhatna. Ezt a körülményt a bizonyítási eljárás során a bizonyítási nehézségek elbírálásakor a bírói gyakorlat figyelembe veszi (BDT.2003.755.).