A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39261/2007/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §] Bírók: Kaszainé dr. Mezey Katalin, Kurucz Krisztina, Márton Gizella

Kfv.II.39.261/2007/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Darázs Lénárd ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen verseny ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 7.K.30.482/2005. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 2007. április 4. napján kelt 2.Kf.27.430/2006/8. számú ítélettel befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes által 15. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.430/2006/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes - többek között - építőkémiai anyagok kis- és nagykereskedelmével foglalkozó gazdasági társaság, amely több termékcsoporttal van jelen az érintett piacon. A felperes flexibilis ragasztó, a flexibilis gyorsragasztó, a flexibilis fehér ragasztó termékei csomagolásán a No.1, illetve a No.1. jelzést szerepeltette, ezeket termékkatalógusában és szórólapjain a csomagolás ábrázolásával ismertette, és a 2004. április 20-24. között megrendezett Construma Szakipari Kiállításon a standja felett elhelyezett reklámoszlopon a feltűnő No.1. megjelölést, márkanév nélkül, önállóan alkalmazta.

Az alperes a 2004. november 25-én kelt Vj-126/2004/39. számú határozatában megállapította, hogy a felperes a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8.§ (2) bekezdés a) pontjába ütköző, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított azzal, hogy a fenti, háromféle vékony ágyazó habarcs csomagolásán, szórólapján, katalógusában és az építőipari szakkiállításon a No.1. jelölést alkalmazta, ezért e magatartás folytatását megtiltotta, a felperessel szemben bírságot nem szabott ki. A határozat indokolása szerint a felperes a No.1. felirattal azt sugallja a fogyasztóknak, hogy a termékei valamilyen tekintetben elsőszámúak, anélkül, hogy közölné milyen szempontból tekinti elsőnek a termékét. A kifogásolt közlést mindig a fogyasztók szempontjából kell értelmezni és a felperes magatartását nem menti az a hivatkozása, hogy a kifogásolt jelölés a termékelnevezésnek alkotó eleme. Az alperes a Tpvt. 9.§-ával összevetve tette megállapítását, döntését nem befolyásolta az eljárás során a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, valamint az Önszabályzó Reklámtestület Etikai Bizottsága részéről beszerzett vélemények tartalma. Az alperes annak tulajdonított még jelentőséget, hogy a kifogásolt jelölést a végfogyasztók is széleskörűen megismerhették, így az a döntésüket befolyásoló tájékoztatássá válhatott.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. A bíróság egyetértett az alperes azon megállapításaival, hogy a No.1. jelzés használatából a többi felperesi termék típusjelzéseivel összevetve arra lehetett következtetni, hogy az minőségi jelzőre utal, és ez nyilvánvalóan megtévesztő, mert a No.1. felirat kiemelése valamiféle különleges, azonban a felperes által nem igazolt, tulajdonságot sugallt. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes határozata, döntése nem valósít meg aránytalan és szükségtelen korlátozást az áruk szabad mozgását deklaráló közösségi jogi előírásra. A felperes nem igazolta, hogy a határozat folytán bekövetkező, a felperest terhelő átcsomagolás költségvonzata aránytalan terhet róna rá és ezért az alperes döntése számára aránytalan következménnyel járna. Az alperes a No.1. felirat megtévesztő hatását vizsgálta, ebből a szempontból közömbös, hogy az valamely terméknév része e, mert a felperes ezt a megjelölést eltérő színnel és mérettel jelenítette meg, így annak külön értelmezést adott. Az így kiemelt No.1. kifejezés a fogyasztói döntések befolyásolására alkalmas volt. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes határozata nem ellentétes a felperes által hivatkozott közösségi jogesetekkel sem.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.