A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21872/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 356. §, 357. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.21.872/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szűcs Péter ügyvéd által képviselt felpereseknek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 12.UP.633.239/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.912/2007/12. számú részítéletével elbírált perében a jogerős részítélet ellen a felperesek részéről 33. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. évi április hó 29. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott részét azzal a változtatással tartja fenn hatályában, hogy az alperes teljesítésének elszámolására a felperesek jogosultak.

A felek a felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az I-II.r. felperesek 2003. december 21-én gépkocsi utasaként közlekedési balesetet szenvedtek, amelynek következtében az akkor 37 éves I.r. felperes súlyos, maradandó fogyatékosságot eredményező sérüléseket szenvedett. A munkaképességét teljes egészében elveszítette. A II.r. felperes nyolc napon belül gyógyuló, könnyebb sérüléseket szenvedett.

Az I-II.r. felperesek, valamint gyermekeik, a III-IV-V.r. felperesek a balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni káraikat érvényesítették az alperessel, mint a balesetet okozó gépjármű kötelező felelősségbiztosítójával szemben.

Az alperes a helytállási kötelezettségét nem vitatta, peren kívül teljesített is jelentős összegeket, a követelés összegét azonban túlzottnak tartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I.r. felperes részére 5.524.286 forint és kamatai, 2007. június 1-jétől 2015. november 30-ig havi 172.647 forint, míg 2015. december 1-jétől havi 137.680 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest. A II.r. felperes részére nem vagyoni kártérítés címén 1.676.644 forint és kamatai, a III.r. felperes részére 346.438 forint és kamatai, a IV.r. felperes részére 467.398 forint és kamatai, míg az V.r. felperes részére 1.676.644 forint és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. Rendelkezett a perköltségek, valamint az illetékek térítéséről.

A nem vagyoni kártérítés körében úgy látta, hogy az I.r. felperes esetében 6.000.000 forint az az összeg, amely alkalmas az őt ért hátrányok kiegyensúlyozására, de az alperes teljesítését a Ptk. 293. §-a szerint erre elszámolva megállapította, hogy az I.r. felperes nem vagyoni kárát a teljesítés kiegyenlítette. A II., a III., a IV. és az V.r. felperesek javára megállapított nem vagyoni kártérítés esetében is elszámolta az alperes teljesítéseit, és a még fizetendő összeget ennek figyelembevételével határozta meg.

A vagyoni károk körében a különféle jogcímeken megállapított, és 2007. május 31-ig lejárt járadékok megfizetésére kötelezte az alperest az I.r. felperes javára, míg 2007. június 1-jétől a fizetendő járadék összegét eltérő időpontokig és eltérő összegben állapította meg. A jövedelemveszteséget érintő járadék körében az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy ha a baleset nem éri, a jövedelméből nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot és munkavállalói járulékot levontak volna, és személyi jövedelemadó fizetésére is köteles lenne. A jövedelempótló kártérítési igény esetén sem lehet magasabb a nettó jövedelme, mint amilyen nettó jövedelemmel rendelkezett a baleset előtt. A jövedelemveszteség számításánál ezért a bruttó összegű illetményből levonta az illetmény után fizetendő járulékokat, majd a kapott táppénz, illetőleg a rokkantnyugdíj összegének levonásával határozta meg azt a tényleges jövedelemveszteséget, amelynek megtérítésére az alperes köteles.

Az V.r. felperes jövedelemveszteséget pótló kárigényének megítélésénél pedig abból indult ki, hogy a baleset időpontjában munkaviszonyban állt, minimálbérrel dolgozott, de az I.r. felperes balesete után átvette tőle a háztartás vezetését, és a III-IV.r. felperesek felügyeletét. Emiatt 2004 júliusában megszüntette a munkaviszonyát, majd az önkormányzattól ápolási díjat kapott. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az V.r. felperesnek jövedelemvesztesége nincs, mert az a havi 45.000 forint, amelyet az alperes az I.r. felperes körüli teendők ellátására fizet, az éppen az ő tevékenységének az ellenértéke, emellett az önkormányzattól is kap havi ápolási díjat. Ezek együttes összege eléri azt a nettó jövedelmet, amelyet munkaviszony esetén kapna.

A másodfokú bíróság részítéletével fellebbezett részében részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és a fellebbezett rendelkezéseiből az I.r. felperesnek a gépkocsi beszerzési költségének megtérítésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A részítélettel elbírált vagyoni kárigények körében az alperes által fizetendő havi járadék összegét eltérő időpontoktól és jogcímenként megjelölve kötelezte az alperest az I.r. felperes részére 14.056.963 forint és kamatai, a II.r. felperes részére 3.000.000 forint és kamatai, a III. és IV.r. felperesek részére személyenként 1.000.000 forint és kamatai, míg az V.r. felperes részére 2.500.000 forint és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek az ítélet meghozatalát megelőző teljesítései elszámolására a Ptk. 293. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók, ezért mellőzte az eszerinti elszámolást és feljogosította az alperest az általa teljesített összegek elszámolására a részítélet alapján fennálló teljesítési kötelezettség során.

Az I.r. felperes jövedelemveszteségének számítása körében az elsőfokú bíróság álláspontját helyesnek tartotta és utalt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának I. számú véleményében kifejtettekre. Az V.r. felperes jövedelemveszteség megtérítése iránti keresetének elutasítását is helyesnek tartotta és kifejtette, hogy az I.r. felperes a maradványállapota alapján gondozási és háztartási kisegítői járadékra jogosult, amelynek megtérítésére az alperes köteles. Az I.r. felperes gondozását, és helyette a háztartási munkákat az V.r. felperes végzi el, így a munkájának ellenértékeként érvényesített igény olyan követelés, amely az alperes oldalán kétszeres kifizetést eredményezne.

Az I.r. felperes a jogerős részítélet meghozatala után, 2007. december 26-án meghalt.

A jogerős részítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet és az I.r., valamint az V.r. felperesek jövedelemveszteségét érintő részében kérték a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, és részükre a kereset szerinti jövedelemveszteség megtérítését az I.r. felperes haláláig terjedő időre. Kérték továbbá a feljogosításukat arra, hogy az alperes teljesítését a Ptk. 293. §-a szerint elszámolják. Álláspontjuk szerint a jogerős részítélet sérti a Ptk. 356. §-ának (2), a 355. §-ának (4) bekezdésében és a Ptk. 293. §-ában foglaltakat. Megítélésük szerint a jövedelemveszteség számításánál nem kell levonni a bruttó bérből a társadalombiztosítási és egyéb jogcímen kötelezően fizetendő járulékokat, mert a Ptk. 356. §-ának (2) bekezdése szerint csak a társadalombiztosítási ellátást lehet levonni, a járulék pedig nem azonos az ellátással. Ha az I.r. felperes dolgozna, csak a társadalombiztosítási ellátást (táppénzt, majd rokkantnyugdíjat) lehetne és kellene levonni a Ptk. szerinti jövedelemveszteség meghatározásához, de a járulékokat nem.