A Pécsi Ítélőtábla Pf.20261/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 131. §, 157. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 344. §, 349. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Veszeley József

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.261/2008/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Sőregi Zoltán ügyvéd (7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 16-18.) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek - a Siófoki 4. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fabó Gábor ügyvéd 8600 Siófok, Szabadság tér 12. III/5.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének érdekében a Kelemenné dr. Vízi Klára jogtanácsos által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - a Somogy Megyei Bíróság 2008. május 14. napján kelt 23.P.20.084/2008/11. számú ítélete ellen az I. rendű felperes által 12. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 87.000 (nyolcvanhétezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget 15 napon belül .

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy fizessen meg az államnak 174.000 (egyszázhetvennégyezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állami adóhatóság felhívására.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

2005. évben D.I., T.T. személyi adatait felhasználva, T.T. nevére szóló hamis személyi igazolványt készíttetett magának, majd annak felhasználásával kiváltotta a M. Körzeti Földhivatalban a T.T. tulajdonát képező B., L.utca 4. szám alatti ingatlan tulajdoni lapját. 2005. december 9. napján D.I. - magát T.T-nak kiadva -, valamint az I. és II. rendű felperesek az alperes közjegyző előtt jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződés közokiratba foglalását kérték. Az alperes előtt D.I. magát a hamis személyi igazolvánnyal azonosította. Az alperes a kölcsönszerződést közokiratba foglalta, amely szerint az I. rendű felperes 2.900.000 forint, a II. rendű felperes 2.800.000 forint kölcsönt nyújtott T.T. adós részére azzal, hogy az összesen 5.700.000 forint kölcsön és járulékai erejéig a felperesek javára jelzálogjogot alapítanak a T.T. tulajdonát képező b-i ingatlanra. A közjegyzői okiratba az alperes D.I. téves szóbeli közlése alapján tüntette fel T.T. személyi azonosítójának utolsó négy számjegyét, ezért a M. Körzeti Földhivatal a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet elutasította.

A kölcsön folyósítása a szerződés közokiratba foglalása alkalmával megtörtént, azt D. I. a saját céljaira fordította, a felperesek részére nem fizette vissza.

A fenti cselekménye miatt D.I-t a -i Városi Bíróság a S. M. Bíróság 2.Bf.469/2007/4. számú végzésével jogerőre emelkedett 4.B.151/2006/18. számú ítéletével bűnösnek mondta ki csalás és közokirat-hamisítás bűntettében és vele szemben büntetést szabott ki.

Keresetükben az I. rendű felperes 2.900.000 forint, a II. rendű felperes 2.800.000 forint kártérítés és ezeknek 2005. december 9. napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Arra hivatkoztak, hogy az alperes jogszabályi kötelezettsége ellenére nem győződött meg T.T. pontos személyi adatairól, csak bemondás alapján fogadta el a közjegyzői okiratban szereplő személyi azonosító utolsó négy számát és elmulasztotta ennek hivatalos igazolásból történő ellenőrzését. Amennyiben az alperes eleget tett volna a jogszabályi kötelezettségének, D.I. nem tudta volna a felperesek sérelmére a bűncselekményt elkövetni, a szerződést vele a felperesek nem kötik meg és így a kár nem következett be.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felpereseket az alperes javára személyenként 150.000 forint, a beavatkozó javára személyenként 10.000 forint elsőfokú perköltség, az állam javára pedig az I. rendű felperest 174.000 forint, a II. rendű felperest 168.000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illeték megfizetésére.

Döntését azzal indokolta, hogy az alperes a kölcsönszerződés közokiratba foglalásának idején hatályos, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. Törvényben foglalt jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, és az adott helyzetben elvárható módon győződött meg eljárása során a felek személyi azonosságáról, ezért a felperesek keresete jogalap nélküli. Kifejtette az elsőfokú bíróság azt az álláspontját is, hogy amennyiben megállapítható lett volna az alperes jogellenes magatartása, abban az esetben is csak akkor léphettek volna fel a felperesek kártérítési igénnyel vele szemben, ha előtte megkísérlik a követelés behajtását D.I-tól, és az nem vezet eredményre.