A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21033/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 1. §, 75. §, 78. §] Bírók: Almásy Mária, Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter

Pfv.III.21.033/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Kiss János ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr.Szabadkai Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Sárbogárdi Városi Bíróságnál 2.P.20.248/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság 1.Pf.22.534/2008/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről 32/1. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek 15 nap alatt 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

A felperesek keresetükben 1.500.000 forint kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az R.T.T. mellett levő s-i külterületen található és használatukban álló ingatlanokon 2006. év végén, illetőleg 2007. év elején az őszi vetésű búzában vadászható, illetve védett vadludak károkozása miatt terméskiesésből eredő káruk keletkezett. Az alperes kártérítő felelősségét elsődlegesen a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 1. §-ára és 75. §-ára, másodlagosan a Ptk. 339. §-ára alapították arra hivatkozással, hogy az alperes nem tett eleget a Vtv. 78. §-ának (1) bekezdése szerinti kármegelőzési és kárelhárítási kötelezettségének.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperesek kára vadkárnak minősülne, de arra is hivatkozott, hogy tevőleges magatartással, vagy mulasztással nem okozott kárt a felpereseknek. Álláspontja szerint a nyári lúd által a mezőgazdaságban okozott kárral kapcsolatban vadkár-megelőzési, illetőleg vadkár-elhárítási kötelezettsége nincs.

A bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a Vtv. 75. §-ának (1) bekezdése taxatív felsorolást ad, és csak az ott feltüntetett állatfajok által okozott és csak az ott megjelölt körben bekövetkezett károk esetén felel a vadászati jog jogosultja. Ezért akár a nyári ludak, akár a vadászható egyéb ludak által okozott károk nem minősülnek mezőgazdasági vadkárnak. A kár megelőzésére a Vtv. 78. §-ának (1) bekezdésében előírt szabályok a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási vadkár esetére is irányadóak, de csak azokra az állatfajokra, amelyeket a Vtv. 75. §-ában károkozó fajként megjelöl. A felperesek keresete ezért a Vtv. szabályai alapján nem alapos. A vadászati jog jogosultságának kártérítési felelősségét a speciális jogszabály, az ott meghatározott vadak által okozott kárra korlátozza. Az egyéb állatfajok kártételeiért a vadászati társaság a Ptk. 339. §-a alapján nem felel.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatásával 1.500.000 forint kártérítésben kérték az alperes marasztalását a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással. Azt már nem vitatták, hogy az alperes a Vtv. 75. §-ának (1) bekezdése alapján nem felel a vadludak által okozott károkért, de arra hivatkoztak, hogy a vadgazdálkodással kapcsolatos egyéb károkért viszont a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a kártérítési felelőssége fennáll. A védett nyári lúd kártételeiért az alperes nem felel, de az érintett területen a vadászható ludak voltak nagyobb számban, és okoztak kárt. A károkozásukért a vadásztársaság a kártérítés általános szabályai szerint köteles helytállásra.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.