A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21353/2010/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Kapcsolódó határozatok:

Mosonmagyaróvári Járásbíróság P.20544/2007/50., Győri Törvényszék Pf.20081/2010/2., Győri Törvényszék Pf.20081/2010/3., *Kúria Pfv.21353/2010/3.* (BH 2012.1.8)

***********

Pfv.I.21.353/2010/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Méhes László ügyvéd által képviselt felpereseknek dr. Horváth Antal ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Mosonmagyaróvári Városi Bíróságon 8.P.20.544/2007. számon folyamatban volt perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2010. április 27-én meghozott 1.Pf.20.081/2010/3. számú részítélete ellen a felperesek részéről 57. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1.Pf.20.081/2010/2. számú jogerős részítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja;

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek összesen 400.000 (Négyszázezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperesek a 2007. május 15-én elhunyt örökhagyó leszármazói: az I. rendű felperes a fia, a II-IV. rendű felperesek az örökhagyót megelőzően elhunyt gyermeke leszármazói, az örökhagyó unokái. Az alperes az örökhagyó (második) túlélő házastársa.

Az örökhagyó és az alperes 2007. január 24-én ajándékozási szerződést kötöttek, melyben az örökhagyó a tulajdonában álló 285/A/2. hrsz-ú ingatlana 1/2 tulajdoni illetőségét holtigtartó haszonélvezeti jogával terhelten az alperesre ruházta át.

2007. március 21-én pedig közokiratba foglalt "megállapodás tartási kötelezettségekről" megnevezésű megállapodást kötöttek. Ennek tartalma szerint az ajándékozási szerződés nem tartalmazza azt a tényt, mely szerint az ajándékozást kifejezetten az motiválta, hogy az alperes az ajándékozót élete végéig ápolja, gondozza, háztartását vezeti, ellátást kifogástalanul biztosítja. Rögzítették, hogy a felperesek az ajándékozást szóban vitatták, ezért a későbbi viták elkerülése érdekében kívánják az ajándékozási szerződést tartási elemekkel kiegészíteni, melyeket a megállapodásban részleteztek.

A felperesek keresetükben a 2007. január 24-én létrejött ajándékozási és a 2007. március 21-én létrejött megállapodás semmisségének megállapítását a Ptk. 200. § (2) bekezdése - azoknak a jóerkölcsbe ütközése - alapján kérték. A Ptk. 237. §-a szerint kérték továbbá az eredeti állapot helyreállítását. Másodlagos keresetük kötelesrészük természetbeni kiadására irányult.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a néhai ajándékozó és a megajándékozott közt 2007. január 27-én (helyesen január 24-én) létrejött ajándékozási szerződés, valamint a 2007. március 21. napján dr. K. Gy. közjegyző előtt 2035/2007. ügykönyvi számon létrejött "megállapodás tartási kötelezettségekről" megnevezésű közjegyzői okirat semmis. Megkereste a körzeti földhivatalt az ingatlannak az alperes tulajdonaként nyilvántartott 6/12 hányadáról az alperes tulajdonjogának törlése és az eredeti állapot helyreállítása iránt. Az alperest ennek tűrésére kötelezte. A másodlagos keresetet elutasította és az alperest elsőfokú perköltség fizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás szerint az örökhagyó 60 évig élt első házastársával. Házastársa 2006. áprilisában hunyt el. Az akkor 90 éves örökhagyó jó szellemi és fizikai állapotban volt. Feleségét ellátta, beteg nem volt, orvosi kezelés alatt nem állt, kerékpározott, nyugdíja 120.000 forint volt. Felesége halála lelkileg nagyon megviselte.

A halálesetet követően jelentkezett nála az alperes, aki az örökhagyó első házastársának unokahúga és az örökhagyónál 40 évvel fiatalabb. Felajánlotta, hogy időnként meglátogatja, segíti. Az örökhagyó ezt elfogadta. Az időnkénti látogatások egyre sűrűsödtek, míg egy hónappal később az alperes az örökhagyóhoz költözött.

Az alperes korábban élettársi kapcsolatban élt. Ez a kapcsolata hét éve megszűnt, de az élettársával közösen használt ingatlanban élt az örökhagyóhoz költözéséig. Ezt követően az élettársa lakásába való visszaköltözési lehetősége megszűnt. Biztonsági őrként dolgozott 2006 nyaráig, majd munkaviszonya megszűnt, 23.000 forint rokkantnyugdíja volt.

A felperesek tudtak az örökhagyóhoz költözéséről, azt előnyösnek is látták, mert az idős emberrel állandóan volt valaki, akit emellett ők rendszeresen látogattak, a II. rendű felperes felesége időnként főzött és takarított nála.

Az alperes az örökhagyóval való együttélést arra használta fel, hogy vele szoros érzelmi, szexuális érintkezésre is kiterjedő testi kapcsolatot, élettársi viszonyt alakítson ki, kihasználva az örökhagyónak a felesége halála után a személyes törődésre, erős kötődésre és társas kapcsolatra irányuló igényét. Az egyedülléttől, elhanyagoltságtól, magánytól való félelem, a befolyásolhatóság az örökhagyó pszichés állapotában érzelmi zavart okozott. Ezt, és az akaratformálási befolyást az alperes felismerte és lehetőséget látott arra, hogy az örökhagyót arra bíztassa: az általa megvalósítandó támogatás és gondoskodás érdekében ingatlana tulajdoni hányadát neki juttassa.

Ebből a célból 2006 őszén felkeresték dr. Á. I. ügyvédet, aki előtt élettársakként mutatkoztak be és előadták, hogy az örökhagyó a közöttük fennálló élettársi viszonyra figyelemmel kívánja a tulajdoni hányadát az alperesnek juttatni. A szerződés megkötésére utóbb, 2007. január 24-én került sor.

2007. február 12-én az örökhagyó háziorvosa az örökhagyónál zavartságot, fizikai és szellemi leépülést tapasztalt, amelyet az alperes ott tartózkodására vezethet vissza. Ezt követően az élettársi kapcsolat egy rövid időre megszűnt.

Ebben az időszakban szereztek a felperesek tudomást az ajándékozásról, amely őket felháborította. Az I. rendű felperes az örökhagyóval és az I. rendű felperes leányával felkereste dr. V. G. ügyvédet, aki az örökhagyó által előadottakról tényvázlatot vett fel. Ebben az örökhagyó elmondta, hogy élettársi kapcsolatban él az alperessel, amely szexuális kapcsolatra is kiterjedt; az alperes vette rá az ajándékozásra, de az ajándékozási szerződés gondozási, ápolási, tartási kötelezettséget nem tartalmaz. A beszélgetés egy pontján előadta azt is, hogy elhunyt felesége visszajött hozzá, beszélt vele, majd távozott. Az örökhagyó az ajándékozási szerződés megszüntetése érdekében íratott felszólító levelet az alperes részére, azonban az ajándék visszakövetelésére irányuló perindításra nem kívánt megbízást adni.

Ezt követően az alperes 2007. március 21-én az örökhagyóval együtt felkereste a közjegyzőt, ahol megállapodást kötöttek. Abban rögzítették, hogy a felperesek szóban vitatták az ajándékozást, ezért a későbbi viták elkerülése érdekében kívánják a szerződést tartási elemekkel kiegészíteni.