A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.624/2012/18. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 220. §, 234. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 5. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. §] Bírók: Boros Katalin, Danis Imréné, Kispálné dr. Józsa Adrienn

kecskeméti KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI Bíróság

6000 Kecskemét, Rákóczi út 17-19.

4.M.624/2012/18. szám

A Dr. Tóth Edina (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes által, - Dr. Szénás Tamás (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe szám alatti) alperes ellen, - felmondás jogellenességének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az alperes részére 15 nap alatt fizessen meg 144.000,- Ft, azaz száznegyvennégyezer forint perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy 126.700,- Ft, azaz százhuszonhatezer-hétszáz forint eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

A bíróság megállapítja, hogy 126.700,- Ft, azaz százhuszonhatezer-hétszáz forint felülvizsgálati eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a Kecskeméti Törvényszékhez címzett, de a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál írásban, 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, ha csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, ha csak az ítélet indokolása ellen irányul. Ezekben az esetekben a fellebbező fél a fellebbezésében tárgyalás tartását kérheti.

I N D O K O L Á S :

A felperes többek között munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt terjesztett elő kereseti kérelmet a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 2008. november 5. napján. A felperes kereseti kérelmét a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.736/2008/66. sz . ítéletével bírálta el, melyben a felperes rendes felmondás jogellenességének megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította. A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.22.468/2010/8. sz. alatt részítéletben határozott, melyben a Munkaügyi Bíróság rendes felmondás jogellenességének megállapítását elutasító rendelkezését helybenhagyta. A részítélettel szemben a munkaviszony megszüntetésével összefüggésben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, és a bíróságok új eljárásra utasítását, az alperes perköltségben marasztalását. A felperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott hátrányos megkülönböztetésére is, mellyel kapcsolatban kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás lefolytatására nem került sor. A felperest ténylegesen megkülönböztették a munkabére tekintetében. Nem értékelték az Egyenlő Bánásmód Hatósággal folyó levelezést. Amennyiben nem lett volna valódi oka panaszának, nem fordult volna oda. A felperes szóban is jelezte közvetlen felettesének a műszakbeosztással kapcsolatos kifogásait, ekkor közölte, hogy most bejelentést fog tenni az EBH-nál. A hátrányos megkülönböztetés hiányának bizonyítása az alperest terheli, aki semmit nem igazolt a peres eljárás során. A felperes előadta, hogy a felmondás valódi oka a hátrányos megkülönböztetés és az, hogy a sérelme miatt az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult. Kitért arra is, hogy nem kapott férfikollégájával egyenlő munkabért. Mivel ebben a körben is megsértette az alperes az egyenlő bánásmód követelményét, ebből következik, hogy a munkaviszony megszüntetésekor is ezt tette. Az alperes ennek ellenkezőjét nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, ezért a munkaviszony megszüntetés súlyosan törvénysértő.

A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság 2012. október 3. napján kelt Mfv.I.10.814/2011/6. sz. részítéletével a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.22.468/2010/8. sz. részítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, az ítélet azon részét, amely a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.736/2008/66. sz. ítéletének a felperes munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására irányuló keresetét elutasító döntését helybenhagyta, - az elsőfokú ítélet ezen rendelkezésére is kiterjedően, - továbbá az illetékre és a perköltségre vonatkozóan is hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A részítéletben a Kúria a felülvizsgálati eljárási költséget felenként 10.000,- Ft-ban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 126.700,- Ft-ban állapította meg. A Kúria ítéletének indokolásában foglaltak szerint azon körülményt, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát rendeltetésellenes joggyakorlással, azon okból szüntette meg, hogy a felperes az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult mérlegelte, és megállapítva, hogy a felperes nem bizonyította e körben a rendeltetésellenes joggyakorlást, arra a következtetésre jutott, hogy ezen kérdéskörben a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül határozott. A Kúria ugyanakkor kifejtette, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytörvény) 19. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt, vagy csoportot hátrány érte, vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. A (2) bekezdés a) és b) pontja szerint az (1) bekezdésbe foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

A felperes a per során megjelölte, hogy hátrány érte, a munkaviszonya megszűnt, és hogy rendelkezik a 8. § a) pontja szerint olyan tulajdonsággal, jelen esetben a női mivoltával, amely védelemre ad alapot. Megjelölte, hogy ugyanazon munkakörben foglalkoztatott másik három munkavállaló eltérő nemű volt hozzá képest. A törvényben előírt valamennyi körülményt megjelölte, amely alapján az egyenlő bánásmód vizsgálatára a bíróságnak kötelezettsége volt. Amennyiben a munkavállaló megjelöli a szükséges körülményeket, abban az esetben a munkáltatót terheli a bizonyítás. Neki kell kimentenie magát megjelölnie és bizonyítania az Esélytv. 19. § (2) bekezdésében foglaltakat. A bíróság nem mellőzheti a munkáltató nyilatkozatának beszerzését és bizonyítási eljárás lefolytatását, egyéb körülményekből nem következik nem következtethet arra, hogy nem a munkavállaló védett tulajdonsága miatt szűnt meg a munkaviszonya.