A Szombathelyi Törvényszék Bf.111/2015/7. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 54. §, (1) bek., 61. §, (1) bek., (2) bek., 1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 71. §, 137. §, (1) bek. g) pont, 180. §, (1) bek. a) pont, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 117. §, (1) bek., 258. §, (2) bek. b) pont, (3) bek. d) pont, 348. §, (1) bek., (2) bek., 351. §, (2) bek., 352. §, (1) bek. a) pont, 371. §, (1) bek., 372. §, (1) bek., 381. §, (1) bek., 578. §, 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, (1) bek., (2) bek., 227. §, (1) bek., Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) IX. cikk (1) bek., (4) bek., 24. cikk (2) bek. d) pont, (3) bek. b) pont] Bírók: Pup Csilla, Szabó Erika, Varsányi Gábor

A Szombathelyi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Szombathelyen, 2016. január 26. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A rágalmazás vétsége miatt V ellen indított büntetőügyben a Szombathelyi Járásbíróság 2015. május 20. napján kihirdetett 1.B.832/2012/50. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

A becsületsértés vétségének jogszabályi alapja helyesen az 1978. évi IV. tv. 180. § (1) bekezdés a./ pontjának I. fordulata.

A vádlott magyar állampolgár, személyazonosító okmányának száma: Szig.szám1.

Az ítélet bevezető részéből a 2013. szeptember 12. napja előtti tárgyalásokra, valamint a 2014. november 5. napján, 2015. február 25. napján tartott tárgyalásra utalást mellőzi, míg a 2015. április 29. napján tartott tárgyalást feltünteti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a fellebbezési eljárásban 10.000,- (tízezer) Ft bűnügyi költség merült fel.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen - a három napi jogorvoslati határidőn belül - a védő jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése érdekében.

A fellebbezés írásbeli indokolásában a védő előadta, hogy az ítélet indokolásával szemben a vádlott csak a "kommunistázás"-t tagadta, a "fasiszta" kifejezés használatát nem. Ráadásul ez utóbbi vonatkozásában azt is elmondta, hogy milyen összefüggésben használta ezt. Mivel a védő - kérése ellenére - nem kapta meg az elsőfokú bíróságtól a tárgyalási jegyzőkönyveket, de ettől még tény az, hogy V többször hangoztatta az elsőfokú eljárásban, hogy a polgármester az ominózus napon többször jelezte neki, hogy - a vádlottnak - nincs semmi keresnivalója a fa kivágás területén, mert ő csak egy betelepülő, bevándorló - utalva arra, hogy a vádlott csak odaköltözött Helység1ra, mely köztudottan zárt horvát közösség -, erre válaszul vágta vissza V indulatában a polgármesternek, hogy ha neki, mint bevándorlónak nem lehet szava, akkor "maga egy fasiszta...".

Ezt a megközelítést egyébként a védelem is kiemelte a perbeszédben, de erre nézve az ítélet még csak utalást sem tartalmaz. Ezen túlmenően az ítélet indokolása nem koherens az alábbiak szerint:

A Szombathelyi Járásbíróság explicit hivatkozás nélkül, de az indokolás egészéből jól kivehetően abból az alkotmánybíróság által lefektetett szabályból indult ki, hogy a hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető {36/1994 (VI.24.) AB határozat}. Elutasította viszont azt az álláspontot, hogy a vád tárgyává tett véleménynyilvánítás a polgármester hivatalos személyi minőségére tekintettel történt. Ezt azzal indokolta, hogy a fasisztázás nem állt összefüggésben a kritikára - szerinte - okot adó hatósági intézkedéssel, nevezetesen a fa kivágással; így annak célja nem lehetett más a Szombathelyi Járásbíróság álláspontja szerint, minthogy a polgármestert emberi minőségében megalázza, emberi méltóságát rombolja: a bíróság álláspontja szerint a fasisztázó kifejezés a sértett (...) személyére vonatkozóan nem hozható összefüggésbe a közügyekkel - tehát a fakivágás jogosságának vitatásával -, hanem a véleményszabadság alkotmányos oltalmán túlmenő, a sértett becsületét csorbító, személyét érintő, jó hírnevét romboló olyan kijelentés, amely a polgármester személyének, személyes tulajdonságának szféráját érinti, és emiatt a büntetőjogi felelősségre vonás nem kerülhető el (6. oldal).

"(...) nyilvánvaló, hogy nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki a másik személy - jelesül itt a polgármester - emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó vagy sértő kifejezéseket. Ennek megfelelően az emberi státuszt közvetlenül megtestesítő emberi méltóság a közéleti vita szabadságának határvonalát jelöli ki." (5. oldal).

A vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat alátámasztja azt a bírói álláspontot, hogy az emberi méltóságot sértő megnyilvánulásokat még a közhatalomat gyakorló és a közszereplő politikusok sem kötelesek elviselni. Az ilyen véleménynyilvánítással szemben legitim módon lép fel az állam, még akár a büntetőjog eszközével is. Nem helytálló ugyanakkor az a jogi minősítés, miszerint a vádlott fasisztázó kijelentésével megsértette a polgármester emberi méltóságát.

Az alapjogok jelentésének értelmezésére hivatott bíróságok, legyen szó akár a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáról, akár a magyar Alkotmánybíróságról, rendre hangsúlyozzák, hogy a politikai töltetű szólást kitüntetett védelemben kell részesíteni a korlátozásokkal szemben. A jogvédelemnek ezt a fokozott erősségét a szabad véleménynyilvánítás demokratikus funkciója alapozza meg: az, hogy a különböző politikai vélemények ütköztetése a hatalom félelemmentes bírálata nélkülözhetetlen eszköze a közvélemény kialakulásának és formálásának - ami a demokráciák ismertetőjele -. A politikai beszéd e fokozott védelmének igényére hivatkozással az alkotmánybíróság több olyan, a jogalkalmazás számára is irányadó követelményt és szempontot fektetett le, amely komoly relevanciával bír a jelen ügyben, de azokat a Szombathelyi Járásbíróság egyáltalán nem, vagy nem az alkotmányos jogrenddel összhangban értékelte.

Az egyik ilyen követelmény, hogy a polgármesternek, úgy is mint közhatalmat gyakorló személynek és úgy is mint közszereplő politikusnak, különösen ki kell tennie magát a választópolgárok kritikájának, az ő alkotmányosan védett magánszférája, ugyanis jóval szűkebb, mint a civileké. Ebből következik, amit maga az ítélet is elismer (5. oldal), hogy a közéletet hivatásszerűen alakító politikusok szabad bírálata a rendkívül éles hangú, támadó kritikát is magában kell, hogy foglalja. {36/1994. (VI.24.) AB határozat, 7/2014. (III.7.) AB határozat indokolás [61]} éppen ezért biztosan nem helytálló az ítélet azon megállapítása, miszerint: "a vádlott fakivágással szembeni tiltakozásának mértékét és határát az jelöli ki, hogy ha ő átlépi a kritika - akár az éles kritika - határát, amely ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy a polgármesterre semmilyen személyét érintő, kirekesztő, becsületcsorbító magatartást nem tehet, illetve ilyen kijelentéssel nem élhet."

A véleményszabadság fokozott védelme azáltal jut érvényre a gyakorlatban, hogy e szabadság intézményesült korlátait mind a jogalkotónak, mind a jogalkalmazónak megszorítóan kell értelmeznie [először: 30/1992. (V.26.) AB határozat]. Ennek az elvárásnak magától értetődően teljesülnie kell a szólásszabadság korlátozását eredményező méltóságvédelem során is.