BH 1994.6.295 I. Az önkormányzati képviselőnek - mint hivatalos személynek - ebben a minőségben a pedagógusok nevelőtestületi értekezletén elhangzott és a sértettet érintően tett elmarasztaló tényállítása esetén a nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétségében való bűnössége nem állapítható meg;

a cselekmény - a törvényben megjelölt célzat fennállása esetén - legfeljebb közvádra üldözendő hivatali bűncselekmény (hivatali visszaélés) megállapítására nyújthat alapot [Btk. 10. § (1) bek., 137. § 1. pont a) alpont, 179. § (2) bek. b) és c) pont, 225. §].

II. A rágalmazás alapjául szolgáló, a becsület csorbítására alkalmas tényállítás tekintetében a valóság bizonyítása elrendelésének van helye, ha közérdek fűződik ahhoz, hogy az iskolaigazgatói állásba erkölcsileg feddhetetlen személy kerüljön [Btk. 182. §].

A terheltet a kerületi bíróság az 1992. február 26-án meghozott ítéletével jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt 3 hónapi fogházbüntetésre ítélte, a büntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

A másodfokú bíróság az 1992. június 19-én meghozott ítéletével a terhelt cselekményét nagy nyilvánosság előtt elkövetettnek is minősítette, és a terheltet 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 150 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt Budapest egyik kerületében önkormányzati képviselő, és tagja az önkormányzat oktatási, közművelődési és kulturális bizottságának.

Az önkormányzat 1991-ben a kerületben levő egyik gimnázium igazgatói állására pályázatot írt ki, amelyre egyetlen személy - a magánvádló - nyújtott be pályázatot. Az idevonatkozó szabályoknak megfelelően a pályázatát 1991. június 4-én az iskola nevelőtestületi értekezlete is megtárgyalta és véleményezte. Jelen volt és felszólalt ezen az értekezleten a terhelt is, ahol elmondta: végigjárta azokat az iskolákat, ahol a pályázó korábban tanított, és nyolc igazgató véleményét összegezve az a véleménye, hogy jobb volna, ha a magánvádló pár évig bizonyítaná szakmai tudását és tanítana.

A felszólalásában szó szerint a következők is elhangzottak:

"....rendszeresen kijárt családlátogatásra 14 és 16 óra között, de csak lányokat látogatni, amikor a szülők nem voltak otthon. Ez igen furcsa. Korrepetálást is kizárólag csak lányok részére folytatott és kizárólag zárt ajtók mögött. A nyári táborokból idő előtt távoznia kellett, mert sűrűn látogatta a lányok sátrát. Ez nem hagyományos, de elgondolkoztató. Egy szülő feljelentette. Három évre ítélték, de felmentették... Ezek a dolgok nem múltak el következmények nélkül, a bűnügy 12 éves kislánnyal esett meg..." A nevelőtestület ennek ellenére bizalmat szavazott a magánvádlónak, a pályázatot azonban az önkormányzat nem fogadta el.

A jogerős ítélet szerint az idézett tényállítások alkalmasak arra, hogy a magánvádlóról a környezetében kedvezőtlen társadalmi értékítéletet alakítsanak ki. Az állítások igaz vagy valótlan voltának bizonyítására a pályázati eljárás nem alkalmas, azok szükségképpen a gyanúsítás szintjén maradnak. Gyanúsításoknak az eljárni illetékes testület elé tárásához közérdek nem fűződik, ezért a valóság bizonyításának nincs helye.

A jogerős ítélet ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Ennek lényege az, hogy az állított tények megfelelnek a valóságnak, közérdek fűződik ahhoz, hogy a döntésre illetékesek a valóság ismeretében döntsenek, ezért a bíróságnak el kellett volna rendelnie a valóság bizonyítását. A bíróságoknak ezenkívül - a saját álláspontjukhoz képest is - fel kellett volna menteniük a terheltet tévedés címén, mivel a terhelt ezt a tevékenységet az önkormányzat felkérésére, abban a tudatban végezte, hogy ezzel a kötelességét teljesíti.