62005TJ0047[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2008. szeptember 18-i ítélete. Pilar Angé Serrano és társai kontra Európai Parlament. Közszolgálat - Tisztviselők - Elfogadhatóság - Egyenlő bánásmód. T-47/05. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2008. szeptember 18.

T-47/05. sz. ügy

Pilar Angé Serrano és társai

kontra

Európai Parlament

"Közszolgálat - Tisztviselők - Az osztályváltási belső versenyvizsgák régi személyzeti szabályzat hatálya alatti sikeres teljesítése - Az új személyzeti szabályzat hatálybalépése - A besorolási fokozatba történő besorolás átmeneti szabályai - A régi személyzeti szabályzat hatálya alatt létrehozott alá-fölé rendeltségi viszonyok megváltoztatása - Elfogadhatóság - Jogellenességi kifogás - Szerzett jogok - Jogos bizalom - Arányosság - Egyenlő bánásmód - A gondos ügyintézés elve és a gondoskodási kötelezettség"

Tárgy: A felpereseket 2004. május 1-jei hatállyal átmeneti besorolási fokozatba besoroló, a felperessel az Európai Parlament személyzeti főigazgatójának levelével 2004 májusának első hetében közölt egyedi határozatok megsemmisítése, és az e határozatok követő és/vagy azokra vonatkozó minden - akár a jelen kereset után keletkező - jogi aktus megsemmisítése iránti kérelem, valamint a Parlament kártérítés megfizetésére való kötelezése iránti kérelem tárgyában benyújtott kereset.

Határozat: Pilar Angé Serrano, Jean-Marie Bras és Orcajo Teresa kereseti kérelmének első pontjáról nem szükséges határozni. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Pilar Angé Serranónál, Jean-Marie Bras-nál és Orcajo Teresánál felmerült költségeket. Dominiek Decoutere, Armin Hau és Francisco Javier Solana Ramos maguk viselik saját költségeiket. Az Európai Parlament kérelmeit támogató beavatkozó, a Tanács maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1. Eljárás - Bizonyítékok benyújtása - Határidő - A bizonyítékok késedelmes felajánlása - Feltételek

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 48. cikk, 1. §)

2. Tisztviselők - Kereset - Sérelmet okozó aktus - Fogalom

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. cikk, (2) bekezdés és 91. cikk, (1) bekezdés; XIII. melléklet)

3. Tisztviselők - Kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek - A korábban létrehozott alá-fölé rendeltségi viszonyoknak a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének átmeneti besorolási szabályai által előidézett kedvezőtlen megváltoztatására vonatkozó kifogás - Elfogadhatóság

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, XIII. melléklet)

4. Tisztviselők - Szakmai előmenetel - Szerzett jogok - Osztályváltási belső versenyvizsga 2004. május 1-je előtti sikeres teljesítése

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, XIII. melléklet, 2. és 8. cikk)

5. Tisztviselők - Szakmai előmenetel - A tisztviselők régi szakmai előmeneteli rendszeréből az újba való átmenethez kapcsolódó átmeneti szabályok bevezetése - A besorolási fokozatba történő besorolás szabályai

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, XIII. melléklet, 2. és 8. cikk)

1. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikke 1. §-ának rendelkezései értelmében bár a felek a válaszban és a viszonválaszban ajánlhatnak fel bizonyítékokat érveik alátámasztására, e bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolniuk kell.

A bizonyítékok viszonválaszt követő felajánlása továbbra is lehetséges, ha a bizonyítékot felajánlónak az írásbeli szakasz lezárását megelőzően nem álltak rendelkezésére a hivatkozott bizonyítékokkal, vagy ha ellenfelének késedelmes bizonyítékfelajánlásai a kontradiktórius elv tiszteletben tartása érdekében igazolják az akta kiegészítését.

A bizonyítékok felajánlásában való késedelem indokolásának kötelezettsége maga után vonja a bíróság azon hatáskörének elismerését, hogy az vizsgálja ezen indokolás megalapozottságát, és adott esetben az említett felajánlások tartalmát, valamint hogy elutasítsa a felajánlásokat, amennyiben a kérelem jogilag nem kellően megalapozott. Még inkább vonatkozik ez a viszonválasz benyújtását követő bizonyítékfelajánlásokra.

(lásd az 54-56. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-243/04. P. sz., Gaki-Kakouri kontra Bíróság ügyben 2005. április 14-én hozott ítéletének (az EBHT-ban nem tették közzé) 32. és 33. pontja.

2. A megsemmisítés iránti kereset alapjául szolgáló intézkedések csak azok lehetnek, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával a felperes érdekeit közvetlenül és azonnal érintő kötelező joghatást váltanak ki. Ez a helyzet áll fenn a besorolási fokozatba történő besorolásnak a személyzeti szabályzat XIII. mellékletében előírt átmeneti szabályait alkalmazó egyedi határozatok esetében. E határozatok még akkor is sérthetik az érintett tisztviselő jogi helyzetét, ha annak intézménye nem tesz mást, mint alkalmazza a személyzeti szabályzat említett rendelkezéseit.

(lásd a 61. és 62. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-373/04. P. sz., Bizottság kontra Alvarez Moreno ügyben 2006. január 10-én hozott ítéletének (EBHT 2006., I-1. o.) 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; az Elsőfokú Bíróság T-391/94. sz., Baiwir kontra Bizottság ügyben 1996. június 6-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-269. o. és II-787. o.) 34. pontja; T-293/94. sz., Vela Palacios kontra CES ügyben 1996. június 18-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-305. o. és II-893. o.) 22. pontja, valamint T-35/05., T-61/05., T-107/05., T-108/05. és T-139/05. sz., Agne-Dapper és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. november 29-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-291. o. és II-A-2-1497. o.) 32. és 33. pontja.

3. A kereset elfogadhatósága feltételezi, hogy a felperesek a keresetlevelük benyújtásának időpontjában létrejött és fennálló, az általuk megtámadott egyedi határozatok megsemmisítéséhez kellően egyértelmű érdekkel rendelkeznek, és az ilyen érdek miatt vélelmezhető, hogy a kereset az eredményénél fogva a javukra szolgálhat. Ez a helyzet áll fenn azon tisztviselők esetében, akik kifogásolják a 2004. május 1-je előtt hatályos személyzeti szabályzat alapján létrehozott alá-fölé rendeltségi viszonyoknak a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének átmeneti besorolási szabályai által előidézett kedvezőtlen megváltoztatását.

(lásd a 65., 68., 70., 76. és 81. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 167/86. sz., Rousseau kontra Számvevőszék ügyben 1988. május 31-én hozott ítéletének (EBHT 1988., 2705. o.) 7. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28-án hozott ítéletének (EBHT 2004., II-3253. o.) 44. pontja.

4. A tisztviselő csak akkor hivatkozhat a szerzett jog védelmére, ha az annak alapjául szolgáló körülmények a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek módosítását megelőzően, meghatározott korábbi szabályzat keretében merültek fel.

Az olyan rendszerben, ahol a tisztviselők közötti alá-fölé rendeltségi viszony megváltozik, az egyes tisztviselők által a szakmai előmenetelük valamely időpontjában megszerzett, másokéhoz képest magasabb besorolási fokozatba való besorolás nem minősül olyan szerzett jognak, amelyet a 2004. május 1-je után hatályos személyzeti szabályzat rendelkezéseinek védelemben kellene részesíteniük. Az osztályváltási belső versenyvizsgát ezen időpont előtt sikerrel teljesítő tisztviselők azonban joggal várhatják el, hogy a személyzeti szabályzat nekik kedvezőbb szakmai előmeneteli kilátásokat biztosítson, mint más tisztviselőknek. A méltányosság általános elve megköveteli, hogy a tisztviselők által az említett időpont előtt a szakmai előmenetelben való előrehaladás érdekében mutatott akaratot és erőfeszítéseket ezen időpontot követően elismerjék. Következésképpen az ezen időpont előtt megszerzett jobb szakmai előmeneteli kilátások védelemben részesítendő szerzett jogoknak minősülnek.

A tisztviselők szakmai előmeneteli kilátásait több - az egyes tisztviselők egyedi jellemzőihez (például a tisztviselő érdeméhez vagy korához), és a tisztviselőn kívüli körülményekhez (például a tisztviselő alkalmazási helyének jellemzőihez) kapcsolódó - tényező függvényében, és nem kizárólag a besorolási fokozatba történő besorolás alapján kell meghatározni. Következésképpen, bár a besorolási fokozatba történő besorolásnak a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 2. és 8. cikkében előírt szabályainak önmagukban véve az a hatása, hogy módosulnak az osztályváltási belső versenyvizsgát sikeresen teljesítő tisztviselők és a többi tisztviselő között 2004. május 1-je előtt létrejött alá-fölé rendeltségi viszonyok, ebből nem következik feltétlenül, hogy az ilyen versenyvizsgát sikeresen teljesítő tisztviselők szakmai előmeneteli kilátásai nem jobbak, mint azoké, akik nem teljesítették a versenyvizsgát. Épp ellenkezőleg, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek aszerint tesznek különbséget a tisztviselők között, hogy azok mely kategóriába tartoztak 2004. május 1-je előtt, így értékelve az ezen időpont előtt az osztály-váltási versenyvizsgák sikeres teljesítését.

(lásd a 106-108., 110., 113. és 114. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 28/74. sz., Gillet kontra Bizottság ügyben 1975. március 19-én hozott ítéletének (EBHT 1975., 463. o.) 5. pontja.

5. A tisztviselő nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére a személyzeti szabályzat valamely új rendelkezése jogszerűségének vitatása céljából olyan területen, ahol a jogalkotó a reformok szükségességét érintően széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ez a helyzet áll fenn a tisztviselők szakmai előmeneteli rendszerének módosítása esetében - amelynek keretében azok elsőként magasabb besorolási fokozatba való besorolást szereztek, másodszor az osztály-váltási belső versenyvizsga sikeres teljesítése kifejtette és kimerítette minden hatását -, valamint az e módosításhoz kapcsolódó átmeneti szabályok - beleértve a besorolási fokozatba történő besorolásnak a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 2. és 8. cikkében foglalt szabályait - elfogadása esetében.

Ezentúl az arányosság elve értelmében a közösségi szabályozás jogszerűsége alá van rendelve azon feltételnek, hogy az általa bevezetett intézkedések alkalmasak legyenek a szabályozás által jogszerűen követett cél eléréséhez, és ne lépjék túl az annak eléréséhez szükséges mértéket, ideértve, hogy amikor több megfelelő eszköz közül lehet választani, akkor főszabály szerint a kevésbé kényszerítő jellegűt kell alkalmazni. Mindazonáltal az olyan területen, ahol a jogalkotó a Szerződés által ráruházott politikai felelősségnek megfelelő széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, kizárólag a megtett intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követendő célhoz viszonyított nyilvánvaló alkalmatlansága befolyásolhatja az ilyen intézkedés jogszerűségét. Mivel a tisztviselők régi szakmai előmeneteli rendszeréből az újba való átmenethez kapcsolódó átmeneti szabályok - beleértve a besorolási fokozatba történő besorolásnak a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 2. és 8. cikkében előírt szabályait - bevezetését illetően a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, e besorolási szabályok nem tekinthetők nyilvánvalóan alkalmatlannak azon cél elérésére, hogy a 723/2004 rendelet (37) preambulumbekezdésének megfelelően a személyi állomány által szerzett jogok sérelme nélkül, és jogos elvárásaikat figyelembe véve, rendelkezni kell az új szabályok és intézkedések fokozatos alkalmazásáról.

Végül nem minősül az egyenlő bánásmód elve megsértésének az osztály-váltási belső versenyvizsgát 2004. május 1-je előtt sikeresen teljesítő tisztviselőknek az ilyen versenyvizsgát nem teljesítő tisztviselőkénél alacsonyabb vagy azokéval megegyező besorolási osztályba való besorolása. A szakmai előmeneteli rendszer gyökeres megváltozására tekintettel a tisztviselők ezen időpontot megelőző és azt követő alá-fölé rendeltségi helyzetének összehasonlítása önmagában nem váltja ki annak megállapítását, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 2. és 8. cikke sérti az egyenlő bánásmód elvét.

(lásd a 121., 131-133. és 146. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 33/87. sz., Christianos kontra Bíróság ügyben 1988. június 14-én hozott ítéletének (EBHT 1988., 2995. o.) 23. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-162/94. sz., NMB Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben 1996. június 5-én hozott ítéletének (EBHT 1996., II-427. o.) 69. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 70. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T-30/02. sz., Leonhardt kontra Parlament ügyben 2003. február 11-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-41. o. és II-265. o.) 55. pontja.