A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27430/2006/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 254. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 9. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Fehérné dr. Tóth Kincső

A Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.430/2006/8. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Darázs Lénárd ügyvéd és Jádi Németh Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Németh Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., hiv.szám: ...) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2006. évi március hó 28. napján kelt 7.K.30.482/2005/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt előterjesztett és 13. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán az alulírott helyen 2007. évi április hó 04. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a 2003-ban bejegyzett felperes külföldi alapítóján keresztül egy nemzetközi csoport magyarországi tagjaként többek közt építőkémiai anyagok (pl. csemperagasztók, fugázók, szigetelőanyagok, stb.) kis-és nagykereskedelmével foglalkozó gazdasági vállalkozás, amely több termékcsoporttal van jelen az érintett piacon. A felperes az egyes vékony ágyazó habarcs termékein a S..., illetőleg a No.1. jelzést szerepeltette, ezeket termékkatalógusában és szórólapjain a csomagolás ábrázolásával ismertette és a Construma szakipari kiállításon a standja felett elhelyezett reklámoszlopon a feltűnő No.1 jelölést, márkanév nélkül önállóan alkalmazta.

Az alperes versenyfelügyeleti eljárást indított a felperes ellen, mivel S..., illetőleg a No.1 jelzések szerepeltetésével összefüggésben felmerült a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) fogyasztók megtévesztésének tilalmáról rendelkező 8.§-a megsértésének gyanúja. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a 2004. november 25. napján kelt ... számú határozatában az alperes megállapította, hogy a felperes a Tpvt. 8.§-ának (2) bekezdése a) pontjába ütköző, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsít azzal, hogy a háromféle vékony ágyazó habarcs csomagolásán, szórólapján, katalógusában és a Construma építőipari szakkiállításon a No.1 jelölést alkalmazta, ezért e magatartás folytatását megtiltotta. Az alperes határozatában rögzítette a kifogásolt termékek részletes leírását, amelyek esetében tételesen szerepeltette, hogy az egyes termékek csomagolásán, hol és hányszor szerepel a S., vagy a S... névtől elkülönült No.1 jelölés. Rögzítette, hogy a Construma szakipari kiállításon a stand mögött megjelenő oszlopon nem szerepel a birtokraggal ellátott S... jelzés, valamint arra vonatkozó utalás sem, hogy a felperes avagy a terméke milyen szempontból No.1. A versenytanács a vizsgáló álláspontját elfogadva arra a megállapításra jutott, hogy a szakipari kiállításon és a kifogásolt termékek csomagolásán található No.1 felirattal a felperes egyértelműen azt sugallja a fogyasztóknak, hogy e termékei valamilyen tekintetben elsőszámúak, anélkül, hogy közölné milyen szempontból tekinti elsőnek a terméket. Az eljárás során a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, valamint az Önszabályozó Reklámtestület Etikai Bizottsága a vizsgáló megkeresésére véleményt adott, azonban a versenytanács nem erre alapítottan, hanem a Tpvt. 9.§-ának alkalmazása mellett a részéről elvégzett összevetésre alapozta határozati megállapítását.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy nem követett el jogsértést és a S... terméknév használatát megtiltó alperesi határozatot helyezze hatályon kívül. Álláspontja szerint a versenyhatóság döntése beleütközik a Római Szerződés (a továbbiakban: RSZ.) 3. Cikk a) pontjába, 23. Cikkébe, 28. Cikkébe, valamint az áruforgalom szabadsága átfogó elvébe. Kifejtette, hogy a S... megjelölést a felperes cégcsoportja 15 éve használja egységesen Európa számos más országában, azonos csomagolású, azonos belső és felhasználási tulajdonságokkal rendelkező termékek forgalmazásánál, amelyet sehol sem értékeltek versenyjogsértőnek. A felperes az álláspontját alátámasztó közösségi joggyakorlatra hivatkozott részletesen kifejtve jogi érvelését, és az azt igazoló Európai Bírósági jogeseteket kiemelte és elemezte. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének autentikus álláspontjával szemben a versenyhatóság helytelenül értelmezte a S... terméknevet és a No.1 megjelölést, amelyhez nem társul hozzá tartalmi szempontból az elsőség és kizárólagosság mint megtévesztő állítás. Véleménye szerint az alperes túlterjeszkedett a Tpvt. adja jogokon, ugyanis a versenyre érezhető hatást nem gyakorló magatartások versenyjogi szankcionálására jogszerűen nincs mód, amelyből következően a felülvizsgálni kért határozat alaptalan, szükségtelen és aránytalan jogellenes korlátozást valósít meg.

Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte azzal, hogy döntése nem ütközik a RSZ. felperes által megjelölt rendelkezéseibe, és a felperes a részéről hivatkozott Európai Bírósági jogesetek teljesen más tényállást ölelnek fel, amely alapján a jelen ügy nem ítélhető meg.

Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§-ának (1) bekezdése alapján a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint egyetértett az alperesi határozat megállapításaival a S... felirat értelmezésében, mivel a termékek egy részén külön is használta a felperes No.1 jelzést (csomagoláson), illetőleg a kiállításon, ami No.1. jelzés semmilyen érdemi információt valójában nem hordozott, noha a többi felperesi termék típusjelzéseivel összevetve alappal lehetett arra következtetni, hogy ez is valami minőségi jelzőre utal. Ez pedig amellett, hogy nyilvánvalóan megtévesztő, jól rámutat arra, hogy a használt kifejezés egységes konkrét terméknévként egyértelműen beazonosítható nem volt, míg a No.1 felirat kiemelése pedig kifejezetten valamiféle különleges - egyébként a felperes által semmilyen módon nem igazolt - tulajdonságot sugallt. Az elsőfokú bíróság részletesen rögzítette jogi álláspontját a felperes által hivatkozott európai bírósági eseti döntésekkel összefüggésben. Ennek eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az alperesnek a Tpvt. 8.§-ának és 9.§-ának jelen ügyben alkalmazott értelmezése összhangban van a RSZ. 3. Cikk a) pontjával és a 28. Cikkel, mivel az RSZ. 30. Cikke kivételi körében értelmezhető, amely nyilvánvalóan nem valósít meg aránytalan és szükségtelen korlátozást az áruk szabad áramlása tekintetében. A felperesi gyakorlatot jogsértőnek minősítve nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy a No.1 megjelölést nem önállóan alkalmazta, hanem a S... kifejezést használta, amely az áru neve, és arra utal, hogy a cég elsőszámú terméke. A versenyfelügyeleti eljárás során a No.1 felirat olyan, a csomagoláson, szórólapokon és egy építőipari szakkiállításon való megjelenítéseit vizsgálta az alperes, amely a határozatban részletezett körülményekből következően fogyasztókat megtévesztő hatással bírt, amely szempontból teljesen irreleváns, hogy az egységes terméknévként, vagy egységes árujelzőként jelent meg. Ezzel összefüggésben rögzítette, hogy a forgalmazáshoz szükséges hatósági engedélyek bemutatásának és az egységes terméknévre bejegyzett védjegyoltalom hiányában a S... kifejezésnek a terméknév, vagy árujelző jellegét nem bizonyította a felperes, így a Pp. 164.§-ának (1) bekezdésében foglaltaknak nem tett eleget. Utalt arra, hogy a felperes nem igazolta az átcímkézés, átcsomagolás költségvonzatát, ennek hiányában pedig e körben nem tudott alappal az aránytalanságra hivatkozni.