A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21176/2009/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §, 234. §, 590. §, 598. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.21.176/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Dobos András ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Szente Gabriella ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Mezőkövesdi Városi Bíróságon P.20.442/2007. számon megindított, majd a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2009. március 26-án meghozott 2.Pf.20.328/2009/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes részéről 47. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2.Pf.20.328/2009/4. számú jogerős ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy személyenként 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint másodfokú, továbbá 85.000 (Nyolcvanötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A 2007. május 25-én elhunyt Sz. J.-né sz. Sz. T. - a továbbiakban: örökhagyó - az I. rendű alperes a gyermeke. A felperes az örökhagyó unokája. A m.-i, az ingatlan-nyilvántartásba 148/2. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan 1/2 részben az örökhagyó, 1/2 részben az özvegyi jogával terhelten az I. rendű alperes tulajdona volt. Az örökhagyó a 2003. december 4-én kelt, ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett végrendeletében általános örökösévé a felperest nevezte; meghagyta, hogy eltemettetéséről a helyi szokások szerint gondoskodjon. A végrendeletben rögzítettek szerint az unokája gondoskodását és iránta tanúsított szeretetét ily módon kívánja viszonozni. A végrendelet 6. pontja szerint az I. rendű alperest az öröklésből kizárta.

A 2004. szeptemberében kórházi kezelés alatt álló 84 éves örökhagyónál agylágyulást, érelmeszesedést és szellemi leépülést állapítottak meg. Gondnokság alá helyezését javasolták: véleményezve, hogy önálló életvitelre, döntéshozatalra nem képes. 2004. novemberében tíz napig az alpereseknél lakott Gy.-n, akikkel hazatérését követően, 2004. december 14-én dr. P. I. m.-i ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett okiratba foglalt tartási szerződést kötött. A szerződésben a tartása és gondozása ellenében a fent megjelölt m.-i ingatlanon fennálló 1/2 tulajdonjogát átruházta az alperesekre, akiknek a tulajdonjogát a földhivatal tartás jogcímén 1/4-1/4 arányban az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

A tartási szerződés szerint az alperesek a saját lakásukban vállalták az örökhagyó tartását, ápolását, gondozását, gyógykezelését és illő módon való eltemettetését. Azt rögzítették, hogy szerződésben vállalt kötelezettségeiknek már öt éve eleget tesznek, az örökhagyó a nyugdíjával a jövőben is szabadon rendelkezhet.

Az örökhagyónak a szerződéskötés napján kelt - az okiratot szerkesztő ügyvéd által készített - feljelentése alapján a felperes ellen nyomozás indult, amiatt, hogy az örökhagyó utolsó havi nyugdíját és megtakarított pénzét felvette, azzal sajátjaként rendelkezett, az ingatlanából különböző ingóságokat vitt el. A nyomozati eljárás során kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértő az örökhagyó személyes vizsgálata és a rendelkezésre álló orvosi iratok alapján azt állapította meg, hogy az örökhagyónak a vizsgálat idején, valamint a feljelentés napján - 2004. december 14-én - hiányzott az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. A nyomozóhatóság tájékoztatása alapján a M.-i Városi Gyámhivatal által indított gondnokság alá helyezés iránti perben kirendelt dr. Sz. E. igazságügyi elmeorvos szakértőnek a korábbi szakértői véleménnyel egyező megállapítása szerint az örökhagyó önálló életvezetésre, ügyei önálló vitelére nem képes, belátási képessége szellemi fogyatkozása miatt tartósan, teljes mértékben hiányzik, állapotában javulás nem várható. A M.-i Városi Bíróság 2006. április 4-én jogerőre emelkedett ítéletével az örökhagyót cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte.

A 2005. májusától ismételten otthonában élő örökhagyó gondnokául a felperest nevezték ki, aki időnként elvitte magához, de a hétköznapok során rendszeresen K. Z.-né szomszédasszony gondoskodott róla. Ez az alperesek megbízásából történt, akik egy-két havonta látogatták az örökhagyót. Az örökhagyó nyugdíja 2005. januárjától az I. rendű alperes számlájára került átutalásra.

Az örökhagyó tartási szerződéssel le nem kötött ingó és ingatlan hagyatékát a m.-i közjegyző 3114/Kjő/457/2007/10. számú végzésével végrendeleti öröklés jogcímén a felperesnek adta át, osztályos egyezség alapján 487.428 forint takarékbetétben elhelyezett összeg az I. rendű alperes tulajdonába került.

A felperes keresetében a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy az örökhagyó a szerződés megkötésekor belátási képességgel nem rendelkezett, emiatt a jognyilatkozata semmis [Ptk. 17. § (1) és (2) bekezdés]. Kérte az eredeti állapot helyreállítása körében az alperesek 1/4-1/4 tulajdonjogának törlését, valamint öröklés jogcímén a tulajdonjoga bejegyzését.

Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozásuk szerint a Ptk. 17. § (3) bekezdése értelmében gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy néhai Sz. J.-né és az alperesek között 2004. december 14-én létrejött tartási szerződés érvénytelen. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Megkeresni rendelte a körzeti földhivatalt a tulajdonjogban bekövetkezett változás eredeti állapot helyreállítása címén való átvezetése iránt, amelynek tűrésére kötelezte az alpereseket.

A perben kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértői véleményét ítélkezése alapjául elfogadta, figyelemmel arra, hogy annak megállapításai az eltartott személyes vizsgálatán alapultak. Állásfoglalása szerint a tartási szerződés a Ptk. 17. § (2) bekezdése alapján érvénytelen, mert a szerződés megkötésekor az örökhagyónak teljes egészében hiányzott az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. Nem látta alkalmazhatónak a Ptk. 17. § (3) bekezdésének az alperesek által hivatkozott szabályát, mert az I. rendű alperest jogszabályon alapuló tartási kötelezettség is terhelte, ezért szerződéskötésre nem volt szükség. További megállapítása szerint a tartási szerződés egyébként sem ment teljesedésbe. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy az örökhagyó néhány hónap elteltét követően visszaköltözött otthonába, a m.-i ingatlanába. Az eltartott gondozása K. Z.-né és a felperes által valósult meg.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét - teljes egészében - elutasította. Álláspontja szerint a felperes a Ptk. 17. § (1) és (2) bekezdésére alapítottan a szerződés semmisségének megállapítása iránt perindításra nem jogosult, ugyanis az eltartott halála miatt "fogalmilag kizárt", hogy az eltartottnak bármilyen érdeke fűződjön a tartási szerződés érvénytelenségének megállapításához, azért is, mert a szerződés semmisségére csak a cselekvőképtelen szerződő fél érdekében lehet hivatkozni. Amennyiben a felperes perbeli legitimációja fennállna, úgy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az eltartott érdekeit sértette a tartási szerződés. E kötelezettségének azonban nem tett eleget. Indokolása szerint kétségtelen, hogy az I. rendű alperesnek mint leszármazónak a szülővel szemben törvényen alapuló tartási kötelezettsége van, az eltartott érdekét azonban hatékonyabban szolgálja a visszterhes szerződés keretében biztosított tartása, gondozása. E körben utalt arra is, hogy a II. rendű alperest törvényen alapuló tartási kötelezettség nem terhelte. A rendelkezésre álló aggálytalan elmeorvosi szakvélemények alapján, a bizonyítékok értékelésével - álláspontja szerint - helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az örökhagyó a szerződés megkötésekor belátási képességgel nem rendelkezett. Azonban úgy ítélte meg, hogy cselekvőképessége esetén is indokolt volt a jognyilatkozat megtétele: az örökhagyó érdeke éppen az volt, hogy visszterhes szerződéssel gondoskodjon a tartásáról, gondozásáról. A felperes keresetét ezért a Ptk. 17. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával is alaptalannak találta.