BH 2000.2.47 Sikkasztás esetén a "sajátjaként rendelkezés" a tulajdonost megillető jogosítványok egy részének a jogellenes használatát jelenti, aminek során az elkövető időlegesen olyan magatartást tanúsít, amely a tulajdonosi jogosítvány tényleges gyakorlásában nyilvánul meg; nem valósítja meg ezért a sikkasztást az a terhelt, aki a vele elszámolási vitában álló sértettel szemben a szerződésből adódóan átutalandó összeget visszatartja [Btk. 317. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1997. október 14. napján kelt ítéletében a terheltet a nagyobb értékre folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette, valamint magánokirat-hamisítás bűntette miatt ellene emelt vád alól - bebizonyítottság hiányában - felmentette. Megállapította, hogy az ügyben felmerült 139.750 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ügyben bejelentett ügyészi fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság 1998. szeptember 15. napján kelt ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében megállapította, ezért őt végrehajtásában 1 évre felfüggesztett 6 hónapi börtönbüntetésre és százezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A vádlottat kötelezte a felmerült bűnügyi költségből 70 ezer forint megfizetésére, míg 69.750 forint bűnügyi költség tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokon hozott jogerős ítélet ellen a terhelt és védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Ebben sérelmezték a terhelt bűnösségének a megállapítását, amelyre - a felülvizsgálati indítvány érvelése szerint - az anyagi jogszabály téves, törvénysértő alkalmazásával került sor. A felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint a terhelt és megbízója, a kft. között egy megbízási szerződésből eredően elszámolási vita keletkezett. Ennek keretében a terhelt a megbízás alapján az általa vezetett üzletben keletkezett bevétel egy részét visszatartotta, minthogy vélekedése szerint megbízója ezt meghaladó összeggel tartozott neki, a szerződés jellegéből adódóan pedig - a Ptk. 480. §-ában rögzített szabály alapján - a megbízó azon vagyontárgyain, melyek e jogviszonyból adódóan birtokába kerültek, zálogjoga állt fenn. Az indítvány szerint a terhelt bűntettként értékelt magatartása során joggal feltételezhette azt, hogy a bevétel visszatartásával e zálogjoga alapján törvényesen jár el, ezért őt az ellene emelt vád alól a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésében írt büntethetőséget kizáró ok - a társadalomra veszélyességben való tévedés - címén, a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján kellett volna felmenteni.

Mindezeken túl a védő az alapeljárásban elkövetett eljárásjogi szabálysértéseket is sérelmezte. Kiemelte, hogy a megyei bíróság megalapozatlan tényállás alapján döntött a terhelt büntetőjogi felelősségéről, e megalapozatlanság lényegét, a döntés érdemére kiható jellegét maga a másodfokú bíróság is megállapította az általa sérelmezett ítéletében. Ennek ellenére - a másodfokú és jogorvoslattal már nem támadható határozatában - az elsőfokú felmentő rendelkezéssel ellentétesen a terhelt bűnösségét mondta ki, vele szemben joghátrányt alkalmazott, amely eljárásjogilag súlyosan kifogásolható, mivel hiányosan felderített tényekre alapozta a terhelt bűnösségének a megállapítását. A döntés megalapozatlanságán túl ekként kifogásolható az is, hogy a terhelt elesett a jogorvoslat lehetőségétől, és ezzel a garanciális jogai sérültek.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva a sérelmezett másodfokú ítélet hatályban tartására tett indítványt. Utalt továbbá arra, hogy a tényállás részbeni megalapozatlansága a felülvizsgálati eljárásban e rendkívüli jogorvoslati eljárást megalapozó törvényi okok korlátozottsága miatt nem korrigálható, ám álláspontja szerint ez a terhelt terhére megállapított magatartás büntetőjogi értékelését nem érinti.

A Legfelsőbb Bíróság a terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt - eltérő jogi indokok alapján - alaposnak találta.

A megyei bíróság a sérelmezett másodfokú határozatában megállapította, hogy a városi bíróságnak a felülbírálat tárgyául szolgáló elsőfokú ítélete által rögzített tényállása részben felderítetlen, és az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét is hiányosan teljesítette. Az ugyan megállapítható volt e tényállás alapján, hogy a kft. mint megbízó és a vádlott mint megbízott között létrejött szerződés ténylegesen milyen előírásokat tartalmazott, és hogy e jogviszony alapján a terhelt cég és a vádlott között elszámolási vita alakult ki, ennek részleteit azonban a sértettnek a terhelt bevonása nélkül - szabálytalanul - megtartott leltára miatt utólag már nem lehetett felderíteni. Emiatt helyezkedett a megyei bíróság arra az álláspontra, hogy az ítéleti tényállás felderítetlenségét kiküszöbölő, az elszámolási vita részletkérdéseit tisztázó új eljárás (vagyis a felülbírálat alapjául szolgáló elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése) eredményre nem vezetne, a terhelt büntetőjogi felelősségét érintően azonban dönteni lehet abban a körben, amelyre vonatkozóan a tények az elsőfokú ítéletből kitűnően - a részbeni felderítetlenség ellenére - teljes bizonyossággal megállapíthatók.

Ilyen eljárásjogi megfontolások mellett irányadóként fogadta el a városi bíróság ítéletének a tényállását, és abból a következőket tekintette büntetőjogilag relevánsnak.

A terhelt 1994. november 1. napján kelt megbízási szerződés alapján lett a kft. üzletének a vezetője. A megbízási szerződés 31 pontban tartalmazta a felek jogait és kötelezettségeit. A terhelt és a sértett cég között 1995. áprilisától kezdődően elszámolási vita alakult ki, ennek során - többszöri egyeztetés után - 1995. május 16. napján a megbízó (sértett) cég képviselője írásban vállalta, hogy a vádlott által követelt 1.300.000 forintot letétbe helyezi.

A terhelt 1995 áprilisában 118 003 forint árubevételt, míg májusban 408.498 forint árubevételt nem fizetett be, így összesen 526.501 forintot tartott vissza.

1995. május 24. napján a sértett cég a bolt teljes árukészletét a központi raktárba beszállította, és részben aznap, részben másnap a terhelt mint üzletvezető távollétében végzett leltározást.

A megyei bíróság határozatában az elsőfokú ítélet e tényállását - a jogi indokolás körében ugyan, ám lényegében a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti eljárásjogi lehetőséggel élve - az iratok tartalma alapján kiegészítette azzal, hogy a sértett és a terhelt által megkötött megbízási szerződés 3. pontja szerint "a megbízott a megbízó tulajdonát képező és neki bizalomból átadott vagyontárgyakért... és a bevétellel való elszámolásért teljes vagyoni felelősséggel tartozik a megbízóval szemben." A 9. a) pont szerint: "A megbízott köteles minden eladás árbevételét naponta csekken a megbízó egyszámlájára befizetni."