A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10364/2010/6. számú határozata munkáltató anyagi felelőssége tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 177. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.364/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Gyüre Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Molnárné dr. Tógyer Edina jogtanácsos által képviselt alperes ellen munkáltató anyagi felelőssége megállapítása iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 6.M.852/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Pf.21.484/2009/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a peres felek által előterjesztett felülvizsgálati kérelmek folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Pf.21.484/2009/3. számú ítéletének azt a rendelkezését, mellyel a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 6.M.852/2008/18. számú ítéletét részben megváltoztatta és az alperest 500.000 forint és kamatai nem vagyoni kártérítés, valamint 20.000 forint + áfa együttes első-, és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezi, és a munkaügyi bíróság ítéletének a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyja. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 80.000 /nyolcvanezer/ forint együttes másodfokú- és felülvizsgálati eljárási perköltséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a 2005. november 1-től 2006. október 30-ig terjedő időszakra bruttó 2.641.910 forint elmaradt illetmény, mint vagyoni kártérítés és 500.000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban hozott 6.M.852/2008/18. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjénél 1993. március 12-től állt közszolgálati jogviszonyban. 2005. augusztus 31-ig a J.O. vezetője volt, majd megbízása visszavonását követően jogi előadó munkakörben dolgozott. Az alperes 2006. július 27-én kelt felmentésével létszámcsökkentés miatt a felperes közszolgálati jogviszonyát megszüntette.A felperes dysthymia, azaz tartós lehangoltsággal, jelentős mértékű depresszív tünetekkel, súlyos szorongással, izolálódó életvitellel, elmagányosodással, pszichés tempó beszűkülésével, csökkent koncentrációs-, és teljesítő képességgel járó betegségben szenved, amely ok okozati összefüggésben van a számára presztízs- és egzisztenciavesztéssel járó munkahelyi eseményekkel, így vezetői megbízása visszavonásával és jogviszonya megszüntetésével. Az alperes megbízott igazgatója a felperes által vezetett jogi osztály leterheltségének vizsgálatára soron kívüli belső ellenőrzést rendelt el, amelynek eredményét a belső ellenőr 2005. augusztus 10-én adta át részére. A jelentés negatívan értékelte a felperes vezetői tevékenységét és magatartását.R.J. megbízott igazgató 2005. augusztus 22-én a F.H. főigazgatója hozzájárulását kérte a felperes vezetői megbízásának visszavonásához. A hozzájárulást követően az alperes a felperes vezetői megbízását 2005. augusztus 31-én visszavonta.A munkaügyi bíróság alaptalannak találta a felperes érvelését, amely szerint a megbízott igazgató levele - amelyre a visszavonást a munkáltató alapította - a belső ellenőri jelentésre alapított, a személyét érintő valótlan tájékoztatás volt. A bíróság álláspontja szerint a munkáltatónak joga van arra, hogy szervezetét és működését, annak hatékonyságát, a munkavégzés javítását célzó vizsgálatot rendeljen el, majd értékelje annak eredményét. Az adott esetben az alperes belső ellenőri jelentésében és a megbízott igazgató 2005. augusztus 22-ei levelében a felperes vezetői tevékenységével és magatartásával kapcsolatban tett megállapításai valósak. A munkáltatói intézkedések és eljárások nem voltak jogellenesek, az alperes a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, azokat betartva járt el. Rendeltetésellenes joggyakorlás a felperessel szemben nem történt, és a felperes tévesen hivatkozott az egyenlő bánásmód megsértésére. A felperesnek az emberi méltósághoz, jóhírnévhez való joga nem sérült, személyiségi jogait a munkáltató nem sértette meg. Az orvosi iratok alapján megállapítható, hogy a felperest lelki sérülés, pszichikai károsodás érte, jogellenesség hiányában azonban ez nem vagyoni kártérítésre nem adott alapot, ezért az ok-okozati összefüggés vizsgálatának nem volt jelentősége.A felperes 2.641.910 forint elmaradt illetmény iránti igényét arra alapította, hogy az alperesnél az igazgatói, valamint a M.V.H.SZ.SZ.B.M.K.-nél a jogi osztályvezetői munkakörre pályázatot nyújtott be, azonban az alperes magatartása, a róla adott negatív tájékoztatás miatt egyiket sem nyerte el. Az elsőfokú bíróság e körben megállapította, hogy a felettes szerv vezetőjéhez 2005. augusztus 22-én felterjesztett levél tartalma nem befolyásolta a pályázatok elbírálását. A munkáltató jogosult a szervezete működése hatékonyságának vizsgálatára és az érintettek is arra, hogy annak eredményét egymással közöljék, ez nem jelenti a személyiségi joga megsértését. A negatív ténymegállapítás és értékelés e körben nem minősül az emberi méltóság és a szakmai jóhírnévhez való jog megsértésének.Kiemelte a munkaügyi bíróság, hogy a 2005. augusztus 31-ei vezetői megbízás visszavonásáról a megbízott igazgató saját hatáskörében dönthetett, melyhez nem kellett hozzájárulást kérnie. A felperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Pf.21.484/2009/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest 500.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére, valamint 20.000 forint + áfa együttes első-, és másodfokú perköltség viselésére kötelezte. Egyebekben a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a belső ellenőri vizsgálat a felperes szabadsága alatt készült, arra a felperes 2005. augusztus 31-én nyilatkozott. R.j. megbízott igazgató előbb küldte el levelét a főigazgatóhoz, minthogy a felperes az ellenőri jelentést megismerhette volna.A másodfokú bíróság érvelése szerint a vagyoni kártérítés körében helytálló volt az elsőfokú bíróság megállapítása, nem a levélben foglaltak miatt választottak mást a pályázatok elbírálásakor, és a munkáltatói jogkör gyakorlója indokolás nélkül visszavonhatta a felperes vezetői megbízását. A munkáltató jogellenes magatartása hiányában nincs ok okozati összefüggés a vagyoni kárigénnyel érintett intézkedések és a felperes által állított elmaradt illetményben jelentkező vagyoni károsodás között.A jogerős ítélet indokolása szerint a nem vagyoni kártérítés elutasítása körében okszerűtlen következtetésre jutott a munkaügyi bíróság. A másodfokú bíróság álláspontja szerint R.J. megbízott igazgató rendeltetésellenesen járt el, amikor 2005. augusztus 22-i levelét egy, még le nem zárt belső ellenőri jelentésre alapította és azt felhasználva adott a felperes megbízása visszavonásával kapcsolatban tájékoztatást. A jelentés észrevételezésére nyitva álló határidő letelte és az észrevétel átvétele előtt az erre vonatkozó szabályozás szerint a belső ellenőrzés lezárására nem kerülhetett volna sor. Ezzel a felperes alapvető munkavállalói joga, egyben a személyhez, emberi méltósághoz való joga is sérült. Annak ténye, hogy mások előbb szereztek tudomást az ellenőrzés tartalmáról, mint a felperes, megalapozza a jogsértés tényének megállapítását, függetlenül attól, hogy a megállapítások tényszerűek voltak-e. A másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes rendeltetésellenes eljárása, illetve a megállapított jogsértés vonatkozásában az alperes nem vagyoni kártérítési felelősségének feltételei fennálltak. Az alperes rendeltetésellenes - jogsértő - módon történt adatszolgáltatása (tájékoztatása) önmagában megteremtette a felperes hátrányos megítélésének feltételét.A megyei bíróság kiemelte, hogy az alperes módosított ellenkérelmében nem vitatta a kártérítési követelés összegszerűségét és azt a másodfokú bíróság sem találta eltúlzottnak.A felperes felülvizsgálati kérelmében az első-, és másodfokú ítélet "megváltoztatását", az alperes 2.641.910 forint elmaradt illetmény és kamatai, valamint perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a közigazgatási szerv kártérítési felelőssége objektív, a felperest pedig a közszolgálati jogviszonyával összefüggésben érte kár. Hivatkozott arra, hogy az eljárás során a tanúk egymásnak ellentmondó vallomást tettek, amelyet az eljárt bíróságok nem értékeltek. Kiemelte, hogy az alperesnek nem volt joga a feletteshez továbbítani a 2005. augusztus 22-ei levelet, mikor a felperes még nem reagált a belső ellenőrzés megállapítására. Álláspontja szerint R.J. bosszúálló magatartást tanúsított, a főigazgatótól várta a támogatást, mert a vezetői megbízás visszavonását egyedül nem merte felvállalni.A felperes kifogásolta, hogy a bíróságok nem vették figyelembe, miszerint a pályázatok elbírálására a tanúk ellentétesen emlékeztek, továbbá a pályázati feltételeknek nem megfelelő személlyel töltötték be a M.K.J.O.-nak vezetői állását. Az alperes igazgatói posztjának betöltésénél pedig a nyolc napos elbírálási határidőt nem tartották be.Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok az egymásnak ellentmondó tanúvallomások és hiányos bizonyítékok tisztázására nem fordítottak figyelmet. A bíróságok nem értékelték, hogy P.K. főigazgató a visszavonáshoz hozzájáruló levele előtt miért nem vizsgálta ki, hogy a megbízott igazgatótól származó tájékoztatás valós tényeken alapul-e. Az eljárás során kitűnt, hogy a munkáltató magatartása a felperes előmenetelének megakadályozására irányult, és bizonyíthatóan jogsértésen nyugodott.Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alperesnek joga volt a belső ellenőri jelentés elkészíttetéséhez, a 2005. augusztus 22-ei levél pedig nem ütközött az Mt. 4. §-ban rögzített rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe. A levélváltás tényszerű, valós indokokon alapuló értékítélet volt. Álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága folytán a bírálat önmagában nem jogsértő még akkor sem, ha a vélemény az érintettre nézve sérelmes, azzal nem mindenki ért egyet. A vélemény nem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására, kivéve, ha kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, vagy lealacsonyító, azonban ez nem történt meg. Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes vezetői megbízásának visszavonása nem az ellenőri jelentésen alapult. Utalt arra, hogy a felperes - amennyiben nem értett egyet a levélben foglaltakkal-, jogvitát kezdeményezhetett volna a vezetői megbízás visszavonása ellen, azonban azt nem tette. Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint az alperes belső ellenőrzési szabályzatának be nem tartása nem okozhatott a felperesnek jogsértést.