A Kúria Bfv.1086/2015/4. számú precedensképes határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 416. §, 424. §, 427. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §, 227. §, 229. §] Bírók: Belegi József, Somogyi Gábor, Székely Ákos

KÚRIA

Bfv.III.1.086/2015/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2016. február 8. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rágalmazás vétsége miatt T. Zs. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben - a III. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva - a Veszprémi Járásbíróság 15.B.577/2013/23/I. számú, illetőleg a Veszprémi Törvényszék 2.Bf.102/2015/4. számú határozatait megváltoztatja;

a III. rendű terheltet az ellene 3 rendbeli becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bekezdés a) és b) pont] miatt emelt vád alól felmenti.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályában fenntartja.

Elrendeli a III. rendű terhelt által esetlegesen megfizetett pénzbüntetésnek a befizetés napjától a visszatérítés időpontjáig számított mindenkori törvényes kamatával emelt visszatérítését.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Veszprémi Járásbíróság a 2015. január 23-án kelt 15.B.577/2013/23/I. számú ítéletével a III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli becsületsértés vétségében [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 227. § (1) bekezdés a) és b) pont]. Ezért halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Az így kiszabott 200.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett, és egyben rendelkezett annak meg nem fizetésének esetére a szabadságvesztésre való átváltoztatásáról.

A III. rendű terhelt vonatkozásában a terhelt fellebbezése alapján eljárva a Veszprémi Törvényszék a 2015. március 31-én kelt 2.Bf.102/2015/4. számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A jogerős ítéletben megállapított tényállásnak a III. rendű terheltet érintő része a következő:

A III. rendű terhelt, a-i polgármester 2011. szeptember 17-én A-n sajtótájékoztatót tartott, ahol az a-i iskola-összevonásokkal összefüggésben a magánvádlókra vonatkozóan, őket néven nem nevezve, de személyüket egyedileg beazonosítható módon az alábbi becsületcsorbításra alkalmas kifejezésekkel illette: "a város önkormányzata által meghatározott létszámcsökkentéseket az intézményvezetők úgy hajtották végre, hogy szakmailag a leggyengébb személyek álláshelyét szüntették meg".

Az ítélet indokolása a törvényes vádra utalás körében tartalmazza, hogy a III. rendű terheltet M. M. (korábbi nevén: P.-H. M.), Sz. E. és E.-N. P. 3 rendbeli becsületsértés vétségével vádolta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek törvényi okát nem jelölte meg, de ténybelileg a terhelt bűnösségének a büntetőjog szabályainak megsértésével történt megállapítására, és a bűncselekmény törvénysértő minősítésére [Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pont] utalt. Érdemben pedig a jogerős ítélet megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát - azaz a III. rendű terhelt felmentését - kérte.

Indokai szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a terhelt sérelmezett kijelentését nem tekintették tényállításnak, és akkor is, amikor - erre hivatkozással - a valóság bizonyítását kizártnak tartották. Álláspontja szerint a Btk. 229. § (1) bekezdése kifejezetten a Btk. 226.-228. §-ai szerinti bűncselekmények tekintetében teszi lehetővé valóság bizonyítását, a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése pedig a valóság bizonyításának feltételei között említi a "kifejezés használatának" közérdek vagy nyomós magánérdek által indokolt voltát is.

Az elsőfokú bíróság tehát a védői álláspont szerint tévedett, amikor a valóság bizonyítását nem rendelte el, ugyanakkor arra a büntetőeljáráson kívül lényegében sor került. Időközben ugyanis már jogerősen lezárultak azok a munkaügyi perek, melyeket a sértettek kezdeményeztek, és melyek keretében az elbocsátások szakmai megalapozottságának a bíróság általi vizsgálatára is sor került.

A védő indítványához csatolta a büntetőeljárásban nem érintett S. M. munkaügyi perében hozott első- és másodfokú, továbbá felülvizsgálati határozatot, melyben végül is a felperes keresete elutasításra került. A bíróság pedig a jogerős ítéletében megállapította, hogy amennyiben a felperes egyetemi végzettséggel rendelkezett volna, úgy elbocsátására nem került volna sor.

Utalt a védő arra is: a "leggyengébb" szó nem szinonimája a "gyengének"; így negatív értékítéletet nem hordoz magában, csupán egy adott, zárt személyi körön belüli viszonyrendszert határoz meg. Az a-i önkormányzat által működtetett oktatási intézményekben a létszámcsökkentés folytán elbocsátottak száma a 2011-et megelőző, és az azt követő években is nagyságrendileg egyenlő volt; a munkáltató azon pedagógusok jogviszonyát szüntette meg, akiket nem tudott ellátni feladattal, mert nem rendelkeztek az azok ellátásához szükséges képzettséggel, végzettséggel.

Az indítvány szerint tehát a valóság vizsgálata alapján azt kellett volna az eljárt bíróságnak megállapítania, hogy a "leggyengébb" kifejezés használata a terhelt részéről, nem volt sem lealacsonyító, sem méltánytalan, sem az emberi méltóságot sértő, hanem a tanári kar, nevelői testület képzettségéhez, képesítéséhez kapcsolódó viszonyítás tényszerűségét jelöli.

A védő álláspontja szerint a valóság bizonyításának elrendelését a közérdek indokolta, különösen S. M. esetében, aki maga is helyi politikus, ezért tűrési kötelezettsége is magasabb.

Az indítvány szerint a III. rendű terhelt sérelmezett kijelentése azon alapult, hogy az intézményvezetők - hangsúlyozottan a saját döntési jogkörükben - nyilvánvalóan és logikusan nem a legkiválóbb munkavállalóikat bocsátják el a létszámleépítés során. A terhelt erre a tényre utalt, így a jogerős ítéletben a terhére rótt kijelentés nem kifejezés, hanem tényállítás. Ugyanakkor az sem nem becsületsértő, sem nem rágalmazó jellegű.

Törvényt sértettek tehát az eljárt bíróságok a valóság bizonyításának el nem rendelésével, azonban a csatolt munkaügyi határozatok alapján megállapítható, hogy a terhelt bűnössége megállapításának sem a 3 rendbeli becsületsértés vétsége, sem esetlegesen 3 rendbeli rágalmazás vétsége miatt nincs helye.

A felülvizsgálati indítványra E.-N. P., M. M. és Sz. E. magánvádlók közös írásbeli észrevételt terjesztettek elő.

Ebben kiemelték: a III. rendű terhelt állítása szerint a magánvádlók "szakmailag" tartoznak a "leggyengébbek" közé; ez a kifejezés pedig vitán felül alkalmas a becsület csorbítására, a társadalmi értékítélet negatív befolyásolására.

Utaltak rá: az alapeljárásban maguk is bizonyítani kívánták munkavégzésük magas szakmai színvonalát, a legkiválóbbak között értékelt munkavégzésüket, azonban az eljárt bíróságok ennek azért nem tettek eleget, mert a terhelt kifejezését becsületsértésnek - nem pedig rágalmazásként - értékelték.