A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21436/2013/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.436/2013/6.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Gálfi Tibor ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Noske Richárd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Székesfehérvári Törvényszék 2013. április 3. napján meghozott, 27.P.20.922/2011/37. számú ítélete ellen a felperes részéről 39. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy elégtétel adásként magánlevélben kérjen bocsánatot a felperestől az elkövetett jogsértésért. A felperest feljogosítja, hogy ezen bocsánatkérő nyilatkozatot is közölje mindazokkal, akikhez az alperes levelet intézett.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felmerült 160.000 (Százhatvanezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Ezt meghaladóan a peres felek a felmerült költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét azzal, hogy 2010. évben másokhoz írt levelében azt állította, hogy a felperes nem vér szerinti gyermeke, a testi épséghez való jogát pedig azzal, hogy 2012. szeptember 10. napján járóbottal megütötte.

Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől.

Feljogosította a felperest, hogy az ítéletnek a jogsértést megállapító rendelkezését közölje mindazokkal, akikhez az alperes levelet intézett.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 27.000 forint kereseti illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 84. § (1) bekezdésének a)-e) pontjait, 339. § (1) bekezdését, 340. § (1), (2) bekezdéseit.

Kiindulópontként abban kellett bizonyosságot szereznie, hogy az alperes állítása, mely szerint a felperes nem vér szerinti gyermeke, valós-e. A perben beszerzett genetikai szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy az alperes apasága a felperes tekintetében bizonyított. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az alperesnek az olyan tartalmú levelei, melyek a saját apaságát a felperessel kapcsolatosan megkérdőjelezték, valótlan tényt tartalmaztak. Álláspontja szerint ez a tényállítás érzékeny és az emberi identitás fontos részét képező körülményt, a származást érinti, ennek tagadása pedig sértő jelleget hordoz. A külvilág felé fennálló önazonosság a személyiség része, ezért a származás az ember jóhírnevéhez tartozik, ennek sérelmét külön bizonyítás nélkül is köztudomású ténynek fogadta el.

A testi épséghez fűződő jog sérelmének megállapításához a rendelkezésre álló videofelvételt és tanúvallomást értékelte. Ezek alapján arra következtetett, hogy a 2012. szeptember 10-i DNS vizsgálat mintavételekor kölcsönös atrocitás történt a peres felek részéről.

A bizonyítékokból azt is megállapította, hogy a felperes provokatív módon lépett fel az alperessel szemben, és magatartása váltotta ki az alperesből azt, hogy végül az alperes járóbotjával megütötte.

Kétségtelenül megállapíthatónak ítélte, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez és testi épséghez fűződő személyiségi jogait, ezért ezt ítéletével megállapította, és a jövőre nézve az alperest a hasonló jellegű magatartásoktól eltiltotta.

Kitért arra, hogy az elégtételadás módja tekintetében nincs kötve a kereseti kérelemhez, ezért bocsánatkérő levél helyett feljogosította a felperest az ítéletnek a jogsértést megállapító rendelkezésének közlésére mindazokkal, akihez az alperes levelet intézett. Ezt megfelelő és elégséges módjának ítélte az elégtételadást érintően.

Az alperes által a felperes édesanyjával összefüggésben 1978-ban tett kijelentései körében a keresetet nem ítélte alaposnak, mivel a felperes a saját édesanyja személyhez fűződő jogai megóvása érdekében igényt nem terjeszthet elő.

A nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatos bizonyítás tekintetében rámutatott arra, hogy a felperes pszichés megbetegedése a rendelkezésre álló adatok alapján nem áll oksági összefüggésben az alperes által tanúsított magatartásokkal, és a felperesnek nem következett be kompenzálandó kára sem. A felperes italozásának hátterében az orvosi anamnézisre támaszkodva azt állapította meg, hogy annak hátterében felmerült az alperessel kialakult feszültség, de abban nem ez volt az egyedüli ok. Értékelte azt is, hogy a felperes vállalkozása nem működött megfelelően és vállalkozói igazolványát is vissza kellett adni ebben az időszakban, és mindezek együttesen vezettek az alkoholfogyasztáshoz, majd a pszichiátriai kezeléshez. A felperes állapota azonban rövid időn belül rendeződött, értékelhető hátránya ebből nem származott.

Megítélése szerint a felperes nem tudta eredménnyel bizonyítani azt, hogy az alperes leveleiben írtak széles körben elterjedtek, a rokonok csak egymás közt beszéltek ezekről a levelekről. A jelenleg is Karácsondon lakó érdektelen tanúk azt vallották, hogy nem volt szóbeszéd a településen a felperes származása. Akik pedig a levélről értesültek, az alperes eljárását ítélték szükségtelennek, és őt ítéltek meg negatívan.

Mindezekre alapítottan a nem vagyoni kártérítés feltételeit nem látta bizonyítottnak, ezért a felperes keresetét e tekintetben elutasította.

Utalt arra is, hogy a testi sértéssel kapcsolatos alperesi cselekvést megelőzte a felperes provokatív viselkedése, ezért közrehatott a károkozó cselekményben, mivel kiváltotta azt. A jogsértés ténye ezért ezzel összefüggésben megállapítható volt, azonban a közrehatás miatt a kártérítési igényt elutasította.

Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.