3/1999. Polgári jogegységi határozat

a föld fekvése szerinti önkormányzatot az 1992. évi LIV. törvény 42. §-a alapján megillető pénzbeli részesedés mértékének meghatározásáról, esedékességéről, forrásáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégiuma Gazdasági Szakágának vezetője indítványa folytán meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A föld fekvése szerinti önkormányzatot az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 42. §-a alapján megillető pénzbeli részesedés mértékét az átalakuló vállalat vagyonmérleg tervezetének adatai határozzák meg.

Az így meghatározott részesedés (pénzellenérték) kiadása csak annak értékesítését követően esedékes, forrása azonban az állami vagyon értékesítéséből származó összes privatizációs bevétel.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma Gazdasági Szakágának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörében jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat hozatalára tett indítványt az 1992. évi LIV. törvény 42. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásával kapcsolatban felmerült következő kérdésekben:

1. "A pénzellenértéket (az önkormányzat részesedését) az átalakulásra vonatkozó döntés alapján a törvény 37. §-a folytán a Cégközlönyben közzétételre kerülő vagyonmérleg-tervezet vagy a törvény 48. §-ának (5) bekezdése értelmében a cégbejegyzést követő kilencven napon belül készülő végleges vagyonmérleg alapján kell-e meghatározni."

2. "A pénzellenérték (az önkormányzatot megillető részesedés) meghatározása során mennyiben lehet figyelembe venni az állami vagyon értékesítéséből befolyt összeg nagyságát."

Indítványát az egységes ítélkezési gyakorlat biztosításához fűződő fokozott érdekkel indokolta.

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványát. A legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában kifejtette, hogy álláspontja szerint az önkormányzat részesedésének számítási alapját a vagyonmérleg-tervezet képezi és nincs jelentősége a végleges vagyonmérlegnek. A legfőbb ügyész képviselőjének álláspontja szerint az állami vagyon értékesítéséből befolyt összeg nagyságát nem lehet figyelembe venni az önkormányzatot megillető részesedés meghatározása során, hanem annak csak a kielégítés esedékességére és ütemére lehet befolyása.

III.

Megállapítható, hogy az indítványban felvetett jogértelmezési kérdésekkel kapcsolatban - a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - a jogegységi eljárás lefolytatása indokolt.

Az 1992. évi LIV. törvényt (a továbbiakban: Iát.) már hatályon kívül helyezte ugyan az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény, ez utóbbi törvény 71. §-a azonban úgy rendelkezett, hogy az Iát. alapján átalakult vállalatok esetében az önkormányzatokat a belterületi föld után megillető részesedést továbbra is az Iát. 42. §-a rendelkezéseinek az alkalmazásával kell kiadni. Az Iát. vitás 42. §-a tehát továbbra is "élő" és rendszeresen alkalmazásra kerülő jogszabályhely.

Az ÁPV Rt. [mint az ÁVÜ jogutódja] és az önkormányzatok között az Iát. 42. §-a szerinti pénzellenérték kiadásával kapcsolatban számos per indult. Ezekben a perekben az ÁPV Rt. következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy az önkormányzati részesedés számítása kizárólag az átalakulás időpontjára elkészített végleges vagyonmérleg adatainak megfelelően történhet. Az önkormányzatot megillető pénzellenérték forrása pedig a tárgyi értékesítésből realizált privatizációs bevétel, vagyis az önkormányzat részesedését az ÁPV Rt. csak az adott társaság privatizációjából befolyt bevétel erejéig köteles megfizetni.

Egyes önkormányzatok - elfogadva az ÁPV Rt. határozott álláspontját - leszállították a kereseteiket és így több olyan első fokon jogerőre emelkedett ítélet született, amely - a keresethez kötöttség folytán - az ÁPV Rt. álláspontjának megfelelő döntést tartalmaz, anélkül azonban, hogy a bíróságok érdemben állást foglaltak volna annak alapossága mellett. Más perekben az ÁPV Rt. álláspontjával ellentétes döntések születtek, egy ügyben pedig - felülvizsgálati kérelem folytán - már a Legfelsőbb Bíróság is állást foglalt. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntése szerint: "az önkormányzati részesedés mértékét az átalakulási vagyonmérleg-tervezet adatai határozzák meg, esedékessége pedig annak függvénye, hogy milyen nagyságú értékesítések vételára, mely időpontban érkezik meg az ÁVÜ-höz." (Gfv. II. 30 435/1998/3.)

Az indítványban felvetett vitás jogalkalmazási kérdések számos önkormányzatot és több folyamatban levő pert érintenek, költségvetési kihatásuk jelentős, továbbá a jogegységi döntés meghozatala nemcsak az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítását, hanem a folyamatban levő perek gyors befejezését is szolgálja.

IV.

Az Iát. 42. §-a a következőképpen rendelkezik:

"(1) A föld fekvése szerinti önkormányzat az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld után a föld értékének a vállalati vagyonmérleg főösszegéhez viszonyított arányában részesedik a saját tőkéből. A részesedést, ennek értékesítését követően - a (2) bekezdésben foglaltak szerint - pénzben kell kiadni, azonban a Vagyonügynökség és az önkormányzat megállapodása alapján üzletrész (részvény) vagy a vállalat más vagyontárgya is kiadható. Ha az önkormányzat és a Vagyonügynökség megállapodása alapján a belterületi föld után üzletrész (részvény) kiadására kerül sor, a társasági szerződést (alapító okiratot) az önkormányzat is mint alapító írja alá.

(2) Az (1) bekezdés szerinti pénzellenérték forrása a Vagyonügynökségnek a 15. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bevétele. A Vagyonügynökség az ellenértéket az állami vagyon értékesítéséből befolyt összeg arányában és ütemében, a pénzösszeg beérkezését követő 15 napon belül fizeti meg."

Az idézett rendelkezésekkel kapcsolatban az indítványban felvetett első értelmezési kérdés az, hogy mit kell érteni az Iát. 42. §-ának (1) bekezdésében említett "az átalakuló vállalat vagyonmérlegén": azt a 180 napnál nem régebbi vagyonmérleg-tervezetet, amely az átalakulási tervvel együtt az átalakulási döntés alapját képezi, és amelynek legfontosabb adatait a vállalat köteles a Cégközlönyben megjelenő átalakulási hirdetményében közzétenni, avagy azt a végleges vagyonmérleget, amelyet már a jogutód gazdasági társaság készít az átalakulás cégbejegyzését követő 90 napon belül. A jogegységi tanács megítélése szerint az Iát. 42. §-ának (1) bekezdése az átalakuló vállalat vagyonmérleg-tervezetére utal, ennek adatai határozzák meg az önkormányzati részesedés mértékét. Vagyis a föld fekvése szerinti önkormányzat a vagyonmérleg-tervezetben szereplő belterületi föld után a föld ott megjelölt értékének a vagyonmérleg-tervezet főösszegéhez viszonyított arányában részesedik a vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőkéből. Ezt az álláspontot az alábbi érvek támasztják alá.

Az Iát. 35-48. §-ai lényegében időrendben szabályozzák az átalakulás menetét, amelynek során két mérleg készül: az egyik az átalakuló vállalat vagyonmérleg-tervezete, amelyre az Iát. 35. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 35. §-ának (3) és (6) bekezdése, 37. §-a, 41. §-a utalnak, a másik pedig a cégbejegyzést követően, már a jogutód gazdasági társaság által készítendő végleges vagyonmérleg, amire a 48. § (5) bekezdése vonatkozik. A 42. §-nak a szabályozás sorrendjében való elhelyezkedéséből következik, hogy itt még csak az átalakuló vállalat által készített vagyonmérleg-tervezetről van szó. Erre utal a jogszabályhely szóhasználatának a "vállalat"-ra való többszöri utalása, és ezt támasztja alá a 41. §-sal való egybevetés is. A 41. § értelmében ugyanis a vagyonmérleg-tervezetben szereplő belterületi föld értékéről kell kikérni az önkormányzat véleményét, amiből következik, hogy az önkormányzati részesedés meghatározása szempontjából is e vagyonmérleg-tervezet adatainak van jelentősége. Az önkormányzati részesedés arányát a vagyonmérleg-tervezetben szereplő belterületi föld ott megjelölt értékének és a vagyonmérleg-tervezet főösszegének a hányadosa adja.

További kérdés, hogy mi jelenti az így meghatározott arányszám vetítési alapját: a vállalat vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőkéje, vagy az adott állami vagyon értékesítéséből befolyt privatizációs bevétel. A jogegységi tanács álláspontja szerint az arányszám vetítési alapját is a vállalat vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőkéje jelenti, hiszen az önkormányzati részesedés mértékét meghatározó képlet valamennyi elemének ugyanazon mérlegre, ugyanazon időpont szerinti vagyoni állapotra kell vonatkoznia. Az önkormányzati részesedés mértéke tehát mind annak arányszámát, mind pedig vetítési alapját tekintve a vagyonmérleg-tervezet elkészítésnek az időpontjában rögzül, és az így meghatározott konkrét összeget nem befolyásolja a saját tőke későbbi változása.

A következő eldöntendő kérdés, hogy az önkormányzat igényének kielégítése szempontjából mennyiben van jelentősége az állami vagyon értékesítéséből befolyó összeg nagyságának. Az Iát. 42. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az önkormányzat a "saját tőkéből" részesedik, és nem úgy, hogy a saját tőke értékesítéséből származó bevételből. A jogegységi tanács álláspontja ezért az, hogy az adott részesedés értékesítéséből befolyt összeg nagysága nem befolyásolhatja az önkormányzatot megillető részesedés mértékét. Az önkormányzatnak mindenképpen meg kell kapnia az Iát. 42. § (1) bekezdés előzőekben kifejtett értelmezése szerint neki járó pénzbeli ellenértéket és igényének kielégítése nem függhet a társaság gazdálkodásának eredményességétől, illetve a privatizációs bevétel nagyságától, vagy attól a körülménytől, hogy az értékesítés az adott esetben milyen mértékben történt készpénz ellenében, illetve más módon (pl. E hitel, kárpótlási jegy, MRP stb.). Nem fogadható el tehát egy olyan értelmezés, amely szerint, ha az adott részesedés értékesítése történetesen csak a vagyonmérleg-tervezetben szereplő összegnél alacsonyabb értéken sikerült, akkor az önkormányzat nem jut teljes mértékben hozzá az őt a 42. § (1) bekezdés alapján megillető pénzellenértékhez. Természetesen fordított esetben az önkormányzat sem tarthat igényt nagyobb pénzellenértékre akkor sem, ha a részesedés értékesítése esetleg jóval kedvezőbb értéken történt.

Az Iát. 42. §-a (1) bekezdése az önkormányzat részesedésének kétféle módját szabályozza. Az alapeset az, ha az önkormányzat a részesedését pénzellenérték formájában kapja meg, amikor is ennek mértéke - a már kifejtettek szerint - a vagyonmérleg-tervezet adatainak megfelelően rögzül. A másik - kivételes - eset pedig az, amikor az önkormányzat és a Vagyonügynökség (ÁPV Rt.) abban állapodnak meg, hogy az önkormányzat üzletrészt, illetve részvényt kap. Az önkormányzat csak ez utóbbi esetben "kockáztat", csak ilyenkor fogja őt érinteni a gazdálkodás későbbi eredményessége, illetve az értékesítés sikeressége. Egyébként az önkormányzatot megállapodás esetén megillető üzletrész, illetve részvény mértékének meghatározása is értelemszerűen a vagyonmérleg-tervezet adatai alapján történik, ami szintén az eddigiekben kifejtett álláspontot támasztja alá, hiszen nyilvánvaló, hogy az önkormányzati részesedés mértékének a meghatározása ugyanazon elvek és számítás (képlet) alapján kell hogy történjen akkor is, ha pénzellenérték, és akkor is, ha társasági részesedés kiadására kerül sor.

Az Iát. 42. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatos - és az előzőekben tárgyaltakkal szorosan összefüggő - jogértelmezési kérdésként merül fel, hogy az önkormányzatot megillető pénzellenérték kifizetése mikor válik esedékessé, és mi annak a forrása. A jogegységi tanács álláspontja szerint az Iát. 42. §-ának (2) bekezdése kizárólag technikai szabályokat tartalmaz: az (1) bekezdés szerint meghatározott pénzellenérték kifizetésének esedékességét, ütemezését, módját rendezi, de nem tartalmaz olyan előírást, amely az önkormányzat igényének teljes kielégíthetőségét az adott részesedés értékesítésének eredményességétől tenné függővé. Az adott részesedés értékesítésének egyedül az igény esedékességének szempontjából van jelentősége, mert az önkormányzat az (1) bekezdés alapján neki járó pénzellenérték kifizetését csak a részesedés értékesítését követően, és csak az értékesítés "arányában és ütemében" igényelheti. A jogszabályhely ez utóbbi fordulata arra az esetre utal, ha az értékesítés nem egyszerre, hanem több részletben történik.

Ami a pénzellenérték forrását illeti, az az előzőekben már kifejtettek szerint nem a konkrét értékesítésből származó tényleges bevétel, hanem az ÁPV Rt.-nél az állami vagyon értékesítéséből képződő teljes privatizációs bevétel. Ez egyértelműen következik mind a törvény szövegéből, mind az ahhoz fűzött miniszteri indokolásból. A 42. § (2) bekezdés a 15. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bevételre utal, amely a Vagyonügynökségnél (ÁPV Rt.-nél) nyilvántartott összes állami vagyon értékesítési bevételét jelenti. A miniszteri indokolás szerint pedig: "Az önkormányzatot megillető részesedés forrása a privatizációs bevétel, a Vagyonügynökség a befolyt összegből arányosan elégíti ki az érintett önkormányzatokat." Az "arányosság" azonban - helyes értelmezés szerint - csak az igény kielégítésének esedékességére és nem annak mértékére vonatkozik. Az értékesítések függvényében tehát az ÁPV Rt.-nek az összes privatizációs bevételből valamennyi, 42. § (1) bekezdés szerinti önkormányzati igényt teljes mértékben ki kell elégítenie.

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 1999. június 14.