1992. évi LIV. törvény

az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről[1]

Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentése, a szociális piacgazdaságnak megfelelő tulajdonviszonyok létrehozása érdekében az Országgyűlés az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről, hasznosításáról, kezeléséről, védelméről a következő törvényt alkotja:

I. FEJEZET

A törvény hatálya

1. § E törvény hatálya alá tartozik:

a)[2] az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vt.) hatálya alá tartozó állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat és egyéb állami gazdálkodó szerv vagyona.

b) az állami vállalat által - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 74. §-a alapján - létesített leányvállalat vagyona;

c) a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény alapján gazdasági társasággá átalakult állami vállalat valamennyi - külső vállalkozók tulajdonába nem került - üzletrésze (részvénye);

d) a c) pontban nem említett és az e törvény hatálybalépésekor az Állami Vagyonügynökséghez (a továbbiakban: Vagyonügynökség) tartozó üzletrész (részvény), valamint a Vagyonügynökséget megillető egyéb vagyoni értékű jog, illetve a Vagyonügynökséget terhelő kötelezettség.

2. § Nem terjed ki e törvény hatálya

a) a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény hatálya alá tartozó vagyonra;

b) a kincstári vagyon körébe tartozó azon vagyontárgyakra, amelyeknek vállalkozói célú hasznosítását külön törvény kizárja;

c) az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben foglalt azon vagyontárgyakra, amelyek a vagyonátadó bizottság eljárását követően kerülnek az önkormányzatok tulajdonába;

d) a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Fejlesztési Intézet, valamint a Pénzintézeti Központ vagyonára.

3. § Az 1. §-ban említett vagyon a gazdálkodó szervezeteknél a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 1. számú melléklete szerinti mérlegben kimutatott saját tőke, illetve annak az állami tulajdoni hányaddal (részvényekkel, üzletrészekkel) arányos része.

4. § Abban az esetben, ha a 3. § szerinti vagyonba védett természeti terület vagy műemléki védelem alatt álló ingatlan is tartozik, e vagyontárgy elidegenítéséhez, kezelésbe adásához, valamint megterheléséhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek - a külön jogszabály szerinti - egyetértése szükséges.

II. FEJEZET

Az Állami Vagyonügynökség jogállása

5. § Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon tekintetében az állam tulajdonosi jogait - a Kormány gazdaságpolitikai döntéseinek érvényesítésével - mint költségvetési szerv, a Vagyonügynökség gyakorolja, amelyet a Kormány a privatizációért felelős miniszter által irányít.

6. § A Kormány a Vagyonügynökséget az állami vagyonnal kapcsolatban jogszabályban további olyan feladatokkal is megbízhatja, amelyek e törvényben foglalt célokkal nem ellentétesek.

A Vagyonügynökség szervezete

7. § (1) A Vagyonügynökség legfőbb döntéshozó testülete a 11 tagú Igazgatótanács, amelynek döntései a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójára kötelezőek.

(2) Az Igazgatótanács döntését megelőzően a Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnöke a döntéshozatali eljárás egyidejű felfüggesztése mellett kérheti, hogy a privatizációért felelős miniszter az adott ügyben állásfoglalásért a Kormányhoz forduljon.

8. § (1) A Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnökét és tagjait a privatizációért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki 4 évre és menti fel, valamint megállapítja tiszteletdíjukat. Az Igazgatótanács elnökét kinevezés előtt az illetékes parlamenti bizottság meghallgatja.

(2) Az Igazgatótanács elnöke és tagja e jogviszonyának fennállása alatt, illetve annak megszűnésétől számított két évig

a) nem állhat munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban a Vagyonügynökséggel és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasággal (a továbbiakban: Vagyonkezelő Részvénytársaság), a Vagyonügynökséghez tartozó vagyont működtető gazdálkodó szervezettel;

b) nem lehet a Vagyonügynökséghez tartozó vagyont működtető gazdálkodó szervezetnek felügyelő bizottsági tagja, továbbá ilyen gazdálkodó szervezetnél csak mint a Vagyonügynökség képviselője lehet vezető tisztségviselő;

c) nem lehet pénzintézeti vagy értékpapír forgalmazási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője vagy magasabb vezető állású dolgozója.

(3) Az Igazgatótanács tagjai vagy közeli hozzátartozóik [Ptk. 685. § b) pont] nem rendelkezhetnek üzletrésszel vagy részvénnyel olyan gazdasági társaságban, amely részben vagy teljesen állami tulajdonban van, illetve a hozzátartozók ilyen gazdasági társaságban vezető tisztségviselők, könyvvizsgálók vagy felügyelő bizottsági tagok sem lehetnek.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott tilalom, illetve korlátozás alól - az igazgatótanácsi tagság megszűnését követően - a kinevezést gyakorló indokolt esetben felmentést adhat.

9. § A Vagyonügynökség Igazgatótanácsának tagjai az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Az Igazgatótanács tagjait e tisztségükhöz tartozó tevékenységükben munkáltatója nem utasíthatja.

10. § (1) A Vagyonügynökséget az ügyvezető igazgató vezeti a hatályos jogszabályok, a Vagyonpolitikai Irányelvek (a továbbiakban: Irányelvek) és az Igazgatótanács döntéseinek keretei között.

(2) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóját a privatizációért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki 4 évre és menti fel, valamint gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat is.

11. § (1) Az ügyvezető igazgató és a Vagyonügynökségnek a működési szabályzatban meghatározott alkalmazottai más kereső foglalkozást - a művészeti, tudományos, oktatási tevékenység kivételével - nem folytathatnak, olyan gazdasági társaságnál, amelynél a tagsági (részvényesi) jogok részben vagy egészben állami tulajdonban vannak, nem lehetnek felügyelőbizottsági tagok, illetve csak mint a Vagyonügynökség képviselői lehetnek vezető tisztségviselők. Az alkalmazásuk megszűnését követő két évig nem létesíthetnek munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló más jogviszonyt, továbbá két évig nem lehetnek vezető tisztségviselők, vagy felügyelő bizottsági tagok olyan gazdasági társaságnál, amelyben a tagsági (részvényesi) jogokat részben vagy egészben a Vagyonügynökség gyakorolja, és amelynek értékesítésében közreműködtek.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak nem vehetnek részt olyan gazdálkodó szervezet ügyének elbírálásában, amelyben nekik vagy közeli hozzátartozójuknak [Ptk. 685. § b) pontja] érdekeltsége van. Ezt a rendelkezést az Igazgatótanács tagjaira is alkalmazni kell.

12. § A Vagyonügynökség működési szabályzatát - az Igazgatótanács előterjesztése alapján - a Kormány hagyja jóvá. A működési szabályzatban az Igazgatótanács kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyeket meg kell határozni.

A Vagyonügynökség gazdálkodása

13. § A Vagyonügynökség köteles az e törvény hatálya alá tartozó állami vagyon legkedvezőbb hasznosításáról gondoskodni.

14. § A Vagyonügynökség szervezetének költségvetésétől el kell különíteni a Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyont és az e vagyon értékesítésével és hasznosításával összefüggő pénzbevételeket és pénzkiadásokat. A Vagyonügynökségnek a hozzá tartozó állami vagyontól elkülönített költségvetéséből megvalósuló intézményi gazdálkodására a központi költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a Vagyonügynökség alkalmazottainak javadalmazási rendszerét az Igazgatótanács állapítja meg.

15. § (1) A Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon értékesítésével és hasznosításával összefüggő bevételi források:

a) a Vagyonügynökségnél nyilvántartott vagyon értékesítésekor a nyilvántartás szerinti értéknek megfelelő bevétel, a nyilvántartás szerinti értéket meghaladó értékesítési bevétel;

b) a Vagyonügynökségnél nyilvántartott vagyon osztaléka, részesedése;

c) a Vagyonügynökségnél nyilvántartott vagyonnak a b) pontban foglaltaktól eltérő módon való hasznosításának bevételei.

(2) A Vagyonügynökségnél nyilvántartott vagyon értékesítésekor a nyilvántartás szerinti értéknek megfelelő összeggel a befektetett pénzügyi eszközök értékét is csökkenteni kell.

16. § (1) A 15. § szerinti pénzbevételek előirányzott mértékéről és felhasználásáról, így különösen az államadósság törlesztéséről, az Országgyűlés - az éves költségvetési törvény rendelkezéseivel összhangban - az Irányelvekben dönt. Az Irányelvekben meghatározza az állam törvényben vállalt kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges - a 15. §-ban meghatározott bevételekből történő - ingyenes vagyonátruházások mértékét, a kedvezményezettek körét, továbbá a bevételnek a Vagyonügynökség által a (2) bekezdés szerint felhasználható hányadát.

(2) A Vagyonügynökség a befolyó bevételeket - az (1) bekezdésben meghatározott szempontok szerint - elsősorban a következő célokra fordíthatja:

a) a vagyonkezelők részére fizetendő díjra, illetve a vagyonkezeléssel összefüggésben felmerülő költségekre;

b) az értékesítés előkészítéséhez szükséges reorganizáció költségeire;

c) az értékesítésért járó díjra és az értékesítéssel kapcsolatban felmerülő költségeire;

d) a belterületi föld után az önkormányzatot e törvény alapján megillető ellenérték átengedésére;

e) gazdasági társaság alapítására;

f) a vagyon értékesítésével (a vállalat átalakításával) összefüggésben szükségessé váló munkahelyteremtés költségeire.

(3) Az 1. § szerinti vagyont működtető tanácsok által alapított vállalatok értékesítése során befolyt összegből -a (4) bekezdés szerinti eset kivételével - az évente a költségvetési törvényben meghatározott részt az önkormányzatok számára kell megfizetni.

(4) Abban az esetben, ha az önkormányzat a (2) bekezdés d) pontja alapján fizetendő ellenértékre is jogosult, úgy a (3) bekezdés szerinti összeg meghatározása során a vállalat értékesítéséből befolyó összeget csökkenteni kell a vállalati vagyonmérlegben szereplő belterületi föld után a 42. § (1) bekezdés szerinti részesedés mértékével.

17. § (1) A Vagyonügynökség a kezességvállalását vagy jótállási, illetve szavatossági felelősségét eredményező döntéseit megelőzően köteles a pénzügyminiszter egyetértését megszerezni.

(2) A Vagyonügynökség tevékenységét az Állami Számvevőszék ellenőrzi.

18. § (1) Az Országgyűlés a következő évre vonatkozóan az Irányelvekben határozza meg az állam vállalkozásokban működő vagyona értékesítésének feltételeit - ideértve a dolgozói tulajdonszerzést elősegítő kedvezményeket -, illetve e vagyon hasznosításának főbb szempontjait - így a Vagyonügynökség osztalékpolitikáját -, továbbá mindazon kérdéseket, amelyekről nem jogszabály rendelkezik.

(2) Az Irányelvekre vonatkozó javaslatot a Kormány terjeszti a következő évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslattal egyidejűleg az Országgyűlés elé.

(3) Az Országgyűlés az Irányelvekről határozatot hoz.

19. § (1) A Kormány évente - az előző évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat előterjesztésével egyidejűleg - köteles az Országgyűlésnek beszámolni a Vagyonügynökség tevékenységéről, a hozzá tartozó állami vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményéről és az Irányelvek végrehajtásáról.

(2) A Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon alakulásáról - a Vagyonügynökség költségvetésétől elkülönítve - mérleget kell készíteni, és azt a beszámolóval egyidejűleg kell előterjeszteni.

(3) A beszámolóhoz mellékelni kell az Állami Számvevőszék elnökének jelentését a Vagyonügynökség tevékenységéről.

III. FEJEZET

Vagyonvédelmi előírások

20. § (1) E fejezet hatálya alá tartoznak a Vagyonügynökséghez tartozó vagyonnal gazdálkodó állami vállalatoknak, ezek leányvállalatainak és az egyéb állami gazdálkodó szerveknek (a továbbiakban: vállalat) a következő szerződései:

a)[3] nem pénzbeli hozzájárulás teljesítése gazdasági társaságnak vagy közhasznú társaságnak, feltéve, hogy a hozzájárulás értéke a vállalat éves beszámoló szerinti saját tőke 10%-át, vagy a 20 millió forintot meghaladja;[4]

nem pénzbeli hozzájárulás teljesítése gazdasági társaságnak vagy közhasznú társaságnak, feltéve, hogy a hozzájárulás értéke a vállalat éves beszámoló szerinti saját tőke 10%-át, vagy a 20 millió forintot meghaladja;

b)[5] a vállalat vagyoni értékű jogának vagy gazdasági társaságban illetve közhasznú társaságban fennálló tulajdonosi érdekeltségének elidegenítése, feltéve, hogy a szerződés tárgyát jelentő vagyoni értékű jognak (tulajdonosi érdekeltségnek) az értéke az éves beszámoló szerinti saját tőke 30%-át vagy a 20 millió forintot meghaladja;[6]

a vállalat vagyoni értékű jogának vagy gazdasági társaságban, illetve közhasznú társaságban fennálló tulajdonosi érdekeltségének elidegenítése, feltéve, hogy a szerződés tárgyát jelentő vagyoni értékű jognak (tulajdonosi érdekeltségnek) az értéke az éves beszámoló szerinti saját tőke 30%-át vagy a 20 millió forintot meghaladja;

c) a vállalat ingatlanának elidegenítése, ideértve a bérletvételi (lízing) szerződés kötését is, feltéve, hogy az ingatlan értéke a vállalati könyvviteli nyilvántartások szerint a 20 millió forintot meghaladja;

d) a vállalat más tárgyi eszközének elidegenítése, arra bérletvételi (lízing) szerződés kötése, feltéve, hogy annak szerződés szerinti együttes értéke az éves beszámoló szerinti saját tőke 30%-át vagy az 50 millió forintot meghaladja;

e) minden olyan egyéb szerződés (bérlet, haszonbérlet stb.), amelynek alapján a vállalat éves beszámoló szerinti saját tőke 50%-át meghaladó része használatának, hasznosításának és a hasznok szedésének joga vagy e jogok valamelyike mást illet.

(2) Az (1) bekezdés a)-e) pontjában említett - két naptári éven belül kötött - szerződések (hozzájárulások) értékét az (1) bekezdésben megjelölt szerződésfajtánként külön-külön egybe kell számítani. Az értékhatár túllépésének jogkövetkezményeit csak a túllépést megvalósító azon szerződésre kell alkalmazni, amelynek értéke az egymillió forintot meghaladja.

(3) A vállalat az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott értékhatárt el nem érő ingatlana elidegenítését megelőzően is köteles a szerződés tárgyául szolgáló vagyon értékét vagyonértékelésre feljogosított szervezettel vagy személlyel megállapíttatni.

(4) E fejezet alkalmazásában a szerződés értékén a szolgáltatás vagy ellenszolgáltatás értéke közül a magasabbat kell érteni.

21. § Nem vonatkozik a 20. §-ban megjelölt előírás:

a) azokra a szerződésekre, amelyeket a vállalat a rendszeresen folytatott, rendeltetésszerű gazdasági tevékenysége körében köt meg;

b) a vállalatnak más vállalattal, illetve százszázalékos állami tulajdonban lévő gazdasági társasággal kötött szerződésére, kivéve a vállalatnak a leányvállalatával kötött szerződését;

c) a vállalatnak állami költségvetési szervvel kötött szerződésére.

22. § (1) A 20. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott értékhatárokat meghaladó szerződést a megkötésétől számított tizenöt napon belül be kell jelenteni a Vagyonügynökségnek. A szerződés a Vagyonügynökség jóváhagyásával a szerződés megkötésének napjára visszamenő hatállyal jön létre.

(2) Ha a szerződés tárgya olyan vagyontárgy, amely jóléti vagy szociális célokat szolgál, a vállalat a 20. § (1) bekezdése szerinti szerződésfajtákat - értékhatárra tekintet nélkül - a munkavállalói érdekképviseleti szervek egyetértése esetén kötheti meg. Egyéb esetben a 20. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott értékhatárokat meghaladó, illetve ezen értékhatárokat el nem érő, de a munkavállalók érdekeit, munkakörülményeit stb. jelentősen érintő szerződés megkötése előtt a vállalat köteles beszerezni a munkavállalói érdekképviseleti szervek véleményét.

(3) Ha a szerződés tárgya olyan vagyontárgy, amely sport célokat szolgál, a vállalat a 20. § (1) bekezdése szerinti szerződésfajtákat - értékhatárra tekintet nélkül - csak az Országos Testnevelési és Sporthivatal véleményének kikérése után kötheti meg.

23. § (1) A 20. §-ban felsorolt szerződések tárgyául szolgáló befektetett eszközök és forgóeszközök értékét a vállalat köteles nyilvántartott vagyonértékelővel (könyvvizsgáló szervezette] vagy független könyvvizsgálóval, illetve vagyonértékelésre feljogosított szervezettel vagy személlyel) megállapíttatni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a szerződés részvény nyilvános árfolyamon történő értékesítésére irányul.

(3) A Vagyonügynökséghez intézett bejelentéshez mellékelni kell a szerződést, a munkavállalói érdekképviseleti szervek 22. § (2) bekezdésében meghatározott egyetértését vagy a 20. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott értékhatárokat meghaladó szerződés megkötéséhez szükséges munkavállalói érdekképviseleti szerv véleményét és a vagyonértékelő által 180 napnál nem régebben megállapított értéket, ingatlan esetén az ingatlan 3 hónapnál nem régebbi tulajdoni lap másolatát, üzletrész esetén a tagjegyzéket, továbbá a szerződés értékének a vállalat éves beszámoló szerinti mérlegében szereplő saját tőke értékéhez viszonyított arányát tartalmazó kimutatást.

24. § (1) A vállalat az ingatlan elidegenítésére irányuló szerződéskötési szándékát - ha az ingatlan értéke a 20. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott értékhatárt nem éri el, de az. 1 millió forintot meghaladja - a szerződés megkötése előtt 30 nappal köteles a Vagyonügynökséghez bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell a szerződés tervezetét, valamint a 23. § (1) bekezdés szerinti - 180 napnál nem régebbi - vagyonértékelést tartalmazó okiratot. A vállalat a bejelentést követő 30. nap elteltével a szerződést a bejelentésben foglalt tartalommal megkötheti.

(2) A vállalat az (1) bekezdés szerinti bejelentés megtörténtét, ha az ingatlant nem pénzbeni hozzájárulásként bocsátja a gazdasági társaság rendelkezésére, az illetékes megyei bíróság, mint cégbíróság (a továbbiakban: cégbíróság) előtt, ha pedig az ingatlan tulajdonjogát adásvételi szerződéssel ruházza át, úgy az illetékes földhivatal előtt igazolni köteles.

25. § A vállalatnak a 22. § (1) bekezdés szerinti bejelentésben foglalt feltételekkel megkötött szerződése a bejelentésnek a Vagyonügynökség által történt kézhezvételétől számított 30 nap elteltével létrejön, kivéve, ha a Vagyonügynökség e határidőn belül a 26. §-ban foglaltak szerint jár el.

26. § A Vagyonügynökség az engedélyezés során az alábbi intézkedéseket teheti:

a) ha a vagyonértékelés eredményének helyessége alapos okból kétségbe vonható, ismételt vagyonértékelést írhat elő, amelyet az általa kijelölt vagyonértékelő a megbízástól számított 30 napon belül végez el. Az ismételt vagyonértékelés a vállalat költségére történik, ha a vagyonértékelő által megállapított érték az eredeti értékelést 30%-kal meghaladja. Az így megállapított értéken alul a vállalat a Vagyonügynökség hozzájárulása nélkül a szerződést nem kötheti meg; vagy

b) ha a szerződés jelentősége vagy egyéb körülmények, különösen a verseny szabadságának biztosítása indokolja, előírhatja, hogy a szerződés megkötésére pályázat alapján kerüljön sor; továbbá

c) a jóváhagyást feltételhez kötheti, vagy a szerződés jóváhagyását megtagadhatja, ha a Vagyonügynökség által kért feltételeket a vállalat a megadott határidőn belül nem teljesíti, vagy ha a szerződés az eredeti feltételekkel az állam tulajdonosi érdekeit nyilvánvalóan sértené, illetve a nemzetgazdaság megkárosítására vezetne.

27. § (1) A vállalat a 26. § b) pontjában említett esetben köteles, egyébként pedig jogosult arra, hogy pályázatot írjon ki, és annak feltételeire - a versenyeztetésben egyenlő esélyeket biztosítva valamennyi pályázó számára - javaslatot tegyen a Vagyonügynökségnek. A pályázati kiírás feltételeit a Vagyonügynökség 15 napon belül engedélyezi. Ha a pályázati kiírás feltételeinek részeként a Vagyonügynökség a pályázat alapján megkötni tervezett szerződésfeltételeit is jóváhagyta, akkor az e feltételeknek megfelelő tartalmú szerződés létrejöttéhez nincs szükség a Vagyonügynökség ismételt jóváhagyására.

(2) A pályázat nyilvános vagy zártkörű (meghívásos).

(3)[7] A nyilvános pályázatot - a pályázatok benyújtására megállapított kezdő időpontot legalább harminc nappal megelőzően - legalább két országos napilapban és a privatizálandó vagyon helye szerint egy városi, megyei vagy regionális napilapban meg kell hirdetni. A hirdetési kötelezettség teljesítése az is, ha a Vagyonügynökség hirdetéseket tartalmazó információs lapját a napilap mellékleteként jelentetik meg. Zártkörű (meghívásos) pályázat esetén az érdekelteket közvetlenül kell a pályázatra felhívni.

(4) A pályázati felhívásban meg kell jelölni a vállalat nevét és székhelyét, a pályázat tárgyát, célját, benyújtásának, valamint a döntés kihirdetésének helyét és időpontját, továbbá a vagyon hasznosításának kívánatos irányára, módjára és egyéb feltételeire vonatkozó mindazon adatokat, amelyek szükségesek a megalapozott ajánlat készítéséhez.

(5) A vállalat a pályázat kiírásáról, feltételeiről és a vállalat dolgozóinak esetleges részvételi lehetőségeiről a dolgozóit a pályázat - (3) bekezdés szerinti - kiírásával egyidejűleg külön is köteles tájékoztatni.

28. §[8] A pályázatok benyújtásának határideje nem lehet kevesebb harminc napnál.

29. § (1) A pályázati ajánlatok közül csak a legkedvezőbb feltételeket kínáló, megalapozott ajánlat mellett lehet dönteni.

(2) Egyenlő feltételek esetén a vállalati dolgozók legalább 25%-ának részvételével működő gazdasági társaság és a vállalati dolgozók legalább 25%-a által alapított szövetkezet, illetve a pályázatot kiíró vállalat dolgozója mint egyéni vállalkozó részéről benyújtott ajánlatot kell előnyben részesíteni. Sport célú létesítmény esetében előnyben kell részesíteni azt a pályázót, aki vállalja, hogy e létesítményt eredeti rendeltetésének megfelelően működteti tovább.

(3) A tagsági (részvényesi) jogok létesítésére vagy értékesítésére vonatkozó pályázat kivételével a pályázat eredményét, annak indokaival együtt, két országos napilapban közzé kell tenni, nyilvános pályázat esetében ugyanabban, ahol a pályázati felhívás megjelent.

IV. FEJEZET

Állami vállalat gazdasági társasággá történő átalakulása

30. § Az e fejezet 2. Címében foglalt rendelkezések szerint alakulhat át korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá (a továbbiakban együtt: gazdasági társasággá) az a törvény hatálya alá tartozó vagyont működtető állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, állami vállalat által létesített leányvállalat (a továbbiakban együtt: vállalat)

a) amelynek az átalakulásáról az átalakulási terv alapján a Vagyonügynökség 1993. június 30-ig döntött vagy

b) amely az 57. §-ban meghatározott szakértővel 1993. június 30-ig szerződést köt (egyszerűsített átalakulási eljárás).

31. § (1) Azok a vállalatok, amelyek a 30. § szerinti módon 1993. június 30-ig a gazdasági társasággá történő átalakulásukat nem kezdték meg, az e fejezet 3. Címében meghatározott rendelkezések szerint alakulnak át gazdasági társasággá.

(2) A vállalat a 30. §-ban meghatározott határidő lejártát megelőzően is választhatja az e fejezet 3. Címében foglalt rendelkezések szerinti átalakulási módot, de köteles ezt a Vagyonügynökségnek bejelenteni.

1. Cím

Általános szabályok

32. § (1) A Vt. szerinti alapítói jogokat a Vagyonügynökség gyakorolja.

(2) A vállalat átalakulása feltételeinek meghatározása során be kell szerezni a tevékenység szerinti illetékes miniszter, valamint - a 35. § (2) bekezdés f) pontja vonatkozásában - a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter véleményét, aki azt 30 napon belül köteles közölni.

33. § (1) A vállalatnak a gazdasági társasággá alakulásához az e törvény szerint szükséges intézkedések megtételére a vállalati tanács és a dolgozók közgyűlésének (küldöttgyűlésének) általános vezetésével működő vállalat esetében a vállalati tanács (közgyűlés, küldöttgyűlés) döntésének megfelelően a vállalat igazgatója, az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében az igazgató vagy az 52. § szerinti esetben a kirendelt vállalati biztos köteles.

(2) A vállalat leányvállalatának társasággá alakításáról a létesítő szerv határoz. A leányvállalatot létesítő vállalat az átalakulását megelőzően dönteni köteles a leányvállalat átalakításáról (megszüntetéséről).

34. § Nem alakulhatnak át gazdasági társasággá a 30-31. §-ban meghatározott vállalatok, ha felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak.

35. § (1) Az átalakuló vállalat köteles

a) átalakulási tervet, továbbá

b) vagyonmérleg-tervezetet készíteni.

(2) Az átalakulási tervnek tartalmaznia kell:

a) az átalakulással elérni kívánt gazdasági cél megjelölését; az átalakuló szervezet jövőbeni gazdaságos működésére, a lehetséges piaci kapcsolatokra, az adófizető képességére stb. vonatkozó elképzeléseket;

b) a 180 napnál nem régebbi vagyonleltárt;

c) az új társaság társasági szerződésének (alapító okiratának, alapszabályának) tervezetét;

d) az új tagok szándéknyilatkozatát;

e) a foglalkoztatási és szociális tervet;

f) a működéssel okozott esetleges környezeti károk rendezésére vonatkozó tervet;

g) a dolgozók tulajdonhoz juttatásának tervezett módját, ideértve a vagyonjegyek részvényre történő átalakítására vagy visszavásárlására vonatkozó megoldási javaslatot;

h) az önállóan működtethető vagyonrészek lehetséges leválasztásának és jövőbeni működésének tervét.

(3) E törvény alkalmazásában a vagyonmérleg (vagyonmérleg-tervezet) olyan mérleg, amely a számviteli törvény szerint készített mérlegtől annyiban tér el, hogy az az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvizsgáló által elfogadott átértékelt értékeken, a saját tőkét az (5) bekezdés szerinti átértékelési különbözettel helyesbített összegben tartalmazza. A vagyonmérleget könyvvizsgálóval - és ha a vállalatnál ilyen működik - a felügyelő bizottsággal (ellenőrző bizottsággal) ellenőriztetni kell. A leendő gazdasági társaság állandó könyvvizsgálójává nem jelölhető ki az a könyvvizsgáló, aki az átalakulási vagyonmérleget ellenőrizte.

(4) A vagyonmérleget a (2) bekezdés b) pont szerinti vagyonleltár támasztja alá, amely az átalakuló vállalat összes eszközét - ezen belül a pénzeszközöket, és a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 161. § (3) bekezdése és 253. § (1) bekezdése szerinti követelményeknek megfelelő eszközét elkülönítetten - továbbá a rövid és hosszú lejáratú kötelezettségeit, céltartalékait, saját tőkéjét tartalmazza tételesen, vagyonmérleg szerinti értéken.

(5) Ha az átalakuló vállalat a számviteli törvény 1. számú melléklete szerinti mérlegében kimutatott eszközeit (befektetett és forgóeszközeit) és kötelezettségeit (ideértve a céltartalékokat is) átértékeli, az átértékelési különbözettel a mérlegében kimutatott saját tőkét kell a következők szerint helyesbíteni:

a) abban az esetben, ha az átértékelési különbözet negatív előjelű - azaz összességében a vagyon leértékelésére került sor -, a különbözettel az eredménytartalékot kell csökkenteni;

b) abban az esetben, ha az átértékelési különbözet pozitív előjelű - azaz összességében a vagyont felértékelték - a különbözet összegével a tőketartalékot kell növelni.

(6) A vagyonmérleg-tervezetben az (5) bekezdés szerinti átértékelési különbözettel helyesbített saját tőke - a (7) bekezdésben és a 43. § (3) bekezdésben és a 44. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel - lesz az átalakulással létrejött gazdasági társaság törzstőkéje, alaptőkéje (jegyzett tőkéje).

(7) Az (5) bekezdés b) pontja szerinti tőketartalékból az összes saját tőke legfeljebb 10%-át a törzstőkén (alaptőkén) felüli vagyon (tőketartalék) részeként lehet kimutatni. E rendelkezéstől azonban a Vagyonügynökség Igazgatótanácsa eltérést engedhet.

(8) Ha az átalakuló vállalat a mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit átértékeli, a vagyonmérlegben az eszközöket piaci értékükön, a kötelezettségeket az elfogadott, illetve a várható összegben kell szerepeltetni. Ha a vagyonértéket az üzleti értékelés, a jövedelemtermelő képesség módszerével határozták meg, az egyes eszközök értékét - a piaci értékeket is figyelembe véve - a vállalati vagyonérték és a kötelezettségek együttes összege alapján kell megállapítani. Ha az egyes eszközök piaci értéke alacsonyabb, mint az előbbiek szerinti vállalati vagyonérték és a kötelezettségek együttes összege, a különbözet a vagyonmérlegben üzleti vagy cégértékként is kimutatható.

(9) Tilos a vagyon értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb értékben meghatározni.

(10) A (2) bekezdés f) pontja szerinti rendezési tervvel kapcsolatos tartalmi követelményeket külön jogszabály határozza meg.

36. § Ha e törvény másként nem rendelkezik, az átalakulás során a Gt.-nek az egyes gazdasági társaságok alapítására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

37. § Az átalakulásra vonatkozó döntést, annak meghozatalát követően a vállalat köteles a Cégközlönyben -kétszer egymás után, legalább tizenöt napos időközzel - közzétenni. Az átalakulásról szóló hirdetménynek az átalakulási terv és a 180 napnál nem régebbi vagyonmérlegtervezet legfontosabb adatait tartalmaznia kell.

38. § (1) Az átalakulás során létrejövő gazdasági társaság az átalakult vállalat általános jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg azok a jogok és terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a munkavállalókkal kötött kollektív szerződés alapján a jogelődöt illeték meg, vagy terhelték.

(2) Az e törvény alapján történő átalakuláskor külön adó- és illetékfizetési kötelezettség - az eljárási illeték kivételével - nem keletkezik. A jogelődöt megillető adókedvezmény - ha annak feltételei egyébként fennállnak - a jogutódot illeti meg.

(3) Az átalakulás előtt kiadott hatósági engedélyek jogosultja a létrejövő gazdasági társaság, a folyamatban lévő ügyekben pedig az új társaság köteles az átalakulást az engedélyeket kiadó hatóságoknak haladéktalanul bejelenteni. Az engedélyek jogosultjaként az új gazdasági társaságot kell feltüntetni.

(4) Az állam álul alapított, koncesszióköteles tevékenységet folytató és átalakuló vállalat koncesszióköteles tevékenysége folytatására az új gazdasági társaság csak az állam többségi részesedése mellett jogosult. A bányászati kutatás és termelés területén - a pályáztatás feltételeinek kialakulásáig terjedő átmeneti időszakban - az ipari és kereskedelmi miniszter ettől eltérést engedélyezhet.

39. § Az átalakulás az átalakuló vállalattal szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá.

40. § (1) A vállalat átalakulása esetén külső vállalkozók a társaság tervezett törzstőkéjének (alaptőkéjének) a vagyonmérlegben megjelölt vállalati vagyon összegét meghaladó hányadára részesedést vállalhatnak. A külső vállalkozó vagyoni hozzájárulását a törzsbetét vagy a részvény névértékének erejéig a törzstőke (alaptőke) részeként, azt meghaladóan a törzstőkén (alaptőkén) felüli vagyon részeként (tőketartalékként) kell elszámolni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetre a Gt.-nek a törzsbetét szolgáltatására, illetve a részvényjegyzésre vagy a Gt. 260. §-ában foglaltak szerinti részvényvásárlásra irányadó szabályait kell alkalmazni.

(3) A külső vállalkozók által vállalt részesedés arányában a gazdasági társaság üzletrészei (részvényei) a külső vállalkozók tulajdonába kerülnek.

(4) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzését megelőzően a Vagyonügynökség jogosult a vállalati vagyonmérleg szerinti vagyon tekintetében a tagsági (részvényesi) jogok gyakorlására és e jogok értékesítésére.

A Vagyonügynökség által megkötött szerződések alapján a Vagyonügynökség igényelheti, hogy a társaság a Vagyonügynökségnek a vevő nevére szóló részvényutalványt állítson ki, illetve a hatályos tagjegyzéket a vevőhöz való továbbítás céljából a Vagyonügynökségnek adja át.

(5) Ha a vállalat átalakulása során külső vállalkozók részesedést nem vállalnak, illetve a vállalati vagyonmérleg szerinti vagyon tekintetében a tagsági (részvényesi) jogok értékesítésére nem kerül sor, a jogutód társaság valamennyi üzletrésze (részvénye) a Vagyonügynökséget illeti meg.

(6) A vállalat leányvállalatának átalakulása esetén az (5) bekezdés szerinti jogok a létesítő szervet illetik meg.

(7) Külső vállalkozók részére az átalakulással kapcsolatos kötelező jognyilatkozatot csak a Vagyonügynökség tehet, a vállalat ilyen jognyilatkozata érvénytelen.

41. § Az átalakuló vállalat köteles a 35. § (3) bekezdése szerint elkészített vagyonmérleg tervezetében szereplő belterületi föld értékéről a föld fekvése szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzatot tájékoztatni. Az önkormányzat a föld értékével kapcsolatos véleményét a tájékoztatás kézhezvételétől számított 30 napon belül közölheti a Vagyonügynökséggel.

42. § (1) A föld fekvése szerinti önkormányzat az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld után a föld értékének a vállalati vagyonmérleg főösszegéhez viszonyított arányában részesedik a saját tőkéből. A részesedést, ennek értékesítését követően - a (2) bekezdésben foglaltak szerint - pénzben kell kiadni, azonban a Vagyonügynökség és az önkormányzat megállapodása alapján üzletrész (részvény) vagy a vállalat más vagyontárgya is kiadható. Ha az önkormányzat és a Vagyonügynökség megállapodása alapján a belterületi föld után üzletrész (részvény) kiadására kerül sor, a társasági szerződést (alapító okiratot) az önkormányzat is mint alapító írja alá.

(2) Az (1) bekezdés szerinti pénzellenérték forrása a Vagyonügynökségnek a 15. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bevétele. A Vagyonügynökség az ellenértéket az állami vagyon értékesítéséből befolyt összeg arányában és ütemében, a pénzösszeg beérkezését követő tizenöt napon belül fizeti meg.

(3) Az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értéke a fővárosban működő helyi önkormányzatokat az alábbiak szerint illeti meg:

a) a Fővárosi Tanács és szervei által alapított vállalat esetén a fővárosi önkormányzatot;

b) a fővárosi kerületi tanács és szervei által alapított vállalat esetén az alapító tanács jogutódjának minősülő kerületi önkormányzatot;

c) egyéb vállalat esetén a fővárosi önkormányzatot és a belterületi föld fekvése szerint illetékes fővárosi kerületi önkormányzatot 1/2-ed 1/2-ed arányban.

43. § (1) A vagyonjegy tulajdonosa az átalakulási tervnek a Vagyonügynökséghez történő benyújtásáig kérheti, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság a vásárolt vagyonjegy helyett számára részvényt, ingyenesen vagy kedvezményesen kibocsátott vagyonjegy esetében, továbbá ha a vásárolt vagyonjegy átruházását a kibocsátó korlátozta vagy kizárta, dolgozói részvényt bocsásson ki. A Vagyonügynökség erről a vállalat átalakításáról szóló döntés meghozatalakor határoz.

(2) Az ingyenes vagy kedvezményes vagyonjegyre az azt kibocsátó vállalatot - a Vagyonügynökségnek az átalakulás tárgyában hozott döntését követő harminc napon belül

- vételi jog illeti meg, kivéve, ha a Vagyonügynökség dolgozói részvény kibocsátásáról határozott. A vállalatnak

- ha él vételi jogával - a vagyonjegyet legalább névértéken kell megvásárolnia.

(3) Az átalakulást megelőzően kibocsátott ingyenes vagy kedvezményes vagyonjegyek, valamint olyan vásárolt vagyonjegyek értékét, melyeknek átruházását a kibocsátó korlátozta vagy kizárta, a létrejövő társaság törzstőkén, alaptőkén (jegyzett tőkén) felüli vagyonában (tőketartalékában) kell nyilvántartani, és az átalakulással létrejövő gazdasági társaság jegyzett tőkéjének felemelése mellett forgalmi értéken kell átváltani. Az így átváltott vagyonjegy és az egyéb dolgozói részvény együttes összege a felemelt alaptőke 10%-át nem haladhatja meg.

(4) A vásárolt és forgalomképes vagyonjegy részvénnyé alakítása során a nem pénzbeni betét (hozzájárulás) szolgáltatására vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.

(5) Ha az átalakulási terv a vásárolt vagyonjegy ellenében részvény, illetve korlátozott forgalomképességű vásárolt vagyonjegy esetén dolgozói részvény kibocsátására nem ad lehetőséget, az átalakuló vállalat a vagyonjegy tulajdonosának kérésére köteles legalább névértéken a vásárolt vagyonjegyet - a tőketartalék terhére - visszavásárolni.

44. § (1) A korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá átalakuló vállalatnak a 35. § (2) bekezdés b) pontja szerinti vagyonleltárban meg kell jelölnie azokat a vagyontárgyakat, melyeknek értékét a saját tőke és a vagyonmérleg-tervezet szerinti főösszeg arányában a jogutód társaság alaptőkéjében, törzstőkéjében (jegyzett tőkéjében) kívánja elhelyezni.

(2) A korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá átalakuló vállalat vagyonmérleg szerinti vagyonából a jogutód társaság alaptőkéjén, törzstőkéjén (jegyzett tőkéjén) felüli vagyonként kell figyelembe venni azoknak a vagyontárgyaknak - a saját tőke és a vagyonmérleg-tervezet szerinti főösszeg arányában számított - értékét, amelyek a Gt. 161. § (3) bekezdése és 253. § (1) bekezdése szerinti követelményeknek nem felelnek meg.

(3) E törvény alkalmazásában a Vagyonügynökségnek a Gt. 22. § (3) bekezdése szerinti felelőssége azt jelenti, hogy a vagyonleltárban szereplő - a (2) bekezdés szerinti vagyontárgyak és a pénzeszközök együttes összegét nem tartalmazó - vagyontárgyak értékének a szerződéskötés időpontjában meghatározott együttes összege-csökkentve a rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek, a céltartalékok, a tőketartalék összegével - eléri az átalakulási vagyonmérleg szerinti jegyzett tőkének készpénzzel csökkentett összegét.

45. § (1) A vállalatnak korlátolt felelősségű társasággá történő átalakulás esetén a Gt. 160. §-ában foglaltakat nem kell alkalmazni.

(2) A vállalat korlátolt felelősségű társasággá átalakulása esetén az üzletrész másik tagra sem ruházható át addig, amíg a törzsbetét teljes mértékben nincs befizetve.

(3) A vállalat hitelezője követelése fejében és annak erejéig a Vagyonügynökséggel történt megállapodás alapján a vállalat korlátolt felelősségű társasággá történő átalakulása esetén üzletrészt szerezhet a nem pénzbeni betét szolgáltatására vonatkozó szabályok szerint.

(4) A vállalat korlátolt felelősségű társasággá átalakulása esetén a társaságnál felügyelő bizottság és könyvvizsgáló működése - az első naptári év lezárásáig - akkor is kötelező, ha azt a Gt. rendelkezései egyébként nem írják elő.

46. § (1) A vállalat részvénytársasággá átalakulása esetén a Gt. szabályai az irányadók azzal, hogy a vállalat hitelezője - követelése fejében és annak erejéig a Vagyonügynökséggel tőrtént megállapodás alapján - részvényt jegyezhet a nem pénzbeni betét szolgáltatására vonatkozó szabályok szerint.

(2) A vállalat részvénytársasággá átalakulása esetén nem kell alkalmazni a Gt. 251. § (2) bekezdésének azt a rendelkezését, hogy a pénzbeni hozzájárulás nem lehet kevesebb az alaptőke harminc százalékánál.

(3) A vállalat részvénytársasággá átalakulása esetén ha az alapítás meghiúsult [Gt. 256. § (1) bek.], a vállalat korábbi szervezeti formájában folytatja tevékenységét.

47. § (1) A Vagyonügynökség alapítóként írja alá a társasági szerződést, illetve alapító okiratot, továbbá részvénytársaság nyilvános alapítása esetén az alapítási tervezetet.

(2) A Vagyonügynökség az átalakulási terv részeként benyújtott társasági szerződés, illetve alapító okirat -részvénytársaság nyilvános alapítása esetén az alapítási tervezet - aláírását csak abban az esetben tagadhatja meg, ha annak tartalma nem felel meg az 55. § (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek, vagy ha ismételt vagyonértékelést tart szükségesnek.

(3) A Vagyonügynökségnek a hozzá tartozó gazdasági társaságok esetében

a) azok legfőbb szervébe megválasztásra javasolt ügyvezetők, igazgatósági tagok, illetve felügyelő bizottsági tagok személyére vonatkozóan, továbbá

b) a gazdasági társaság meghatározó tevékenységi körének megválasztása vagy módosítása során

az illetékes miniszter véleményét is ki kell kérnie.

48. § (1) A gazdasági társaság létrejöttét a társasági szerződés (alapító okirat) aláírásától, illetve az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül - bejegyzés és közzététel végett - az illetékes cégbíróságnak kell bejelenteni. A bejelentéssel egyidejűleg a vállalat törlését is kérni kell.

(2) Átalakulás esetén a gazdasági társaság létrejöttének és a korábbi vállalat megszűnésének időpontja a társasági szerződés vagy az alapító okirat aláírásának, részvénytársaság nyilvános alapítása esetén az alapszabály elfogadásának időpontja, vagy a társaságot alapítók által a társasági szerződés vagy az alapító okirat aláírása, illetve az alapszabály elfogadása napjával kezdődő és legfeljebb a cégbejegyzés napjáig terjedő időtartamon belül meghatározott időpont. Ezen időponttól az átalakult vállalatra a gazdasági társaságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Ha a cégbíróság az átalakulás cégbejegyzését megtagadja, vagy a jogerős bejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezésére kerül sor, az átalakulni kívánt vállalat a korábbi formájában működik tovább azzal, hogy a gazdasági társaság létrejötte és a cégbejegyzést megtagadó, illetve hatályon kívül helyező végzés időpontja közötti időszakra vonatkozóan - a (4) bekezdés szerint - elszámolási mérleget kell készíteni. A mérleg alapján kimutatott vagyonból az állami vállalat a gazdasági társaság létrejöttének időpontjában fennállott vagyoni arány szerint részesül. Abban az esetben, ha a Vagyonügynökség a vállalati vagyonmérlegre kiállított tagsági (részvényesi) jogot értékesítette, a tagsági (részvényesi) jog vevője a Vagyonügynökséggel az elszámolási mérlegben kimutatott vagyonnal arányosan számol el.

(4) A gazdasági társaság létrejötte és a cégbejegyzést megtagadó, illetve hatályon kívül helyező végzés időpontja közötti időszakra vonatkozóan el kell készíteni a számviteli törvény előírásai szerinti éves beszámolót. Az éves beszámoló mérlegében nyitó adatként a gazdasági társaság létrejötte időpontjára elkészített - a cégbejegyzés megtagadása esetén utólag elkészített - nyitómérleg adatait kell szerepeltetni. Az éves beszámoló mérlegében aktív és passzív időbeli elhatárolást kimutatni nem lehet. Az elszámolási mérleg elkészítésével egyidejűleg az adóhatósággal el kell számolni a társasági adót és az egyéb adókat, az adózás rendjére vonatkozó előírások szerinti adóbevallásokat el kell készíteni.

(5) A (2) bekezdés szerinti átalakulási időpontra vonatkozóan a cégbejegyzést követő kilencven napon belül a gazdasági társaság köteles a 35. § (3) bekezdés szerint, végleges vagyonmérleget készíteni. E végleges vagyonmérleg és a vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőke közötti pozitív különbözetet a törzstőkén, alaptőkén (Jegyzett tőkén) felüli vagyonként (tőketartalékként) kell figyelembe venni. Abban az esetben, ha a végleges vagyonmérleg és a vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőke között a negatív különbözetre a 35. § (7) bekezdésben meghatározott tőketartalék nem nyújt fedezetet, az ügyvezető vagy az igazgatóság köteles a taggyűlést (közgyűlést) a törzstőke (alaptőke) leszállítása céljából soron kívül összehívni.

2. Cím

Az 1993. június 30-ig megkezdett átalakulás különös szabályai

49. § Az átalakulásról hozott vagyonügynökségi döntés közlését követően a vállalat - e fejezet 1. Címében meghatározott általános szabályok mellett - a 2. Címben foglalt szabályok közül azokat köteles alkalmazni, amelyek reá a gazdasági társasággá történő átalakulás módja szerint vonatkoznak.

Átalakulás a Vagyonügynökség irányításával

50. § (1) Az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalatnak társasággá alakításáról a Vagyonügynökség -a vállalat véleményének kikérésével, tröszt esetében a Kormány jóváhagyásával - határoz. Az átalakítást a vállalat is kezdeményezheti a Vagyonügynökségnél.

(2) Tröszti vállalat átalakításáról a Vagyonügynökség a tröszt egyetértésével határoz.

51. § A Vagyonügynökség Igazgatótanácsa elrendelheti a hozzá tartozó vagyonnal működő, a vállalati tanács, illetve a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetése alatt álló állami vállalatnak államigazgatási felügyelet alá vonását.

52. § (1) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat átalakításának előkészítése (reorganizációja) érdekében vállalati biztost rendelhet ki.

(2) A vállalati biztos a vállalatot a Vagyonügynökség közvetlen irányítása és utasításai szerint vezeti. A vállalati biztos kirendelésével egyidejűleg a vállalat igazgatóját munkaköréből fel kell menteni.

53. § (1) A Vagyonügynökség az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalattól a rábízott eszközöket elvonhatja, az elvont eszköz nyilvántartás szerinti értékével azonos saját tőke összegének egyidejű csökkentésével. A vagyon elvonása esetében az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért - az elvont vagyon erejéig és az elvonás arányában - a Vagyonügynökség kezesként felel.

(2) Az elvonás folytán a hitelezőket ért kárért a Vagyonügynökség tartozik felelősséggel. Ezek a rendelkezések nem érintik a Vt. 27. § (3) bekezdésének szabályát.

A vállalati kezdeményezésű átalakulás

54. § (1) A vállalati tanács, továbbá a vállalat dolgozói, közgyűlésének (küldöttgyűlésének) általános vezetésével működő állami vállalat esetében az általános vezetést ellátó testület kétharmados szótöbbséggel határoz a vállalat társasággá történő átalakításának szándékáról, amelyet a Vagyonügynökség részére bejelent.

(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell az átalakulási tervet és a vagyonmérleg-tervezetet, az (1) bekezdésben foglalt döntést tartalmazó határozatot, valamint annak az igazolását, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szervei részére a (3)-(5) bekezdés szerinti tájékoztatás megtörtént.

(3) A (2) bekezdés szerinti bejelentést legalább 30 nappal megelőzően a vállalat általános vezetését ellátó testületnek írásban tájékoztatnia kell a munkavállalók érdekképviseleti szerveit mindazokról a kérdésekről, amelyek az átalakulási terv alapján a munkavállalók foglalkoztatását, kereseti és bérviszonyait, szociális ellátását, munkafeltételeit, képzését érintik, vagy a vállalat jóléti, illetve szociális célokat szolgáló vagyontárgyainak a jövőbeni hasznosítására vonatkoznak, továbbá amelyek az érvényben lévő kollektív szerződés hatálya alá tartoznak.

(4) A munkavállalók érdekképviseleti szervei a tájékoztatásban foglaltakra vonatkozó véleményüket, illetve a jóléti vagy szociális célokat szolgáló vagyontárgyak esetében egyetértésüket - annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül - írásban közölhetik a vállalat általános vezetését ellátó testülettel.

(5) Ha a munkavállalók érdekképviseleti szervei a vállalat átalakulásával kapcsolatos véleményük kialakításához szakértő szolgáltatását veszik igénybe, a felmerülő költségek 50-50%-os arányban oszlanak meg a vállalat és a munkavállalók között.

55. § (1) A Vagyonügynökség az átalakulásról szóló bejelentés alapján meghatározza az átalakulás feltételeit és módját (a vállalat értékesítésének módszereit, az értékesítési feltételeket, a pályázat előírásait, a társaság formáját, az alapítás módját stb.). A Vagyonügynökség a bejelentéstől számított 30 napon belül közli döntését a vállalattal.

(2) A Vagyonügynökség az (1) bekezdésben említett határidőt egy ízben, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja.

(3) Ha a bejelentés nem felel meg az 54. § (2) bekezdésében foglaltaknak, akkor a Vagyonügynökség hiánypótlást rendelhet el. Hiánypótlás elrendelése esetén az (1) bekezdésben foglalt 30 napos határidő a hiánypótlás maradéktalan teljesítésének a Vagyonügynökséghez történő benyújtásától újra kezdődik.

56. § A Vagyonügynökség döntésének közlését követően a vállalatnak az e fejezet 1. Címe alatt meghatározottak szerint kell eljárnia.

Az egyszerűsített átalakulási eljárás

57. § (1) A Vagyonügynökség Igazgatótanácsa által meghatározott állami vállalatok átalakulása és teljeskörű vagy részleges értékesítése a Vagyonügynökség által kiírt pályázat eredményeképpen összeállított szakértői névjegyzékben szereplő szakértő cégek (a továbbiakban: szakértő) igénybevételével úgy valósul meg, hogy a Vagyonügynökség helyett - a szerződésben foglaltak szerint részben a Vagyonügynökség képviseletében, részben saját nevében - a szakértő jár el.

(2) A Vagyonügynökség a szakértői névjegyzékben szereplő, általa választott szakértővel köt szerződést. A szakértő a tevékenysége során köteles a jogszabályok és a szerződés rendelkezéseinek betartásáról gondoskodni.

58. § (1) A Vagyonügynökséggel szerződött szakértő jogosult arra, hogy

a) a Vagyonügynökség utólagos jóváhagyása mellett a saját nevében szerződést kössön a vállalattal, annak gazdasági társasággá történő átalakítása és értékesítése céljából; továbbá

b) a vállalat általános jogutódjaként létrehozott gazdasági társaságban a Vagyonügynökséget megillető tagsági jogokat - az értékesítés jogát kivéve - a Vagyonügynökség megbízásából gyakorolja; illetve

c) saját nevében a Vagyonügynökség bizományosaként a társaságban a Vagyonügynökséget megillető tagsági (részvényesi) jogokat értékesítse.

(2) A szakértő az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban foglalt jogait az V. fejezetben meghatározott rendelkezések szerint gyakorolja.

(3) A Vagyonügynökség a szakértőnek az (1)-(2) bekezdésben foglalt jogait a szerződésben korlátozhatja, illetve feltételekhez kötheti. A Vagyonügynökség joga továbbá a szakértő tevékenységét utólag ellenőrizni.

59. § (1) A szakértő az állami vállalatok gazdasági társasággá történő átalakításában és értékesítésében nagy jártassággal rendelkező személytől elvárható, kimagasló szakszerűséggel és gondossággal köteles a Vagyonügynökséggel kötött szerződésben foglalt kötelezettségeit teljesíteni és azokért helytállni.

(2) A szakértő az említett elvárhatósági követelmény figyelembevételével megállapított felróhatóság alapján kártérítési felelősséggel tartozik.

(3) A szakértő jogosult teljesítési segédet igénybe venni.

60. § A szakértőt a szerződés szerinti díjazás illeti meg.

3. Cím

Az átalakulás különös szabályai 1993. június 30. napját kővetően

61. § (1) A 31. §-ban említett vállalat az 1993. június 30. napja és 1993. december 31. napja között köteles a társasági szerződést vagy az alapító okiratot a Gt. 157. §-a, illetve a 260. §-a szerint elkészíteni, vagy pedig az alakuló közgyűlést a Gt. 257. §-a szerint összehívni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vállalatra 1993. június 30-át követően, átalakulásáig a Vt.-nek az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

62. § Az e címben meghatározott átalakulások során nem kell átalakulási tervet készíteni, a vállalat azonban a 35. § (2) bekezdés b) pont szerinti vagyonleltárt köteles összeállítani.

63. § (1) Az átalakuló vállalatnak a vagyonmérlegében az átalakulás napjával készített, a számviteli törvény 1. számú melléklete szerinti mérlegben kimutatott eszközöket és kötelezettségeket kell számításba venni.

(2) A társaság törzstőkéjeként, alaptőkéjeként (jegyzett tőkeként) az (1) bekezdés szerinti vagyonmérlegben szereplő saját tőkéből a vagyonleltárban feltüntetett - a Gt. 161. § (3) bekezdése és 253. § (1) bekezdése szerinti követelményeknek eleget tevő - befektetett eszközök és forgóeszközök értéke és a mérlegfőösszeg arányának megfelelő hányadot kell számításba venni.

64. § Az átalakulás révén létrejött gazdasági társaság vezető testületeinek tagjait - a Gt. 13. §-ában foglalt kivétellel - a Vagyonügynökség nevezi ki.

65. § Az e fejezet szerint átalakult társaság vagyonának értékét az üzletrészeinek (részvényeinek) értékesítését megelőzően kell megállapítani. A vagyonértékelés során a 35. § (3)-(9) bekezdéseiben foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az értékváltozást az adott társaság könyveiben nem kell átvezetni.

V. FEJEZET

A Vagyonügynökséghez tartozó vagyon ideiglenes kezelése, a tagsági jogok értékesítése

66. § (1) A Vagyonügynökség az 1. § c)-d) pontjaiban meghatározott állami vagyont (a továbbiakban: állami vagyon) elidegenítheti vagy átmeneti jelleggel kezelésbe adhatja.

(2) Ha az elidegenítés vagy kezelésbe adás olyan állami vagyonra is vonatkozik, amely műemlékileg védett ingatlannak vagy védett természeti területnek minősül, az elidegenítés, illetve kezelésbe adás során figyelembe kell venni az ezekre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseit; az abban foglaltakról a vevőt, illetve a kezelőt előzetesen tájékoztatni kell.

A vagyon értékesítése

67. § (1) A Vagyonügynökség köteles az állami vagyont az Irányelvek keretei között - az érintett ágazati miniszter véleményét is figyelembe véve - értékesíteni.

(2) A Vagyonügynökség az értékesítést közvetlenül vagy más szerv/személy közreműködésével végzi.

(3) A Vagyonügynökség a vagyonkezelőt felruházhatja az állami vagyon értékesítésének jogával. Az értékesítés során a vagyonkezelő - ha a Vagyonügynökséggel kötött szerződése ettől eltérően nem rendelkezik - a Vagyonügynökségre vonatkozó szabályok szerint jár el.

(4) Amennyiben a vagyon értékesítése részvények nyilvános forgalomba hozatala útján történik, az 1990. évi VI. törvény rendelkezései szerint kell eljárni.

(5) A Vagyonügynökség, illetve az általa megbízott vagyonkezelő az állami vagyon értékesítésére vonatkozó döntés meghozatalát legalább 30 nappal megelőzően köteles a gazdasági társaság munkavállalói érdekképviseleti szerveit tájékoztatni mindazon kérdésekről, amelyek az állami vagyon értékesítése következményeként a munkavállalók foglalkoztatását, kereseti és bérviszonyait, szociális ellátását, munkafeltételeit, képzését érinti, vagy a munkavállalói tulajdonszerzés lehetőségeire, a gazdasági társaság jóléti vagy szociális célokat szolgáló vagyontárgyainak hasznosítására vonatkoznak, valamint amelyek az érvényben lévő kollektív szerződés hatálya alá tartoznak.

(6) A Vagyonügynökség, illetve az általa megbízott vagyonkezelő, az értékesítésre vonatkozó döntés meghozatala előtt szükség szerint lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavállalói érdekképviseleti szervek véleményüket szóban is kifejthessék.

(7) A Vagyonügynökség a munkavállalói érdekképviseleti szervektől hozzá beérkezett írásos véleményre, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül írásban válaszol. A jóléti vagy szociális célokat szolgáló vagyontárgyak hasznosítása tekintetében a munkavállalói érdekképviseleti szervek egyetértése szükséges.

68. § (1) A Vagyonügynökség által kijelölt nehezen értékesíthető állami tulajdonban lévő társasági tulajdonrészek - üzletrész, részvény - gyorsított privatizálása érdekében a Vagyonügynökség privatizációs lízingszerződést jogosult kötni az állami vagyon elidegenítése céljából. Lízingszerződés olyan állami társasági tulajdonrészre köthető, amelynek azonnali tulajdonátadással járó értékesítése előzőleg sikertelennek bizonyult.

(2) A privatizációs lízing célja az állami vagyon olyan elidegenítése, amelynek során a lízingbe vevő által a társaságnak - külön szerződés alapján - nyújtott vezetési-szervezési szolgáltatás ellenértékével azonos összegű lízing törlesztő részletet a futamidő alatt a társaság közvetlenül a Vagyonügynökségnek utalja át. A futamidő lejártával külön térítés és megállapodás nélkül kerül a társaság tulajdonrésze a lízingbe vevő tulajdonába. A futamidő alatt a lízingbe vevőt az elidegenítés jogát kivéve, valamennyi tagsági jog megilleti, de e jogok gyakorlását a Vagyonügynökség a lízingszerződésben korlátozhatja, vagy feltételekhez kötheti.

(3) Lízingbe vevők természetes személy vagy személyek lehetnek, akiknek belső, e szerződéssel kapcsolatos jogviszonyát külön polgári jogi szerződés szabályozza.

(4) Az állami vagyonnak privatizációs lízing útján történő értékesítése pályázat kiírásával történik, amelyre e fejezet versenyeztetési eljárásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

(5) A vezetési-szervezési szolgáltatás ellenértéke a társaságnál rendkívüli ráfordításként elszámolható. Amennyiben ez az összeg a törlesztő részletekre nem nyújt fedezetet, a lízingbe vevő azt saját forrásaiból kiegészítheti.

(6) A futamidő alatt a társaság könyv szerinti saját tőkéje nem csökkenhet.

(7) A privatizációs lízing futamideje legfeljebb 10 év lehet, amelynek időtartamát a pályázatban a Vagyonügynökség határozza meg.

(8) A lízingbe adó kockázatának mérséklésére a lízingbe vevőnek a lízingdíjjal arányos - a pályázatban meghatározott mértékű - biztosítékot kell vállalnia.

(9) A törlesztés meghiúsulása vagy vagyonvesztés esetén a Vagyonügynökség jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani és a (8) bekezdésen alapuló jogát érvényesíteni. Ez esetben a magánszemélynek a Vagyonügynökséggel és a társasággal szemben e jogviszonnyal kapcsolatos további követelése nem lehet.

69. § A Vagyonügynökség a hozzá tartozó társaságok külső vállalkozókhoz került üzletrészeit (részvényeit) -hat hónapon belüli újraértékesítés céljából - akkor vásárolhatja meg, ha ezáltal a társaságnak a Vagyonügynökség tulajdonában lévő üzletrészei (részvényei) kedvezőbb feltételekkel értékesíthetők.

A vagyon hasznosítása

70. § (1) Ha az állami vagyon elidegenítésének feltételei kedvezőtlenek, a Vagyonügynökség gondoskodik az állami vagyon kezeléséről. Az állami vagyon közvetlen kezelésére a Vagyonügynökség csak kivételesen és átmenetileg jogosult. Az állami vagyon kezelésére vonatkozó döntéshez be kell szerezni a tevékenység szerint illetékes miniszter véleményét.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladat végrehajtására a Vagyonügynökség szerződést köt, vagy a vagyon hasznosításáról gazdasági társaság alapítása útján gondoskodik.

71. § (1) A Vagyonügynökség az állami vagyon kezelésére szerződéseket köt. A vagyonkezelés célja a szerződésben meghatározott hozadék (osztalék, részesedés) elérése, a vagyonérték megtartása vagy elérése, illetve hozadék, vagyongyarapodás elérése. A vagyonkezelésre kiírt pályázat feltételeinek meghatározása során ki kell kérni a munkavállalói érdekképviseleti szervek véleményét is. Ennek során a 67. § (6)-(7) bekezdései szerint kell eljárni.

(2) A szerződések tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, e törvény, más jogszabályok, a közzétett pályázati feltételek és a benyújtott pályázat keretei között.

(3) A Vagyonügynökség a hozzá tartozó állami vagyon kezelésére irányuló szerződésben az őt megillető tulajdonosi jogosítványok egy részét vagy egészét átruházhatja a kezelőre.

(4) Az állami vagyon kezelésére kötött szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel (pl. zálogjoggal, óvadékkal, készfizető kezességgel) kell biztosítani. A biztosítékok együttesen is alkalmazhatók.

72. § (1) A Vagyonügynökség jogosult az állami vagyont oly módon is hasznosítani, hogy azt nem pénzbeni hozzájárulás formájában bocsátja gazdasági társaság rendelkezésére.

(2) A Vagyonügynökség a gazdasági társaság alapítása során a 16. § (2) bekezdésében foglaltak szerint bocsáthat pénzbeni hozzájárulást a gazdasági társaság rendelkezésére.

(3) Az állami vagyon az (1) bekezdés szerinti módon csak részvénytársaság vagy korlátolt felelősségű társaság rendelkezésére bocsátható.

(4) A gazdasági társaságban a Vagyonügynökséget megillető jogok és kötelezettségek vonatkozásában a Gt. rendelkezései az irányadók.

A vagyonkezelés egyes szerződéstípusai

73. § (1) A Vagyonügynökség jogosult az állami vagyon értékesítését megelőzően - a vagyon állagának megóvása céljából - annak hasznosításáról bérbeadás útján gondoskodni.

(2) A Vagyonügynökség és a bérlő megállapodhatnak abban, hogy a vagyonkezelő a vagyon hozadékának meghatározott részét a Vagyonügynökségnek átengedi.

74. § (1) A vagyonkezelésre kötött vállalkozási szerződésben a Vagyonügynökséggel szerződő fél a neki fizetett díj ellenében a szerződésben foglaltak szerint gyakorolja

- az elidegenítés és megterhelés jogát kivéve - a vagyon felett a tulajdonosi jogokat oly módon, hogy a vagyon után előre meghatározott hozadék (osztalék, részesedés stb.) biztosítását vállalja, valamint kötelezettséget vállal a vagyonérték szerződésben meghatározott szintjének megtartására vagy elérésére.

(2) A Vagyonügynökség és a vállalkozó megállapodhatnak abban, hogy a Vagyonügynökség a hozadék egy részét a vállalkozónak átengedi, ennek a lehetőségére azonban a pályázati feltételek között utalni kell.

(3) Erre a szerződésre egyebekben a Ptk.-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni

75. § (1) A portfólió vagyonkezelési szerződésben a Vagyonügynökséggel szerződő fél vállalja, hogy a Vagyonügynökség által fizetett díj ellenében gyakorolja a vagyon feletti tulajdonosi jogokat - ideértve az elidegenítés jogát is - oly módon, hogy szerződésben meghatározott hozadék és/vagy vagyongyarapodás elérésére vállal kötelezettséget. Ennek keretében a szerződés irányulhat meghatározott értékű készpénz fizetésére is.

(2) A Vagyonügynökség és a vele szerződő fél a hozadék megosztásában megállapodhatnak; ennek a lehetőségére azonban a pályázati feltételek között utalni kell.

(3) Erre a szerződésre egyebekben a Ptk.-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

A versenyeztetési eljárás szabályai

76. § (1) Az állami vagyon értékesítése, annak kezelésbe vagy bérbeadása, továbbá a mindezekkel való megbízás versenyeztetési eljárás útján történik.

(2) A versenyeztetés megvalósulhat pályázati eljárás (a továbbiakban: pályázat) vagy versenyző ajánlatkérés (a továbbiakban: ajánlatkérés) útján. Ajánlatkérés esetén -azonos feltételek biztosításával - legalább három ajánlatot kell kérni. A zárt pályázat kiírásának vagy az ajánlatkérésnek a tényét a Vagyonügynökség köteles közzétenni.

(3) A versenyeztetési eljárásban bármely külföldi személy, belföldi jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó részt vehet.

(4) Nem kell az (1) bekezdésben foglalt szabályokat alkalmazni:

a) ha a Vagyonügynökség az állami vagyont - az Irányelvekben meghatározott kedvezményes mértékig, illetve a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény által meghatározott szabályok szerint - a munkavállalók részére értékesíti. E mértéket meghaladóan a munkavállalók más külső befektetőkkel azonos módon szerezhetik meg az állami vagyont;

b) részvények nyilvános értékesítése esetén;

c) korlátolt felelősségű társaság üzletrészének értékesítése során;

d) ha korábban - a vállalat átalakulása során - a Vagyonügynökség a külső befektetők részére opciót biztosított;

e) ha a Vagyonügynökség által kiírt második pályázat is eredménytelen volt megfelelő pályázó hiánya miatt;

f) ha az állami vagyont a Vagyonügynökség által pályázat során kiválasztott vagyonkezelő értékesíti és a vagyonkezelő a Vagyonügynökséggel kötött szerződésben a tagsági (részvényesi) jog értékesítéséért előre meghatározott összeg megfizetését vállalta.

(5) Nem kell az (1) bekezdésben foglalt szabályokat alkalmazni abban az esetben sem, ha az 1990. évi LXXIV. törvény 2. §-ában meghatározott szerződéses rendszerben működő üzlet - forgalmi értéken történő - megvásárlására irányuló szándékát a szerződéses üzlet vezetője e törvény hatálybalépését követő negyvenöt napon belül a Vagyonügynökségnél bejelenti. A bejelentés jogával az az üzletvezető is élhet, aki az üzlet privatizálásához korábban már hozzájárult, de a versenytárgyalás megtartására e törvény hatálybalépéséig nem került sor. A szerződéses üzlet forgalmi értékét az 1990. évi LXXIV. törvény 5. §-ában foglaltak szerint kell megállapítani.

77. § (1) A pályázat kiírója, illetve az ajánlatkérő a Vagyonügynökség vagy az általa megbízott szerv lehet.

(2) A pályázati felhívásnak, illetve az ajánlatkérésnek tartalmaznia kell:

a) a pályázat, illetve ajánlatkérés célját;

b) az értékesítésre szánt vagy kezelésbe adni kívánt vagyonrész megjelölését, szükség szerint annak értékét;

c) az értékesítés vagy a kezelésbe adás feltételeit, az üzlet-, foglalkoztatás- és fejlesztéspolitikára vonatkozó követelményrendszert;

d) a pályázat, illetve ajánlat benyújtásának helyét és határidejét.

(3) Ha a pályázat, illetve az ajánlatkérés a gazdálkodó szervezet teljes vagy részleges értékesítésére irányul, a pályázati felhívásnak, illetve az ajánlatkérésnek a fontosabb mérlegadatokat is tartalmaznia kell. Az értékpapírok értékesítése során az erre vonatkozó szabályokat is figyelembe kell venni.

(4) A meghirdetett vagyonrészek értékét a Vagyonügynökség nyilvántartott szakértővel köteles megállapíttatni.

78. § (1) A pályázat nyilvános vagy zártkörű (a továbbiakban: meghívásos) lehet.

(2) Nyilvános a pályázat, ha

a) az ajánlattevők köre előre meg nem határozható;

b) a meghatározott ajánlattevői körbe tartozók száma nem ismert.

(3) Ha a Vagyonügynökség - megfelelő határidők tűzésével - az érdekelteket közvetlenül hívja fel ajánlattételre, a pályázat meghívásos pályázatnak minősül.

(4)[9] A nyilvános pályázatot - a pályázatok benyújtására megállapított kezdő időpontot legalább harminc nappal megelőzően - legalább két országos napilapban és a privatizálandó vagyon helye szerint egy városi, megyei vagy regionális napilapban meg kell hirdetni. A hirdetési kötelezettség teljesítése az is, ha a Vagyonügynökség hirdetéseket tartalmazó információs lapját a napilap mellékleteként jelentetik meg.

(5) A pályázatot a pályázó nevének zárt borítékban való feltüntetésével - titkosan - vagy név aláírásával lehet lefolytatni.

79. § A Vagyonügynökség az e törvényben foglalt rendelkezések keretei között a versenyeztetési eljárásra szabályzatot készít, melyben meghatározza a pályázati eljárás és az ajánlatkérés részletes szabályait.

80. § (1) A pályázat elbírálása során figyelembe kell venni a pályázó által a munkavállalók foglalkoztatása, jövedelme, illetve szociális ellátása, továbbá a környezeti károk és terhelések enyhítése tekintetében vállalt kötelezettségeket.

(2) Egyenértékű feltételek vállalása esetében a pályázók vagy ajánlattevők közül előnyben kell részesíteni ebben a sorrendben:

a) az érintett gazdasági társaság dolgozói legalább 25%-ának részvételével működő, a kezelésre alapított gazdasági társaságot vagy szövetkezetet;

b) az érintett gazdasági társaság Munkavállalói Résztulajdonosi Programjában résztvevőket;

c) az érintett gazdasági társaságnak a dolgozóját, mint egyéni vállalkozót;

d) a vagyonkezelőt;

e) a vagyonkezelési szerződés megszűnése esetében a korábbi vagyonkezelőt, feltéve, hogy a szerződés nem a vagyonkezelőnek felróható okból szűnt meg.

(3) A Vagyonügynökség azzal a pályázóval vagy ajánlattevővel köthet szerződést, aki a pályázatot megnyerte, illetve aki a legkedvezőbb ajánlatot tette.

(4) A Vagyonügynökség a pályázat, illetve az ajánlatkérés eredményét és annak megfelelően a kezelésbe adás, bérbeadás, értékesítés vagy értékesítési megbízás megtörténtét ugyanabban a két országos napilapban, a döntés indokolásával együtt haladéktalanul közzéteszi, amelyben a pályázat közzététele történt. Zártkörű (meghívásos) pályázat esetében ezeket az adatokat a pályázókkal közvetlenül kell ismertetni.

A vagyonkezelők jogviszonyai

81. § (1) A vagyonkezelő felelőssége megegyezik a szakértőnek az 59. §-ban foglalt felelősségével.

(2) A Vagyonügynökség az állami vagyon feletti tulajdonosi jogosítványok átruházása esetén köteles a vagyonkezelő tevékenységét folyamatosan figyelemmel kísérni.

Ennek keretében különösen - az általa meghatározott időközönként - részletes írásbeli jelentést, beszámolót, elszámolást kérhet minden olyan szerződésről, amely a kezelt vagyon értékét a vagyonkezelői szerződésben meghatározott százalékkal meghaladja, vizsgálhatja továbbá a vagyonkezelő hitelképességét, betekintést nyerhet a vagyonkezelő irataiba stb.

(3) A vagyonkezelő súlyos szerződésszegése esetén, illetve ha a Vagyonügynökség ellenőrző tevékenységét akadályozza, a Vagyonügynökség a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

82. § (1) A vagyonkezelő a Vagyonügynökség által fizetett díjat árbevételként, a vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült kiadásait (a Vagyonügynökség részére fizetett díjat) pedig költségként számolhatja el.

(2) A vagyonkezelésre irányuló szerződésben kiköthető, hogy a kezelőt csak a szerződésben meghatározott eredmény elérése esetén illeti meg díjazás, ez azonban nem érinti a vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült költségek megtérítését.

(3) A vagyonkezelő a jogviszony fennállása alatt az általa kezelt vagyonrésznek a Vagyonügynökségtől történő megvásárlását kezdeményezheti.

VI. FEJEZET

Záró rendelkezések

83. § (1) E törvény hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik.

(2) Ha az állami vállalat gazdasági társasággá alakulása a törvény hatálybalépése előtt megkezdődött, azt az e törvény hatálybalépését megelőzően hatályos szabályok szerint fejezheti be, feltéve, hogy a vállalat átalakulási tervét a Vagyonügynökség már elfogadta, vagy az átalakulási terv benyújtása óta a törvény hatálybalépéséig harminc nap már eltelt.

(3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott állami vállalat vagyona e törvény hatálybalépését követően a Vagyonkezelő Részvénytársasághoz vagy a tevékenység szerint illetékes miniszterhez tartozik, az átalakulás lefolytatásában a Vagyonügynökség helyett a Vagyonkezelő Részvénytársaság, illetve a miniszter jár el.

84. § (1) A Vagyonkezelő Részvénytársaság létrejöttének időpontjával az e törvény vagy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény hatálya alá tartozó - a Vt. szerint működő - gazdálkodó szervezet vagyonából a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény szerinti pénzintézetben tagsági jogokat biztosító részvények a Vagyonkezelő Részvénytársaság tulajdonába kerülnek.

(2) A gazdálkodó szervezetnek az elvonás időpontjában fennálló tartozásaiért az elvont vagyon értékének erejéig, az elvonás arányában a Vagyonkezelő Részvénytársaság kezesként felel.

85. § (1) Ahol e törvény valamely szervezet vagy személy egyetértését vagy véleményének kikérését írja elő, és e szervezet vagy személy az álláspontját - ha e törvény eltérő határidőt nem állapít meg - az értesítéstől számított harminc napon belül nem közli, úgy kell tekinteni, hogy egyetért, illetve, hogy nem kíván véleményt nyilvánítani.

(2) E törvény alkalmazásában a munkavállaló érdekképviseleti szerv alatt a munkavállalók részvételi jogait gyakorló - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 42. §-ában meghatározott - szerveket (illetve személyeket) kell érteni.

(3)[10] Mentes az általános forgalmi adó alól - a III. Fejezetben foglaltak kivételével - az e törvény rendelkezései alapján teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke