BH 1996.1.30 Növényvédelemmel kapcsolatos szerződéses kötelezettség megszegéséből eredő kártérítési felelősség megállapítása [Ptk. 305. § (1) és (3) bek., 310. §, 318. §, 339. § és 452. §].

A felperes, valamint K. L. és P. Gy. 1989. év áprilisában külön-külön haszonbérleti szerződést kötöttek az alperessel ötévi időtartamra meghatározott kajszibarackkal beültetett terület művelésére. A haszonbérleti szerződésben az alperes vállalta, hogy térítés ellenében az ültetvény növényvédelmét ellátja. Az 1991-es gazdasági évben az alperes e kötelezettségének nem megfelelően tett eleget, és ennek következtében a barackosban gnomónia nevű gombabetegség terjedt el, amely jelentős mértékű terméskiesést okozott. A felperes által kártérítés iránt az alperes ellen indított perben a városi bíróság kötelezte az alperest a hibás teljesítéssel okozott kár megfizetésére.

Az előző per folyamán már adat merült fel arra, hogy a gnomónia hátrányosan befolyásolja az 1992-es gazdasági év terméseredményét is. A felperes ezt a körülményt 1992 januárjában levélben közölte az alperessel, és jelezte, hogy az 1992-es évvel kapcsolatban is kártérítési igénnyel fog fellépni az alperessel szemben. A felek között ezután tárgyalások folytak, az alperes felajánlotta a szerződés megszüntetését, illetőleg felvetette, hogy más területet biztosít a felperes részére, megállapodás azonban a felek között nem jött létre.

A felperes 1992. július 30-án benyújtott keresetlevelében az alperest 510 802 forint kár megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az 1991. évi gombafertőzés kihatott a rügydifferenciálódásra, és ezáltal csökkentette az 1992. évi termést.

Az alperes a kereset elutasítását kérte; másodlagosan 366 092 forint erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. A városi bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 347 869 forintot, ennek kamatait és 30 000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet, továbbá az alperes viszontkeresetnek tekintett beszámítási kifogását elutasította, és rendelkezett az illeték viseléséről. A bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása után azt állapította meg, hogy az alperes 1991. évben nem gondoskodott megfelelően - szerződéses vállalása ellenére - a perbeli terület növényvédelméről. Ennek következménye volt a gombafertőzés elterjedése. A gombafertőzés az 1992-es év terméseredményére is kihatással volt. A Ptk. 310. §-ában foglaltakra figyelemmel a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére utalással a Ptk. 339., 340. és 355. §-ai alapján marasztalta az alperest. Az összegszerűség vizsgálatánál értékelte az 1992. évi viharkár és aszálykár által történt terméscsökkenést is.

Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és rendelkezett a perköltség és illeték viselése felől is. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felek között a Ptk. 452. §-ában szabályozott haszonbérleti szerződés jött létre, amelyre a Ptk. 461. §-ának (1) bekezdése értelmében - eltérő rendelkezés hiányában - a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ehhez képest a Ptk. 424. §-ának (1) bekezdése szerint a bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas legyen. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnal hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet. Így a felperest az azonnali hatályú felmondás joga megillette volna. Miután a felperes e jogával nem élt, olyannak kell tekinteni, mint aki az ezt követő időre előre tudta, hogy az alperes 1992. év vonatkozásában csak hibásan tud teljesíteni, a hiba ismeretében ragaszkodott az alperesi teljesítéshez, ennek következtében a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával a kötelezett alperes mentesül a szavatossági felelősség alól. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a felperes személyes előadása szerint elsősorban azért ragaszkodott a perbeli szerződés fenntartásához, mert mint haszonbérlő a perbeli területre elővételi jogot kívánt gyakorolni. Ez a magatartása pedig a jóhiszeműség körén kívül esik, az együttműködés hiányát jelenti, és olyan felróható magatartásnak minősül, amelyre a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében előnyök szerzése végett nem hivatkozhat.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint az másodfokú bíróság döntése jogszabálysértő volt, és a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdése az alperes felelősség alóli mentesítését nem eredményezheti. Utalt arra is, hogy magatartása nem minősül rosszhiszeműnek.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A peres eljárás során nem volt vitás az, hogy a felek között a Ptk. 452. §-ában szabályozott haszonbérleti szerződés jött létre ötévi időtartamra. Ebben a szerződésben a haszonbérbe adó alperes többletkötelezettségeket is vállalt. Így egyebek között vállalta a gépi munkák elvégzését, a növényvédelmet, a sorköztárcsázást, a szükséges anyagok, növényvédő szer biztosítását. A peres felek között megelőzően folyamatban volt perben hozott ítélet megállapította, hogy 1991. évben az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének nem megfelelően tett eleget, a növényvédelmi munkálatokat nem megfelelően végezte, ezért gombafertőzés alakult ki a területen, és ez terméskiesést okozott. A gombafertőzéssel okozott terméskiesésért a bíróság az alperes teljes kárfelelősségét megállapította a Ptk. 310. §-a, 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-a alapján.