62007CJ0310_SUM[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2008. október 16-i ítélete. Svenska staten kontra Anders Holmqvist. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Lunds tingsrätt - Svédország. Jogszabályok közelítése - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - 80/987/EGK irányelv - 8a. cikk - Tevékenység gyakorlása több tagállamban. C-310/07. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2008. október 16. ( *1 )

"Jogszabályok közelítése - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - 80/987/EGK irányelv - 8a. cikk - Tevékenység gyakorlása több tagállamban"

A C-310/07. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Lunds tingsrätt (Svédország) a Bírósághoz 2007. július 5-én érkezett, 2007. június 28-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Svenska staten, képviseli a Tillsynsmyndigheten i konkurser,

és

Anders Holmqvist

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, Juhász E. (előadó), G. Arestis és J. Malenovský bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. április 16-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Tillsynsmyndigheten i konkurser képviseletében B. Andersson, meghatalmazotti minőségben,

- A. Holmqvist képviseletében A. Alfredson jurist,

- a svéd kormány képviseletében A. Falk, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében K. Georgiadis, valamint E.-M. Mamouna és S. Alexandriou, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Arena, avvocato dello Stato,

- a holland kormány képviseletében C. Wissels és Y. de Vries, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében C. Gibbs, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Rhee barrister,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2008. június 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2002. szeptember 23-i 2002/74/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 270., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 261. o.) módosított, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv (HL L 283., 23. o.; a továbbiakban: 80/987 irányelv) 8a. cikkének értelmezésére irányul.

2 A kérelmet a Svenska staten (a svéd állam) nevében eljáró Tillsynsmyndigheten i konkurser (felszámolás-felügyeleti hatóság, a továbbiakban: Hatóság) és A. Holmqvist között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a svéd jog szerinti munkabér-garancia nyújtása ez utóbbi részére munkáltatójának fizetésképtelenségét követően.

Jogi háttér

A közösségi jog

3 A 2002/74 irányelv (7) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A több tagállamban tevékenykedő vállalkozások fizetésképtelensége esetében és a munkavállalók jogainak az Európai Bíróság joggyakorlatával összhangban való megerősítése érdekében a munkavállalók jogbiztonságának szavatolására olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek egyértelműen meghatározzák, hogy melyik intézet felelős ilyen esetekben a követelések kifizetéséért, továbbá a tagállamok illetékes közigazgatási hatóságai közötti együttműködés céljaként a munkavállalók fennálló követeléseinek mielőbbi rendezését határozza meg. Biztosítani kell továbbá a vonatkozó intézkedések megfelelő végrehajtását a tagállamok illetékes közigazgatási hatóságai közötti együttműködésről szóló rendelkezés meghozatalával."

4 A 80/987 irányelv 8a. cikke szerint:

"(1) Amennyiben egy, legalább két tagállam területén tevékenykedő vállalkozás a 2. cikk (1) bekezdése szerint fizetésképtelenné válik, akkor a munkavállalók fennálló követeléseinek teljesítéséért annak a tagállamnak az intézete felelős, amelynek területén az érintett munkavállalók rendszerint dolgoztak, vagy dolgoznak.

(2) A munkavállalók jogainak mértékét az illetékes garanciaintézetre vonatkozó jog határozza meg.

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben a 2. cikk (1) bekezdésében említett fizetésképtelenségi eljárással összefüggésben hozott döntéseket - amely eljárás megindítását egy másik tagállamban kérelmezték - figyelembe vegyék a munkáltatónak az ezen irányelv szerinti fizetésképtelenségének megállapításakor."

A nemzeti jog

5 A kérdést előterjesztő bíróság közlése szerint a 80/987 irányelvet az 1992. június 4-i Lönegarantilagen (1992:497) (a munkabér-garanciáról szóló, 1992. évi 497. törvény, SFS 1992., 497. sz., a továbbiakban: munkabér-garanciáról szóló törvény) ültette át a svéd jogba.

6 A munkabér-garanciáról szóló törvény 1. §-a értelmében: "E törvény alapján a svéd állam köteles kifizetni a munkavállalóknak a munkáltatóval szembeni kiegyenlítetlen munkabér-követeléseit (állami munkabér-garancia):

1. ha a munkáltató fizetésképtelenségét Svédországban vagy más észak-európai országban állapítják meg;

2. ha a munkáltató a lagen om företagsrekonstruktion (1996:764) (a vállalkozásátszervezésről szóló, 1996. évi 764. törvény) alapján átszervezési eljárás alatt áll, vagy

3. ha a munkáltató ellen az Európai Unió vagy az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában a [...] 80/987/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, fizetésképtelenség miatti felszámolási eljárás van folyamatban."

7 Ugyanezen törvény 2a. §-a szerint:

"Az 1. § 3. pontjában írt esetben garancia csak akkor nyújtható, ha a munkavállaló munkáját a munkáltató részére szokásosan Svédországban végzi vagy végezte.

Ha a munkáltató fizetésképtelenségét Svédországban állapítják meg, ám a munkavállaló munkáját a munkáltató részére főként [az Európai Unió vagy az Európai Gazdasági Térség] más tagállam[á]ban végzi vagy végezte, a garancia alapján kifizetés nem teljesíthető."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 A. Holmqvist a Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition AB svéd jog szerinti részvénytársaságnál (a továbbiakban: Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition) dolgozott közútigépjármű-vezetői munkakörben. E társaságnak egyetlen telephelye van, Tjörnarpban (Svédország), külföldi fióktelepe nincsen.

9 A. Holmqvist munkakörébe áruk Svédországból Olaszországba és vissza történő fuvarozása tartozott, Németországon és Ausztrián való átutazással. Az áruk olaszországi kirakodását a Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition különböző állandó vagy alkalmi ügyfeleinek alkalmazottai végezték, a rendeltetési helyen rendelkezésre álló eszközökkel.

10 A. Holmqvist Olaszországból Svédországba is szállított árukat állandó és alkalmi ügyfelek számára. Az árukat a helyszínen jelen lévő alkalmazottak a helyszínen rendelkezésre álló eszközökkel rakodták be. A. Holmqvist felügyelte a berakodást annak érdekében, hogy az megfeleljen a hatályos közlekedési és biztonsági szabályoknak, ám a munkát mások végezték.

11 A svédországi ki- és berakodás ugyanígy történt.

12 2006. április 10-én a kérdést előterjesztő bíróság megállapította a Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition fizetésképtelenségét.

13 A felszámoló 2006. június 27-i határozatával a munkabér-garanciáról szóló törvény alapján munkabér-garanciát nyújtott A. Holmqvistnak.

14 A Hatóság annak megállapítását kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy A. Holmqvist nem jogosult e garanciára a Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition ellen indított felszámolási eljárás keretében.

15 A Hatóság e bíróság előtt arra hivatkozott, hogy mivel a Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition a tevékenységét Svédországon kívül, más tagállamokban folytatta, és A. Holmqvist főként e tagállamokban végzett munkát, A. Holmqvist nem jogosult az említett garanciára. Előadja: ahhoz, hogy valamely vállalkozás más tagállamban tevékenységet folytató vállalkozásnak minősüljön, a 80/987 irányelv nem követeli meg, hogy a vállalkozásnak ott telephelye vagy fióktelepe legyen, valamint hogy a jelen ügyben mind a Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition, mind A. Holmqvist elsősorban Németországban, Ausztriában és Olaszországban folytatta a tevékenységét. Így A. Holmqvist a svéd munkabér-garanciára nem lehet jogosult.

16 A. Holmqvist a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition kizárólag Svédországban folytatta tevékenységét, másodlagosan pedig arra, hogy még abban az esetben is, ha a társaság több tagállamban folytatta volna tevékenységét, azt a munkáját szokásosan Svédországban végző társaságnak kell tekinteni. Mindenekelőtt emlékeztet rá, hogy a Jörgen Nilsson Åkeri och Spedition társaságot annak egyetlen, tjörnarpi irodájából irányították, ügyeit onnan intézték, hogy a garázsa és műhelye is ugyanebben a helységben volt, valamint hogy minden kiküldetés Svédországban kezdődött és ott is végződött. A. Holmqvist ezt követően arra hivatkozott, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a telephely megléte vagy a kereskedelmi jelenlét minősül meghatározó szempontnak annak eldöntéséhez, melyik államban kérheti a munkavállaló a munkabér-garanciát (a C-117/96. sz., Mosbæk-ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-5017. o.], valamint a C-198/98. sz., Everson és Barrass ügyben 1999. december 16-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-8903. o.]). A. Holmqvist végül azt állította, hogy - mivel a 80/987 irányelv 8a. cikke közvetlen hatályú - ő a munkabér-garanciáról szóló törvény rendelkezéseitől függetlenül jogosult Svédországban e garanciára.

17 Mivel a Lunds tingsrätt úgy ítélte meg, hogy ítéletének meghozatalához szükséges a 80/987 irányelv 8a. cikkének értelmezése, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal végett az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) A [...] 80/987 irányelv 8a. cikke azt mondja-e ki, hogy valamely vállalkozás csak akkor tekinthető valamely tagállamban tevékenységet folytató vállalkozásnak, ha ott fiókteleppel vagy állandó telephellyel rendelkezik?

2) Ha az első kérdésre nemleges válasz adandó, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy valamely társaságot a tevékenységét több tagállamban folytató társaságnak lehessen tekinteni?

3) Ha a vállalkozás a tevékenységét több tagállamban folytató társaságnak tekintendő, és ha részére munkavállalója több tagállamban végez munkát, mely szempontok alapján határozható meg a munkavégzés szokásos helye?

4) A [...] 80/987 irányelv 8a. cikke közvetlen hatállyal rendelkezik-e?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az első és második kérdésről

18 Ahhoz, hogy hasznos választ lehessen adni a kérdést előterjesztő bíróság első két kérdésére, amelyeket együtt kell vizsgálni, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a vállalkozás a 80/987 irányelv 8a. cikke értelmében több tagállamban folytatja tevékenységét.

19 A 80/987 irányelv "Transznacionális esetekre vonatkozó rendelkezések" címet viselő IIIa. szakaszában található 8a. cikke szerint valamely vállalkozás akkor van ilyen helyzetben, ha "legalább két tagállam területén tevékenyked[ik]", azonban sem ez a cikk, sem ezen irányelv más rendelkezése nem határozza meg ez utóbbi kifejezést.

20 Emlékeztetni kell rá, hogy a 80/987 irányelv eredeti szövege nem tartalmazott transznacionális esetekre vonatkozó rendelkezéseket, ezen irányelv 8a. cikkét a 2002/74 irányelv illesztette be.

21 Ez utóbbi irányelvet, annak (7) preambulumbekezdése szerint, "[t]öbb tagállamban tevékenykedő vállalkozások fizetésképtelensége esetében és a munkavállalók jogainak az Európai Bíróság joggyakorlatával összhangban való megerősítése érdekében a munkavállalók jogbiztonságának szavatolása [...]" céljából fogadták el.

22 Megjegyzendő egyrészt, amint azt a holland kormány tette, hogy ez a célkitűzés csak akkor valósítható meg, ha a "legalább két tagállam területén tevékenykedő" fogalom tágan értelmezhető.

23 Ilyen értelmezés szükséges ugyanis - a 80/987 irányelv 8a. cikkének hatálya alá vonva a munkabérrel kapcsolatos transznacionális esetek minél nagyobb számát - a munkáltatójuk fizetésképtelenségének áldozatul esett és külföldi elemet tartalmazó helyzetben lévő munkavállalók minimális védelmének biztosításához.

24 Másrészt, amint arra A. Holmqvist, valamint az olasz kormány és az Egyesült Királyság Kormánya rámutatott, e (7) preambulumbekezdés megerősíti, hogy a 2002/74 irányelv elfogadását megelőző ítélkezési gyakorlat továbbra is releváns szempontokat ad a 80/987 irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezéséhez.

25 Mindazonáltal megállapítandó, tekintettel a fent említett, többek között a szabad mozgáshoz való jogukkal élő munkavállalók jogainak védelmére irányuló célkitűzésre, illetve az említett 8a. cikk szövegének keletkezésére a 2002/74 irányelv elfogadásához vezető jogalkotási eljárás során, hogy - amint azt a főtanácsnok indítványának 35. pontjában megjegyezte - az e cikkben szereplő, "legalább két tagállam területén tevékenykedő" kifejezés értelmezéséhez el kell vonatkoztatni a Bíróságnak a fent hivatkozott Mosbæk-ügyben hozott, valamint a fent hivatkozott Everson és Barrass ügyben hozott ítéleteiben kialakított "telephely" fogalmától.

26 E jogalkotási eljárással kapcsolatban megjegyzendő, hogy - amint az az Európai Közösségek Bizottságának írásbeli észrevételeiből is következik - ezen intézménynek a 80/987 irányelv módosítására vonatkozó eredeti javaslatában a "legalább két tagállam területén telephellyel rendelkező vállalkozás" kifejezés szerepelt, valamint hogy e javaslat úgy határozta meg a telephely fogalmát, mint "bármely olyan működési hely, ahol a munkáltató emberi és tárgyi erőforrások igénybevételével, nem átmeneti jelleggel, gazdasági tevékenységet folytat". Emlékeztetni kell azonban egyrészt arra, hogy e javaslatnak az Európai Unió Tanácsa általi vizsgálatakor a Bizottság javasolta ezen irányelv 8a. cikkében szereplő "telephely" kifejezés felváltását a "tevékenykedő" kifejezéssel, és végül ez a változat maradt meg, másrészt pedig arra, hogy a fent említett meghatározás a 2002/74 irányelv végleges változatában már nem jelent meg. Az említett 8a. cikk szövegének ez a módosítása a törvényhozó azon szándékára utal, hogy kibővítse e cikk hatályát, és ne szűkítse le azokra a vállalkozásokra, amelyek több tagállamban rendelkeznek fiókteleppel vagy telephellyel.

27 Továbbá, amint arra a holland kormány rámutat, a "tevékenykedő" kifejezés oly módon történő értelmezéséből, miszerint az megköveteli a vállalkozás fióktelep vagy telephely általi jelenlétét, az következne, hogy a tevékenységét - mint a fent hivatkozott Mosbæk-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló esetben - a munkáltató székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kifejtő munkavállaló nem volna jogosult a 80/987 irányelv 8a. cikkében előírt védelemre.

28 Következésképpen megállapítandó: ahhoz, hogy valamely tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás valamely másik tagállamban is tevékenységet folytató vállalkozásnak legyen tekinthető, a 80/987 irányelv 8a. cikke nem követeli meg, hogy az fiókteleppel vagy állandó telephellyel rendelkezzen ez utóbbi tagállamban.

29 Bár e cikk nem követel meg szigorú kapcsolódási feltételeket, hanem a vállalkozás fióktelep vagy telephely általi jelenléténél gyengébb kapcsolatot ír elő, nem fogadható el a svéd kormány érvelése, miszerint ahhoz, hogy valamely vállalkozás valamely másik tagállamban tevékenységet folytató vállalkozásnak legyen tekinthető, elegendő, ha egy munkavállaló e másik tagállamban munkáltatója javára, annak szükségletein és utasításain alapuló bármilyen munkát végez.

30 Amint ugyanis az Egyesült Királyság Kormánya állítja, a 80/987 irányelv 8a. cikkében szereplő "tevékenykedő" kifejezés úgy értendő, hogy az olyan tényekre vonatkozik, amelyek a másik tagállam területén való jelenlét állandóságának bizonyos fokát mutatják. Ez az állandóság, mint a holland kormány megjegyzi, a munkavállaló vagy munkavállalók említett területen való tartós foglalkoztatásában fejeződik ki.

31 A Bizottság álláspontja szerint ahhoz, hogy valamely vállalkozás a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban állandóan jelen lévő vállalkozásnak lehessen tekinthető, elengedhetetlen hogy e tagállamban bizonyos fizikai infrastruktúrával is rendelkezzen, azonban úgy véli, hogy e célból elegendő egy egyszerű iroda is.

32 Tekintettel azonban a határokon átnyúló munka lehetséges különböző formáira és figyelembe véve a munkafeltételek terén bekövetkezett új keletű változásokat, valamint a távközlési ágazat fejlődését, nem állítható, hogy valamely vállalkozásnak mindenképpen fizikai infrastruktúrával kell rendelkeznie ahhoz, hogy biztosítsa állandó gazdasági jelenlétét valamely, a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban. A munkaviszony különböző elemei ugyanis, többek között az utasításoknak a munkavállalóval való közlése, és ez utóbbi jelentéseinek a munkáltatóhoz való eljuttatása, valamint a munkabér átutalása, manapság távolról is megvalósíthatók.

33 Ennek megfelelően valamely vállalkozás a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nagyszámú munkavállalót foglalkoztathat, és jelentős gazdasági tevékenységet fejthet ki, anélkül hogy e tagállam területén fizikai infrastruktúrával vagy irodával rendelkezne.

34 Ahhoz azonban, hogy valamely tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás valamely másik tagállamban tevékenykedő vállalkozásnak legyen tekinthető, annak állandó gazdasági jelenléte szükséges ez utóbbi tagállamban, amelyet a tevékenység folytatását lehetővé tévő emberi erőforrás megléte jellemez.

35 Valamely tagállamban székhellyel rendelkező fuvarozási vállalkozás esetében, önmagában abból a körülményből, hogy az e vállalkozás által foglalkoztatott munkavállaló az említett tagállam és valamely másik tagállam között további tagállamok területén áthaladva teherfuvarozást végez, nem lehet a jelen ítélet előző pontjában említett feltétel teljesülésére következtetni, és nem elegendő ahhoz, hogy annak alapján e vállalkozás a 80/987 irányelv 8a. cikke értelmében a tevékenységét a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban gyakorló vállalkozásnak legyen tekinthető.

36 A fenti megfontolásokra figyelemmel az első és a második kérdésre az a válasz, hogy a 80/987 irányelv 8a. cikke úgy értelmezendő, hogy valamely vállalkozásnak ahhoz, hogy tevékenységét valamely másik tagállam területén gyakorló vállalkozásnak legyen tekinthető, nem kell fiókteleppel vagy állandó telephellyel rendelkeznie ebben a másik államban. Szükséges azonban e vállalkozás állandó gazdasági jelenléte ez utóbbi tagállamban, amelyet a tevékenység folytatását lehetővé tévő emberi erőforrás megléte jellemez. Valamely tagállamban székhellyel rendelkező fuvarozási vállalkozás esetében önmagában abból a körülményből, hogy az általa foglalkoztatott munkavállaló az említett tagállamban teherfuvarozást végez ezen állam és valamely másik tagállam között, nem lehet az említett vállalkozás másik tagállamban való állandó gazdasági jelenlétére következtetni.

A harmadik és a negyedik kérdésről

37 Az első és a második kérdésre adott válaszokra figyelemmel a harmadik és a negyedik kérdést nem kell megválaszolni.

A költségekről

38 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A 2002. szeptember 23-i 2002/74/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv 8a. cikke úgy értelmezendő, hogy valamely vállalkozásnak ahhoz, hogy tevékenységét valamely másik tagállam területén gyakorló vállalkozásnak legyen tekinthető, nem kell fiókteleppel vagy állandó telephellyel rendelkeznie ebben a másik államban. Szükséges azonban e vállalkozás állandó gazdasági jelenléte ez utóbbi tagállamban, amelyet a tevékenység folytatását lehetővé tévő emberi erőforrás megléte jellemez. Valamely tagállamban székhellyel rendelkező fuvarozási vállalkozás esetében kizárólag abból a körülményből, hogy az általa foglalkoztatott munkavállaló az említett tagállamban teherfuvarozást végez ezen állam és valamely másik tagállam között, nem lehet az említett vállalkozás másik tagállamban való állandó gazdasági jelenlétére következtetni.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: svéd.