A Debreceni Ítélőtábla Pf.20621/2013/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 87. §, 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 46. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. I. 20.621/2013/6. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. P. P. pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Tamás és Dr. Gyüre Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Tamás Ildikó ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jogsértés megállapítása és kártérítés megfizetése iránti perében a Nyíregyházi Törvényszék 12.P.21.314/2012/30. számú ítélete ellen a felperes által 35. és Pf. 3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy 2011. május 16. napján a felperesről - annak hozzájárulása nélkül - videofelvételt készített, és a felvételt a ..... Rendőrkapitányság 15010/3014/2011/bü. számú nyomozati eljárásában és a ......Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala 537/2012.A.B. számú szabálysértési eljárásában felhasználta, megsértette a felperes képmásához és hangfelvételéhez fűződő személyiségi jogát. Mellőzi a felperesnek az alperesi perköltségben, eljárási illetékben és pártfogó ügyvédi munkadíjban való marasztalását.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36 000 (Harminchatezer) forint kereseti és 48 000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Megállapítja, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd első- és másodfokú munkadíját teljes egészében az alperes köteles viselni.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes ismerőse, Sné F. É. és az alperes édesapja, idősebb V. L. között évek óta vita volt folyamatban a tulajdonukban álló ...... szám alatti ingatlan udvarának a használata tárgyában.

2011. május 17. napján az alperes abból a célból, hogy birtokvédelmi eljárásban bizonyítsa az udvar Sné F. É. részéről történő használatát, videofelvételt készített az oda hűtőgépet szállító felperesről és az udvaron parkoló felperesi gépkocsiról. Eközben a felperes több magatartásával kifejezte nemtetszését a felvétel készítésének körülményei miatt, így "Mosolyogjak? Te majom." közléssel egyidejűleg az alperes felé középső ujját mutatta, majd "Letoljam a nadrágom? Itt van e." közléssel egyidejűleg nadrágját letolta, és hátsó felét az alperes felé fordította.

A felvétel becsatolásra került a.... Rendőrkapitányság előtt 15010/3014/2011/bü. számon folyamatban volt nyomozati eljárásban - ahol a nyomozó hatóság az alperes édesapja által szeméremsértés vétségének gyanúja miatt tett feljelentést elutasította azzal az indokolással, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény; valamint a ..... Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala előtt 537/2012.A.B. számon folyamatban volt szabálysértési eljárásában - ahol a hatóság a felperest becsületsértés szabálysértés elkövetése miatt pénzbírsággal sújtotta, amely határozatot a ..... Járásbíróság 20.Szk.882/2012/7. számú végzésével hatályában fenntartotta.

A felperes módosított keresetében kérte annak a megállapítását, hogy az alperes megsértette a képmásához és hangfelvételéhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy tiltakozása ellenére róla videofelvételt készített, majd azt a büntetőeljárásban és a szabálysértési eljárásban felhasználta. Kérte továbbá az alperes kötelezését nem vagyoni kártérítés jogcímén 400 000 Ft tőke és a tőke után 2011. május 17. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatok megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását, a felperesnek perköltségében marasztalását kérte. Előadta, hogy a felvétel készítése ellen a felperes nem tiltakozott, a felvételkészítés célja az volt, hogy birtokvédelmi eljárásban az udvar használatával kapcsolatos igénye bizonyításra kerüljön.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 38 100 Ft perköltséget, az államnak - külön felhívásra - 36 000 Ft eljárási illetéket, továbbá úgy rendelkezett, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díja teljes egészében a felperest terheli.

Az ítélet indokolása szerint a felperes nem tiltakozott a felvételkészítés ellen. Nem minősül továbbá visszaélésnek az, ha a képmást annak érdekében készítik vagy használják fel, hogy valamely jogsértést bizonyítsanak, feltéve ha a felvétel készítése vagy felhasználása nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan sérelmet. A perbeli esetben az alperes a felvételt annak érdekében készítette, hogy bizonyítsa tulajdonostársának birtokháborító magatartását. A felvétel készítése, majd annak a büntetőeljárásban és a szabálysértési eljárásban történő felhasználása tehát jogsértés bizonyítására szolgált, és aránytalan sérelmet a felperesnek nem okozott, hiszen azt az eljáró hatóságokon kívül más nem láthatta. A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett a perköltség és a le nem rótt eljárási illeték viseléséről.

Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, tartalma szerint elsődlegesen kérte az ítélet megváltoztatását, és a keresetének teljes egészében való helyt adást; másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást nem teljes körűen folytatta le. Nincs jelentősége a jogvita elbírálása szempontjából annak, hogy idősebb V. L. és Sné F. É. között állandó konfliktus volt, emiatt róla az engedélye nélkül videofelvételt készíteni nem lehetett volna. A felvétel készítése ellen tiltakozott, amelyet alátámasztanak a felvételen rögzített magatartásai.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az első fokú ítélet helybenhagyását, a felperesnek másodfokú perköltségében marasztalását azzal, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a jogszabályokat helyesen alkalmazta, és abból helytálló jogkövetkeztetést vont le.