A Győri Ítélőtábla Pf.20267/2017/4. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 87. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 28. §, 252. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Vass Mária

A Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.267/2017/4.szám

A Győri Ítélőtábla ... pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt a Veszprémi Törvényszék előtt folyamatba tett perében Veszprémben, 2017.évi július hó 3.napján 14.P.20.652/2017/5/I.szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 7.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének a másodfokú eljárásban felmerült díja viselésére az alperes köteles.

A feljegyzett 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróságnak a fellebbezés szempontjából releváns indokolása szerint a felperest az ellene indult büntetőeljárás ideje alatt előzetes letartóztatásba helyezték, amelynek végrehajtását 2014. december 18-ától kezdve az alperesi BV intézetben foganatosították. Az előzetes letartóztatása 2017 márciusában az által szűnt meg, mivel jogerősen elítélték, és megkezdték szabadságvesztés büntetésének végrehajtását.

A felperest a 2014. december 18-ától a 2016. június 30-ig terjedő időszakban három, illetve nyolc férőhelyes zárkákban helyezték el. A három férőhelyes zárkák 10,35 m2, a nyolc férőhelyes zárkák 21,65 m2 alapterületűek voltak. A három férőhelyes zárkákba egy szimpla és egy emeletes ágy van elhelyezve, továbbá egy asztal és a fogvatartottak számának megfelelő ülőalkalmatosság (ún. stoki). A zárka alapterületéből ezek a bútorok 3,64-4,04 m2 területet foglalnak el.

A nyolc férőhelyes zárkák alapterülete 21,65 m2, a zárkában négy darab emeletes ágy, egy darab asztal és a fogvatartottak számával egyező ülőalkalmatosság van elhelyezve. A bútorok 6,68-7,08 m2 területet foglalnak el.

A 2014. december 18-tól a 2016. június 30-ig terjedő időszakban a felperes elhelyezése a következő volt:

1. Három férőhelyes zárkában volt:

- 2014. december 18-tól 2015. június 22-ig

- 2015. szeptember 14-től 2016. február 26-ig

- 2016. május 4-től 2016. június 30-ig.

A fenti időszakokon belül 160 napig olyan zárkában volt, ahol két fogvatartott volt elhelyezve, míg 250 napon át a fogvatartottak száma 3 fő volt.

2. Nyolc férőhelyes zárkában volt elhelyezve

- 2015. június 22-től 2015. szeptember 14-ig

- 2016. február 26-tól 2016. május 4-ig.

Ezen időszakon belül olyan zárkában volt, amelyben 33 napig 7 fő, 17 napig 6 fő, egy napig 5 fő, 99 napig 4 fő, hat napig pedig 3 fő volt elhelyezve.

A felperes keresetében 3.500.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapját személyiségi jogának megsértésére alapította, mivel az előzetes letartóztatásának ideje alatt embertelen és megalázó helyzetbe került.

Többek között arra hivatkozott, hogy zsúfolt körülmények között tartották fogva. Az egy főre tervezett zárkákban hárman voltak elhelyezve, míg a 8 fős zárkákban 5-7 fogvatartott került elhelyezésre. Emiatt az élettér jelentősen leszűkült.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és a felmerült perköltségben való marasztalását kérte. Vitatta a jogalapot és az összegszerűséget is. Védekezésének lényege szerint a bv.intézetek létesítése, annak kialakítása az állam feladata. A túlzsúfoltságra az alperes rajta kívül álló okokból került sor, mivel az elhelyezett fogvatartottak száma 250-280 fő volt. A bv.intézet befogadó képessége azonban csak 198 fő. Álláspontja szerint a börtön kapacitás olyan objektív helyzet, amelyet az alperesi intézet megváltoztatni nem képes.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Egyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 160.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy az előlegezett 210.000 forint eljárási illetéket az állam viseli, míg a pártfogó ügyvédi költség 14 %-át az alperes, 86 %-át a felperes viseli.

Az ítéletének jogi indokolásában rögzítette, hogy a perbeli jogvita elbírálására a 2013.évi V.tv. (Ptk) rendelkezései az irányadók.

Meghivatkozta a Ptk.2:42.§./2/ bekezdését, a 2:52.§./1/ és /2/ bekezdését, valamint a 2013.évi CCXLtv. (Bv.tv.) 9.§./1/ bekezdésében foglaltakat.

Álláspontja szerint a szabadságvesztés végrehajtása vagy a szabadságelvonással járó egyéb fogva tartás a büntetés-végrehajtási szerveknek a közhatalom gyakorlása során kifejtett olyan intézkedő tevékenysége, amelyre vonatkozóan a közhatalom gyakorlásával okozott károkozás szabályait kell alkalmazni. A büntetés-végrehajtási intézményekben az alperes kötelezettsége a jogszabályok betartása, a fogvatartott megfelelő elhelyezéséről való gondoskodás, ezért a fogvatartottat az intézményben ért sérelem miatt a BV intézet felelőssége állapítható meg, amint azt a Kúria a Pfv.IV.21.654/2015/11. szám alatti ítéletében kifejtette [BH.2016/9/240].

Alaptalannak ítélte alperesnek azt a védekezését, hogy felelőssége kimenthető mivel befogadási kötelezettség terheli és objektív körülményként kell kezelni a fogva tartás körülményeit.

A továbbiakban azt vizsgálta alperes hivatkozásai alapján, hogy megtartotta-e alperes a fogvatartás végrehajtásával kapcsolatos szabályokat, illetve ennek következtében sérültek-e a felperes személyiségi jogai.

A bíróság a felperes elhelyezését a 2014. december 18-tól 2016. június 30-ig terjedő időszakban vizsgálta, tekintettel arra, hogy a felperes a sérelemdíj igényét a keresetlevél benyújtását megelőző időszakra vonatkozóan terjesztette elő, és ugyan az előzetes letartóztatása még ezt követően folytatódott, azonban keresetét e vonatkozásban nem módosította. A jelzett időszak (560 nap) kb. 18,4 hónapnak felel meg. A tényállásban rögzített időtartamok szerint a felperest három, illetve nyolc férőhelyes zárkákban helyezték el. A három férőhelyes zárkában az egyes időszakokban kettő, illetve három fogvatartott volt. A három férőhelyes zárkákban a fogva tartás ideje 410 nap (13,6 hónap) volt, amelyen belül 8,3 hónapon keresztül a zárkában felperesen kívül további két fogvatartott, míg 5,3 hónapon keresztül további 1 fogvatartott is tartózkodott. Ezen zárkatípus alapterülete 10,35 m2 volt, amelyből következően két fogvatartott esetén a mozgástér mértéke 5,175 m2, míg három fogvatartott esetén 3,45 m2. Az előző esetben a jogszabály szerinti 4 m2-es mozgástér biztosítva volt, míg három fogvatartott esetén ez a szint már nem volt megtartott.

A berendezési tárgyak tehát összesen a fogvatartottak számától függően 3,64-4,04 m2-rel csökkentik a zárka területét, ezért a mozgástér (élettér) meghatározása szempontjából a hasznos alapterület 6,31-6,71 m2. Ami azt jelenti, hogy két fő elhelyezése esetén az egy főre eső mozgástér 3,25 m2, három személy elhelyezése esetén pedig 2,1 m2. Ezen irányadó számítást figyelembe véve a felperes elhelyezésénél a részére biztosított mozgástér nem érte el azt a minimális értéket, amelyet a jogszabály előírt.