A Veszprémi Törvényszék K.701409/2023/5. számú határozata. [2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (4) bek.] Bíró: Kertész Zsuzsanna

Veszprémi Törvényszék

6.K.701.409/2023/5.

A Veszprémi Törvényszék a személyesen eljáró Felperes1 (Cím1) felperesnek - a dr. Fekete-Nagy Gábor aljegyző által képviselt Kincsesbányai Közös Önkormányzat Jegyzője (Cím2) alperes ellen indított állatvédelemi bírság tárgyában indult közigazgatási perében meghozta és nyilvánosan kihirdette az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 60 (hatvan) napon belül fizessen meg 30.000,- Ft (harmincezer forint) összegű eljárási illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékbevételi számlájára.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.430,- Ft (kettőezer-négyszázharminc forint) perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A bíróság a megelőző eljárás iratai, a keresetlevél és a védirat alapján az alábbi tányállást állapította meg:

[1] Alperes az ISZ/852-4/2023. számú határozatával felperest 2.250.000,- Ft állatvédelmi bírság megfizetésére kötelezte.

[2] A döntés indokolása tartalmazza, hogy alperesnél Név1 2023. szeptember 27. napján bejelentést tett, mely szerint az Helység1, Cím3 úton egy közepes méretű, fekete színű, rövid szőrű kutya megharapta. A bejelentő előadta, hogy a kutya a gépkocsibejárón át szalad ki az útra, és nem eresztette a bokáját, amíg egy férfi ki nem jött a házból és vissza nem hívta, sérülését traumatológián látták el.

[3] A határozatban alperes rögzítette, hogy meghallgatásra idézte felperest, aki elmondta, hogy az ügyben szereplő kutya az ő tulajdona, és fiával és férjével a tárgybeli napon az ingatlanban tartózkodtak. A kutya kiszökésének körülményeire nem tudott nyilatkozni, de előadta, hogy az esetet követően az állatorvos a kutyát megvizsgálta, az erről készült jegyzőkönyvet bemutatta. Felperes a meghallgatásán nem vitatta a kutyaharapás tényét, a sérelmet szenvedett személyét, és hogy a kutyája kiszökött az ingatlanból.

[4] Az alperes a bírságot az Ávt. 43. § szerint, mint objektív szankciót szabta ki, és a 244/1998. (XII. 31.) Korm. rend. 2. § (2) - (5) bekezdés alapján határozta meg összegét.

[5] A döntés ellen felperes keresetet terjesztett elő, határozott kérelmét a tárgyaláson úgy pontosította, hogy az az alperesi döntés megsemmisítésére irányul.

[6] A jogsértést a határozat megalapozatlanságban jelölte meg, arra hivatkozással, hogy alperes az ügyben eljárt hatóságként nem tett maradéktalanul eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének. Nem tárta fel teljeskörűen a tényállást, nem gyűjtötte össze a döntéshez szükséges jogilag releváns tényeket, így az hiányos, és a megállapítottakat sem okszerűen mérlegelte, illetve azokból téves jogkövetkeztetést vont le. Hivatkozott a Kúria Kf.VI.37.870/2018/9. számú ítéletére, amely a tényállás valósághű feltárásáról rendelkezik. Álláspontja szerint a lényeges tények vonatkozásában nem valósághű, részben felderítetlen, iratellenes, hiányos, és okszerűtlen a döntés. Ez pedig olyan lényeges eljárásjogi jogszabálysértés, ami a perben nem orvosolható.

[7] Felperes kifogásolta, hogy a bizonyítás felvétel nem teljeskörű, a bizonyítékok erejének értékelése logikailag hibás is. Ezért a határozat megalapozatlan, és sérti az Ákr. 2. §-ában megfogalmazott jogszerűség elvét is, mert a rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint a méltányosság és arányosság elve nem érvényesült.

[8] Mindezeken túl felperes hivatkozott még a Kúria Kfv.II.39.175/2011/4-es döntésére, amely szerint a hatóság humanizmusának alapelve szerint kell, hogy eljárjon, ez tükröződik a Legfelsőbb Bíróság Kf.III.29.845/1999/5. számú döntésében, valamint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.410/2006/4-es döntésében is. Álláspontja szerint a per tárgyát képező határozat nem felel meg a hatóság humanizmusa alapelvének és ezáltal sérti a rendeltetésszerű hatósági jogalkalmazás követelményét, ugyanis az alperes indokolatlanul állapított meg a terhére bírságfizetési kötelezettséget.

[9] Felperes hivatkozott arra, hogy az ügyben eljárt aljegyző elfogult volt, ez a 2023. október 04-ei meghallgatáson derült ki, és ezt a jegyzőkönyv kifejezésre is juttatta, azzal, hogy rögzíti, hogy a bejelentő Helység1 település főépítésze. Mivel a Önkormányzat1 az aljegyző munkáltatója, alappal feltételezhető, hogy az aljegyző részéről a munkáltatónak való megfelelési kényszer okán részrehajlás történt.

[10] Felperes meglátása szerint nem bizonyított az a tény sem, hogy 2023. szeptember 25. napján 20:50-kor kutyaharapás történt, sem pedig az, hogy közúton történt, sem pedig az, hogy ezt a tulajdonában álló Név2 nevű kutya követte volna el, kiszökve a zártkerti ingatlanról.

[11] Felperes iratellenesnek tartotta a határozat azon megállapítását, hogy nem vitatta a kutya kiszökését az ingatlanból, sem a kutyaharapás tényét, sem a sérelmet szenvedett személyét. A meghallgatási jegyzőkönyv 4. pontjában az ügyfél nyilatkozatát tartalmazó részben még csak szó sem esett kutyaharapásról, és azt sem kérdezte meg a jegyző, hogy elismeri-e a felelősségét, a jegyzőkönyvben csak azt tartalmazza, hogy nem tudta, hogy kiszökhetett-e a kutyája, a felelősségét nem ismerte el. Mivel a sértett meghallgatási jegyzőkönyvéből egyértelműen kiderül, hogy nincs tanú arra, hogy a kutyája volt kint az úton, és megharapta a bejelentőt, bizonyítottság hiányában teljességgel megalapozatlan az alperesi döntés.

[12] Felepres hivatkozott arra, hogy a Kormányhivatal1 megszüntette az elrendelt hatósági megfigyelést, amely 2023. szeptember 25. napjától 14 napon át tartott, és az eb megfigyelés időszaka alatt egészségesnek bizonyult.

[13] Felperes azt nem vitatta, hogy alperes szakmailag helyesen, és jó szorzószámokat alkalmazva állapította meg a bírság mértéket, amennyiben a tényállás úgy valósult volna meg, ahogy azt az alperes határozata rögzíti. Felperes álláspontja szerint azonban alperes elmulasztotta figyelembe venni a bírság kiszabása során közigazgatási szabályszegésnek szankcióiról szóló törvény rendelkezéseit. A szankció törvény indokolása kifejezetten rögzíti, hogy csak nagyon súlyos közigazgatási szabályszegések kivételével a figyelmeztetés a privilegizált jogalkalmazás. Az alperes azonban teljesen figyelmen kívül hagyta az eljárás során a fokozatos szankcionálás elvét, ez pedig ellentétes a jogszabály társadalmi céljával, és a jogalkotó szándékával.

[14] Felperes kifogásolta, hogy alperes nem indokolta meg a határozatában, hogy a bírság kiszabására miért került sor, és miért nem volt alkalmazható a figyelmeztetés, és téves jogszabályi értelmezés miatt rögzítette, hogy kógens jelleggel bírságot kell kiszabni. Az Ákr. 81. § (1) bekezdése szerint a határozatnak tartalmaznia kellett volna a mérlegelési szempontrendszert.

[15] Felperes a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy nem ismeri el a jogsértést elkövetését, a jegyzőkönyvben nem szerepel, hogy azt elismerte volna, és senki nem látta az esetet, nincs rá tanú. A megelőző eljárásban azért nem hivatkozott arra, hogy nem a kutyája harapta meg a bejelentőt, mert ezt nem kérdezték, és ha nem kérdezték, akkor erre nem tudott válaszolni. Az állatorvosi hatósági megfigyelésről pedig azt gondolta, hogy ez csak azért van, mert a bejelentőt megharapta egy kutya.