BH+ 2015.7.301 A bontóper megindulását követő egyszeri, részben kölcsönös bántalmazás nem szolgálhat alapul a távoltartás elrendelésére. [2009. évi LXXII. tv. 1. §, 2009. évi LXXII. tv. 16. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmező és a kérelmezett házastársak, házasságukból 2013. november 27-én L. utónevű gyermekük született. A felek házassága megromlott, a kérelmező a közös kiskorú gyermekkel szüleihez, F.-re költözött. A felek között házasság felbontása és járulékai iránt peres eljárás van folyamatban. A kérelmezettnek a gyermekkel való kapcsolattartása heti rendszerességgel, de komoly konfliktusokkal terhelve működik.

A kérelmezett 2014. szeptember 19. napján - a felek által egyeztetett - kapcsolattartásra F.-re utazott, ahol a kérelmező kérésére a Családsegítő Szolgálat helyiségében találkozott a közös kiskorú gyermekkel. A kérelmezett a gyermeket D.-be akarta vinni családlátogatásra, ezt azonban a kérelmező - félve attól, hogy a gyermeket nem hozza vissza - nem engedte meg. A felek között dulakodás alakult ki és a szolgálat jelenlévő munkatársa rendőri segítséget kért. A kiérkezett rendőrök a kérelmezettet előállították és garázdaság vétségének alapos gyanúja miatt a nyomozást elrendelték.

A kérelmező a megelőző távoltartás elrendelését a kérelmezettel szemben a maga és kiskorú gyermeke vonatkozásában kérte. Állította, az életközösség alatt a kérelmezett többször megfenyegette, hogy a gyermeket el fogja tőle venni, ilyenkor a gyermeket a kezéből kikapva úgy tett, mintha elmenne vele. Figyelemmel arra, hogy a kérelmezett kettős - magyar-ukrán - állampolgár, komoly félelem alakult ki benne a gyermek Ukrajnába vitelét illetően. A konfliktusok több esetben tettlegességig fajultak. A viták a gyermek fejlődésére is negatív hatással voltak, ennek orvosi megállapítása, valamint a folyamatos lelki terror miatt költözött a szüleihez. A kapcsolattartást az előre megbeszéltek szerint biztosította, mivel azonban férje nem volt hajlandó a gyermekkel a szülei ingatlanában találkozni, semleges területen - rendszerint a polgármesteri hivatal előtt - találkoztak.

A konkrét esetre vonatkozóan előadta, hogy a kérelmezett előzetesen megbeszélt kapcsolattartásra érkezett 2014. szeptember 19. napján, amelynek helyszíne a Gyermekjóléti Szolgálat által biztosított foglalkoztató szobában volt. A gyermek átadásakor a kérelmezett közölte, hogy a kislányt elviszi, ezt ő ellenezte és megpróbálta a síró gyermeket a kérelmezettől visszavenni. Ennek során dulakodás alakult ki közöttük, bútorok borultak fel és a kérelmezett őt megharapta. (harapásról látleletet és fényképet csatolt). A szolgálat vezetője kihívta a rendőrséget.

A kérelmezett állítása szerint a kérelmező a szülést követően depressziós lett, mentális gondjai vannak. Életközösségük alatt előfordult, hogy dührohamot kapott, emiatt a gyermekkel a másik szobába kellett átmenekülnie. A gyermek lakóhelyét önkényesen - hozzájárulása és tudta nélkül - változtatta meg, ezáltal szülői felügyeleti joga is sérült. A kapcsolattartásnál az anya feltételeket szab, meghatározza annak helyszínét és időtartamát, amelyeket kénytelen elfogadni, ha a gyermekkel találkozni akar.

Az eljárás tárgyát képező eset kapcsán előadta, hogy a szülői házhoz - apósa fenyegetése miatt - nem megy. A kérelmező barátnője a gyermekvédelmi szolgálat vezetője, ezért találkoztak a szolgálat helyiségében. Elismerte, hogy a gyermeket magával kívánta vinni, e célból az autójában gyermekülés és bébiétel is volt. A gyermeket a karjában tartotta amikor a kérelmező ki akarta tépni a kezéből, ő pedig a gyermeket védve a sarokba menekült. A kérelmezett nem vitatta a dulakodás megtörténtét, álláspontja szerint azonban ennek oka a kérelmező magatartása volt. Feltételezése szerint a kérelmező sérülései úgy keletkezhettek, hogy valahová beütötte a karját. Saját védelme érdekében hangfelvételt készített, amely bizonyítja az esemény általa előadott - valós - körülményeit.

Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte 2014. október 6. napjától kezdődően 30 nap időtartama a megelőző távoltartást. Előírta, hogy a kérelmezett köteles magát távoltartania a kérelmező bántalmazottól és rá tekintettel a közös kiskorú gyermektől. A bántalmazó a távoltartás hatálya alatt a bántalmazottal és a kiskorú gyermekkel sem közvetve, sem közvetlenül kapcsolatot nem tarthat, velük kapcsolatba semmilyen formában nem léphet.

Az elsőfokú bíróság döntését a felek személyesen meghallgatására és a becsatolt iratokra alapozva, az irányadó, a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (továbbiakban: Hketv.) alkalmazásával hozta meg. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapította, hogy a kérelmezett megvalósította házastársa sérelmére a Hketv. 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti hozzátartozók közötti erőszakot. Az együttélésük alatti, valamint különélésük óta a kapcsolattartás során tanúsított magatartásával, fenyegetőzéseivel félelemben tartja a bántalmazottat és 2014. szeptember 19-én fizikai bántalmazást is elkövetett. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy bár a bántalmazó közvetlenül nem bántalmazta a közös kiskorú gyermeket, azonban a dulakodásra a jelenlétében került sor, ezzel közvetetten sértette a gyermeke érdekeit. Mindezek alapján a 16. § (1) bekezdése alkalmazásának - kérelem szerinti - elrendelése megalapozott, nem csak a kérelmező, hanem a kiskorú gyermek vonatkozásában is.

A végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen annak megváltoztatásával a kérelem elutasítását, másodlagosan a megelőző távoltartás kk. gyermekkel szembeni megszüntetését kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az általa 2014. szeptember 19. napján készített hangfelvétel meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát, ezáltal a tényállás nem került tisztázásra. A hangfelvétel ugyanis egyértelműen igazolja, hogy nem valósított meg erőszakot a kérelmezővel szemben, nem veszélyeztette a kiskorú gyermeket, kizárólag a kapcsolattartási jogát szerette volna gyakorolni. Nem veszélyeztette sem a bántalmazott, sem a kiskorú gyermek méltóságát, testi, lelki egészségét és az eset során ő is sérüléseket szenvedett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését - annak helyes indokaira visszautalva - helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta a megelőző távoltartás elrendelésének jogszabályi feltételeit és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a 2014. szeptember 19. napján történt esemény mind a kérelmezőben, mind a kiskorú gyermekben alappal váltott ki félelmet. A másodfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a kérelmezett ezen magatartását a Családsegítő Szolgálatnál valósította meg, ahol a gyermekével való kapcsolattartás alkalmával jelent meg. A csatolt hangfelvétel meghallgatását a másodfokú bíróság sem látta szükségesnek, mert azt, - figyelemmel arra, hogy a kérelmezett tudatában volt a felvételnek - kedvező kijelentéseivel manipulálhatta.