BH 2010.3.66 A végrendelet nem minősül öröklési szerződésnek amiatt, hogy a halál esetére szóló juttatás indokaként az örökös ápolási, gondozási szolgáltatásait jelöli meg. Ezért a végrendelettel megörökölt vagyontárgy az örökös különvagyonába tartozik akkor is, ha az ápolási, gondozási szolgáltatásokat házassági életközösségének fennállása alatt, házastársával közösen nyújtotta. Az ilyen szolgáltatások ráeső része fejében a vagyonmegosztás során a másik házastárs pénzbeli megtérítésre jogosult [Ptk. 355. §, Csjt. 27. §, 28. § és 31. §].

A felperes és az I. r. alperes 1991. április 10-én kötöttek házasságot. 1973-ban T. és 1974-ben N. R. utónevű gyermekeik születtek, akik a jelen per III. r. és II. r. alperesei.

A család először a K., M. utca 12. szám alatti ingatlanban élt, amely a felperes és az I. r. alperes házasságkötésekor 1/4 arányban volt a felperes tulajdona, majd 1975-ben örökléssel a felperes további 1/4 tulajdoni hányadot szerzett meg. 1979 szeptemberében a család átköltözött a felperes nagynénjének, néhai S. F.-nének a K., M. utca 22. szám alatti ingatlanába, amelyet előzőleg, ugyanezen év augusztus 7-én kelt végrendeletében S. F.-né a felperesre hagyott. Az írásbeli magánvégrendeleten - az annak érvényességéhez szükséges aláírások után - a végrendelkező aláírásával egy utóirat is szerepel, amely szerint: "a fentiekért kérem gondozásomat, ellátásomat életem végéig". A végrendelkező és a peres felek összeköltözése után ők közös háztartásban éltek. A végrendelkezőre az I. r. alperes főzött, mosott, takarított, majd 1981 májusától 1981. október 18-áig S. F.-né haláláig az akkor már szükségessé vált teljes körű fekvőbeteg ellátást is az I. r. alperes biztosította. Az elhunyt eltemettetéséről is a felperes és az I. r. alperes gondoskodott.

A k.-i közjegyző végzésével a fenti ingatlant 360 000 forint értékben végrendeleti öröklés címén a felperesnek adta át. A felperes és az I. r. alperes az ingatlanon az örökhagyó halálát követően beruházásokat végeztek, amelyek értékét a perben kirendelt szakértő az elbíráláskori 7 875 000 forintos forgalmi értéken belül 1 013 000 forintra tette. A házastársak a beruházások költségeinek fedezésére felhasználták azt a 150 000 forintot is, amelyet a felperes mint rokkant, mozgáskorlátozott, az M. O. Sz.-nek ajánlására, fogyatékosságára tekintettel, ingatlan korszerűsítési támogatásként az államtól kapott.

A K., M. utca 12. szám alatti ingatlan használatára a felperes 1986-ban a tulajdonostársakkal egyezséget kötött. E szerint a felperes kizárólagos használatába került az ingatlanon lévő kocsma és annak kiszolgáló helyiségei. A felperes ezeket bérbeadás útján hasznosította és hasznosítja. A bérlők az ingatlanon beruházásokat végeztek, amelyek a felperesi kizárólagos használatba tartozó ingatlanrészen 270 000 forintos (bérleti díjjal nem fedezett) értékemelkedést eredményeztek.

A felperes és az I. r. alperes között 2002. május 27-én az életközösség megszűnt. A felperes az utolsó közös lakásul szolgáló K., M. utca 22. szám alatti ingatlanból elköltözött és élettársi kapcsolatot létesített. Az ingatlant a felperes és a II. r. alperes, majd - az időközben visszaköltözött - III. r. alperes (is) használják. A használattal, fenntartással és tulajdonnal kapcsolatos terheket ők fedezik (döntően a felperes). A felperes és az I. r. alperes házasságát a K.-i Városi Bíróság és a Megyei Bíróság (az indokolást részben módosító) rendelkezésével jogerőre emelkedetten felbontotta.

A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságokat a jelen perben a felperes és az I. r. alperes peren kívül megosztották. A felperes az M. utca 12. szám alatti ingatlanon lévő és házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok tekintetében 5000 forint többletérték megtérítésére jogelismerő nyilatkozatot tett.

A felperes keresetében valamennyi alperest az M. utca 22. szám alatti ingatlan általuk történő kiürítésére kérte kötelezni, és az I-II. r. alperesektől 2002. május 1-jétől, míg a III. r. alperestől 2008. január 1-jétől használati díjat követelt.

Az I. r. alperes viszontkeresetében a felperessel szemben mind az M. utca 12. (K. 5662. hrsz.), mind az M. utca 22. (K. 5700. hrsz.) szám alatti ingatlan tekintetében résztulajdoni igényt érvényesített. Az M. utca 12. szám alatti ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségét házastársi közös vagyoni szerzés és elbirtoklás, továbbá közös ráfordítások megtérítése jogcímén kérte. A K., M. utca 22. szám alatti ingatlannak pedig 3/4 tulajdoni hányadát követelte. Ebből 2/4 hányadot házastársi közös vagyoni szerzés jogcímén, 1/4 hányadot pedig tartási, öröklési szerződés kötelezettségének a részéről történt, személyes többletteljesítése miatt. Az M. utca 12. szám alatti ingatlan hasznosításával kapcsolatban 2002. június 1-jétől 2008. április 30-áig havi 85 000 forint bérleti díj 1/2 részét igényelte 8%-os késedelmi kamattal. Az M. utca 22. szám alatti ingatlan tekintetében a felmerült fenntartási és kezelési költségek 50%-ának a megtérítéseként 1 135 335 forintot kért.

A II-III. r. alperesek ellenkérelme a felperes keresetének az elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság - kijavított - ítéletében a K., M. utca 22. szám (5700 hrsz.) alatti ingatlanból annak 507/7875 hányadára az I. r. alperes tulajdonjogát - házastársi közös szerzés jogcímén - megállapította. A felperest az I. r. alperes javára 15 nap alatt 1 380 200 forint megfizetésére kötelezte. A II. r. alperest 15 nap alatt 268 620 forint lejárt használati díjban marasztalta. A II-III. r. alpereseket egyetemlegesen ugyanezen a jogcímen 93 280 forint megfizetésére, és folyó használati díjként 2008. május 1-jétől havi 23 320 forint megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította. Megállapította a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség összegét, amelynek viseléséről a felek személyes költségmentességének megfelelően határozott.

A kereset részbeni teljesítését az M. utca 22. szám alatti ingatlan vonatkozásában a felperes és az I. r. alperes házastársi közös vagyonhoz tartozó értékemelő beruházásainak a szakértői vélemény szerinti értékemelő hatása I. r. alperesi jutója (50%) és a teljes ingatlan forgalmi értékének az arányára alapozta. Egyebekben az ingatlanra - végrendeleti öröklés miatt - a felperes Csjt. 28. § (1) bekezdés b) pontja szerinti különvagyonát állapította meg. Tartalmi okokból és kétoldalú kötelezettségvállalás hiányában az I. r. alperes által a felperes tulajdonszerzési jogcímeként megjelölt tartási-öröklési szerződést - a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésére is hivatkozással - tévesnek minősítette.

Az I. r. alperes követelését az örökhagyónak nyújtott személyes szolgáltatások miatt tulajdonjogot megalapozó követelés helyett csupán mintegy hagyatéki hitelezői igényként tartotta (csak) alaposnak. Az I. r. alperesi tevékenységnek a szakértői vélemény szerinti értékét - egyéb adatok miatt - eltúlzottnak tartotta és a szakértői 222 805 forintos becslés helyett mérlegeléssel azt összesen 28 160 forintban állapította meg. Ehhez az ellátási, temetési költség és az örökösödési illeték (mint a felek kiadásai a házastársi közös vagyon terhére) jutó szerinti 50%-át hozzászámítva, 63 120 forintban határozta meg az I. r. alperes összes ráfordítását, amelyet az örökléskori 360 000 forintos ingatlan értékhez arányosítva az ingatlan jelenlegi (beruházások értéknövelő hatásával csökkentett) forgalmi értékének a 17,528/1000-ében, azaz 1 202 770 forintban rendelt megtéríteni. Ehhez hozzászámítva az ingatlan tulajdonjogához tapadó és a felperes helyett az I. r. alperes által kifizetett 37 430 forint kommunális adót, valamint az M. utca 12. szám alatti ingatlannal kapcsolatosan 140 000 forintot - az alábbiakban részletezett felperesi megtérítési kötelezettséget - jutott a felperes 1 380 200 forintos pénzbeli marasztalásához.