A Pécsi Törvényszék Bf.321/2015/6. számú határozata garázdaság vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 74. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 331. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 381. §, 2009. évi LXXX. törvény 42. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 4. §, 78. §, 81. §, 90. §, 339. §, 459. §] Bírók: Góg Gabriella, Kiss László, Oltai Judit

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Járásbíróság B.282/2015/11., *Pécsi Törvényszék Bf.321/2015/6.*, Kúria Bfv.174/2017/7. (BH 2017.7.211)

***********

A Település 1i Törvényszék, mint másodfokú bíróság

...Bf.........../............./6. szám

A Település 1i Törvényszék Település 1ett, a 2016. évi március hó 17. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A másodfokú bíróság a garázdaság vétsége és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Település 1i Járásbíróság ...B............/............/11. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott 2014. augusztus 15. napjától 2015. február 10. napjáig előzetes fogvatartásban volt, majd 2015. február 11. napjától ideiglenes kényszergyógykezelés alatt állt.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban 5.000 (ötezer) forint bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott védője jelentett be fellebbezést enyhítésért, amelyet a másodfokú bíróság nyilvános ülésén akként pontosított, hogy az enyhítésre irányuló fellebbezés a kényszergyógykezelés elrendelésének mellőzésére irányul. Álláspontja szerint ugyanis a vádlott terhére - büntethetősége esetén - megállapítható cselekmények nem szerepelnek a személy elleni erőszakos bűncselekményeket meghatározó és a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában található értelmező rendelkezések körében. Ezért a Btk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétsége miatt a vádlottal szemben ezen intézkedés nem alkalmazható.

A .......... Megyei Főügyészség Bf.B.........../................/1. szám alatti átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdése alapján, az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete felülbírálatra alkalmas, mert az ítélkezése alapjául vett tényállás iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel - az iratok tartalma alapján - mindössze az alábbiakkal egészíti ki:

- A vádlottat a Település 2 Városi Bíróság a 2012. március 30. napján kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett ...P.............../........../8. szám alatti határozatával cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte és a választójogból kizárta.

Az ekként kiegészített tényállás immár hiánytalan és teljes. Az mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott beismerő vallomását alátámasztó bizonyítékok egyező adatain alapul.

Ezért a fellebbezéssel egyébként senki által nem vitatott tényállást a másodfokú bíróság megalapozottnak találta és a Be. 351. § (1) bekezdése alapján eljárásában irányadónak tekintette.

Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helyesen vonta le a következtetést arra vonatkozóan, hogy mely bűncselekmény megállapítására alkalmas az ott rögzített cselekmény és nem tévedett akkor sem, amikor a vádlott elmebéli állapota okán a Be. 331. § (2) bekezdése alapján felmentő rendelkezést hozott és ezzel egyidejűleg elrendelte a vádlott kényszergyógykezelését.

Ahogy arra fentebb a bíróság már utalt, a védő részéről bejelentett jogorvoslati kérelem lényegében ezen utóbbi intézkedés alkalmazásának mellőzésére irányult, amellyel kapcsolatosan a másodfokú bíróság álláspontja a következő:

Kétségtelen tény, hogy helytálló a védő azon hivatkozása, miszerint a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja kimerítő taxációt ad arra vonatkozóan, hogy mely cselekmények tekinthetők személy elleni erőszakos bűncselekménynek és e felsorolásban a Btk. 339. §-ában meghatározott garázdaság nem szerepel. Ugyanakkor azonban nem hagyható figyelmen kívül annak ténye, hogy a kényszergyógykezelést, mint intézkedést szabályozó Btk. 78. § (1) bekezdése nem személy elleni erőszakos bűncselekményről, hanem személy elleni erőszakos büntetendő cselekményről beszél és a másodfokú bíróság álláspontja szerint ezen két kategória nem fedi egymást.

A Btk.4.§ (1) bekezdése értelmében ugyanis bűncselekmény az a szándékosan - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.

A bűncselekmény-fogalom "genus proximuma" tehát a cselekmény, amely olyan emberi magatartást jelent, amely képes a külvilágra hatást kifejteni és akaratlagos, azaz az emberi tudat irányítja, tehát nem reflexmozgásokra vagy öntudatlan állapotra vezethető vissza.

Az első helyen említendő "differentia specifica" a cselekmény társadalomra veszélyessége, amely olyan objektív jellegű ismérv, ami a bűncselekmény lényegét és tartalmát fejezi ki. Meghatározása a Btk.4.§ (2) bekezdésében került rögzítésre.