A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20606/2014/3. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 137. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.606/2014/3.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Molnár Iván ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Zolnay Zsolt ügyvéd (fél címe 2) által képviselt dr. I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és dr. II.rendű alperes nevené (uo.) II. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2014. január 28. napján kelt 4.P.23.002/2013/16. számú ítélete ellen a felperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett és 19. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - az I-II. rendű alpereseknek együttesen 100.000 (Egyszázezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az építésügyi hatóság 1998. szeptember 21. napján engedélyezte a ... Kft.-nek, hogy a ... hrsz. alatt felvett (perbeli) ingatlanon kétlakásos lakóépületet és zárt szennyvíztárolót, továbbá gépkocsi tárolót, nyitott színt és utcai kerítést építsen. ... és ... 1999. március 1. napján alapították a ... Kft.-t, amely 1999. március 5. napján megvásárolta a ... Kft.-től a perbeli ingatlant. Az építésügyi hatóság az 1999. március 24. napján kelt határozatával tudomásul vette, hogy a perbeli ingatlanra kiadott építési engedély jogosultjának a ... Kft. jogutódja ... 1999. április 2-án a ... Kft.-ben meglévő üzletrészét eladta, majd - ezen tény cégnyilvántartásba való bejelentését megelőzően - 1999. április 19. napján a cég képviseletében eljárva adásvételi szerződést kötött az I-II. rendű alperesi vevőkkel. A szerződésben foglaltak szerint a felek az ingatlan vételárát - az építkezés készültségi fokának megfelelően - 3.500.000 forintban határozták meg. Rögzítették, hogy a vevők az ingatlant a szerződéskötés napján birtokba veszik, és ezen naptól kezdődően viselik a további építési költségeket, egyben vállalják, hogy az ingatlant négy éven belül lakóházzal beépítik. A perbeli ingatlan tulajdonjogának átruházására a ... Kft. és ... között 2001. március 1-jén újabb szerződés jött létre.

A ... Kft. az I-II. rendű alperesekkel megkötött adásvételi szerződés létre nem jötte, érvénytelensége megállapítása iránt pert indított, keresetének a Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1.P.85.611/2003/9. számú ítéletével helyt adott. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a 2004. november 2-án kelt 42.Pf.21.932/2004/6. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2005. május 5. napján meghozott 1.P.91.944/2004/9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a 2006. december 19-én kelt, 42.Pf.631.972/2005/8. számú ítéletével helybenhagyta. A földhivatal az I-II. rendű alperesek tulajdonjogát - egymás között egyenlő arányban - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, míg ... tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét elutasította. A felperes ...sal 1993. június 26-án megkötött házasságát a Ceglédi Városi Bíróság a 2004. július 12. napján jogerőre emelkedett 4.P.20.037/2004/6. számú ítéletével felbontotta. Az ítélet indokolása szerint a felek életközössége 2003 augusztusában szakadt meg.

A ... Kft. 2006. december 21. napján a felperesre engedményezte az I-II. rendű alperesekkel szemben fennálló "valamennyi követelését". A felek rögzítették, hogy az engedményező a követelések jogát az engedményes által a perbeli ingatlanra eszközölt beruházások fejében ruházza át az engedményesre. A szerződés 2. pontja értelmében az engedményező feljogosította az engedményest, hogy az I-II. rendű alperesekkel szemben "bármilyen jogcímen fennálló összes követelését teljes egészében követelje, így különösen a perbeli ingatlan telkével, felépítményével (ráépítés, beépítés, egyesítés stb.) kapcsolatos beruházások, értéknövekedés stb. ellenértékét, az ennek eredményeképpen bekövetkezett tulajdonjognak a megállapítását és ingatlan-nyilvántartási bejegyzését".

A felperes keresetében annak tűrésére kérte kötelezni az I-II. rendű alpereseket, hogy a perbeli ingatlan 9/10 hányadára ráépítés jogcímén megszerzett tulajdonjoga bejegyzésre kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba. Előadása szerint az ingatlanon ráépítés jellegű beruházásokat végzett saját vagyona terhére, az építkezés 2004-ben fejeződött be, használatbavételi vagy fennmaradási engedély kiadására nem került sor.

Az I-II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Tagadták, hogy a perbeli ingatlanon a felperes és volt házastársa bármilyen ráépítési jellegű, tulajdonjogot keletkeztető munkát végzett volna. Állításuk szerint a felperes rosszhiszemű volt, ugyanis a birtokba lépésétől tudta azt, hogy semmilyen építkezésre, beruházásra nem jogosult, erre ők engedélyt nem adtak. Utaltak arra is, hogy a kereseti tényelőadásból nem állapítható meg sem az alapul szolgáló ráépítés megkezdésének és befejezésének ideje, sem az elvégzett munkák köre.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I-II. rendű alpereseknek együttesen 500.000 forint perköltséget. Rendelkezése szerint a feljegyzett 900.000 forint kereseti illetéket az állam viseli. Kiemelte: a felperes is elismerte, hogy a perbeli ingatlanon részben vagy egészben általa létrehozott felépítmény nem rendelkezik sem használatbavételi, sem fennmaradási engedéllyel. A felperes a tulajdonjogát keletkeztető építkezés befejezését 2004 májusára tette, az ítélethozatalkor ezért az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 48/A. § (5) bekezdésében a hatósági eljárás megindítására nyitva álló tíz év még nem telt el, az építési engedélyes munka jogilag nem minősül befejezettnek, így ráépítés jogcímén a felperes nem szerezhetett tulajdonjogot. Rámutatott arra is, hogy a felperes keresetében - annak tartalma szerint - mindvégig állította, hogy saját vagyona, illetve volt férje vagyona terhére végzett beruházások eredményeként szerzett tulajdonjogot a perbeli ingatlanon. A perben azonban részben eltérő nyilatkozatokat tett a beruházások idejére, mibenlétére, finanszírozására vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság a felperes tulajdonszerzését gátló további körülményként mutatott rá, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a ... Kft. 2006 decemberében - az építkezés befejezését követően - engedményezte a felperesre az I-II. rendű alperesekkel szembeni, a perbeli ingatlannal kapcsolatos követeléseit. Az engedményezési szerződés nem tartalmaz külön rendelkezést arra nézve, hogy mely időszakban elvégzett felperesi beruházások ellenértékeként tette ezt meg a gazdasági társaság. A pernek nem volt tárgya ennek feltárása, ugyanis a Kft. dologi jogi igényt érvényesen nem engedményezhetett, a felperes pedig más igényt a perben nem érvényesített. Kifejtette azt is, hogy a felperes által állított ráépítés idején hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 137. § (3) bekezdése azért sem alkalmazható, mert a felperesnek a saját előadásából is megállapíthatóan a ... Kft. és az I-II. rendű alperesek közötti, az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perről tudomása volt, és tisztában volt az ingatlan ingatlan-nyilvántartási állapotával is, ezért semmiképpen sem tekinthető - még a 2003. októberi elsőfokú ítélet meghozatalát követően sem - jóhiszemű építkezőnek.