A Kúria Pfv.20665/2015/3. számú precedensképes határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. Bírók: Erőss Monika, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

I. A felülvizsgálati kérelem irányulhat kizárólag a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatala utasítására, ha a fél olyan eljárási szabálysértésre hivatkozik, amely az ügy érdemi elbírálására kihatással volt, és ami miatt a Kúria a jogerős határozatot érdemben nem tudja elbírálni.

II. Ebben az esetben is meg kell jelölni azokat a jogszabályhelyeket, amelyeket a kérelmező álláspontja szerint az ügyben eljáró bíróságok megsértettek.

III. Ha a kérelem kizárólag a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és az eljárás megismétlésére irányul, akkor a Kúria nem vizsgálhatja, hogy az ügyben történt-e anyagi jogszabálysértés, mert a kérelem ennek a vizsgálatára már nem terjed ki.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.665/2015/3.szám

A Kúria az M. és B. Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Molnár Iván ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Zolnay Zsolt ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Főváros i Törvényszék előtt 4.P.23.002/2013. számon folyamatban volt és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 7.Pf.20.606/2014/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 27. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.606/2014/3. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

A le nem rótt 3.150.000 (Hárommillió-százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az Építésügyi Hatóság 1998. szeptember 21-én engedélyezte a Gy. Kft.-nek, hogy a perbeli 33.119. helyrajzi számú ingatlanon kétlakásos lakóépületet és zárt szennyvíztárolót, továbbá gépkocsi tárolót, nyitott színt és utcai kerítést építsen. F. I. és B. Zs. 1991. március 1-jén alapították meg az F. Kft.-t, amely 1999. március 5-én megvásárolta egy másik Kft.-től a perbeli ingatlant. Az Építésügyi Hatóság 1999. március 24-én kelt határozatával tudomásul vette, hogy a perbeli ingatlanra kiadott építési engedély jogosultjának az F. Kft. a jogutóda. F. I. 1999. április 2-án az F. Kft.-ben meglévő üzletrészét eladta, majd - e tény cégnyilvántartásba való bejegyzését megelőzően - 1999. április 19-én a cég képviseletében eljárva adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra az I-II. rendű alperesekkel mint vevőkkel.

A szerződésben foglaltak szerint a felek az ingatlan vételárát - az építkezés készültségi fokának megfelelően - 3.500.000 forintban határozták meg. Rögzítették, hogy a vevők az ingatlant a szerződéskötés napján birtokba veszik, és ettől a naptól kezdődően viselik a további építés költségeit, egyben vállalják, hogy az ingatlant négy éven belül lakóházzal beépítik.

A perbeli ingatlan tulajdonjogának átruházására az F. Kft. és H. M. között 2001. március 1-jén újabb szerződés jött létre.

Az F. Kft. az alperesekkel megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt pert indított. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.P.91.944/2004/9. számú - a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 42.Pf.631.972/2005/8. számú ítéletével helybenhagyott - ítéletével a felperes keresetét elutasította. A földhivatal az alperesek tulajdonjogát - egymás közt egyenlő arányban - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, míg H. M. tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét elutasította.

A felperes Sz. J.-vel megkötött házasságát a Ceglédi Városi Bíróság a 2004. június 12-én jogerőre emelkedett 4.P.20.037/2004/6. számú ítéletével felbontotta.

Az F. Kft. 2006. december 21-én a felperesre engedményezte az alperesekkel szemben fennálló "valamennyi követelését". A felek rögzítették, hogy az engedményező a követelések jogát az engedményes által a perbeli ingatlanra fordított beruházások fejében ruházza át az engedményesre. A szerződés 2. pontja értelmében az engedményező feljogosítja az engedményest, hogy az alperesekkel szemben bármilyen jogcímen fennálló összes követelését teljes egészében követelje, így különösen a perbeli ingatlan telkével, felépítményével (ráépítés, beépítés, egyesítés stb.) kapcsolatos beruházások, értéknövekedés stb. ellenértékét, az ennek eredményeképpen bekövetkezett tulajdonjognak a megállapítását és ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.

A felperes keresetében annak a tűrésére kérte kötelezni az alpereseket, hogy a perbeli ingatlan 9/10 hányadára ráépítés jogcímén tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön.

Előadása szerint az ingatlanon ráépítés jellegű beruházásokat végzett volt férjével, a saját vagyonuk terhére; az építkezés 2004-ben fejeződött be, a használatba vételi vagy fennmaradási engedély kiadására azonban nem került sor.

Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Vitatták, hogy a perbeli ingatlanon a felperes és volt házastársa bármilyen ráépítési jellegű tulajdonjogot keletkeztető munkát végzett. Állításuk szerint a felperes rosszhiszemű volt, mert tudta azt, hogy semmilyen építkezésre, beruházásra nem jogosult, erre ők engedélyt nem adtak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Hangsúlyozta, hogy a felperes is elismerte, hogy a perbeli ingatlanon részben vagy egészben általa létrehozott felépítmény nem rendelkezik sem használatbavételi, sem fennmaradási engedéllyel. A felperes a tulajdonjogát keletkeztető építkezés befejezését 2004 májusában jelölte meg, az ítélethozatalkor ezért az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 48/A.§ (5) bekezdésében a hatósági eljárás megindítására nyitva álló tíz év még nem telt el, az építési engedélyes munka jogilag nem minősül befejezettnek, így a ráépítés jogcímén a felperes nem szerezhetett tulajdonjogot.